Állatában a booking-ot használom, és elégedett vagyok az oldallal, most mégsem rajtuk keresztül foglaltam az utolsó szállást. Tavaly októberben két éjszakát töltöttünk a családdal a Soproni Szieszta Hotelben, és azóta folyamatosan törzsvendég kedvezményekkel bombáznak mailban. Nos éppen jókor jött a soron következő kedvezményt kínáló levelük, így le is foglaltam náluk egy szobát, félpanzióval, wellnessel, 38000 forintért. A levélben leírt felhasználható kedvezményem összege 18500 forint volt, tehát nagyjából egy húszasért, még a hülyének is megéri itt éjszakázni. De velem mindig baj van, az apróbetűs részek olvasása sokszor elmarad, azokra csak később derül fény, leginkább fizetéskor, a kasszánál...

Motorral ...

Kedden reggel összepakoltam a cuccomat, sajnos eljött a búcsú ideje. Benire én segítettem fel a hátzsákot, szinte az arcára volt írva a régi dal szövege: "de nehéz az iskolatáska", itt csak az augusztus hónap a nyári szünet, indult suliba. Megöleltük egymást, titokban kicsit megkönnyeztem a búcsút, hiszen talán mire legközelebb látom, már férfi lesz. Zolikának örökre adósa maradok, köszöntem mindent, igaz jóbarátom, szívét-lelkét beleadta ebbe a pár napba, néha úgy érzem mintha a fiam lenne. Nem tudtam mit kitalálni anélkül, hogy megbántanám, ezért titokban kis hozzájárulást tettem a falra szerelt perselybe, amit a család jövőbeni utazásaira gyűjtenek, megemeltem az alapot. 

Motorral hazafelé, első nap.

Mivel az ...

Ezen élménydús, ám kimerítő nap végén, főleg az előző éjszakai fiaskó után, nagyon vágytam egy pihentető alvásra. Nos szobámba belépve a megdöbbenésé volt a főszerep, ugyanis a padlón egy négyzetcentiméternyi hely sem maradt szabadon, mindenhol játékok, és az én holmim hevertek szétszórva. Hát igen, a valamikori lányszoba most már a két unoka játszótere, és ők ma itt töltötték a napot, Mira egyben az öccsére, Benire is vigyázott. Előző este valószínűleg ez az infó is elhangzott, de valahogy kiröppent a fejemből. A meglepetésen kívül nagy dráma azért nem történt, leszedtem a játékokat az ágyról, csináltam egy kisautó és dínó mentes folyosót az ajtóig, majd eltettem magam másnapra.

 A nagyon jóbarátom Beni, ...

Az éjszaka mozgalmasan telt, sajgó seggem, sörtől kóválygó fejem, egy rapid alpesi vihar, és két cicamica tett róla, hogy ne aludjak nyugodtan. 1., A család birtokol két bengáli macskát, akiknek szabad be és kijárásuk van, a ház összes nyílászáróján. 2., Beni egy kaméleont "nevel" a szobájában, ami az enyémmel szomszédos. Mivel nem vágytam egy hívatlan hüllőre az ágyamban, ezért becsuktam az ajtót éjszakára. Ez felháborította a cicákat, mert korlátoztam őket a szabad mozgásban, hangos nemtetszésüket nyávogással és kaparászással fejezték ki. Így aztán kénytelen voltam beengedni, majd a teraszra ki, kis idő múlva onnan újra be, és miután megunták a nálamlétet, a szobából is ki. Na ezzel elment az éjszaka nagyobbik része, ...

A barátság olyan mint a jó bor, az idő múlásával nemesebbé, erősebbé, érettebbé válik. Szavéri Zolit pont harminc éve ismertem meg, amikor 1996-ban elkezdett nálam dolgozni. Az alkalmazotti viszony hamarosan barátsággá formálódott, és azóta is tart, pedig messzire sodorta tőlem az élet. 13 éve él dél Bajorországban, és egy nagyon különleges helyen dolgozik, a hk-engineering -nél, ahol főleg Mercedes 300 SL autókat javítanak, építenek, értékesítenek, professzionális szinten. De Zolika szíve a Ferrariért dobog, és miután letette a mercis szerszámokat a munkahelyén, otthon szinte biztosan várja egy vörös díva. Most éppen egy Ferrari 308 GTS áll a garázsban, amit a világ leginkább Magnum Ferrari-ként ismer. Ez most a sajátja, télen ...

Az előző részben az északi tengerig tartó utazást meséltem el. Szőrmentén említettem az érintett országokban látottakat, most kitérek rá kicsit bővebben. Egy 17 éves Angyalföldi srácnak minden új és érdekes, amit útközben lát, tapasztal. Én ezen az úton értettem meg, miért mondták a felnőttek Magyarországról: "ez a legvidámabb barakk." Csehszlovákia még csak hagyján, 1968 után azért ott sokat javult a helyzet, Lengyelország viszont nagyon szegény volt hozzánk képest. (Hogy most hol tartanak, az már egy másik dimenzió) Gyakorlatilag nem volt kaja, szerintem céklán, Boci karamellán, és Táncos sörön éltek a lengyelek. Még 10 évvel később sem álltak sokkal jobban, ezt gyakori lengyel útjaim során tapasztaltam. Ha valami olyanra ...

Állítólag még a legnagyobb mágusokkal is előfordul, hogy többször húzzák elő ugyanazt a nyulat a cilinderükből. Most én is megteszem, és részemről ennek három oka van. Az első egy szomorú ok, a történet egyik főszereplője -Dagadt- sajnos itt hagyott minket, Ő már odafent motorozik, sok régi baráttal. A másik ok, hogy hozzájutottam egy olyan képanyaghoz, amiről eddig tudomásom sem volt, és remek kiegészítést ad a történethez. A harmadik pedig az első motoros túrám 50 éves évfordulója.

