Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://motorozzvelem.blog.hu/2024/03/16/na_ennek_biztosan_nincs_ki_a_negy_kereke
Na ennek biztosan nincs ki mind a négy kereke!!
2024-03-16T20:02:28+01:00
2024-03-16T20:02:28+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Egy oldalkocsis Ural kivételével, még sohasem vezettem háromkerekű, motorral meghajtott járművet. Olaszországi utazásaim alatt sokszor láttam ezeket szerkezeteket, hiszen még most is szerves része a délolasz városképnek a <strong>Piaggio Ape</strong>. Mikor szembe jött velem a lehetőség a tesztre, nem ugrottam félre, rettentő kíváncsi voltam milyen vezetni, és vajon használható-e még egy ilyen jármű a mai, erősen felgyorsult világunkban? Annyit előlegben elárulok, maradandó élményt kaptam.</em></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8535.jpg" alt="img_e8535.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Akár az Etna is lehetne mögötte, de ez Sejce.</p>
<p>A jármű egy ügyfelemé, aki nagyon szereti az olasz életérzést, hétköznapi autónak Fiat Barchettát használ. Ez az Ape viszonylag fiatal, 2009-es évjáratú, az erősebb, mondhatni "bivaly" változat, a kétütemű motor 218 köbcentis, 9,5 lóerős, és nagyfülkés! A "nagyfülke itt azt jelenti, hogy kétszemélyes, tehát van helye a "rakodónak" is. A alapfelszereltség szinte teljes, a kezelőszervek autósak, igazi kormánykereket tekergetünk, bukósisak nem kell, helyette a biztonsági öv kötelező. Mindkét oldalon van ajtó, és az ablakok is teljesen leereszthetők, önindítós, a botváltó négy sebességet kapcsol, és egy ötletes szerkezettel tolathatunk is. Van fülkefűtés, ami a léghűtéses motor által termelt hőt, csővezetéken vezeti előre, ablaktörlő mosóval, kézifék, kormányzár, és végül a hamutartóval lesz teljes a felszereltség. A jelenlegi tulajdonos beszerelt még rádiót, telefontartót és egy szivargyújtó aljzatot. Tankolni 100-ast illik, a 2T olajnak külön tartálya van, szerencsére azzal nem volt dolgom. No elég a dumából, nézzük milyen menet közben.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8561.JPG" alt="img_e8561.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A beszállás felér egy tornamutatvánnyal, én elsőre jól bevertem a fejem, és a jobb térdem, utána már nagyon figyeltem. A hely nemcsak szűkös, de az ergonómia sincs rendben. A pedálok annyira közel kerültek az üléshez, hogy 43-as lábnál fizikailag nem fér be nagyobb. Az ülés egy pad, semmilyen állításra nincsen mód, rádőlünk a vízszintes kormányra, a 180 centimmel rettentő kényelmetlen. Hidegen, indítás előtt kihúzzuk a szivatót -hiszen porlasztós a lelkem- és elforgatjuk a kulcsot, ami bal oldalon van, mint a Porsche-n. Köszörülés nincs, egyszer csak jár a motor. Ha sokáig dúsítjuk megfullad, úgy kell játszani a karral és a gázpedállal, ahogy annakidején Rhoda Scott orgonázott, de hamar bemelegszik. Biztonsági öv be, index ki, indulhatunk. A váltó elképzelhetetlen, csak a bódé rándulásából tudom, hogy bevette a fokozatot. A tulaj szerint csak rakottan kell az egyes, és igaza van, simán indul másodikban. Pillanatok alatt beleszalad 15-be, jöhet a hármas, azt egészen 35-ig lehet húzatni, majd a negyedik fokozatot keresgélem, de nem sikerül elsőre. Mire meglett, elveszett a lendület, tehát vissza 3, majd újra próbálkozom a direkttel, mert összesen négy fokozat van. Vezettem már sok rossz váltójú járművet, az eddigi legszarabb a Balkán moped és a Tavria volt, most átadták az első helyet a kis Ape-nak. A hátramenetet egy külön kar meghúzásával aktiváljuk, rükvercben is négy sebességünk van. </p>
<div class="frame">
<p><em>Miért jobb a három kerék, mint a négy? Egy kis történelem. A második világháború után óriási jármű ínség sújtotta egész Európát, és persze Olaszországot is. Az üzemek nagy részét lebombázták, köztük a repülőgépeket gyártó Piaggiót is. 1946-ban újra felépült a gyár, de repülőkre már nem volt igény. Akkor hát mit kellene csinálni? A bombázást túlélte néhány alkatrészes láda, amikben kerekeket, futómű alkatrészeket, és kis indító motorokat találtak. Az olasz mérnökök híresek a remek ötleteikről, így történt akkor is, a maradék alkatrészekből összeraktak egy működő kisméretű motorkerékpár szerűséget. Mivel szerették volna a hölgyeket is nyeregbe ültetni, ezért olyan karosszériát terveztek, hogy szoknyában is rá lehessen ülni, anélkül, hogy a ruhadarab felcsúszna a térdük fölé, hiszen akkoriban egy kivillanó térd nagyon frivolnak számított. Így született meg a Vespa (darázs), ami a mai napig őrzi azt a sajátosságát, hogy egyenes padlólemezzel készül, megkönnyítve ezzel a szoknyás hölgyek felszállását. </em></p>
<p><em>De hogy lett ebből háromkerekű? Nos nagy szükség mutatkozott mindenféle szállító eszközre, de a gyárak még mindig nem készítettek teherautókat, így a Piaggio épített a Vespa mögé egy platót, és a nagyobb terhelhetőség miatt, hátra kettő kereket szereltek, ez lett a VespaCar vagy TriVespa, majd végül az Ape (méh) nevet kapta. Remekül elboldogult a szűk Nápolyi utcákon, olcsó volt, és a Vespa alkatrészekkel egyszerűen karban lehetett tartani őket. Végül annyira bevált a technika, hogy nemcsak Olaszországban, de Indiában, sőt egész Ázsiában elterjedt, ahol a mai</em> <em>napig a tuk tuk a fő szállító eszköz a régió zsúfolt városaiban, ez valószínűleg még a kisautókénál is jóval alacsonyabb ára miatt lehet.</em></p>
</div>
<p>Ennyit a történelemről, térjünk vissza az útra. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy 70 évvel később miért jobb a három kerék, mint a négy. Motornak nem motor, autónak nem autó, de mindkettő rossz tulajdonságait egyesíti. Az úthibák vagy gödrök kikerülhetetlenek, a nyomvályú izzasztó feladat, a körforgalom pedig tömény életveszély! Tudok motort és autót vezetni, de ez egyik sem, elképesztően fura, hogy az első kerék középen van, a vezetőülés viszont nem. Egy darabig még az egyenesen haladás is gondot okozott, de néhány kilométer után ráéreztem az ízére. Repesztés nincs, nekem 66-ot sikerült kicsikarni belőle (óra szerint) sík úton, de az már olyan zajjal jár, mint amikor a régi Tupoljev felszállni készült. Rugózás helyett pattog, "rakottan kevésbé" mondta a gazdája. A futómű egyébként érdekes, az első egész komoly technológia, teleszkóppal, kormányművel, hátul pedig levegővel töltött gumi hengerek dolgoznak. A kihajtásnál ötvözték az Fiat 500-as féltengelyeit, a Fiat 124-es hardy tárcsáival, ötletes. A fék hidraulikus, de tárcsákat ne keressünk, egyébként a dobok meglepően jól dolgoznak. <em>Mondjuk egy vészfékezés érdekes lehet..</em>. Sem aknára, sem emelőre állni nem lehet vele, tehát az alsó részek javítása komoly kihívás elé állíthatja a szerelőket, és ha eljön az idő, a műszaki vizsgáztatókat is! </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8562.JPG" alt="img_e8562.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mire elértem Vácot úgy kimerültem, mint egy Aggteleki motorostúra után. Sejcére igyekeztem, mert kíváncsi voltam, felmegy-e a hegyre, és mit csinál a hajtűkanyarokban, hiszen azokból bőven akad Olaszországban. Elkezdett esni, tehát jó szolgálatot tett az ablaktörlő, és a tulaj által odakészített párátlanító kendő. Végül harmadikban gond nélkül kapaszkodott felfelé, és mivel a tempó nem lépte át a 30-at, nem borultam fel a kanyarokban, de mindig úgy éreztem, hogy emelgeti a terheletlen hátsó kerekét. Megállás után el kell zárni a benzincsapot, amit elinduláskor rendre elfelejtettem kinyitni, tehát volt néhány nemvárt lefulladás. Előzni nem lehet, és nem is kell vele, senki sem lassabb nálunk. A Piaggio is tovább lépett már, a hasonló méretekkel rendelkező Porter már négy keréken gurul, és csak előnye van az Ape-hoz viszonyítva. Valószínűleg nem is gazdaságos, bár fogyasztását még saccolni sem tudom, csurig tankolva is bevillant a "kevés a benzin" lámpa kanyarban. A kétütemű motor és a nagy fordulatszám miatt nem lehet igazán takarékos, és a benzin mellé néha olajjal is fel kell töltenünk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8573.JPG" alt="img_e8573.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az Ape a türelmes, nem siető emberek járműve, és nála nem hátrány, hanem előny ha nem nőttünk nagyra. Abba jobb bele se gondolni, mi történne velünk egy frontális balesetben, hiszen nincsenek légzsákok, nincsenek gyűrődő zónák, mindent a testünk fogna fel. Vezetéséhez bátorság, alázat, és A-s jogosítvány szükséges.</p>
