A probléma ott van elásva (ahogy sokunknál), hogy nem tudok több motort fenntartani. Minden tiszteletem a túramotorral túrázó társaimé. Egy nagy, kényelmes, jól pakolható, és remek szélvédelemmel rendelkező motorral szokás nekivágni a világnak, az ész és az értelem is ezt diktálja. Ha ráadásul utas is van hátul, szinte kötelező egy dobozszettel felszerelt túragép. Próbáltam, nekem is volt egyszer Kawasaki Versys-em, 1000-es, gyári dobozokkal, szélvédővel, idomokkal és minden más frinc-franccal felszerelve, túrán remek, városban rémálom. Jól ment, jól fogyasztott, megbízható volt, csak egyet nem tudott, nem dobbantotta meg a szívem. Ahogy a többi igazi túramotor sem, én már csak a meztelen bringákra gerjedek, valamiért ezek a motorok emelik meg a pulzusomat, hiszen évente egy nagyobb túrát csinálok, azt kibírom ezen is. Az év többi részében leginkább itthon kolbászolok, egy Mátrai kanyargáshoz meg minek egy feldobozolt nagy dög? Ráadásul mindig egyedül megyek, sosem viszek utast, ez megkönnyíti a dolgom. Mikor az SP-t megvettem sejtettem, lesz rajta alakítani való, de sikerült úgy túrásítani, hogy a mindennapi használatban ez semmi zavart nem okoz, sőt. Három és fél év, valamint 22 ezer kilométer van a hátunk mögött, most már tudok objektíven nyilatkozni róla.

Tíz éve nagyot durrantott a Yamaha, mikor a már kissé elavult sornégyes FZ vonalat felváltotta az MT 09-es modellel. Kellett pár év mire kiforrta magát, de mostanra teljes modellpalettát építettek a CP3-as blokk köré. Van naked, van retro vonal, 2 és 3 kerekű túragépek, annyi felszereltségi szinttel, hogy talán senki sem tudná egy levegővel felsorolni mindet. Idénre elkészültek az idomos sportváltozatok is, és van már automata verzió is.

Teszteltem már az összes 900-as modellt, Tracereket, Nikent, XSR-t, de én egy második generációs MT 09 SP tesztje után döntöttem úgy, visszatérek a Yamaha márkához. A 2020-as MT 09 SP leginkább azzal vett le a lábamról, hogy szinte azonos teljesítmény mellett, bő 30 kilóval volt könnyebb, és nagyjából két literrel kevesebbet is fogyasztott, mint az akkori Honda CB 1000 R-em! 2021 tavaszán már az akkori új modellt, a harmadik generációs MT 09-et rendeltem meg, ami az elődjéhez képes már nagyon más motor lett, nagyobb hengerűrtartalom, több lóerő, új váz és komplett elektronikai csomag. Úgy fizettem elő rá, hogy csak a you tube-on láttam videókat róla, élőben akkor még nem volt egy darab sem az országban. Számomra az egyik legfontosabb plusz, a gyári extra tempomat volt, amit az SP változathoz alapáron adtak. Aki ment igazán hosszú túrára, az tudja mennyire jó dolog ez, aki pedig még nem, az próbáljon ki egy ilyennel felszerelt motort. Persze sok minden máson is javítottak az elődhöz képest, ami az árát is feljebb tolta úgy fél millióval.

2021.

Június 3.-án kezdtük a közös életet. Az első ezer kilométert hamar beletekertem, addig nem forgattam 5000 fölé a fordulatszámot. Én bizony rendesen bejárattam a motort, még akkor is, ha ezt a nézetemet nem osztják sokan. Az első olajcsere után már kapta az ívet, és egyre hosszabb túrákra mentem vele, de még csak országon belül. Ez volt a felfedezés időszaka, kiderült mi az ami jobbá teheti a közös életünket, és mivel javíthatom a túraképességét. Augusztus végén, mielőtt indultam a második Balkán túrámra, már megkapta a telefonom töltésére szolgáló USB aljzatot, tanklock rögzítőgyűrűt, blokkvédőket, és a legfontosabbat, egy hátsó doboztartó konzolt. No nem azért mintha dobozt akartam volna tenni rá, ó nem. Viszont remekül rögzíthettem hozzá a vízhatlan hátsó zsákomat, és a motor állóhelyzeti mozgathatóságán is sokat javított. Közvetlen indulás előtt érkezett meg a hűtővédő, amit gyorsan felszereltünk, így azért nyugodtabb szívvel vágtam neki Albániának. Szerbiában szinte végig esett az eső, mire megérkeztem a legendás SH 20-as úthoz, úgy nézett ki az új motorom, mint egy bontószökevény.