A Dagadt.

Felkészülés.

1975 februárjában vettem meg az első rendszámos, tehát nagy motoromat, egy 350-es csepptankos Jawát. A szomszéd házban lakó faszi azért adta el a tíz éves motort, mert már autóra vágyott. Ugyan egy régebbi ...

Manapság egy közös gurulást vagy túrát a haverokkal, telefonon, sőt még inkább a neten szervezünk meg. Ha hosszabb -többnapos- útról van szó, azt azért jó személyesen leegyeztetni, de alapvetően akkor is a telefon és a net dominál. Én útvonaltervezővel dolgozom, hotelekben vagy panziókban alszom, fontos, hogy legyen wifi, reggeli, esetleg vacsora is, és persze saját fürdőszoba. A cuccaimat vízhatlan táskákba pakolom, viszek esőruhát, és a rajtam lévő ruha is elfogadható védelmet nyújt az időjárás viszontagságai, és egy esetleges bukás ellen. Célom eléréséhez kormányra szerelt navigációt használok, amit nem csak látok, de a sisakba szerelt kommunikációs szetten keresztül hallok is. Tehát nagyon komfortosan utazom, már amennyire a ...

320 eseménydús kilométer megtétele után, 15,45-kor álltunk be a Jufa Hotel parkolójába. Szerencsénkre ugyanaz a magyarul prímán beszélő hölgy dolgozott a recepción, aki egy héttel korábban, örült nekünk, de azért puszit még nem kaptunk. Most egy közelebbi épületben adott szobát, ehhez nem emelet, hanem terasz tartozott. A vasakkal szó szerint az ajtó elé parkoltunk, utazásunk legrövidebb motor-szoba távolságát abszolváltuk. A már megszokott menetrend szerint haladtunk, amíg én tussoltam, Tibike törölgetett. Mármint a Harley-t. És eljött az a -tulajdonképpen szomorú- pillanat, hogy nem kellett szállást keresnem, mert másnap már otthon alszunk. A túra utolsó estjéhez érkeztünk, épp indultunk az étterembe, hogy kellően ...

Az sem vicces, ha egy labda kerül a kerekek elé. De hogyha egy bukósisak gurul ki az úttestre, akkor többszörös balesetveszély állhat fenn. Egyrészt komoly kárt tehet a vele érintkező járműben, a jármű a sisak után vetődő motorosban, a fejvédőnek meg pont ott lenne a vége, így tartalék híján a túrának is. De nekem most mázlim volt, mert foci kapust megszégyenítő gyorsasággal vetődtem utána, egy pillanat alatt felkaptam, mielőtt bármi bajt okozhatott volna már a kezemben tartottam. Tehát túléltük mindketten, a plexi kicsit megsínylette az esést, plusz lett pár apró karc a festésen, de ennyivel megúsztam ezt az akár sokkal rosszabbul is végződhető kalandot. Ez a mozzanat ékesen bizonyítja, hogy a közlekedés mindig 100%-ot követel, ...

Ebben a műfajban három dolog nem létezik: a nem tudtam, az azt hittem, és az elfelejtettem. Nekem sikerült mindhármat begyűjteni egyszerre. Nem tudtam , hogy a Strada della Forra zárva van. Azt hittem , hogy simán végig tudunk majd motorozni rajta. És elfelejtettem előre megnézni az útvonaltervezőt, hiszen akkor hamarabb szembesültem volna a rossz hírrel. Hogy a Churchill által a világ nyolcadik csodájának nevezett hat kilométeres látványút, a Strada della Forra, vagyis a Szakadék útja, ahol a Quantum Csendje című James Bond film kezdődik, 2023 decembere óta zárva van. Én ezzel a ténnyel reggeli közben szembesültem, mikor egyik navigációs app sem akarta megtervezni az utat oda. Otthon nézegettem youtube videókat, de olvasni nem olvastam utána. ...

Olaszországban nagyrészt kiváló minőségű utak vannak. Nagyrészt. Viszont van egy kisebb rész, ahová vagy a pénz, vagy az útépítők nem jutnak el. 2016-ban jártam már erre Szavéri Zoli barátommal, és a Prada-ba vezető út úgy maradt meg emlékeimben, mint rémes kaland. Egyrészt a Stelvio-t megszégyenítő hajtűkanyarjai, másrészt a pocsék útburkolat, harmadrészt a rám törő tériszony miatt égett bele a retinámba. Akkor, egy komolyabb vállsérülésből éppen csak felépülve, ráadásul egy feldobozolt nagy bálna 1000-es Versys-el szenvedtem végig, félelmetes és fárasztó út volt, pedig mindössze tíz kilométer. Most viszont egy könnyű motorral, csomagok nélkül vágtam neki újra, bízva abban, hogy az elmúlt 9 évben rendbe hozták az ...

Az első olasz éjszakánkon akkorát zakóztam a szobában, hogy még a közeli templom harangját is félreverték. (na jó, a harangot mindenképpen meghúzták volna) Hogy mi történt? A remek vacsorát követő séta után, azzal a meggyőződéssel feküdtem le, hogy mindent megtettem egy pihentető alvásért. Nem zabáltam halálra magam, összesen három birra piccola fogyott részemről, ami csupán hat deci, ráadásul ezt is lemozogtam, majd a lépcsőn még meg is nyújtottam a vádlijaimat. Törődöm magammal, reggelente magnéziumot, spirulinát és gyümölcsöt fogyasztok, edzem, nem vagyok túlsúlyos, lassan öt éve nem dohányzom, tehát igyekszem mindent elkövetni az egészségem érdekében, mégis gyakran görcsölnek a lábaim. Nos ezen az éji órán nem ...