<p>Viszont van egy olyan tulajdonsága, amit talán még a Ferrari sem tud űberelni, jobban megbámulják mintha szuperautó lenne. És irigy tekinteteket sem kapunk, mert inkább mosolyt csal az emberek arcára. Mintha a járművek kicsi dinoszaurusza lenne, egy letűnt kor utolsó emléke, ami még mindig itt van közöttünk, és próbálja túlélni a 21. század elektrifikált járműveit. Nem mondom, kell egy jó adag mazohizmus a használatához és a tartásához, de kisebb-nagyobb tárgyak szállítására remekül alkalmas. Például ügyfelem ünnepek előtt ezzel megy karácsonyfát venni, mert a Barchettával nehéz lenne egy fenyőfa szállítása. De egyébként sem kell mindenben értelmet keresni, jó egy Ape a háznál és kész. </p>
<p>A pontozás most elmarad, nem lenne korrekt a kis Piaggioval szemben. A nagyjából 100 kilométeres teszt örök élmény marad, igazán boldog vagyok, hogy éltem a lehetőséggel. Pályafutásom legkülönlegesebb járművét vezethettem, egy kis darab Itáliát, amiben szinte kézzelfogható az olasz gépgyártás háború utáni kreativitása.</p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F03%2F16%2Fna_ennek_biztosan_nincs_ki_a_negy_kereke%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F03%2F16%2Fna_ennek_biztosan_nincs_ki_a_negy_kereke%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F03%2F16%2Fna_ennek_biztosan_nincs_ki_a_negy_kereke%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Na ennek biztosan nincs ki mind a négy kereke!!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2024/03/16/na_ennek_biztosan_nincs_ki_a_negy_kereke#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18350457" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
piaggio_ape
piaggio
blog.hu_címlap
motorozzvelem
0
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8535.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2024/02/13/33_ev_rendszerenkent_vajon_melyik_a_jobb
Élet a Taxisblokádon innen és túl. 33+33 év Magyarországon.
2024-02-13T15:56:48+01:00
2024-02-13T15:56:48+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>1958-ban születtem Budapesten, az Angyalföldi "Oti" telepen, egy munkás családba, proliként, a nép fiaként . Szülők, nagyszülők, rokonok, mindannyian egy kis házban laktunk, összesen tízen. Az első 14 év úgy telt el, ahogy a világon bárhol egy gyereknek. Mivel televíziónk nem volt, bújócskát játszottam, fociztam a szemközti grundon, rollereztem, váz alatt tekertem a kölcsön bringát, estem-keltem, éltem az akkori kölykök életét. Kettő dologra kellett csak odafigyelni, de azokra nagyon. 1., köszönni a szomszéd néniknek és bácsiknak, mert ennek elmulasztása nyaklevessel járt. 2., nem szabad lelépni az úttestre, mert elüthet a busz, "és akkor agyonütlek"!. A suli lassan telt, felsősként már nem szerettem iskolába járni, inkább a haverokkal mentem moziba, vagy csavarogni a Halászbástyára. A 4-es busszal átszállás nélkül jutottunk el a gettóból a gazdag Budára. Voltam Kisdobos, majd Úttörő, felvonultam az iskolával május elsején, húsvétkor locsolkodni mentem, a kapott pénzt a Vidámparkban dodgemeztem el. Vasárnaponként ha rossz idő volt, a rádió előtt ültem, és Komjáti György Vasárnapi koktélját hallgattam, a hatvanas években nem volt ciki a szegénység, klassz gyerekkorom volt.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/majus_1.jpg" alt="majus_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: center;">Mi már Kádár Jánosnak köszöntük<em>.</em></p>
<p>A pattanásos kamaszkor leginkább a csajok utáni vágyakozással telt. Az autószerelő ipari iskolából egy év után, hogy szépen fejezzem ki magam <em>eltanácsoltak</em>, a problémás kölyköket akkor még nem küldték pszichológushoz. Így 15 évesen már kiváltottam a munkakönyvem, mentem dolgozni. Az a szó, hogy "gyermekmunka", nem létezett, 14 éves kortól már simán lehetett melózni. A munka keresettel járt, az első hónap végén 1540 forintot kaptam, az élet császárának éreztem magam. Innen egyenes út vezetett a munkaidő utáni fusizáshoz, ami plusz bevételt hozott, tudtam motorra gyűjteni. 1975-ben ötezer forinttért megvettem a szomszéd tíz éves 350-es Jawa-ját, az akkor komoly vagyonnak számított. Az olcsó benzinnel télen-nyáron mentem, a Balatonra, LGT vagy Piramis koncertekre, motoros találkozókra jártam, csajoztam ezerrel, egy nagy buli volt az élet. Olcsó benzin, olcsó pia, olcsó cigaretta, csak az Ecserin vett Super Rifle vagy Lee farmerért kellett többet fizetni, mint az állami boltban a Trapperért, de ennyit megért egy kis Amerika. A mozikban nézhettem nyugati filmeket, de mindegyikből csorgott az erőszak, itthon az utcákon nem láttam autós üldözéseket, lövöldözést, bankrablást vagy kábítószereseket. Igazából a 70-es években nyugalomban és biztonságban éltünk, ha elfogadtuk elégnek azt ami van. Akinek ez kevés volt, az disszidált, tehát nyugatra szökött. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/lgt.jpg" alt="lgt.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Persze ahogy haladtam a 20 felé, pár dolog kezdte csípni a szememet. Az egyik a nehezen beszerezhető útlevél, mert az utazás már akkor is vonzott. Ha csak "Cseszkóba" akartam átmenni, engedélyt -ablakot- kellett kérni a kiegészítő parancsnokságról, mert sorköteleseknek ez kötelező volt, és a várható két év sorkatonai szolgálat sem dobogtatta meg a szívem. És amit nagyon utáltam a szocializmusban, az az <em>elvtársozás</em>. Mindenkit valamilyen "társnak" kellett (volna) szólítani, elvtárs, polgártárs, kartárs, szaktárs, sporttárs, bajtárs, ettől borsózott a hátam, képtelen voltam kiejteni a számon, de a legborzasztóbban, az <em>elvtársnő</em> hangzott. Akkoriban csak három Úr létezett: <em>a doktor úr, a tanár úr, és a művész úr</em>. </p>
<p>Mindenkinek volt munkája, sőt, a nem dolgozást, a K. M. K.-t (közveszélyes munka kerülés) büntették, dolgozni <em>kellett!</em> A közbiztonság alapvetően jó volt, a jagellók gyalogosan és biciklivel is járőröztek, éjszaka szinte biztosan igazoltatták az embert. Négyévente elmentem "szavazni", ami olyan volt mint most, csak egyszerűbb. Megmutattam a személyimet, kaptam egy borítékot, amit bedobtam az urnába, és kész. Nem kellett gondolkodni, hogy kire is szavazzak, de igazából nem is érdekelt. A November 7 téren körben kiállították a pártvezetők, miniszterek képeit, ott megnézhette aki akarta, de az én köreimben a politika nem tartozott az állandó beszédtémához.</p>
<p>Három dologra vágytak nagyon az emberek, így én is. Az első a lakás volt. Nehezen lehetett lakáshoz jutni, miután megnősültem, természetesen beadtam a lakásigénylést a tanácsnál. Évekig vártam, de sajnos nem kaptam, hiába lakott több generáció egy kis lakásban. Hajtottam a melót, spórolás, többszöri lakáscsere, anyám újbóli házassága, és végül a nagymamám bevonulása az öregek otthonába kellett ahhoz, hogy eljussunk egy saját panelig, jó nagy OTP tartozás átvállalásával. Az esküvőnk után még nyolc évbe került, mire végre külön lakhattunk, életem legszebb napja volt, mikor beköltöztünk a használt, lepukkant Rákospalotai panelba. Ugyan a szemétégető mellett laktunk, mégis örömmel festettünk, mázoltunk, felújítottunk, végre külön szobában aludt a gyerek is, és mi is, juhéjj!!</p>
