Ahogy a dal is mondja, bizony ismerős valahonnan, és nem, én nem a melltartós márkára gondolok, hanem szocialista gyermekkorom Nagy motorjára, a Pannónia T5-re. Mert az is igazi klasszikus építésű motor volt, kerek lámpa, bölcsőváz, cseppforma tank -az elmaradhatatlan gumi térdvédőkkel-, egybeülés, és két vízszintesen elvezetett kipufogó. Tisztára hatvanas évek, persze a kipufogóból már nem kétütemű "pöröm-pöröm-pöröm" szól, hanem szép telt négyütemű "pu-pu-pu". T5-ös Pannóniát sosem vezettem eddig, de a jószerencse most alám tolta ezt a szép motort, és már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert a 2020-ban próbált 250-es X nem hagyott túl mély nyomokat bennem, nézzük mennyit fejlődött a márka az elmúlt négy év alatt.

Részleges kijárási korlátozás van. Meg végre tavasz, csuda idő. A rendelet szerint, munkavégzés céljából ki lehet menni az utakra. Nos a motortesztelés, az én olvasatomban, az munka. Kaptam pecsétes papírt, hozzá tesztelő pályafutásom leggyengébb motorját, de sütött a nap, és mehettem motorozni. Ez egy kicsit rendhagyó teszt lesz, mert még sosem terepeztem. Eddig. Most viszont ráéreztem az off-road ízére, és tetszik, ami hátrány aszfalton, az előny a homokban!

Terepen benne van az X.

17 lóerő. 17 lóerő 155 kilóra, plusz a pilóta súlya. Hah, ez elég szarul hangzik. Főleg egy olyan palinak, aki 1000-es motorokhoz van szokva. De úgy voltam vele, ez is egy motor, ez is egy tapasztalat lesz, ne finnyáskodjunk, csapjunk bele.

A Brixton ...