Egy viszonylag hosszantartó egészségügyi probléma miatt, bizonytalan volt a 2025-ös év túraterve, leginkább a hová és a mikor. Két tervet dédelgettem, a tavaly elmaradt Balkán túra újragondolása, 14 napos időintervallumra és kb 5000 kilométerre számítva, és egy Garda tó körüli csavargás, 8 nappal, és 2000-2500 kilométerrel számolva. Végül csak május végén kaptam meg a "startengedélyt" a dokitól, így a hosszabb túrát inkább félretettem, és egy villámgyors felkészülés után június második felében nekivágtam a rövidebb, Garda tavi túrának. Nem egyedül, ketten mentünk Tibike barátommal, akivel tavaly elindultunk Isztambulba. A télen minden benzinnel kapcsolatos alkatrészt kicserélt a Harley-n, tehát az Ő részéről műszaki ...

A probléma ott van elásva (ahogy sokunknál), hogy nem tudok több motort fenntartani. Minden tiszteletem a túramotorral túrázó társaimé. Egy nagy, kényelmes, jól pakolható, és remek szélvédelemmel rendelkező motorral szokás nekivágni a világnak, az ész és az értelem is ezt diktálja. Ha ráadásul utas is van hátul, szinte kötelező egy dobozszettel felszerelt túragép. Próbáltam, nekem is volt egyszer Kawasaki Versys-em, 1000-es, gyári dobozokkal, szélvédővel, idomokkal és minden más frinc-franccal felszerelve, túrán remek, városban rémálom. Jól ment, jól fogyasztott, megbízható volt, csak egyet nem tudott, nem dobbantotta meg a szívem. Ahogy a többi igazi túramotor sem, én már csak a meztelen bringákra gerjedek, valamiért ezek a motorok ...

Sosem jó feladni valamit. Bármit, akár egy itthoni kanyargást sem jó lemondani. Hát még egy olyan túrát, ami több országon ível át, amibe nem kevés időt, energiát és pénzt fektetek bele, és ráadásul nem is egyedül megyek, na azt tényleg szar ügy feladni. De sajnos nem látok a jövőbe, és bizony nem várt események mindig történhetnek. Most két dolog köpött a levesembe, az első éjszakai rovar támadás, és a tartósan 40 fok feletti hőség. Számítottam forróságra, teszteltem is itthon a felszerelést, mégis elviselhetetlen lett napi több száz kilométert motorozni 40 fok felett, főleg úgy, hogy nem ülhettem nyugodtan a seggeden. Amíg élsz tanulsz, engem most megint tanított az élet, még kevésbé hagyhatom figyelmen kívül a koromat és ...

Nekem nincs szerencsém Ottóval. Tavaly az év legnagyobb esőjében érkeztem, most pedig a legnagyobb forróságban, úgy látszik, ha hozzá jövök, biztosan extrém az időjárás. És hogy mi rághatott meg az első éjjel? Nem, biztosan nem medve, ha az lett volna, akkor nem úszom meg ennyivel. Talán valamilyen pók, tigrisszúnyog, ágyi poloska, vagy bármi más olyan rovar, aminek a csípései ilyen erős allergiás rohamot váltottak ki a testemből. Gyakorlatilag a lábaimat, és a felsőtestemet marták össze, de ezt néma csendben tették, mert hallani nem hallottam semmit. Ám nézzük a jó oldalát a dolognak, a mellettem fekvő Tibike barátomat nem bántották. Talán az elfogyasztott pálinka kipárolgása védte meg. Méghogy káros az alkohol...

Dél ...

Még a télen elkezdtem újratervezni, a tavaly meghiúsult Bulgáriai túrát. Bevontam a Harley-s Tibike barátomat, aki egyből rávágta, ha már arra járunk, menjünk le Isztambulig! Isztambul? Hm, jól hangzik, miért is ne? A túra így 9 országon vezet keresztül, nagyjából 4000 kilométer a táv, és 14 napot vesz igénybe. 

Okulva a tavaly júniusi özönvízszerű esőzésből, a szárazabb júliust választottam indulásnak, annak is a közepét, gondolván akkor már csak meleg idő lesz. A felkészülést most sem apróztam el, egy ilyen hosszú, több országon átívelő túrán mindennek klappolnia kell. Első körben a felszerelésem újítottam meg, a délen várható nagy meleg miatt beszereztem egy fehér színű felnyitható sisakot, egy jó minőségű ...

A Sziget kapcsán hallottam először a Krúbi nevű előadóról, megfogott a neve, rákerestem. Miután megnéztem néhány művét megnyugodtam, mégiscsak demokrácia van Magyarországon. Ha ilyen stílusban előadott szerzeményeket vetíthet a youtube, ha ezekkel fel lehet lépni a Szigeten több ezres közönség előtt, akkor ne papoljanak nekem a károgók, hogy itthon nincs demokrácia, van. Hajrá Krúbi!! És hogy mi köze ennek a motorozáshoz? Semmi az égvilágon, csak miközben Soma barátommal robogtunk Brezno felé szombaton, nem bírtam  kiverni a fejemből Krúbi egyik szövegét.

Szigorú tekintetek, egyik "szebb" mint a másik.

Soma kapott tesztelni egy vadi új MT 10 SP -t. Ez a motor a Yamaha naked motorjainak a csúcsragadozója, minden földi jóval ...