<p>A másik vágyálom a saját telefon. A telefon igazi státusszimbólumnak számított, orvosok, művészek, és elvtársak lakásában csengett csak a készülék. Egy kis adalék a telefonról. Apám 1966-ban beadta a telefon igénylést a Lipót központban, majd 1986-ban megjött az értesítő, hogy kap a készüléket. De mivel közben elváltak, és más címre költözött, így elbukta, az orra előtt tépték szét a kiutalást. Végül a 80-as évek végén, a panelban lett telefonunk, egy iker vonal. Az úgy működött, hogy vagy én, vagy az ikrem tudott telefonálni, egyszerre mindketten nem.</p>
<p>A harmadik a kocsi. Akinek autója volt, az már számított valakinek. Minimum három-hat évet kellett várni egy új kocsira, ha valaki piros vagy sötétkék 1500-ös Zsigulival járt, akkor az vagy párttitkár, vagy butikos volt, esetleg színész, netán élsportoló. Telefonos lakással, és egy kocsival a ház előtt, bárki befutott embernek számított. Nekem is lett 1500-ös Zsigulim, ugyan 10 éves, de nem izgatott, szépen felújítottam, mert rozsdásodni azt nagyon tudtak. Esti tagozaton befejeztem az iskolát, a bizonyítványt egy Kiváló Dolgozó jelvénnyel honorálták a munkahelyemen, úgy éreztem tökéletes az életem, végre kerek lett a világ. És még épp csak 30 múltam.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kivalo.png" alt="kivalo.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>És egyszer csak Horn Gyula kieresztette a szellemet a palackból, átengedte az NDK-s turistákat Ausztriába. Innen nagyon felgyorsutak az események, pártok léptek elő a semmiből, szinte egyik napról a másikra vége lett a szocializmusnak. Egy új világ kezdődött, ránk szakadt a nagybetűs SZABADSÁG.</p>
<p>Örültünk neki, de hirtelen azt se tudtuk hová kapjunk, sajnos a vezetőink sem. Jött a taxis blokád, és a privatizáció. Megindultunk Ausztriába videót és Gorenje hűtőt venni. 1991-ben töltöttem be a 33-at, pont amikor apám meghalt, 61 évesen. Autószalonok és peep show-k nyíltak, az elvtársak eltűntek, majd a privatizálás után gazdag üzletemberként tértek vissza. A város csatatérré változott, ukrán, orosz és albán bűnözők csaptak össze egymással, és a helyiekkel. Miközben hazamentek az orosz katonák, megérkezett a Viszkis rabló. Pont mint a nyugati filmekben, amiket régen láttunk a mozikban, lövöldöztek, robbantottak, közben a tévében Doszpot Péter olyan sztár lett, mint Kojak, vagy Derrick. Az emberek tömegesen vesztették el a munkájukat, a KMK helyett jött a munkanélküliség, hatalmas bálnamercivel járó gengszterek, és hajléktalanok grasszáltak az utcákon, az emberélet nem sokat ért. De ehettünk McDonaldsban, vehettünk rádiótelefont, vehettünk <em>bármit</em>, már ha volt rá pénzünk. Az én munkahelyemet is privatizálták, maszek lettem, úgynevezett <em>kényszervállalkozó</em>. Miközben dolgoztam, letettem a mester vizsgát, és építkeztem vidéken, nem nevezném unalmasnak azt az időszakot. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/blokad.jpg" alt="blokad.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az második évezred egész jól indult, lassacskán megtalálta mindenki a helyét ebben az új világban, az otthonokba pedig beköltözött az internet csodája. Közben elmúltam 40, a tíz év alatt hozzászoktam, hogy most már mindenkinek van telefonja, sőt a zsebében is csörög egy, a napi politika meg betolakodott a családokba. Évtizedes barátságok, rokoni kapcsolatok mentek tönkre a pártok egymásra mutogatása miatt. Régen besúgták a másként gondolkodókat, most megverték vagy leköpték őket. Az emberek egymásnak estek, 2006-ban már igazi háború dúlt a pesti utcákon. A rendőrök ütötték, lőtték akit értek, mindezt egyenes adásban nézhettük, a Barátok közt és Szerencsekerék között. Fizettük a vizitdíjakat, miközben kórházakat csuktak be az orrunk előtt, majd ezekre még jött a 2008-as gazdasági válság, családok váltak földönfutóvá, az évtized végére már csak azt vártam, legyen végre vége. </p>
<p>Azután vége lett, és eljött az új kormány ideje, mert úgy okoskodtam, a régi helyett bármi jön, csak jobb lehet. Persze ők is azt mondták baj van, kell a pénz, államosították a magánnyugdíj pénztárakat, és bevezették a világ legmagasabb áfáját. Közben már az 50-es éveimet tapostam, de szerencsére volt munkám, némi kitérővel, de visszatért az egészségem, igazából amolyan nyugalmas idő jött. Persze politikai fröcsögés, egymásra mutogatás folyt még a csapból is, mégis azt mondom, a 10-es évek békében teltek. Szinte boldogan csúsztam át a 60-as éveimbe, mikor is jött a covid 19. </p>
<p><em>Most mind meghalunk? Kamu az egész? Lesz elég wc papír? </em>A vírustól való félelem, vagy annak tagadása, mindenkit ellenséggé tett, aki máshogy gondolkodott. Egész iparágak mentek tönkre, a vendéglátásnak befellegzett. 2020-ban az utóbbi évtized legszebb tavasza jött, aki csak tehette kerítést festett, fát metszett, minden sajátkezű munka el lett végezve a ház körül. Müller Cecília és Győrfi Pál családtaggá vált, naponta ők mondták meg mit tehetünk, vagy mit nem. 21-ben az oltás vitt mindent, persze ebből is késhegyre menő viták keletkeztek, Szputnyik vagy Pfizer? Sorba álltam, beoltottak, de nem gondolom, hogy ettől különb ember lettem. Újra kettészakadt a társadalom, oltottak vs oltatlanok, a média 24 órában ezt öntötte ránk. Víruskutatók a vírustagadók ellen, most légy okos Domonkos. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/oltas.jpg" alt="oltas.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>2022-ben már úgy tűnt, túlvagyunk rajta, jöhet a békeidő. Mindenki erre vágyott, akármit is próbált a média letolni a torkunkon. De nem, februárban elkezdődött az orosz-ukrán háború, és ez megint kettéosztotta a társadalmat. Jöttek az Uniós szankciók, az égbe szökő energia árak, a napelem mizéria, újabb válság, infláció, én meg közben nyugdíjas lettem.</p>
<p>Atya ég, hogy elszaladt az élet, 2023-ban betöltöttem a 65-öt. Sorba álltam a Fiumei úton, beadtam a papírokat, számításaik szerint, 50 évet és 189 napot húztam le melóval. Jó lenne kicsit megpihenni, de nyugalmat és békét nem hozott a nyugdíjas kor, tovább dolgozom, a világ pedig tovább forrong. Brüsszel, Ukrajna, Palesztin-Izraeli háború, Jemeni kalózok, Tajvan-Kína konfliktus, ki lesz Amerikai elnöke, tüntető traktorosok egész Európában, lemondó magyar köztársasági elnök, egyetlen nap sincs, amit a politika ne hatna át.</p>
<p>Most, 2024 elején, 66 évesen én is azt mondom mint a többi öreg, csak egészség legyen. Ja, és béke. Az egészségemért sokat tehetek, a békéért szinte semmit, maximum írok egy ilyen posztot. Az első 33 év békében és viszonylagos nyugalomban telt, a második 33 már kevésbé. Ami pedig most következik, azt meg se merem tippelni.</p>
<p>Hobó örök érvényű soraival búcsúzom:</p>
<p><em>Nem győztem soha, most sem nyerek,</em><br /><em>Nem tudok ölni, de nem is merek,</em><br /><em>Járom az erdőt, vadakra lesek,</em><br /><em>Csak hajtó vagyok - <strong>Ne lőjetek!</strong> </em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F02%2F13%2F33_ev_rendszerenkent_vajon_melyik_a_jobb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F02%2F13%2F33_ev_rendszerenkent_vajon_melyik_a_jobb%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F02%2F13%2F33_ev_rendszerenkent_vajon_melyik_a_jobb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Élet a Taxisblokádon innen és túl. 33+33 év Magyarországon."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2024/02/13/33_ev_rendszerenkent_vajon_melyik_a_jobb#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18322043" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
blog.hu_címlap
régen_minden_jobb_volt
motorozzvelem
nyugdíjas_élet
0
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/majus_1.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2024/01/21/egy_auto_amit_most_kellene_gyartani
Egy autó ami rosszkor született. A "Pápamobil".
