Még a télen elkezdtem újratervezni, a tavaly meghiúsult Bulgáriai túrát. Bevontam a Harley-s Tibike barátomat, aki egyből rávágta, ha már arra járunk, menjünk le Isztambulig! Isztambul? Hm, jól hangzik, miért is ne? A túra így 9 országon vezet keresztül, nagyjából 4000 kilométer a táv, és 14 napot vesz igénybe. 

Okulva a tavaly júniusi özönvízszerű esőzésből, a szárazabb júliust választottam indulásnak, annak is a közepét, gondolván akkor már csak meleg idő lesz. A felkészülést most sem apróztam el, egy ilyen hosszú, több országon átívelő túrán mindennek klappolnia kell. Első körben a felszerelésem újítottam meg, a délen várható nagy meleg miatt beszereztem egy fehér színű felnyitható sisakot, egy jó minőségű hálós dzsekit, valamint új kamerákat vettem, hogy a túrát ne csak írásban, hanem filmen is dokumentáljam. A motoron gumikat, olajat és szűrőt cseréltem, majd alaposan megtisztogattam megkentem, és beállítottam a láncot. Ezután kisuvickoltam a motor minden szegletét, mert bennem még megvan az a régi beidegződés, hogyha külföldre megyek, legyen tiszta a verda. Beszereztem mindenféle valutát, ne az legyen az első dolgom, hogy belépés után pénzt kelljen váltani bármelyik országban, mert a Balkánon még respektje van a kp-nak. Természetesen rendszeresen edzek, fogorvos, labor, fodrász, és egy jó masszázs az utolsó előtti napon, végül minden egyéb eshetőségre egy komoly biztosítást is kötöttem. Az összes feladattal elkészültem időre, a meteorológia sem ijesztgetett esővel, így július 14.-én vasárnap reggel 8.00-kor nekivágtunk a kalandnak, irány Isztambul!!

Indulásra kész a két motor. Az esőruha volt most a felesleges holmi.

Első nap.

Az országot Gyulánál készültünk elhagyni, az útvonal Dunakeszi-Gödöllő-Nagykáta-Szolnok-Mezőtúr-Gyula, nem tartogatott különösebb izgalmakat, hacsak azt az agyonfoltozott szakaszt nem említem Nagykáta környékén, ami után a Harley-n meg kellett húzni a csomagrögzítő spanifereket. Gyulán tankoltunk, majd jött a határ, ahol szerencsére csupán két német motoros várakozott előttünk. Hamar átjutottunk, a román oldalon viszont több kilométeres kamionsor állt, mit mondjak, nem irigyeltem a fülkében hosszú órákat várakozó sofőröket, ebben az iszonyatos melegben.

Nagyjából dél körül értük el a 40 fokot, meg is álltunk pihenni egy falu templomának árnyékában. Hamarosan befutott két román "sztendapos" kolléga, akik olyan showt nyomtak nekünk, hogy a végén már csorgott a könnyem a röhögéstől. Így ebédidő körül már nem voltak szomjasak, nem kérdeztek semmit, csak nyomták a rizsát megállíthatatlanul, közben mi pusztítottuk a vízkészletünket.

 A román Stan és Pan.

Az út további része eseménytelenül telt, hacsak azt meg nem említem, hogy a román utak minősége tökéletes, még az olyan zergebaszta falvakba is tüköraszfalt vezet, ahol szamár húzza a szekeret. Az emelkedőkön felfelé két széles sáv, ahol nagyon mélyre lehet döntögetni a motorokat. Nagyjából 16 órára értünk Csernakeresztúrra, az első napra lefoglalt szállásra, a Szatmári Ottó vendégházba. Tavaly már jártam itt, így tudtam mire számíthatok, nem is csalódtam, a párálló üvegű másfél literes Ursus sör, most is hívogatóan mosolygott ránk. A megérkezés örömére hamar lecsúszott pár pohár, és persze pálinka is várja a kimerült motorost. Mielőtt teljesen beálltunk volna, kértem mutassák meg a szobát, mi pedig behordtuk a táskákat, majd egymás után lezuhanyoztunk. Az első nap 461 kilométert motoroztunk.

A következő feladat, amit még tiszta fejjel kellett elvégezni, az a másnapi szállás lefoglalása volt. Ugyanazt választottam mint tavaly, amikor buktam a kégli árát, mivel az özönvíz miatt nem jutottam oda, hiszen visszafordultam Ottótól. A Casa din Bran nem olcsó, de reméltem hogy éri a pénzt, a Bookingos képek szerint a Drakula vár tövében fekszik, így könnyen lehet csinálni kulturális programot is. Közben befutott még egy motor, vadiúj Tracer 900 GT+, egy középkorú Soproni párral a nyergében, éppen a Transzalpináról jöttek vissza. Lepacsiztunk egymással, majd szintén elmentek fürdeni, de annyi azért előtte kiderült, hogy ők már egy napja megérkeztek, és innen csillagtúráznak.