Én nagy állatbarát vagyok, főként a kutyák vesznek le a lábamról. A benzinkút kellős közepén akkora óriási loncsos kutya feküdt, amibe némi alkohol után akár egy kismackót is bele tudtam volna látni. Békésen nézegette a kuncsaftokat, mivel kaját nem tudtam adni neki, egy simogatással jeleztem, jóbarát vagyok. De később láttunk az úton baktató lovakat, bóklászó teheneket, meg kanyarban támadó kutyafalkát, ez is mutatja, a Balkánom vagyunk már. Ezt feltétlenül számításba kell venni, ha az ember erre jár, megijedni nem szabad, de a figyelem nem lankadhat soha.

Krisztián navigációja beadta a kulcsot,   így aznap én lettem a vezető. Közel 300 kilométert rajzolt a google maps, az ingerszegény E79-esen kezdtünk, majd Biharlonkánál ...

Romániában a legnagyobb meglepetés, az utak állapota, és ahogyan használják a helybéliek. Hegyi szerpentin van bőségesen Bihar megyében, és a legtöbb vadonatúj aszfaltot kapott. Egészen kis falvakon is átgurultunk, ahol még a régi Dacia a főszereplő, mégis hibátlan úttestet terítenek alájuk. Viszont a vezetési stílusuk halálos, a záróvonalat még ajánlásnak sem veszik, ha pedig valami lefingott, öreg német márkában ülnek, borítékolni lehet a vadulást. Mintha nem lenne félelem érzetük, simán leforgathatnák a Halálos Iramban következő részét itt. A szabályok be-nem tartása még motoros szemmel is feltűnő, pedig előfordul-hat, hogy mi is megszegünk egyet-egyet. A motorosokkal szembeni viselkedésük vegyes, volt aki kajakra betartott, ...

A több sebből vérző, júniusi Erdély túra folytatása, vagy még inkább pótlása következik most. Az akkori lebetegedett társam nem hagyta annyiban a dolgot, és újra feldobta, menjünk együtt Romániába motorozni, én pedig megvontam a vállam, és újra igent mondtam. Most nem terveztünk messzire, a határhoz közeli Bihar megyét készültünk bemotorozni. Biztos ami biztos alapon beszervezett még néhány helybéli (Debreceni) vagányt is a túrára. A szállás keresést újra magára vállalta, a Magyarremetei Turul Campingben foglalt két négyszemélyes faházat, ahová én is befértem -volna. Azonban nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy három idegennel osztozzak emeletes ágyakon egy pici faházban, közösségi wc-vel. Inkább külön kecót ...

A reggeli szüttyögésemnek menetrendje van. Mivel keveset alszom, korán kelek, ha szerencsém van, 5 óra körül. Telefon a kézbe, megnézem jött-e email, vagy üzenet, kinek van szülinapja, kis szörfözés a neten (megdöbbentő mennyire része lett ez már sokunk életének), aztán megyek tusolni, hajat mosni. Ez elvisz megközelítőleg egy órát. Utána kihúzogatom és elrakom a töltőket, és tulajdonképpen a fogmosó szetten kívül minden egyéb holmimat is összecsomagolom, be a táskába, majd összekészítem a tanktáskát, ami napközben kellhet az oda kerül. Ez a következő félóra. Lehordom őket és felkötöm a motorra, ez 15-20 perc. Ha 7-től lehet enni, én az elsők között vagyok, ritka hogy megelőz valaki. A reggelit nem kapkodom el, de nem is ...

"Az ember, aki ott sem volt." "Erdély, ahogy én (nem) láttam." "Ahogy a medve, az esőben motorozás sem játék." Ezeken a címeken gondolkodtam, miközben menekültem hazafelé a félbehagyott Erdély-Bulgária-Szerbia túrámról. Mi is történt? Pár szó az előzményekről.

Még tavaly ősszel megkeresett egy kedves olvasóm, hogy nem érdekelne-e egy Erdélyi túra, hiszen ott még sosem jártam, és Ő a környék jó ismerője. Útvonalban és szállásban is tud tanácsot adni, vagy akár a tervezésbe is szívesen beszáll. Elgondolkoztam a dolgon, és dacára annak, hogy az utóbbi években egyedül túrázom, azt mondtam, miért ne, vágjunk bele. A létszámot két főben limitáltuk, és abban maradtunk, hogy tavasszal nekikezdünk a szervezésnek. És ha már lúd, ...

A kedvenc egynapos itthoni gurulásom, Aggtelek oda-vissza. A klasszikus útvonal a következő: Dunakeszi-Balassagyarmat-Salgótarján-Cered-Ózd-Aggtelek, majd visszafelé Aggtelek-Ózd-Eger-Mátra-Dunakeszi. Ez a túra megy séróból, a Tökös Ötössel minden szezon elején és végén toltunk egyet-egyet. Apró változtatásokkal 420 és 500 kilométeres távot lehet realizálni, kanyar van benne bőven, ez megalapozza a szezont, vagy jó lezárása lehet annak. 

Most csavartam a dolgon, és felűről, vagyis Szlovákia felől támadtam. A nyári túra előtt tesztelni akartam a fejlesztéseket, többek között a navigációt, az új ülést, a gumis lábtartókat, de még a csináltatott alsógatyát is. 

8.30-kor indultam, és a magyar szakaszt viszonylag hamar ...

