Az első olasz éjszakánkon akkorát zakóztam a szobában, hogy még a közeli templom harangját is félreverték. (na jó, a harangot mindenképpen meghúzták volna) Hogy mi történt? A remek vacsorát követő séta után, azzal a meggyőződéssel feküdtem le, hogy mindent megtettem egy pihentető alvásért. Nem zabáltam halálra magam, összesen három birra piccola fogyott részemről, ami csupán hat deci, ráadásul ezt is lemozogtam, majd a lépcsőn még meg is nyújtottam a vádlijaimat. Törődöm magammal, reggelente magnéziumot, spirulinát és gyümölcsöt fogyasztok, edzem, nem vagyok túlsúlyos, lassan öt éve nem dohányzom, tehát igyekszem mindent elkövetni az egészségem érdekében, mégis gyakran görcsölnek a lábaim. Nos ezen az éji órán nem valamelyik vádlimat, vagy a lábujjaimat, hanem mindkét lábfejemet rántotta össze a görcs, de valami irgalmatlanul erősen. Ezt nem lehet átaludni, a fájdalom rettenetes, tehát tüstént kiugrottam az ágyból, hogy tegyek ellene. Igen ám, de az agyam még nem ébredt fel teljesen, nem is tudtam a talpaimra állni, egyből elvágódtam. Próbáltam megkapaszkoni valamiben, de csak azt sikerült  elérnem, hogy magammal rántottam az éjjeli lámpát, a töltődő telefont, a vizesüveget, meg a sisakomat, akkora zajt csapva ami persze felébresztette a társamat is. A görcs elviselhetetlen volt, már az esés is fájt, és mikor újra nekiveselkedtem a felállásnak megint csak elestem. Miközben a padlón hemperegtem ezzel a démonnal birkózva, "Te mit csinálsz Tesó?" kérdéssel ült fel Tibike félálomban. Végül valahogy csak sikerült talpra kecmeregnem, de hirtelenjében az se tudtam hol vagyok. A könyökömet és a térdeimet levertem, az én oldalamon romokban hevert a szoba, és ekkor megszólalt a harang. Így utólag leírva nem tűnik akkora dolognak, de ott és akkor nagyon megszenvedtem.

Június 23 hétfő, harmadik nap.

A görcsös kaland után sétáltam a folyosón pár percet, gyakorlatilag kijártam magamból a "rosszat". Mikor visszaóvakodtam a szobába Tibike már javában újra szunyált, a kupival én sem törődtem, inkább megpróbáltam visszaaludni. És sikerült, még engem is meglepett milyen pihenten ébredtem reggel. Az éjszakai rémségről csak néhány kisebb tipli maradt meg, és ahogy körülnéztem a szobában azt mondom mázlista vagyok, a bútoroktól szerezhettem volna sokkal komolyabb sérüléseket is. Szerencse a szerencsétlenségben.

Reggelit itt nyolctól adtak a fenti képen látható helységben, sajnos az osztrák színvonalat meg sem közelítette a választék. Olasz szokás szerint főleg édes dolgokból állt a colazione, kávét a presszóban lehetett kérni, ahogy az italt is, összességében azért jóllaktunk. Kaja után rögtön elkaptam a recepcióst, aki megegyezett a reggeliért felelős, és a kávét főző hölggyel, tehát Ő igazi három az egyben dolgozó. Most derült ki a gourmand vacsora ára, kettőnknek a kaja és a sörök 66 euróba fájt, a szoba árát, 53000 forintot, már előző nap leemelték a számlámról. A garázshasználatért nem számított fel semmit a hölgyemény, tehát Ő is felkerekített összeget kapott. Tudom hogy arrafelé nem szokás borravalót adni, de ha nagyon elégedett vagyok, miért ne tenném? A pakolást komplett megcsináltuk még reggeli előtt, a kint maradt fogmosó készletemet betettem a tanktáskába, a papucsot pedig befűztem a gumipókok alá, majd 9-kor "berúgtuk" a vasakat és elhúztuk a csíkot.

Valahol előttünk Cortina d'Ampezzo.