2024-01-21T09:44:46+01:00
2024-01-21T09:44:46+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em></em><em>Az új évezred eleje eleje izgalmas időszak volt az autógyártóknál. A konstruktőrök annyira szabad kezet kaptak, hogy olyan autók születhettek, mint a mára teljesen eltűnt Renault Vel Satis, vagy a még extrémebb Avantime, de abban az időben hozta világra Chris Bangle is, a BMW megosztó 5-ös és 7-es szériáját. Torínóban is gőzerővel dolgoztak egy luxus limuzinon, ami a Lancia márka nevét hivatott öregbíteni. Az autó külső és belső formaterve gyönyörűre sikerült, erős motorokkal szerelték, és rengeteg előremutató elektronikai extrát pakoltak bele, úgy tűnt, méltó ellenfelet kaptak a nagy német márkák 2001-ben.</em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/lanciadialogos.jpg" alt="lanciadialogos.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A Lancia, az 1998-ban bemutatott Dialogos tanulmányautóból készítette el a Thesist.</p>
<p>Csak 5 vagy 6 hengeres motorokkal szerelték, a 4 henger nem lett volna elég kifinomult a Thesis-hez. Kétezres turbós benzinessel indult a sor, de aki ódzkodott a turbótól, az választhatta a 2,4-es szívómotort is. Az Alfa három literes V6-os motorja járt a csúcsmodellhez, majd később már a 3,2-es. Dízelből csak 2,4-es hússzelepest szerelték be, amit jól becsomagoltak, hogy a zaj ne zavarja a sofőrt, vagy a hátul utazó főnököt. A kocsi a Torinói Mirafiori gyárban készült, 2004-ben én is láttam a sort egy Fiat gyárlátogatás alkalmával. Kézi váltót csak a turbós motorokhoz lehetett kérni, a 6 sebességes szerkezet különlegessége a szinkronizált hátramenet volt. A többi motorhoz 5 gangos bolygóműves automata váltót társítottak, ami jót tett a kényelemnek, rosszat a fogyasztásnak. Elektromos lengéscsillapítókat szereltek a kocsi alá, plusz egy nagyon igényes többlengőkaros első-hátsó futóművet, amit Sky Hook-nak neveztek, az autó szinte siklott vele az utakon. A belsőt Poltona Frau bőrrel vonták be, szebbet azóta sem láttam. Minden elektromosan működött, még a kézifék is, ami akkoriban a Mercedesnél sem volt álltalános. Előre xenon fényszóró, hátra full ledes lámpa került, ezek a világítótestek egy új korszakot indítottak el az autógyártásban. A napfénytetőbe szolár cellákat építettek, a csomagtartó és az összes kilincs mikrokapcsolót kapott, háromzónás digitklíma gondoskodott a szellőzésről. SOS segélyhívó, autótelefon, a hátsó könyöklőben távirányító a hifihez, még a napvédő rolót is villanymotorok húzták le és fel, a non plus ultrát nálam motoros nyitású kesztyűtartó fedél jelentette. Ami fémnek látszott, az az is volt, ugyanez igaz a fára is, az egész autó maga volt a megtestesült olasz elegancia, <em>bellissima macchina.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/lanciathesis58400.webp" alt="lanciathesis58400.webp" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>2002-ben indult a forgalmazás, nálunk az <strong>SPQR</strong> nevű, olasz tulajdonosi háttérrel rendelkező kereskedés kezdte először árulni a luxus Lanciát. Elődje, a Kappa addigra kifutott, a Lancia márkanevet a PSA eredetű Phedra buszlimuzin, a középkategóriás Lybra, és a kis Y vitte a hátán. Akkoriban egy új kislakás árával vetekedő, 10 millió felett induló árat, igazi márkafanatikusoknak találták ki, de Magyarországon mindössze néhány maroknyi ember rajongott a Lancia névért -köztük én is-, és ennyi pénzt még álmunkban sem láttunk. Tehát nem taposták egymást az emberek, hogy Thesist vegyenek, de azért mindenki elment a szalonba csorgatni a nyálát. Akkoriban még megadták a módját a marketingnek, igazi, minőségi papírra nyomtatott prospektust kaphatott az érdeklődő, ami nekem a mai napig megvan. A szalonon belül is külön platformra állították az autót, és nem a "mezei fiatos" értékesítők foglalkoztak velünk, hanem kifejezetten a modellre kiképzett szakember.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8375.JPG" alt="img_8375.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Második János Pál pápának is készítettek egy különleges darabot belőle, el is híresült az autó mint "Pápamobil". Tehát jól indult a Thesis szekere, és mertek nagyot álmodni, évi 25 000 darab eladását tervezték Torinoban. </p>
<p>Sajnos ez nem jött be, talán a teljes darabszám lehetett ennyi, a gyártás nyolc éve alatt. Nem fogyott a luxus Lancia, ennek egyrészt a magas ár volt a kerékkötője, és persze az sem segített, hogy a V6-os motorral szerelt autó városi fogyasztására 22,5 litert írt a prospektus. A gyönyörű, de extrém külső lehetett a másik ok. Az európai felsővezetők talán kevéssé feltűnő limuzinnal akartak közlekedni, és ezt leginkább a Mercedes vagy az Audi tudta megadni nekik. A BMW szintén perifériára került, a Bangle féle kasznit sokan nem tudták elfogadni. De azért akadt egy gazdag, jóízlésű kör, aki bizalmat szavazott a Thesisnek, 2003-ban majdnem 5000-et adtak el Európában.</p>
<p>De volt egy olyan probléma, amit még a leg exhibicionistább Thesis tulaj sem tolerált, a megbízhatatlanság. Mert az autón mindig minden elromlott. A legtöbb baj az elektronikával akadt, hiszen a kocsiba tucatnyi vezérlőegységet szereltek, amiknek kommunikálni illett volna egymással. Csakhogy akkoriban még nem tartott ott az elektronika ipar, ahol most, tehát folyamatosan romlott el minden. A mindent úgy kell érteni, hogy <strong>minden</strong>. A több kilométernyi vezetékek végére hol Marelli, hol Bosch vezérlőt szereltek, amik nem feltétlenül találták meg egymást. A gyönyörű műszerfal látványához hozzátartozott valamelyik hibajelző lámpa felvillanása, amit a <em>"Go to dealer"</em> szöveges üzenet, és egy dupla hangjelzés kísért. Ha estleg éppen jól működtek azok az alkatrészek, amikben áram folyt, akkor vagy a motor, vagy a váltó, vagy a futómű miatt kellett szervizbe vinni a kocsit. A Lancia igyekezett kijavítani a hibákat, és több upgrade-t csináltak a modellen, sőt az utolsó évjáratok már egészen jóra sikerültek, de a bizalom elveszett, és ezzel a vevők is. Hozzáteszem, a Thesis egy teljesen új fejlesztésű autó volt, a motorokon kívül semmin sem osztozott más olasz autóval. Sem a futómű, sem a karosszéria, sem az elektronika nem jelent meg máshol, ezért aztán nem is lehetett utángyártott alkatrészt kapni hozzá, csak gyárit drágán, és lassan. Itt egy példa a magyar Thesis valóságról: <a href="https://totalcar.hu/magazin/kozelet/thesistunt/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://totalcar.hu/magazin/kozelet/thesistunt/</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8377.JPG" alt="img_e8377.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Én 2007-ben vezettem először Thesist, egy kétliteres turbós autót. Az egyik ügyfelem a Lybra kombi helyett vette, mondhatom igazi márkafanatikus volt. A vezetési kultúra olyan fokát ismertem meg, amilyet előtte még nem, pedig a 166-os Alfa sem nevezhető hétköznapinak, de a Thesis nagyságrendekkel túl tett rajta. Csak a folyamatosan hangoskodó műszerfal zavarta az élvezetet, legalább három hibajelzés világított egyszerre. Ezen az autón tanultam bele a Thesis szerelésbe, Zsolti autóján mindent -is- cseréltem. Elromlott a kesztyűtartó elektromos kapcsolója, az ablakok becsípődésgátlója, az összes kilincs, a csomagtartózár, az ülésmozgató motorok vezérlése, az első és hátsó világítás, és a kéziféket működtető motorok. Megszólalt a kettőstömegű lendkerék, ami vitte magával a komplett kuplungot is, mindig kopogott vagy nyöszörgött valami a futóműben, és ha éppen nem, akkor valamelyik víz vagy olajcső lyukadt ki. Zsolti jól bírta az ütéseket, mikor javasoltam neki, hogy adja el csak annyit mondott: "de hát úgy szeretem". Végül a motor is beadta a kulcsot, az egyik hajtókar elszakadt, és a szétrobbanó blokk vitte magával a váltót és az önindítót is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8391.JPG" alt="img_e8391.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Emléktábla a műhely falán. A hiányzó darab örökre elveszett.</p>
<p>Itt azért már az ügyfél fejében is megfordult az eladás gondolata, de ahhoz meg kellett csinálni, hogy piacra tudja dobni. Kerestünk bontott motort és váltót, nem találtunk gyorsan. Hogy addig is tudjon mivel járni míg elkészül a kocsi, vett egy másikat. Egy másik Thesist, ugyanolyan motorral, nagyon kevés, 32 000 futott kilométerrel. Ugyan felvontam a szemöldököm, de az új autó remek állapotú, szervízkönyves, németországi példány, és az eddigi karbantartások, valamint javítások számláit is mellékelték hozzá. Úgy gondoltam, ezzel tényleg nem lehet baj, hiszen alig futott, full szervizelt autóról volt szó. A mellékelt számlákat összeadva nagyobb összeg jött ki, mint a vételár,<em> tényleg mi baj lehet?</em></p>
<p>Végül összeállt a Thesis, lett motor, lett váltó, kapott új szíjakat, szervizt, egy hétig én jártam vele mielőtt átadtam. Az alatt az egy hét alatt megértettem, miért szereti ennyire a tulajdonos, ez egy álomautó, ha éppen minden jó. Nálam is többször bejelzett a műszerfal, kiégtek a helyzetjelzők, elromlott az ablakemelő, ezek azért idegesítő dolgok, pláne egy luxusautónál. Végül el lett adva, a tulajdonos nemhogy az árát, de még a ráköltött pénzt sem kapta vissza, miközben már javában futotta a köröket az új kocsival. Műszakilag ugyan jobb állapotban volt mint a régi, de az elektromos dolgok folyamatosan mentek tönkre ezen is. Három év folyamatos szopóroller után végül vett egy Deltát, és elmúltak a napi szervízlátogatások. Rajta kívül két dízel Thesis járt hozzám, a problémák azoknál is ugyanazok voltak, elektronika, futómű és kettőstömegű, a dízelmotor gond nélkül tette a dolgát. Mára egyetlen Thesis-es ügyfelem maradt, ő hobbi autónak tartja a szintén kétliteres kocsit, amihez ugyan egyre nehezebb az alkatrészek beszerzése, de még kitart mellette.</p>
<div class="frame">
<p><em>A Thesis elődje a Kappa egy sokkal jobb minőségű autó volt, mára azt is csak márkatalálkozókon lehet látni, ahogy az utód is szinte teljesen eltűnt az utakról, a rövid életű amerikai-olasz Thema. A Lancia márka egyetlen képviselője jelenleg az Ypsilon, ám azt is kizárólag Olaszországban lehet vásárolni. </em></p>
</div>
<p>Véleményem szerint 2001-ben még nem érett meg a világ egy ilyen autóra, ahogy gyártástechnikailag Lancia sem. Ha most kezdenék a forgalmazását, a mai modern elektromos berendezésekkel valószínűleg nem lenne semmi baj, és a motorok is sokat fejlődtek azóta. Azt mondják, az őrültet csak egy hajszál választja el a zsenitől. Nos a Lancia Thesis egy zseniális autó volt, de az állandó hibák, valóságos őrülteket csinált a felhasználókból és a szerelőkből. Most éppen egyetlen benzines van a hahu-n, amit úgy hirdetnek: <em>"Thesis megőrzésre átadó."</em>. Ebben a mondatban minden benne van.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8386.JPG" alt="img_e8386.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F01%2F21%2Fegy_auto_amit_most_kellene_gyartani%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F01%2F21%2Fegy_auto_amit_most_kellene_gyartani%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2024%2F01%2F21%2Fegy_auto_amit_most_kellene_gyartani%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy autó ami rosszkor született. A "Pápamobil"."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2024/01/21/egy_auto_amit_most_kellene_gyartani#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18307527" border="0" /></a><br /></p>
index
motor
blog.hu
alfa_romeo
lancia
fiat
thesis
blog.hu_címlap
motorozzvelem
lancia_thesis
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/lanciathesis58400.webp
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/lanciadialogos.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/12/21/vettem_egy_hegedut_es_megtanulok_rajta_jatszani
Vettem egy hegedűt. Vajon hogy muzsikál??