Az én szememben a 80-as évek motorjai csúnyák voltak. Természetesen nem az összes, de a nagy átlag igen. Ez a motor a 80-as évekre hajaz, néhol kicsit túl is tolták a dolgokat, kár érte. Az utasülésről például az a régi fajta "pata" cipő jut eszembe, amilyet azok az emberek hordtak, akiknek rövidebb volt az egyik lábuk. A koncepciót értem én, csak az a kérdés, hogy kívánatos, vagy megosztó motort akartak csinálni? Mert számomra nem egyértelmű.

A modell egyedi extra, nem rendelhető.

Az eddigi tesztelők agyon dicsérték ezt a bringát. Mielőtt kezembe kaptam a kulcsát, volt 20 percem nézegetni. Ráadásul úgy, hogy mellé parkoltam a saját MT 09 SP-mmel. Hmm, rendben, hogy hasít a retró, csak nem mindig sikerül jól megfogni a dolgokat. ...

Utoljára a 94-ben nyaraltam két hétig Olaszországban, feleség, gyerek, és három baráti családnál ugyanez. Olyan nincs, hogy mindenki, mindenkit mindig szeret, voltak nézetkülönbségek a két hét alatt, de amikor már csak egy nap maradt a vakációból, ezek elillantak, minden percet együtt töltöttünk. Az utolsó napon a gyerekek életre szóló barátságot kötöttek, mi fiúk sötét napszemüvegek és a piros Marlboro füstje mögé bújva, dobozos sörrel a kezünkben stíröltük a parton napozó csajokat, míg a feleségeink leoldott melltartópánttal aszaltatták magukat a napon (őket mások stírölték). Utolsó este biztosan nem az apartman konyhájában ettünk, hanem pizzériában, sört meg grappát kortyolgatva, egymás szavába vágva vacsoráztunk, ...

Én korán kelő vagyok. Otthon kávézom, eszem, olvasok, esetleg írok a hajnali órákban, de mindezt a négy fal között teszem. Ám itt most nem tudtam ezekkel foglalkozni, így hát kimentem a szabadba nézelődni. És megkaptam a csodát, amilyen szépet talán még nem is láttam, a napfelkeltét, itt az olasz dombok között. Szellő se rezdült, a levegő még balzsamosan meleg, a távolban a tenger, mellettem a két nyújtózó kutya, újabb nap kezdődik a "paradicsomban". Olyan nyugalom vett körül, amilyet ritkán élhetek át, most már nekem is van "House Of The Rising Sun"-om, köszönöm Casa Monteluro!

A házigazda visszatért valamikor az éjjel, ezt az udvaron parkoló Fiat Pandák számának megszaporodásából tudtam. Apropó Panda. Az út során ...

A Mario Girotti nevet nem biztos. hogy mindenki ismeri, pedig 42 filmet forgatott ezen a néven. De ha azt mondom Terence Hill, 100%-os lesz a találat. Kevés olyan színész van a földön, akit mindenki szeret, Ő biztosan az egyik. Igazi sikereit már az új nevén érte el, és nem csak mozifilmekben szerepelt, hanem tv sorozatokban is. Én mindegyik filmjét szeretem, a mai napig szívesen nézem újra bármelyiket. 2016-ban San Candido-ba gurultunk be Zolikával egy kávéra, ahol az Alpesi Őrjárat játszódott, most pedig Gubbio következett, ahol a Don Matteo több évadát forgatták. Már ezért megérte bemenni, de mint kiderült, a városka igazi gyöngyszem, ahogy egész Umbria tartomány is az.

  Igen, az bizony egy rántotta. 

Klasszul aludtam, ha valamit ...

A volt formula 1-es versenyző, Jarno Trulli, július 13.-án töltötte be 48. szülinapját. Trullit nagyon kedveltem, pedig mindösszesen egyetlen futamot nyert, a 2004-es Monacoi versenyt, és azt sem a Ferrari, hanem egy Renault volánja mögött. Igazi csendes-rendes srác volt, mindenféle balhéktól mentesen töltött 14 és fél szezont a száguldó cirkuszban. Először a keresztneve tetszett meg, (amit az 1973-as olasz nagydíjon elhunyt finn Jarno Saarinen motorversenyző után kapott), azután a sallangmentes versenyzési stílusa is. Trulli lehetett volna sokkal sikeresebb, ha többet "könyököl", vagy jobbkor van jó helyen. De a versenysportban sem lehet mindenki bajnok, kellenek ezek a megbízható csapattársak, "iparosok", akik felsegítik a csúcsra a ...

A Hotel Mira majdnem olyan leharcolt állapotban volt, mint amilyen tavaly a Kopaoniki Club Hotel. A szoba ajtaja annyira lötyögött a tokban, hogyha bárhol bármit kinyitottak vagy becsuktak a folyosón, én arról tudtam. Mivel két éjszakát készültem itt tölteni, nekiálltam a felújításnak. Öreg motoros sosem megy túrázni szerszámok nélkül, igy hát előkerült a csavarhúzó. Miután meghúztam a zár, és a tokban lévő ütköző csavarjait, mindjárt jobb lett a helyzet, a kopott zárnyelvet pedig két matricával tettem lógásmentessé. És ha már ennyire benne voltam a melóban, rögzítettem a magától lecsapódó wc deszka csavarjait, meg a zuhanyrózsa csövén a hollandert. Mivel kifesteni már nem akartam a szobát, learatva a jól végzett munka ...