Ottó fiát Bercit, ki sem lehetett robbantani a Harley nyergéből, teljesen belezúgott a srác az amcsi nagyvasba. A háziak vártak még egy párt, de azok időben csúsztak, úgyhogy mi négyen, akik már ott voltunk, mehettünk vacsorázni. A három fogásból álló menüsort leves nyitotta, majd párizsi szelet krumplival, és a végére görögdinnye. Szépen megettünk mindent, közben beszélgettünk, barátkoztunk, akinek volt már ebben része, tudja milyen jól telik az idő ilyenkor. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a szemben ülő hölgynek kikerekednek a szemei, és nagyon hadonászik, úgy tűnt nem kap levegőt. Nos a párja nem volt rest, azonnal elkezdte az életmentést, ütögette a hátát, ami végül sikerrel járt, felköhögött egy dinnyemagot, valahogy az akadt a torkán. Mi Tibikével bíztatással segítettük a mentést, most már sztori, de ott és akkor nem tűnt viccesnek a helyzet.

A nagy izgalomra inni kellett, tehát előkerült egy újabb üveg pálinka, meg egy másfeles macis sör. Én csak söröztem, de aki a halál torkából éppen csak megmenekült, az két kézzel akarja habzsolni az életet, tehát a hölgy pálinkát fogyasztott. Ittunk az ijedtségre, ittunk a megmenekülésre, és ittunk mert iszonyat meleg volt. Ugyan már sötétedett, de Berci még mindig a Harleyn ücsörgött, lassan az Ő napi nyeregben töltött óráinak száma megegyezett Tibikéével.

A ruha még nem az igazi, de a Harley-s nézés már megvan.

Már öreg este volt, mikor befutott a még várt másik két motoros, egy srác és a barátnője, két külön motorral. Ugyan már nagyon bólogattunk, de megvártuk amíg levetkőznek, kezet fogtunk, és váltottunk pár szót. Ők is leöblítették az út porát, tehát még velük is koccintottunk egyet, majd tényleg elmentünk lefeküdni. A szoba kicsi volt, és nagyon meleg, csak az alsógatyát hagytunk magunkon, hogy mégse pucéran feküdjünk egymás mellett. 

Ha többen vagytok egy szobában, mindig az nyer, aki elsőnek alszik el. Nos én csak a második lettem, és azt tartja a mondás, a második az első vesztes. Nagyon nehezen sikerült elaludni, de nemsokára arra ébredtem, hogy viszket mindenem. Ugyan vittem szúnyogirtót, szét is fújtam a szobában, ám csak engem zavart a szaga, úgy látszik a vérszívókat nem. Betakartam magam, gondolván ez segít, de nem javult a helyzet. Csak elaludhattam, mert valamikor éjfél után arra ébredek, hogy zsibbad a szám. Olyasmi érzés volt, mint amikor a fogorvos beinjekciózta az ínyemet a fogtöméshez. Nem értettem mi történhetett, így hát kimentem a fürdőbe, hogy megnézzem a tükörben magam.

A látványtól dobtam egy hátast, a celeb csajok szája lesz ilyen, mikor telenyomják szilikonnal. De hogy kerülhetett ennyi szilikon az én felső ajkamba? Mi történik?

Mivel még a hajnal is messze járt, jobb híján ültem a vécén, és a neten kerestem válaszokat, mi történhetett? 

Angiödémának hívják, és azzal riogatott a cikk, hogy akár fulladás is lehet belőle. Kálciumot javasolt a szerző, de azt nem hoztam. Na fasza, hajnal kettőkor egy Romániai faluban úgymond egyedül, mi a francot csináljak? Életveszélyben nem éreztem magam, így hát vártam, mást úgysem tehettem. Iszonyú lassan teltek az órák, ültem a klón, vakaróztam, és vártam hogy felébredjenek végre a háziak, hátha van kálcium itthon. Azután megnéztem már azt is, mi a franc viszket ennyire? Na ez volt a másik pont, amikor felszaladt a szemöldököm, ilyet sem láttam még magamon soha. Valami nagyon durva csípéssorozatot szereztem, és a rengeteg méreganyagtól dagadhatott fel a búrám!

Mikor hat óra körül végre mozgást hallottam kintről, én már felöltözve álltam a fürdőben. Ottónak mutatom a számat, és kérdem van-e itthon kálcium?? Azt mondta nincs, de a szomszédasszonya a patikában takarít, nemsokára átmegy és megkérdezni hátha neki van. Kisvártatva visszajött két Magne B6-al, hogy csak ezt tudott adni a csaj. Gondoltam ez sem árthat, bekaptam gyorsan, közben előkerült Berci is. Mutatom neki is a számat, hümmög, de mikor felhúztam a pólómat, olyan súlyos lett a csend, mint egy vízzel teli csónak. Majd azt mondja Berci: "hozom a kocsikulcsot, és azonnal beviszlek Dévára!" Mert Ő ezt látta:

folyt. köv...

galéria: