Sosem jó feladni valamit. Bármit, akár egy itthoni kanyargást sem jó lemondani. Hátmég egy olyan túrát, ami több országon ível át, amibe nem kevés időt, energiát és pénzt fektetek bele, és ráadásul nem is egyedül megyek, na azt tényleg szar ügy feladni. De sajnos nem látok a jövőbe, és bizony nem várt események mindig történhetnek. Most két dolog köpött a levesembe, az első éjszakai rovar támadás, és a tartósan 40 fok feletti hőség. Számítottam forróságra, teszteltem is itthon a felszerelést, mégis elviselhetetlen lett napi több száz kilométert motorozni 40 fok felett, főleg úgy, hogy nem ülhettem nyugodtan a seggeden. Amíg élsz tanulsz, engem most megint tanított az élet, még kevésbé hagyhatom figyelmen kívül a koromat és ...

Biztosan mindenki játszott gyermekkorában szeret-nemszeretet az akácfa levelével. Nos én azon az éjszakán hasonlót "játszottam" fejben, csak a mondóka így szólt: előre vagy vissza. Ha az ember egyedül motorozik, mindent úgy csinál, ahogy neki a legjobb, nincs dilemma. De ha velem van a jóbarátom -aki szintén fél évet készült erre az útra-, akkor már más a szitu, gondolnom kell rá is. Tehát mérlegeltem mindent, hiszen ez a döntés akár a barátságunkba is kerülhet, és annál kevés értékesebb dolog van a világon. Idézet egy könyvből: "ha választanom kell aközött, hogy a hazámat vagy a barátaimat áruljam el, remélem lesz hozzá bátorságom, hogy a hazámat válasszam". 

Talán a két napnyi kialvatlanság, és a testembe költözött ...

Nekem nincs szerencsém Ottóval. Tavaly az év legnagyobb esőjében érkeztem, most pedig a legnagyobb forróságban, úgy látszik, ha hozzá jövök, biztosan extrém az időjárás. És hogy mi rághatott meg az első éjjel? Nem, biztosan nem medve, ha az lett volna, akkor nem úszom meg ennyivel. Talán valamilyen pók, tigrisszúnyog, ágyi poloska, vagy bármi más olyan rovar, aminek a csípései ilyen erős allergiás rohamot váltottak ki a testemből. Gyakorlatilag a lábaimat, és a felsőtestemet marták össze, de ezt néma csendben tették, mert hallani nem hallottam semmit. Ám nézzük a jó oldalát a dolognak, a mellettem fekvő Tibike barátomat nem bántották. Talán az elfogyasztott pálinka kipárolgása védte meg. Méghogy káros az alkohol...

Dél ...

Még a télen elkezdtem újratervezni, a tavaly meghiúsult Bulgáriai túrát. Bevontam a Harley-s Tibike barátomat, aki egyből rávágta, ha már arra járunk, menjünk le Isztambulig! Isztambul? Hm, jól hangzik, miért is ne? A túra így 9 országon vezet keresztül, nagyjából 4000 kilométer a táv, és 14 napot vesz igénybe. 

Okulva a tavaly júniusi özönvízszerű esőzésből, a szárazabb júliust választottam indulásnak, annak is a közepét, gondolván akkor már csak meleg idő lesz. A felkészülést most sem apróztam el, egy ilyen hosszú, több országon átívelő túrán mindennek klappolnia kell. Első körben a felszerelésem újítottam meg, a délen várható nagy meleg miatt beszereztem egy fehér színű felnyitható sisakot, egy jó minőségű ...

"Az ember, aki ott sem volt." "Erdély, ahogy én (nem) láttam." "Ahogy a medve, az esőben motorozás sem játék." Ezeken a címeken gondolkodtam, miközben menekültem hazafelé a félbehagyott Erdély-Bulgária-Szerbia túrámról. Mi is történt? Pár szó az előzményekről.

Még tavaly ősszel megkeresett egy kedves olvasóm, hogy nem érdekelne-e egy Erdélyi túra, hiszen ott még sosem jártam, és Ő a környék jó ismerője. Útvonalban és szállásban is tud tanácsot adni, vagy akár a tervezésbe is szívesen beszáll. Elgondolkoztam a dolgon, és dacára annak, hogy az utóbbi években egyedül túrázom, azt mondtam, miért ne, vágjunk bele. A létszámot két főben limitáltuk, és abban maradtunk, hogy tavasszal nekikezdünk a szervezésnek. És ha már lúd, ...