Itthon még úgy terveztem, Tarantóból lemegyek egészen a csizma sarkáig, és ott töltök két napot, "pihenésként" pedig felfedezem Pugliát. Igen ám, de az erősödő altesti fájdalmam arra kényszerített, hogy változtassak a terveimen, még egy ezrest nem akartam hozzácsapni az amúgy is hosszú hazaúthoz. No ezért -is- jó egyedül barangolni, hiszen bármikor átírhatom a "forgatókönyvet", nincs vita. Ez persze azzal járt, hogy a  Mille Miglia és a találkozás Zolikával, megy a levesbe, hiszen két nappal korábban leszek ott, mint maga a verseny. Tényleg sajnáltam a dolgot, de ha emésztem magam, attól semmi sem lesz jobb, inkább a visszaútba beillesztettem az alapkoncepcióban szereplő, de elvetett látnivalókat. 

Mivel "remek" fényviszonyokban ...

A hatalmas pengeként suhogó szélturbinák hangja ellen könnyen védekeztem, becsuktam az ablakot. Viszont a betonkemény matraccal nem tudtam megbarátkozni, szinte pattogtam rajta, sehogy sem találtam a helyem. Így aztán alkalmaztam Jimmi barátom örök érvényű mondását: "aki sokat alszik, keveset él", tehát napfelkeltekor már az udvaron kukorékoltam. Este nem tűnt fel, de két akkora kaukázusi medveölő őrizte a birtokot, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, visszajutok-e élve a házba. Azért csak lőttem pár képet, majd csendesen settenkedtem haza, még a klaffogó papucsot is levettem, mint a hajnalban hazatérő férj, a régi karikatúrákban.

Ez az érdekes műalkotás, a lépcsőházat díszíti, pontosan nem is értem mit látok...

A ...

Van amikor két betű (vagy annak hiánya) szarik bele a ventilátorba. Annyiszor megjártam már, de még most is meg tudtam szivatni magam. Mindent kétszer kell leellenőrizni, nem bízhatunk meg a "robotokban", amit ő logikusnak lát, az a valóságban nem feltétlenül az.

Az éjszakára lefoglalt szállásom neve: Agriturismo  Il regio Tratturo. Ki gondolná, hogy van egy Agriturismo Regio Tratturo is, Il nélkül, vagy magyarosan: illetlenül? Nos a google maps a két betűvel rövidebb nevet választotta, és szépen oda is vitt. Csak mint kiderült, az bő egy órányi járásra van a két betűvel hosszabb társától. Pedig már az első címre is úgy érkeztem: de jó hogy vége ennek a napnak.

Talán Ő lakik a padláson? 

Hogy is mondjam, van még pár ...

A bookingon szobát foglalni kényelmes és gyors, még akkor is megéri, ha néha csalódást okoz a lefoglalt szállás. Ez egyébként nem gyakori, inkább azt mondanám, nem minden betű igaz amit leírnak, mint ahogy a mai szálláson sem volt az. Vagy például az egyik szálláshoz azt írták, hogy van kávéfőző a szobában. Hát ja, valóban volt egy ősrégi kotyogó, csak éppen hangulatlámpakét funkcionált. Nos a Tivoliban lévő  Al Seminario a parkolóval trükközött, a leírás szerint volt, a valóságban pedig nem. Illetve volt, csak messze, nagyon messze. A szerencse az, hogy ez kiderült indulás előtt, mert ha már ott állok a kapu előtt, háát... 

A booking tanácsára küldtem egy üzenetet, amiben lemondom a szobát, a parkoló hiányára ...

Mindig meglep, hogy milyen "lehetetlen" helyekre építkeznek emberek. Mariaék házát rémálom lehetett megépíteni, erre a meredek hegyoldalra, tehát a mesteremberek előtt megemelem a kalapom. Én csak élveztem a szolgáltatását, de szeretek a dolgok mögé nézni, a ház és a hozzá tartozó földterület karbantartása nem lehet kis feladat. Márpedig karban van tartva, minden fűszál úgy állt, ahogy egy Dél Tiroli birtokon illik. A kedvencem az ugráló trambulin volt, hiszen a gyerekek itt is játszani akarnak, ám ha onnan kipottyan valaki, jó sokat repülhet.   https://www.roterhahn.it/de/urlaub-auf-dem-bauernhof-in-suedtirol/ferienwohnungen-und-zimmer/bauernhof-urlaub/weirerhof-barbian+2522.htm l

Zolika viccesen azt mondta rá: "ez a természetes ...

Végre eljött az indulás napja, 2022. 06. 02. csütörtök. Drukkoltam, hogy ne essen, hát nem jött be, arra ébredtem, hogy szakad. 6 óra körül ugyan elállt az eső, de nagyon borús maradt az ég, benne volt a pakliban a folytatás. A cuccolást már előző nap megcsináltam, így hát kávé, reggeli, majd beleugrottam a ruhámba, elbúcsúztam az asszonytól, és nekivágtam az Útnak. 7-kor a Fóti úti MOL kúton találkoztam régi barátommal Janival, aki egy frissen vásárolt tíz éves Ducati Monsterrel tartott velem az első két napon. Ugyan Újpestről indultunk, mégis úgy döntöttünk, az Üvegtigris lesz a "hivatalos" startpont. Mire odaértünk, mindkét patika tisztára lemosott motor csupa retek lett, esőt ugyan már nem kaptunk, viszont a hajnali zápor ...

Az ötletet, az 1987 óta évente, júliusban megrendezendő olasz veteránmotorverseny, a MITA (Milano-Taranto) adta. A két város között nagyjából 800 kilométer van, légvonalban. Ám a rendezők ezt a távot 1900 kilométerre növelték úgy, hogy az olasz csizmán végigfutó hegyvonulatot, az Appennineket kerülgetik, és csodás utakon, hegyi falvakat, városkákat érintenek, miközben az átlag sebességük  nem több, mint 35 km/óra. Ezen a versenyen csak veterán motorokkal lehet indulni, és inkább a stopperrel, mint egymással küzdenek a versenyzők.