2023-12-21T05:44:53+01:00
2023-12-21T05:44:53+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>A robogó típus neve Fiddle, és a google translate hegedűre fordítja ezt a szót. Ha túllépünk a keresztnéven, marad a vezetéknév, a <strong>SYM</strong>, ami a <strong>S</strong>AN<strong>Y</strong>ANG <strong>M</strong>OTOR rövidítése. A céget Tajvanon alapítottak 1954-ben, tehát ez egy közel 70 éves márka. Gyakorlatilag az idei görög nyaralásig azt sem tudtam, hogy léteznek, viszont a szigeten bérelhető robogók 90 %-át a SYM különböző típusai adták, ez felkeltette az érdeklődésemet. Utána olvastam és kiderült, a görögök, a törökök, a spanyolok, de még az olaszok is nagyon nagy számban vásárolják a cég gyártmányait. A legfontosabb ok az ár, a másik megbízhatóság. A megnézett tesztek alapján, ez egy igénytelen, olcsón fenntartható robogó márka, amin mostanra már a design is rendben van. A paletta 50-től 500 köbcentiig terjed, az 500-as MAXSYM az egyik legsportosabb óriásrobogó az Európai piacon. Most az alsó szegmens egyik tagját veszem górcső alá, a Fiddle 125 i-t. Ez most bemutató lesz, de mivel megvettem magamnak, igazi tartósteszt kezdődik, beszámolok majd minden jó és rossz tulajdonságáról. De minek nekem robogó? Nézzük, hogyan is kezdődött...</em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8240.jpg" alt="img_e8240.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Már az előző télen is nézegettem a 125-ös motorokat, akkor még a Monkey és a Grom került célkeresztbe, amolyan <em>"jó lesz az városi</em> <em>futkosónak</em>", meg különben is kellett valami téli elfoglaltság. Nem vettem félvállról a dolgot, a Wilkernél üléspróbát csináltam, teszteket olvastam, komolyan beleástam magam a témába, beszéltem Monkey tulajjal is. Alaposabban átgondolva a dolgot arra jutottam, azon kívül hogy aranyosak, nincs gyakorlati hasznuk, semmivel nem tudom jobban használni a városban, mint a "nagy" motoromat. Így inkább a robogók felé fordultam, hiszen az ülés alá rengeteg minden beférhet, valamennyi szél és esővédelmet adnak, tehát a praktikum labdája a robeszek oldalán pattogott. Miután ezzel megvoltam, jöhetett a méretválasztás. A ötveneseket kilőttem, szeretem ugyan a kihívást, de nem akartam a közlekedési tápláléklánc legaljára kerülni. Az időszakos műszaki vizsga hiánya, és az okmányirodai cirkusz elhagyása szól mellettük, ám úgy döntöttem ezeket beáldozom a nagyobb teljesítmény oltárán. A 250 felettieket megintcsak kihagytam, városban egyedül használva, feleslegesen nagyok és nehezek, persze lehet egy év múlva mást mondok majd. Igy a megmaradt 125 és 200 köbcenti közötti rést céloztam meg, mondhatom nagy a merítés. Kínait nem akartam, pedig árban és választékban verhetetlenek. A japánokon hamar átrágtam magam, egyik sem tetszett, vagy a külső, vagy a szolgáltatás, vagy az ár nem adta ki. Ja igen, azt eldöntöttem, csak újat veszek, legyen garancia, 4 év vizsga, stresszmentesség. Igazán az olaszok dobogtatták meg a szívemet, a végére két versenyző maradt, az Aprilia SR GT és a Vespa Primavera. Ezt a kategóriát olyan magas fokon művelik a digók, hogy úgy okoskodtam, nem lehet csalódás egyik sem. Elmentem egy szalonba nézelődni, meg üléspróbát tartani, ahol mindkét márkát forgalmazzák. Az SR GT képeken nagyon tetszett, és még a nagyobb, 200-as is volt "polcon" belőle. Nos felszállva nevetségesen kicsinek éreztem, minden paramétere szűk volt, a lábaim sem fértek el, a kormány meg a térdemnek ütődött, így azonnal átültem a mellette álló 125-ös Vespa-ra. Az sem volt óriás, mégis sokkal otthonosabbnak éreztem magam rajta. A Vespa a robogók ősanyja, egy legenda, ennek minden előnyével és hátrányával. Jelen estben a hátrányt a magas ár jelentette, a valamivel kétmillió feletti szám valamilyen spéci modellt takart ugyan, de ennyit nem akartam költeni. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_3899.jpg" alt="img_3899.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mivel megérkezett a tavasz, az egész robogó témát jegeltem, gyakorlatilag a szeptemberi görög nyaralásig eszembe sem jutott. Ott viszont szemet szúrt, hogy igazi motor alig van, ha pedig robogó, akkor ez a SYM nevű viszi a prímet. Novemberben kezdtem újra foglalkozni az üggyel, de most már célirányosan ezt a márkát kerestem. Így találtam rá a kretzlermotor.hu-ra, ők forgalmazzák itthon a márkát. Az oldalukat böngészve futottam bele a negyedik generációs Fiddle-be, ami azon kívül, hogy nagyon jó az ára, még sokat is ad a pénzemért. És természetesen a forma az ami leginkább elvarázsolt, hiszen a vak is látja, a formatervező miről mintázta a kasznit. Megnéztem minden tesztet a youtube-on, senki sem fikázta különösebben a kis hegedűt, tehát a tettek mezejére léptem, és felhívtam a céget, hogy van-e polcon 125-ös Fiddle. Igen van, kettő darab, ami ráadásul akciós, tavalyi modell null kilométerrel, és szombaton is mehetek megnézni. Juhhéjj!!</p>
<p>Mindkét motor Euro 5-ös, vízhűtéses blokkal szerelt ABS-es példány, ráadásul színrefújt hátsó doboz is jár a 950 000(!!!) forintos akciós árhoz. 2022-es modellek, az egyik matt fekete, a másik metál szürke-barna színű, élőben jól néz ki. A motorok még sosem voltak beindítva, teljesen szalon állapotban ácsorogtak a garázsban, a hozzám hasonló madarakra várva. Mindkettőt kitolták a napra, és hagyták hogy nyugodtan nézegessem őket, senki sem állt a sarkamban, hogy mit nyitogatok meg húzogatok rajta. Az az igazság, hogy egyből tetszett, sehol nem találtam rajta olcsó, elnagyolt dolgokat, tisztességesen összerakott bringának látszott, jó benyomást tett rám. Megvolt az üléspróba, nem éreztem túl kicsinek, ahogy a kép is tanúsítja. Úgy váltunk el, hogy alszom rá egyet, és hétfőn jelentkezem. Részletek itt: <a href="http://symrobogo.hu/fiddle125_abs/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">http://symrobogo.hu/fiddle125_abs/</a></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8171_masolata.JPG" alt="img_e8171_masolata.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A hétvége matekkal telt, kiszámoltam mindent, mennyiért áll be a garázsba, éves adó és biztosítás stb. A motor árára 95 ezer forint rakódik, ez tartalmaz mindent az állam felé, vizsga, rendszám, névre írás, forgalmi, törzskönyv, sőt még zimankós idő miatti kiszállítást is. A garancia időn belüli olajcseréket megcsinálhatom én is otthon, nem kell ezért az ő szervizükbe menni, ez nagy könnyebbség. Plusz ajándékként egy 50%-os HJC sisakvásárlási bónt is kaptam, bármilyen sisakra. Az az igazság, hogy ez elég jó csomagajánlat, nem is húztam az időt, egy százassal lefoglaltam a metál színűt, indulhatott a folyamat. </p>
<p>Az ígéret úgy szólt hétfőn, hogy még a héten elkészül a papírmunka, hétvégére nálam a gép. Hittem is meg nem is, de ez most kellemes csalódás volt, folyamatos tájékoztatást kaptam, hol tart az ügy, vizsga, okmányiroda. Pénteken mikor fizettem, kezembe kaptam a rendszámot és a forgalmit, vasárnap délben pedig letették a mocit a garázs elé. Akkor hallottam először a hangját, de mivel addigra leesett a hó, a próbakörre várnom kellett mostanáig. Közben megrendeltem a sisakot, az is megjött egy hét alatt, tehát a Kretzler Motornál nem a levegőbe ígérgetnek, hanem valóban flottul és gyorsan mennek a dolgok.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8202.jpg" alt="img_8202.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mire eljött a pillanat, hogy menjek egy kört, már szinte mindent tudtam róla. Megtankoltam 100-as benzinnel, és a remek 5-6 fokban gurultam vele egy laza 40 kilométert. Mivel tényleg vadi új, óvatosan húztam a gázt, de még így is bele-belenyalt a sebességmérő a 80-ba. Hangja szinte nincs is, és a 11 lóerő által produkált gyorsulástól sem haraptam le a nyelvem, mégis élveztem a didergést rajta, persze talán csak azért, mert végre kétkeréken gurultam egy kicsit. A kis kerekek nem tudnak mit kezdeni a kátyúkkal, azokat kerülgetni kell, de mi magyarok ebben rutinosak vagyunk. A fékek teszik a dolgukat, az index olyan hangosan kattog, hogy nem fogom kint felejteni, a ledes fényszóró pedig erős fénnyel világít. A műszerfal szögegyszerű, a sebességet mutatja jó nagy számokkal, alatta a benzinszintjelző pálcikái, és vagy az időt, vagy a megtett kilométert láthatjuk még. A lábaim ugyan épp hogy, de elfértek a trepnin, a csizma nem ide való. Viszont legalább nem fáztak, mert a lábvédő megvédett a jeges széltől, az ülése pedig jó nagy, lehet rajta fészkelődni. Alapból van oldal és közép sztender, indítani csak behúzott fékkel lehet. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8273.JPG" alt="img_e8273.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kb két órát gurigáztam vele, tehát sok tapasztalat még nincs, majd ha megjön a jobb idő folytatom. Bízom benne, hogy használható kis bringa lesz belőle, ha pedig nem válik be, továbbadom. Ezért sem akartam sok pénzt fektetni ebbe a projektbe, mert nem tudom mennyire leszek robogó fan. Ha megszeretem, akkor az évi 15 ezer forintnyi adó és biztosítás nem üt nagy léket a költségvetésemen, ahogy a két liter körüli fogyasztás sem. Leginkább a melóban tervezem használni, mikor mondjuk csak egy olajszűrőért kell elszaladnom a boltba, akkor ezt nem autóval teszem majd. Nem fanyalgok azon, hogy ez egy amolyan Vespa pótlék, gyakorlatilag minden paraméterében túlszárnyalja azt, csak éppen féláron. Hogy nálam mennyire lesz tartós, azt majd a jövő dönti el, de jelenleg boldogságot okoz a tudat, hogy van egy "hegedűm"! </p>
<p>Senkit sem bíztatok arra, hogy beindítás vagy próbakör nélkül vegyen motort, de ez most működött, nem okozott csalódást. Ha esetleg valaki vásárlási késztetést érez, a fekete még megvan ezen az áron, jövőre valószínűleg drágább lesz. Én pedig tavasszal elkérem tesztre a nagy 500-ast, az izgalmas projektnek ígérkezik.</p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8241.jpg" alt="img_e8241.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8179.JPG" alt="img_e8179.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F12%2F21%2Fvettem_egy_hegedut_es_megtanulok_rajta_jatszani%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F12%2F21%2Fvettem_egy_hegedut_es_megtanulok_rajta_jatszani%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F12%2F21%2Fvettem_egy_hegedut_es_megtanulok_rajta_jatszani%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vettem egy hegedűt. Vajon hogy muzsikál??"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/12/21/vettem_egy_hegedut_es_megtanulok_rajta_jatszani#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18283955" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
hjc
blog.hu_címlap
sym
motorozzvelem
sym_fiddle
kretzler_motor
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_e8240.jpg
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8240.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/12/06/csak_egy_maradhat_696
CSAK EGY MARADHAT!!
