Én korán kelő vagyok. Otthon kávézom, eszem, olvasok, esetleg írok a hajnali órákban, de mindezt a négy fal között teszem. Ám itt most nem tudtam ezekkel foglalkozni, így hát kimentem a szabadba nézelődni. És megkaptam a csodát, amilyen szépet talán még nem is láttam, a napfelkeltét, itt az olasz dombok között. Szellő se rezdült, a levegő még balzsamosan meleg, a távolban a tenger, mellettem a két nyújtózó kutya, újabb nap kezdődik a "paradicsomban". Olyan nyugalom vett körül, amilyet ritkán élhetek át, most már nekem is van "House Of The Rising Sun"-om, köszönöm Casa Monteluro!

A házigazda visszatért valamikor az éjjel, ezt az udvaron parkoló Fiat Pandák számának megszaporodásából tudtam. Apropó Panda. Az út során ...