Nekem nincs veterán motorom, meg amúgy is inkább egyedül szeretek motorozni, hát rajzoltam egy saját útvonalat magamnak a két város között. És mivel muszáj volt elmenni a startponthoz, majd a végcél ...

Blogger.  Tetszett a szó, sokáig ízlelgettem.   Hammer. Chopper. Blogger.  E nnek  olyan Amerikás  beütése van. Nézzük mit is jelent pontosan ez a szó: "a blogger olyan személy, aki webnaplót, blogot ír" .Hm, ír? Akkor én író leszek? Egy mindig szutykos kezű autószerelőnek, ez maga a Kánaán, villáskulcs helyett billentyűvel és egérrel kell "dolgozni", juhhéj!!  Azért az idézőjel, mert nekem ez nem munka, hanem szórakozás. Pénzt nem kerestem még vele, de remek emberekkel ismerkedtem meg, szuper motorokat próbálhattam ki, folyamatosan tanulhatok, megszerettem az írást, élvezem a  bloggerkedést . Tartalomként a motorozást jelöltem meg, túrák, tesztek, tapasztalatok, minden, a kétkerekűek világából. Rengeteg teszt készült a 10 év ...

Nem vagyok nagy nyelvzseni. Viszont a 2019-es El Camino túrán megtanultam, hogy kifizetődik bemagolni az adott ország nyelvén pár szót. A "jó reggelt", vagy az "üdvözlöm", meg a "kérem-köszönöm" , sokat segíthet például a reggelinél. A recepciósok általában beszélnek angolul, de a reggelit osztó személyzet csak a legritkábban. Ha rájuk köszöntem az Ő nyelvükön, máris kaptam egy mosolyt jutalmul. Még akkor is jobban jársz, ha rosszul ejted ki, mintha az elcsépelt "hello"-t használod. Az albán jó reggelt azért megdolgoztatja a szájizmokat, a "miremengjes"-nél sokkal egyszerűbb a szerb "dobro jutro", ráadásul azt a többi szláv nyelvű országban is tudtam használni. Ha jó az indítás, utána már bármivel lehet próbálkozni, menni fog a ...

Én nagy Forró Szél rajongó vagyok. Az év elején találtam meg a You Tube-on mind a 10 részt, és már oda-vissza megnéztem őket. Szeretem a 80-as évek délvidéki hangulatát, a szocialista Yugoszláviában is ugyanolyan problémák voltak akkor, mint itthon. A lusta kisember Surda, a kanyhaló Bob, a vállalkozó Krisztivoje, legalább annyira szerethető karakterek, mint Firga bácsi, a nagymama, vagy Surda felesége, Vesna. A különböző félresikerült vállalkozások, a nehézkes lakáshoz jutás, az együtt élés buktatói, olyan szórakoztatóan került a képernyőre, hogy maradandó élményt ad ma is. Az epizódokban elhangzó település nevek valamiért rögzültek a fejemben, és mikor visszafelé érintettem Nova Várost, és a táblákon láttam Priboj és ...

A profi túraszervezés-vezetés bőven megéri az árát. Aki nem olyan antiszociális mint én (nem túramotorral túrázom, sokszor pisilek és tankolok, stb), az fizesse ki a szervezett túrák díjszabását, sok szopástól megmenekülhet, a Balkáni régióban biztosan. Mire gondolok? Akár az útvonal, akár a szállások, és nem utolsósorban a látnivalók összerakása, olajozottan, már többszörösen kipróbálva kerül elénk, fizető vendégek elé, nincsenek meglepetések. Ha mégis, azok pozitívak. Errefelé nagyon nem elhanyagolható az a tudás, amit Ők hosszú évek -és kilométerek ezrei- alatt gyűjtöttek össze, és némi pénzért cserébe, átadják nekünk. Komoly információtárral rendelkeznek, egyedül könnyű, ha nem is csapdába esni, de alaposan ...

2018-ban már belekóstoltam a Balkán romantikájába, egy szervezett túra keretében. Az az igazság, hogy nagyon magával ragadott az a semmivel össze nem téveszthető feeling, amit a Balkán sugárzott magából. Nos eljött az idő, hogy visszatérjek, 2021 augusztus 27.-én nekivágtam délnek, de most szólóban indultam kalandozni. Az úti holmim belefért a megszokott Kawás hátsó táskába, a bevált Givi tanktáskába, csak most az esőruha mellé még egy 2.5 literes kis benzinkannát is bepréseltem a hátizsákba, "sose lehet tudni" alapon. 10 napra indultam, 6 lett belőle, nézzük miért?

A Balkánon.

Az időpont tervezésekor, 40 fokos kánikula tombolt. Az indulás napján -péntek délután- sötét fellegek gyülekeztek a telefonom kijelzőjén, viszont ...

Az új motorom kicsit háttérbe szorult a nyáron, a sok egyéb tennivaló miatt. Épp csak, hogy túllépte a 2000-es számot az "odo" a műszerfalon. Várom a megrendelt extrákat, de már azt sem tudják mikor érkezik. Ami viszont megjött, azt felszereltem, az egyikre remélhetőleg sosem lesz szükség, a másikra nagyon is. A blokkvédők maradjanak örökre karcmentesek, a csomagrögzítő nélkül pedig el sem tudnék indulni a Balkánra.

A kevés gurulások egyike, Yamaha Roadshow, Tarján.