Reggeli közben megbeszéltük, hogy néhány fotó erejéig átgurulunk Cortinába, ha már ilyen közel vagyunk. A navigáció ugyan útjavítást és hosszú menetidőt jósolt, de úgy okoskodtam, motorral azért majd tudunk haladni. Hát nem, nem tudtunk, kilométerenként zárták le az egyik oldali sávot lámpával, és a piroson áthajtást azért még mi sem kockáztattuk. Egy idő után inkább feladtuk, úgy tűnt sok időt veszítünk, és a melegben ácsorgás sem esett jól. Így aztán megfordultunk, és elindultunk a napi cél, Mezzolago felé. Ez egy kisebb tó a Gardától északnyugatra, ott foglaltam szállást előző este három éjszakára. Egy komplett apartmant ígért a booking, reggelivel, konyhával, hűtővel, parkolóval, a képek alapján szuper lesz.

Benzinünk fogyóban, tehát megálltunk tankolni a következő kúton, ahol egyébként -hogy-hogynem- egy Harley-s kávézó is működött. Már az meglepett, hogy két mosolygós fiatal csajszi jött tankolni a motorokat, de amikor bementünk fizetni a shopba, még az állam is leesett a pult mögött álló szépségtől. Fogékony vagyok az ilyesmire, tehát higgyétek el nekem, hogy nagyon de nagyon rendben volt a ragazza. Kértem két kávét, megdicsért hogy milyen szépen beszélek olaszul, hát én gyakorlatilag elolvadtam. Annyi tartás azért maradt bennem, hogy nem stikában fotóztam a fenekét, hanem megkérdeztem készíthetek-e róla képet. Igent mondott, tehát íme, itt az út bombázója: 

 Nemcsak gyönyörű, kedves is. Ja, és finom kávét főz!

Mikor kimentünk a motorokhoz, már kevésbé szép látvány fogadott, a Harley-ből folyt a benzin. Szép kövér tócsa gyűlt már alá, elsőnek az ugrott be, hogy a kislány rosszul tette vissza a tanksapkát. De Tibike rázta a fejét, azt sosem bizza másra, Ő maga csavarta rá. Ha felemeltük sztenderről abbamaradt a folyás, visszaeresztve újra csöpögött. Mivel nagyjából úgyis többet gurulunk mint támaszkodunk, az lett a döntés hogy menjünk, ha fogy a benzin a tankból, talán kevésbé folyik. Így is lett, és az út további részén sosem tankolta karimáig a motorját. (itthon szétszedte, valamelyik tömítés adta meg magát a túlfolyónál) Innen aztán egy jó darabig haladósabb gyorsforgalmi utakon mentünk Trento felé, hosszú alagutakkal alaposan megtűzdelve, ahol a navi mindig elvesztette a gps jelet. És az olaszok szeretik elágaztatni az alagutak kijáratát, sokszor lutri volt, jó úton haladunk-e. Egyetlen eltévedés volt összesen, szerencsére az sem került nagy kerülőbe.

A Garda körül iszonyat forgalom és csupa egysávos út fogadott minket, végig záróvonallal, ezer körforgalommal. Ahol a helyi motorosok nyomatták, ott mi is, de vigyázni kell, rengeteg a kamera Olaszországban, és szeret büntetni a polizia is. Haladtunk azért, jól álltunk idővel, erre a napra amúgy is viszonylag rövid etapot terveztem. A Garda hőségét egy több kilométer hosszú alagúton hagytuk el, a kinti 33 fokból hamarosan csak 23 maradt, csoda finom érzés ilyenkor megborzongani kicsit. Uticélunkat az SS 240-es úton értük el, ami olyan fain hajtűkkel van tele, hogy csak bazsalyog az ember fia a sisak alatt. Hamar, kicsivel 15 óra után csaptuk ki a sztendert a Seia Mountain Wellness Apartman előtt, én ezt az időpontot jelöltem meg érkezésnek. Mivel a booking kérdezi, mindig a 15-16 óra közötti idősávot ikszelem be érkezésnek. Ha kések nincs gond, de lehetőség szerint 15 órára legyen kész a szobám. A hely nagyon tetszett, csak éppen senki sem várt minket, a recepció zárva. Lehámoztam magamról a dzsekit és a csizmát, majd az amúgy is kéznél lévő flip-flop papucsba bújtam. Ezt máskor is így fogom csinálni! Kisvártatva befutott egy viharvert Kymco robogó, rajta a tulajjal, és hamarosan már a bejelentkezést intéztem a recepción. Természetesen olaszul, és olyan flottul ment, hogy még Orsi tanárnőm büszke lett volna rám, ha hallja. Megkaptuk az instrukciókat, megmutatta a wellnesst, merthogy az is benne van az árban, megbeszéltük a reggelit, majd felmentünk a -nem túlzok- lakosztályunkba. Az emelet egyik fele lett a miénk, hatalmas terasszal, és csodás panorámával. A wifi qr kódról azonnal meglett, mindkét szobában és a konyhában tv, sőt még mosogatógép is!! Minden új, az épület, a bútorok, a gépek, az egész olyan hihetetlennek tűnt. Egy valami hiányzott csak az én barátom boldogságához, a klíma. Minden nagyon patika, egy kivétellel, rengeteg légy repdesett a kecóban. 