Ez persze csak kosz, műszaki probléma nem hátráltatott a túra során. Azt megállapítottam a hosszú úton, hogy az ülés nincs pariban a fenekemmel, viszont kifejezetten kényelmes a kormány, és a lábtartó szöge. Néhány rövidebb gurulás még belefért a őszbe, de hosszabb túrát már nem csináltam. Gondolt rám a télapó is, még karácsony előtt megérkezett a kicsi szélvédő, és a rövid rendszámtartó szett. Az első közös szezonban megtett, nagyjából 5000 km alatt semmilyen meghibásodás nem történt, a telet garázsban töltötte, finom puha ponyvával letakarva, és várta a 2022-es kalandokat. A Balkán túra történéseit itt olvashatod:   https://motorozzvelem.blog.hu/2021/09/08/vissza_a_balkanra_csak_most_egyedul

2022.

A téli szünetben megterveztem egy viszonylag nagy olasz túrát, a MI-TA (Milano-Taranto) motorverseny egy régebbi útvonalát készültem bemotorozni, nagyjából 4000 km kaputól-kapuig. Ez a túra Olaszország legészakibb részétől, egészen a csizma talpáig tartott, és természetesen visszafelé is keréken jöttem, csak másik útvonalon. Indulás előtt megcsináltattam a 6000-es szervízt, és vettem két új Michelin Road 6 gumit, a gyári Bridgestone-okban volt ugyan még még egy kicsi, de négyezret már bírtak volna ki. A biztos siker miatt beiratkoztam egy gyorstalpaló olasz tanfolyamra, nos EZ DÉLEN NAGYON JÓL JÖTT! Az út előtt kapott  még a vas első-hátsó tengelyvédőt, és lecseréltem a sokat látott hátsó táskát egy újra. Június másodikán indultam el, 14 napig tartott a csavargás, végül 4720 kilométert gurultam összesen, 4,4 literes fogyasztással. A túra alatt eldöntöttem, az ülésen mindenképpen javítani kell, mert szó szerint szétültem a seggem! A szezon további részében már csak itthon motoroztam, és most történt egy alkatrész csere is, a hosszú túrán teljesen elkopott a váltókar gumija. A következő szervíznél megemlítettem, ugyan vonogatták a vállukat, de azért megrendelték  és garanciában kicserélték ezt a "fontos" alkatrészt. A nagy olasz karika történéseit "Csizmatúra" címen olvashatod, itt az első rész: https://motorozzvelem.blog.hu/2022/06/27/csizma_tura_elso_resz

2023.

Év elején elkészült az ülés, az Üllői Berger Motor csinálta, maximálisan elégedett vagyok. A vállalt határidőt tartották, a megbeszélt ár sem emelkedett, és ráadásul nagyságrendekkel kényelmesebb lett. A téli szünetben megterveztem a nyári túrát, a számomra ismeretlen Erdélyt akartam bemotorozni, egy kis Bulgáriával és Szerbiával megbolondítva, közel 4000 km kört leírva. A tavasz jól telt, itthon és Szlovákiában gurulgattam, az ülés nagyon bevált. Viszont észrevettem, hogy olaj szivárog a bal teleszkópszár tetején lévő futóműállító csavarnál. Szerencsére még élt a garancia, jogosnak ítélték a problémát, megrendelték, és ki is cserélték a teleszkóp felső záró alkatrészét. Június közepén indultam Erdélybe, az időjárás nem kecsegtetett semmi jóval, de akkora esőre nem számítottam, mint amit Romániában kaptam. Déva után volt az első szállásom, gyakorlatilag ronggyá ázva érkeztem meg. Ráadásul az ottani net rettentő előjelzést mutatott a további útvonalra, és még a szerb barátom is elriasztott a további úttól, tehát visszafordultam, azzal az elhatározással, hogy visszajövök még. Ennek a kalandnak az első részét itt olvashatod el: https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/25/erdelyben_is_a_viz_az_ur