2023-12-06T18:12:57+01:00
2023-12-06T18:12:57+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>2023 nem az én évem volt. Viszonylag keveset motoroztam, és még kevesebbet teszteltem. Az okok különbözőek, egyrészt személyes, másrészt a gazdasági helyzet, az infláció, elszabadult árak, nincs tesztmotor, stb. A Kawasaki például nem is kapott új típust az idén, ők majd jövő év elején durrantanak párat. A Moto Morini és az Energica szintén már 2024-re készül, őszre lesznek új modellek. Azután az egyik kedvenc egzotikus márkám, az MV Agusta Magyarországi vezérképviselete egyelőre megszűnt, onnan sincs tesztmotor. A Hondával, a Suzukival, a Ducatival vagy a KTM-el még mindig nincs kapcsolatom, ahogy a Harley-val se, pedig nagyon szeretném. Nyitott vagyok a régi-új kínai tőkeinjektált márkákra, mint mondjuk a Benelli, vagy akár a feltörekvő távolkeletiekre. Egy Fantic Caballero teszt függőben van, de az legjobb esetben is már csak tavasszal jöhet össze. Mindössze öt gépet kaptam, azt is két márka adta, plusz egy azonos típusú privát canga, csak 22 év korkülönbséggel. De öt motor is elég ahhoz, hogy sorrendet tudjak csinálni, nézzük meg, melyik tetszett a legjobban.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8209.JPG" alt="img_e8209.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>A Yamaha három motorral képviselte magát 2023-ban, a sort egy legendás név, a<strong> Ténéré 700</strong> nyitotta. Semmilyen terepmotoros múltam nincs, de ezzel a bringával én is nagyon élveztem a Fóti dombok közötti "porolást", valószínűleg kevés akadály van, amit ne tudna legyőzni egy profi motorossal a nyergében. Sok videót láttam, ahol számomra bőven a lehetetlen kategóriába tartozó terepet küzdöttek le vele. Magas építése, remek futóműve, és erős blokkja, jól használható terepmotorrá teszi, de úgy, hogy aszfalton is remekül helytáll. Felszerelhető dobozokkal, és egyéb kiegészítőkkel, amiktől tökéletes világjáróvá válik. A kalandor Ténéré 58 pontot gyűjtött nálam. Tesztvideó: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=RSA84MWycu4" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.youtube.com/watch?v=RSA84MWycu4</a></p>
<p><a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/05/02/yamaha_tenere_700_2023_teszt_terependuro" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://motorozzvelem.blog.hu/2023/05/02/yamaha_tenere_700_2023_teszt_terependuro</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/tenere-2645_1.jpg" alt="tenere-2645_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A következő "versenyző" a robogók legnagyobbika, a full extrás <strong>Yamaha TMax Tech Max 560</strong>. <em>(Valaha létezett még ennél is nagyobb, az elképesztő 75 lovas Gilera 800 GP, de sajnos eltűnt már az óriásrobogók palettájáról)</em> Jelenleg ez a robesz a csúcs, mind hengerűrtartalomban, mind szolgáltatásaiban, mind árban, nincs most ennél feljebb. Hatalmas TFT műszerfal, motorral állítható plexi, komoly teljesítmény, és kanapékat megszégyenítő kényelem. Ráadásul voltam olyan szerencsés, hogy megszereztem az egyik legelső Magyarországon eladott példányt, így össze tudtam hasonlítani a 22 év alatt történt fejlesztéseket. A régi 500-as TMaxot nem pontoztam, viszont a robogók újkori Dwayne Johnsonja 62 pontot kapott. Tesztvideó: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=5CiuTVJMI10" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.youtube.com/watch?v=5CiuTVJMI10</a></p>
<p><a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/02/regen_minden_jobb_volt_biztos_ez" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/02/regen_minden_jobb_volt_biztos_ez</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/sipek-3168_1.jpg" alt="sipek-3168_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A harmadik tesztalanyt szintén a Yamahától kaptam, sporttúramotorjuk legjobban felszerelt változatát, a <strong>Tracer 9 GT +</strong>-t. Járt már nálam az összes háromhengeres változat, így tanúja voltam a Tracer fejlődés történetének, most tényleg magasra tették a lécet. A beépített háromhengeres blokk, kategóriájában a földkerekség egyik legjobbja, és ezt nem csak én mondom, a világ minden tesztelője is állítja. És most a "körítés" is felnőtt a feladathoz, kijelenthetem, ez a motor közel áll a tökéleteshez. Nem sokon múlt, hogy leboruljak elé, ha az indexe automata lenne, meg is tettem volna. De még így is az év legtöbb pontját gyűjtötte, 65-öt zsebelt be. Tesztvideó: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=gts3AyViXWc&t=230s" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.youtube.com/watch?v=gts3AyViXWc&t=230s</a></p>
<p><a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/19/yamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/19/yamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar</a> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6736.JPG" alt="img_e6736.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A következő teszt már őszre esett, és a remek indián nyárban mi mást tesztelhettem volna, mint egy Indiant. A Törzsfőnök szintén tesztelői pályafutásom mérföldköve, a nálam megfordult motorok eddigi legnagyobb, legsúlyosabb egyéniségét volt szerencsém kipróbálni. A közel kétliteres V2-est teljesen más stílusban kell vezetni mint egy "egyszerű" motort, fizikai méretei miatt nagyobb koncentrációt és keményebb izommunkát igényel. Szó szerint megküzdöttem vele, de a teszt végére már egész ügyesen terelgettem a Törzsfőnököt. Minden tiszteletem mellett sem lettünk puszi haverok, amit az <strong>Indian Chieftain Dark Horse</strong> 54 kapott pontja mutat. Tesztvideó: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LGb_5ifc4ac" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.youtube.com/watch?v=LGb_5ifc4ac</a></p>
<p><a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/22/sotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/22/sotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7542.jpg" alt="img_e7542.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az év utolsó tesztmotorja szintén egy Indian volt. A Chief sorozat legsportosabb példányát kaptam meg, az alaposan kigyúrt és leszálkásított <strong>Indian Sport Chief</strong>-et. Ezt a 2023-as újdonságot úgy építették meg, mintha megkérdeztek volna engem, mit várok el egy choppertől. Az ősz már a csúnyábbik arcát mutatta, kétszer meg is áztam rajta, mégis fülig ért a szám motorozás közben, nagyon szórakoztató motor. Erős mint a bivaly, de közben gyors mint egy musztáng, a minőségi fék és futómű elemekkel pedig tökéletes az összhatás. És beleköthetetlenül nagyon jól néz ki, óriási tekintet mágnes. Egyetlen hibája a kényelmetlen lábtartó elhelyezés, emiatt csúszott le a dobogó legfelső fokáról, 62 pontra értékeltem. Tesztvideó: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=KBmwPi68XoA" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.youtube.com/watch?v=KBmwPi68XoA</a></p>
<p><a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/29/szalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/29/szalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am</a></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7613.JPG" alt="img_e7613.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /> </p>