Az ablakokra szerelt spaletták nagyon tetszettek, és príma hőháztartást csináltak estére.

Miután lezuhanyoztunk és berendezkedtünk, Tibike lepucolta a Harley-t, majd elindultunk felderíteni a környéket, kocsma, étterem, és bolt ügyben. Éppcsak leértünk a főútra mikor elkezdett szakadni az eső. Nos a helység egyetlen hotelja, a Mezzolago hotel bejáratánál jártunk, és rögtön be is léptünk az eső elől, egy sörre. Nem luxus szálloda, hanem kicsi családi hotel, presszóval, fagyizóval, és sörözővel. Leültünk kint a terasz fedele alá, és néztük szegény motorosokat az úton, ahogy lassan csorognak a hirtelen jött zivatarban. A sör felénél már újra sütött a nap, miközben a telefonjainkon kerestük a legközelebbi boltot. Másfél kilométert jelzett az első COOP szupermarketre, felhörpintettük a maradék sört, és nekivágtunk. Mivel az étterem csak este 8-kor nyitott, úgy döntöttünk, aznap hideget vacsorázunk.

A tó melletti sétaúton mentünk, így legalább megláttuk a szabad fürdési lehetőségeket is. Ami végül sajnos elmaradt. Jó 20 perces sétával értük el a boltot, ahol nagyban pezsgett az élet, mivel a környéken ez az egyetlen nagyobb szupermarket. Elvettünk egy-egy kosarat, és ki-ki a maga ízlése szerint pakolta meg. A barátomnak eszébe jutott, hogy vegyünk légyirtót, ami remek ötletnek bizonyult. A magam részéről két zsömlét, egy kis sonkát, két sört, csokit, és egy zacskó chipset vettem, de Tibike két szatyornyi termékkel jött ki a boltból. 

Nagyon szép környéken laktunk. Én a szabad kezemmel fotóztam is út közben.

A teraszon megvacsoráztunk, közben megbeszéltük a másnapi útvonalat. Evés előtt alaposan befújtuk "kemotoxal" a lakást, meg is lett a hatása, mire végeztünk, a legyek elpilledtek. Én alaposan átmasszíroztam a vádlijaimat, a lépcsőn csináltam nyújtó gyakorlatokat, és elfoglaltuk a külön hálószobákat. Mivel itt három éjszakát leszünk, sokkal jobban belaktuk, mint az éjszakás kalandokat.

Az a rohadt görcs többször is támadott éjszaka, csak most a vádlikat harapta, hol az egyiket, hol a másikat. Lassacskán nem jut idő alvásra, mert vagy pisilés miatt kelek fel, vagy a lábaimat marcangoló görcs miatt. Rengeteget olvastam erről a neten, azt írja: "ha a magnézium pótlás után sem múlnak el a tünetek, keresse fel kezelőorvosát" Na de ez milyen orvos szakterülete?? Végül másnap egész jó megoldást találtam, de ez majd a következő részből derül ki.

folyt. köv.

galéria:

Ez egy Royal Enfield építés a széplány kávézójában.

Másik kút, itt mindenki magának csinálta.

A helység egyetlen szállodája.

Eső utáni csendélet a tavon.

Az utca a nevemet viseli. Ez kedves.

A benézett elágazás.