A Yamaha vízszigetelése nagyon jó, mert szerencsére semmi műszaki gondom nem volt a túra során. Egy alapos tisztítás után a motor készenállt a következő útra, ami másfél hónap múlva el is jött. Ez csak egy négynapos Bihari túra lett, és most társasággal indultam. Szerencsénk volt, csoda időben, jó társaságban motoroztunk ezen a csodálatos tájon. Ennek leírása itt olvasható: https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/29/bihari_csoves_tura_132_ev_vissza_a_hatarrol_gyors_menet_egy_harley-vel

Az év hátralévő részében itthon motoroztam, ősszel pedig, kicsit előre hozva (18000) megcsináltattam a húszezres nagy szervízt, amikor pluszként gyertyákat és levegőszűrőt is cseréltek. Azt éreztem, hogy Erdély még nincs lezárva, így már az ősz végén elkezdtem tervezni a 2024-es nagy túrát. A telet most is garázsban, hátsó emelőre húzva, letakarva töltötte a paripa.

2024.

Sok egyéb elfoglaltság miatt tavasszal keveset tudtam gurulni. Elkészült a túraterv, végcélnak Isztambult jelöltem meg, összességében 5000 kilométeres túra kerekedett. A nagy út előtt lecseréltem a gumikat, újra a nagyon bevált Michelin Road 6-ra esett a választásom. Az olaj ugyan talán kétezret futott, de biztos ami biztos alapon lecseréltem azt is. Most már én magam, mivel lejárt a garancia a motorról, így nagyságrendekkel olcsóbb. Az indulást júliusra időzítettük, hogy lehetőség szerint ne kapjunk esőt. Ez jól sikerült, hiszen az évszázad legperzselőbb hónapján indultunk el. Amikor Erdélyben 42 fok van árnyékban, és mi még ezer kilométert mentünk (volna) lefelé délnek, akkor akár jól is esett volna némi égi áldás. Erdély most sem engedett tovább, egy egészségügyi probléma miatt a második napon vissza kellet fordulnunk, ráadásul már itthon ugyan, de megállt a barátom motorja. Hazajutottunk lábon, de ha ez valahol a bolgár-török határvidéken történik.... A forró túrán történteket itt olvashatjátok: https://motorozzvelem.blog.hu/2024/07/22/motoros_tura_40_fokban

Az év további része főleg tesztekkel telt, kevés idő jutott saját vassal való motorozásra. 22147 kilométerrel az órájában tettem le télre, az idei év átlagfogyasztása 4.5 l/100km, meghibásodás nem történt. Ennyi idő alatt jól összecsiszolódtunk, sikerült magamhoz igazítani szinte mindent, mostanra olyan mintha méretre készült volna, az elvégzett átalakítások mind jól sikerültek. Tökéletes motor (talán) nincs, nézzük most a hibákat. A leginkább elcseszett dolog a motoron, a jobb oldali forgókapcsoló, az vagy működik elsőre, vagy nem. Inkább nem, kell hozzá némi empátia és türelem. A másik az ülészár elhelyezése, az szinte felháborítóan rossz helyen van a hátsó kerékjáratban. Egy dolog pedig hiányzik de nagyon: az automata index. Ezt nagyon jó és fontos dolognak tartom, egy kint felejtett villogó nagyon baleset veszélyes! A télen majd túrom a netet, hátha erre is van valami utólagos megoldás. Ezeken kívül egy nagyon megbízható és jól használható motor a harmadik generációs Yamaha MT 09. Helytáll a hosszú túrákon, remek társ egy gyors kanyarvadászaton, kicsi súlya, valamint filigrán termete miatt pedig remekül használható városi futkosónak is.

A téli szünetben elkezdem tervezni a jövő évet, 2025-ben újra nekivágok ennek a déli túrának, egyszerűen nem adhatom fel. Csak most másik irányból, elkerülöm Romániát, mert eddig nem hozott szerencsét, Szerbián át megyek le Bulgáriába, akkor talán nem lesz semmi baj. Javítanivaló, vagy igazítanivaló most nincs a motoron, igazából úgy jó ahogy van, szeretem!

Boldog és balesetmentes Újévet kívánok, sziasztok: a Mágus.