Isztambulban is működött a "tudj pár szót az adott ország nyelvén" alapigazság. A günájden (jó reggelt), a merkhaba (szia), vagy tesseküler (köszönöm) biztosan jobb színben tüntet fel, mint a "gúdmorning" vagy a "helló ". A korai reggeliztető pincér, még el is mosolyodott amikor ráköszöntem. Ugyan nem adott cserébe semmi extrát, de érezhető volt egy pici szimpátia, a passzivitás helyett. Persze lehet, hogy ezt csak én gondolom így, mégis szívesen használtam e három szót, ahogy más országokban is szoktam az ottaniakat.

Szeretek felfedezni, de ebben a számomra idegen miliőben kifejezetten örültem a vezetőinknek, sok olyan "trükk" van Isztambulban, amit nagyon jó, ha nem egyedül kell kitalálni, nyelvtudás nélkül. Akár a múzeumi ...