Én a Romantikus Útban annyi romantikát találtam, mint egy kiselejtezett postazsákban. Henry Cole idejében még más világban éltünk, plusz neki a stáb cipelte a cuccait -maszk nélkül. Természetesen nem beszélek le senkit róla, de a bukszáját tömje ki rendesen, mert szállást nem kaptam egyik kiemelt városban sem -az 50 eurós kereten belül-, és valószínűleg az ellátmány sem olcsó. Viszont 10-20 kilométerre eltávolodva, már igazi gyöngyszemeket lehet találni, mint a Leuterhausenben lévő Hotel-Gasthof Neue Post.

Tüchtig német városka.

A szállás igazi 21. századi, hi-tech-re felújított hotel, az út legkisebb szobájával. Viszont végre földszinten, a motor talán 10 méterre parkolt, és a kettő között feküdt a kerthelység. A becsekkolás és a cuccok behordása, öt percig tartott, flottul, németesen ment minden. Letussoltam, felvettem a "szép ruhám", a másnapi szállásra nem volt gondom, mert Zolikánál fogok aludni, tehát  idővel jól álltam, végre elmentem várost nézni. Igazi bajor városka, a Romantikus Út minden stílusjegyével, csak turisták nélkül. Kellemes melegben sétálgattam, szerencsére 20 perc alatt bejárható a hely, és mikor úgy gondoltam, már mindent láttam, engedtem hogy a szállásom kerthelysége becsábítson.

Pont a hotellel szemben állt ez a szobor.

A személyzet itt is viselte a maszkot, de azért sikerült sört rendelnem, sőt még azt is meg tudtuk beszélni, hogy nekem tetsző két étel között mi a különbség. A sörből valamilyen bajor típust kaptam, elképesztően jól esett. A kaja nem is lehetett volna "bajorabb", sült csülök, salátával, gőzgombóccal, barna szaftban. A bőre úgy volt megsütve, hogy még én is -aki nagyon finnyás erre- megettem az utolsó morzsáig. 

Egyszerű és finom. Nagyon finom...

A reggeli 7-től, étlapról választhattam, rántotta, sült kolbász, croissant, lekvár, juice, és dupla espresso. Hibátlan früschtük, csak azért nem adok 5 csillagot a Neue Post-nak, mert a wifi jelszót minden alkalommal újra és újra be kellett írni, ha netezni akartam. A mini szoba reggelivel, vacsorával, két sörrel, egy pöpec városkában, 20450 ft-ba került, erős 4 csillag. Nagyon ajánlom az erre járóknak.

Nagyjából a Romantikus útvonal felénél jártam, estére akartam Zolikához érni. De egy újabb umleitung 20 perces kerengése, megváltoztatta a döntésemet. Úgy okoskodtam, hogy nem küzdök tovább a traktorosokkal, meg a terelőutakkal, csak azért, hogy olyan városok mellett menjek el, ahová be sem nézek. Beírtam Pollingot, ahol a barátom dolgozik, 13,45-re prognosztizálta a navi az érkezésemet. Felhívtam Zolikát, aki rögtön rávágta, hogy menjek, 14 óráig dolgozik, ha előtte odaérek, még egy kis "tárlat" vezetésre is jó vagyok. A következő kúton tankoltam, és nekivágtam a rövidebb útnak.

Itt csinálják a finom joghurtokat.

Szerintem Bajorországban mindegy merre mész, minden szép, az utak tükörsimák, a földeken úgy nőnek a növények, hogy az magyar szemmel hihetetlen. Egy káposztaföldnél megálltam, mert nem akartam elhinni, hogy valódi. Meg ugyan nem kóstoltam, de közelről nézve, és megtapogatva sem éreztem műanyagnak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mocsok büdös volt a földek mellett, biztosan nem műtrágyát használnak.