Néhány tapasztalat, azután rátérek a részletekre. Nagyon bírom a Kobrát. Nincs még olyan nagy szerelem, mint a Bestiával volt, az majd a közös kalandokkal jön meg. De mindentől függetlenül élvezetes, könnyed motorozást garantál. Megy mint az ördög, ...

Ez egy sorozat első része, amely motorosokról szól. De nem olyan koca motorosokról mint én, hanem igazikról, akiknek a motor-motorozás a foglalkozásuk, ebből élnek. Ezeket az srácokat mind személyesen ismerem, van akivel baráti, van akivel szakmai kapcsoltban állok. Az első történet egy olyan arcé, aki akasztott motoroson kívül, minden volt már ebben a műfajban.

Somát 8 éve, túravezetőként ismertem meg Zakopánéba menet, az én csoportomat vezette. Jól kijöttünk egymással, Ő készítette rólam az első motoros videót, de azt mégsem állíthatom, hogy puszi haverokként váltunk el. Mondjuk én alapból nem vagyok az a "bevágódós" fajta, nekem idő kell, hogy valakit megkedveljek. De az élet úgy osztotta a lapokat, hogy valahol mindig egymásba ...

Január elsején volt egy teóriám, ezért 2020-at nagyon jó évnek kiáltottam ki. Hogy miért? Mert szerdával kezdődött.  Mint tudjuk, angol tudósok kikutatták, hogy a szerda a legjobb napunk munkára, de talán minden másra is. Hétfőn még másnaposság, kedden utórezgések, szerdán a csúcsra érünk, csütörtökön már a pénteket várjuk, pénteken pedig már csak a hétvége jár a fejünkben. A protekciósok, szerdai autót, televíziót, hűtőt, stb, kaptak-kapnak, mert az a legjobban összerakott termék, és talán a szerdán "készült" gyerekek is okosabbak, szebbek, mint mi többiek. És 2020 jól indult, szerdával kezdődött. Egy csodálatos, napsütéses, szerdával. Arra gondoltam, hogy talán az egész bolygónak protekciós éve lesz, a szerdai ...

Dél Bajorország a világ egyik legszebb része, persze csak akkor, ha szereted a magas hegyeket, és a tiszta levegőt. Hochenpeisenberg 800 méter magasan fekszik, innen mentünk fel 2500 méter fölé. Reggel kellemes 18 fok, majd kora délutánra 36, megduplázódott a hőmérséklet. Talán, mert közelebb kerültünk a naphoz???

Indulásra kész a két Yamaha. Pont 20 év korkülönbség van köztük.

Zolika olyan mokány reggelit rittyentett, amivel simán kibírtam volna estig. Korán kelt, 7-re terveztük az indulást, picit csúsztunk, de fél 8-kor már a motorokon ültünk. A Romantikus Út végét érintve ráfordutunk a Deutsche Alpenstrasse-ra, és nekivágtunk a végtelen kanyargásnak. Első megállónk a Plansee volt, egy igazi mesebeli tó a hegyek között, ...

Én a Romantikus Útban annyi romantikát találtam, mint egy kiselejtezett postazsákban. Henry Cole idejében még más világban éltünk, plusz neki a stáb cipelte a cuccait -maszk nélkül. Természetesen nem beszélek le senkit róla, de a bukszáját tömje ki rendesen, mert szállást nem kaptam egyik kiemelt városban sem -az 50 eurós kereten belül-, és valószínűleg az ellátmány sem olcsó. Viszont 10-20 kilométerre eltávolodva, már igazi gyöngyszemeket lehet találni, mint a Leuterhausenben lévő Hotel-Gasthof Neue Post.

Tüchtig német városka.

A szállás igazi 21. századi, hi-tech-re felújított hotel, az út legkisebb szobájával. Viszont végre földszinten, a motor talán 10 méterre parkolt, és a kettő között feküdt a kerthelység. A ...

A mai kor egyik legnagyobb vívmánya, az időjárás előrejelzés. A telefonomon láttam hogy jön az eső, és gyakorlatilag percre pontosan kezdett esni, de a vége is jól be volt határolva. Régen csak a tv-ből tudtunk információhoz jutni, most meg akárhol, akármikor, csak rábökök egy ikonra, és máris tudom, kell-e esőruha, vagy nem.

A Zlatá Lipa reggelije is szuper, és gond nélkül kaptam hozzá espressót.  Vacsorával 20400 ft-ba került, mindenképpen megadom neki az 5 csillagot. Ide bármikor!

 Mire végeztem a reggelivel és a fizetéssel, már csak szitált az eső. A tesztre kapott Difi dzseki önmagában esőálló, de a farmerem nem, tehát felvettem a szintén tesztelni való Difi esőnadrágot. Simán átjött a csizmán, semmi szenvedés. A ...

Ez egy rendhagyó túra, mert nem a saját  jól megszokott motorommal mentem, hanem egy vadonat új Yamaha Tracer 900 GT tesztmotorral. Összesen 3500 kilométert gurultam vele, mondjuk azt, hogy jól megismertem. De ez most nem teszt, hanem útleírás, a motor majd egy külön bejegyzést kap. Kis hazánkon kívül öt országot érintettem, Szlovákia, Ausztria, Csehország, Németország, és egy órára Olaszország is. Érdekes volt látni, ki-hogy viszonyul a második hullám hírére. Nyolc nap, hét éjszaka, hat szállás, és 3275 kilométer kalandjai következnek.

Indulás, 2020 augusztus 16, reggel 8 óra.

Bemelegítésként átgurultam a Dobogókő-Esztergom szakaszon, hogy érezzem kanyarokban a motort. Az első országba, Szlovákiába, a Mária Valéria hídon ...