Jól haladtam, fél kettőkor csaptam ki a sztendert, a HK Engineering előtt. Az én barátom pont kint bóklászott, mikor megérkeztem. Összeölelkeztünk, minket nem tartott vissza a vírustól való félelem. Egy éve nem találkoztunk, nagyon örültünk egymásnak. Miután jól kiörömködtük magunkat, bevitt a "szentélybe", és mutatott egy olyan autót, amiből ez az egy van a világon, az értéke 8 millió euró!! Ez még itt is nagy szám, pedig náluk az alsó határ 1 millió euró/autó. A történet szerint, egy angol faszi vette újonnan az 50-es években, majd átalakította versenyautónak, és a motorra felszerelt egy hatalmas kompresszort, amitől a teljesítménye is jócskán megnőtt, 300 lóerő körülire. De a fékek maradtak dobfékek, "izgalmas" lehetett egy célegyenes végén féktávot venni, akkor még más mércével mérték a "veszélyes" szót. Nos, ezt az egyedi autót is megcsodálhattam Zolika jóvoltából.

Talán még M.Lőrinc tarkója is megizzadna, ha ezt a néhány autót meg akarná venni. A 181-es számú az egyedi darab.

Jártam már itt négy éve, de most is a földről szedtem össze az államat, hihetetlen ami a HK-nál járműben látható. A totalcar forgatott itt két éve, Karotta nevezte el az én barátomat "Sirályszárnyas Zoli"-nak. A youtube-on megtaláljátok, érdemes megnézni a kétrészes filmet.   youtube.com/watch?v=mDoehM22pkU&t=218s

Ez tényleg a kincsek tárháza.

Kaptam egy hideg vizet, bezárta a saját kis műhelyét, és elindultunk hazafelé. A munkahely és a kégli közötti út igazi motoros paradicsom, kb 30 kilométer olyan szakasz, amitől összefut a nyál az ember szájában. Ha szar idő van, akkor pedig autóval élvezkedik munkába menet-jövet. Megálltunk egy percre a Hohenpeisenberg szélén álló közértben, kellett vennem valami ajándékot a kisfiának és a feleségének. Tudom hogy nagy Túró Rudi rajongók, de az nem bírta volna ki eddig, így maradt a Merci.

Beni úgy ugrott a nyakamba, hogy még a könnyem is kicsordult. Nagyon szeretem a kiskrapekot, most 7 és fél éves, rengeteg mesélni valója volt, hiszen rég nem láttuk egymást. Kriszti ebéddel várt minket, isteni finom sült husit kaptunk, salátával, sült krumplival, csókolom a kezét! 

Ebéd után lefürödtem, és Beni végre megmutathatta az új kincseit. Aztán a bringájával tanult kunsztokat, például a farolós fékezést. Kriszti elment vásárolni, mi fiúk pedig kivonultunk a garázsba, hogy olajat cseréljünk "Monicán", vagyis Zoli 20 éves 1300-as Yamaháján. Csak előbb ki kellett állni egy kocsival, ami, hogy-hogynem, pont egy Ferrari volt. A főműszak a Mercedesről szól, a második az ágaskodó lovacskákról. 

Egy Ferrari minden színben gyönyörű, de pirosban a legszebb.

Miután leszervizeltük Monicát, megfújtam én is a láncot, és mivel gatyarohasztó meleget (36 fok) ígért a meteorológia, leszereltem a plexit a Tracerről, hogy több menetszelet kapjak a másnapi közös túránk alatt.

Zoli egy "laza" 400 kilométeres túrát rajzolt, fő célpontként a Timmelsjoch meghódításával, és a legmagasabban fekvő motormúzeum meglátogatásával. A tervezéssel úgy elszüttyögtünk, hogy már nem jutott idő Benivel társasozni, neki már így is rég aludnia kellett volna. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, és mindenki eltette magát másnapra.

A HK kapuja.

Folyt. köv...

 Elkészült a túra videó első része, itt megnézheted: https://www.youtube.com/watch?v=-VaXXHhY9Zo&t=45s