<p>Érdekes sorrend alakult ki, azt mondják a nagyok, <em>az első vesztes a második helyezett</em>, most biztosan nem így van<em>.</em> Az egyértelmű győztes a 65 pontos <strong>Yamaha </strong><strong>Tracer 9 GT+</strong>, míg a második helyen osztozik a <strong>Yamaha </strong><strong>TMax Tech Max 560</strong>, és az <strong>Indian Sport Chief</strong><strong></strong>. A dobogó legalsó fokára 58 ponttal a <strong>Yamaha Ténéré 700</strong> állhat fel, míg az 54 pontos <strong>Indian Chieftain Dark Horse</strong>, már lecsúszott a dobogóról. A számok makacs dolgok, de az emóció is az, mert az év legszimpatikusabb tesztmotorja mégsem a remek túrázó Tracer lett, nem is csodásan kényelmes TMax, még csak nem is terepkirály Ténéré, hanem az Indian Sport Chief. Ha ezekből a motorokból kellene beállítani egyet a garázsomba, biztosan a Főnököt választanám. A többiekhez képest hendikeppel indul, ráadásul szar időben vezettem, áztam fáztam rajta, de a szívemet mégis leginkább Ő melengette meg. A számok győztese a Tracer 9 GT+, a szívemé pedig a Sport Chief, így tehát 2023 legjobban szerethető motorja egy Indian lett!! <strong>Köszönöm</strong><strong> Indian!!!</strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7581.jpg" alt="img_7581.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>Köszönettel tartozom a tesztmotorokat biztosító cégeknek, de főleg az ott dolgozó embereknek szeretném megköszönni a sok türelmet és kedvességet. Köszönöm Ottó a szuper Yamahákat, és köszönöm Attila a remek Indianokat, jövőre folytatjuk. És köszönöm Zsoltinak is a TMaxot, amit első szóra alám tolt, ezzel biztosítva az összehasonlító teszt lehetőségét. Köszi Srácok!!!</strong></p>
<p><strong>És a LEGNAGYOBB KÖSZÖNET az olvasóimnak jár, a lankadatlan érdeklődésért amivel mindig újabb poszt írására ösztönöztök. Amíg Ti olvastok, én írok!! KÖSZÖNÖM!!!</strong></p>
<p style="text-align: center;"> </p>
<p style="text-align: center;"><strong><span style="font-family: 'andale mono', monospace;"><span style="color: #ff0000; font-family: 'arial black', sans-serif;">Boldog Karácsonyt és még Boldogabb Új Évet kívánok Mindenkinek!!!</span> </span></strong></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F12%2F06%2Fcsak_egy_maradhat_696%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F12%2F06%2Fcsak_egy_maradhat_696%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F12%2F06%2Fcsak_egy_maradhat_696%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=CSAK EGY MARADHAT!!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/12/06/csak_egy_maradhat_696#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18273977" border="0" /></a><br /></p>
index
motor
blog.hu
kawasaki
blog.hu_címlap
ténéré
Indian
Yamaha
motorozzvelem.blog.hu
motorozzvelem
tracer_9_gt_+
indian_chieftain_dark_horse
indian_sport_chief
yamaha_tmax
tmax_tech_max_560
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/tenere-2645_1.jpg
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8209.JPG
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/11/19/vizet_ne_igyal_csaprol_es_a_wc_papirt_le_ne_merd_huzni
Vizet ne igyál, és a WC papírt nehogy lehúzd!!!
2023-11-19T15:23:48+01:00
2023-11-19T15:23:48+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Szeretek utazni. Szeretek egyedül utazni, leginkább motorral. Viszont van az úgy, hogy bármennyire is berzenkedem tőle, repülővel azért életszerűbb az utazás. Mint például az idei családi nyaralás, amit keréken elég bonyolult és drága útvonalon lehetne csak elérni. </em></p>
<p><em>Nem félek a repüléstől, de nem is szeretem különösebben. Utálom a felszállás előtti macerát, meg azt, hogy túl magasan megyünk túl gyorsan egy fémdobozba zárva, amit ráadásul nem is én vezetek. De meghajlok a logikus érvek előtt, van ahová csak így lehet olcsón és gyorsan eljutni. Szeptember közepén anyával repcsire szálltunk, és két óra múlva landoltunk is a Kréta és Rodosz között fekvő Karpathoszon, a macskák szigetén.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7149.jpg" alt="img_7149.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>Régen jártam Görögországban, 17 éve utoljára, akkor Kefalonia szigetén nyaraltunk a barátainkkal. Volt ugyan pár negatív apróság, de alapvetően remekül éreztük magunkat. A legjobban az zavart, hogy a szaros wc papírt külön kellett gyűjteni egy nem zárható papírkosárban, amitől az apartman fürdőszobájában már a szag is megalapozta a használat közbeni "jókedvet". Emlékszem puffogtam is, hogy a 21. században ez hogy fordulhat elő Európában. Viszont a sok jó emlék elnyomta a kevés rosszat, így ez már eszembe se jutott, mikor befizettünk az idei görög útra.</p>
<p>Karpathos egy sziget délkelet Görögországban, a Dodekanészosz szigetcsoport egyik tagja. Kicsi, a legszélesebb része 12, a hossza pedig 48 kilométer. Az éghajlata száraz, meleg, nagyjából Tunéziával van egyvonalban, de viszonylag közel van Ciprus, vagy akár Izrael is. Anya találta az utat, mióta nincs velünk Molli kutyus, többet nézegeti a repülős célpontokat. Görögország még mindig viszonylag olcsónak számít, egyhetes utat választott 4 ****-os szállodában reggelivel, telepített magyar idegenvezetővel kompletten, kettőnknek négy kilóért. Megnyugtató, ha van segítség a célnál, és így a reptéri transzfer is meg van oldva. Egy <em>Smartwings</em> nevű charter járattal repültünk, ami extraként, ingyen feladható 23 kilós bőröndöt engedélyezett. A gép szűk volt mint egy szardíniás doboz, de szerencsére nem késett a járat, így mindössze két órát kellett töltenünk csak rajta. Az út eseménytelenül telt, csoda időben repültünk, a leszállás pedig felidézte az utolsó görög utat, kemény landolás, majd satufék a rövid pályán, taps a pilótának, megérkeztünk Görögországba.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7128.jpg" alt="img_7128.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ahogy elindult velünk a busz, az idegenvezető máris elkezdte sorolni a szabályokat. A legfontosabb, hogy vizet nem ihatunk csapról, sőt lehetőleg még a fogunkat is ásványvízzel mossuk! Kicsit felszaladt a szemöldököm, de mikor a nem lehúzható wc papírt említette, egyből bevillant a régi büdös emlék. Ó a francba, 2023-ban még mindig ez van? Ezen nem tudnak túllépni a görögök? Mesélt még a szigeten élő több ezer macskákról (szerencse, hogy szeretem a cicákat), a hektikus szemétszállításról, és a különleges kresz szabályokról. Mármint, hogy európai szemmel nézve nincsenek szabályok, vagyis vannak, csak senki nem törődik velük. Tehát a gyalogosnak nincs elsőbbsége, a hangosabb dudájú sofőrnek van előnye, és összesen 5 rendőr szolgál a szigeten. <em>Egyébként k</em><em>icsit túltolta, béreltem autót, de nem éreztem veszélyesebbnek a vezetést, mint itthon, inkább lazábbnak.</em> Miután így megalapozta a jókedvünket, kellemes nyaralást kívánva lelépett.</p>
<p>Az álltalunk választott <em>Miramare Bay</em> hotelbe rajtunk kívül még négy magyar költözött be. Mi az öt emeletes szálloda földszintjén kaptunk szobát, a 13-ast, mázli hogy nem vagyok babonás. Közvetlen mellénk az egyik magyar pár került, az erkélyen rögtön be is mutatkoztunk egymásnak. A szállás csak itt négy csillag, felénk esetleg kettő és felet kaphatna. A takarító személyzet kedvenc száma az "<em>ahol a papok táncolnak" </em>lehet, dzsuva ugyan nem volt, de igazi tisztaság se. A fürdőszoba erősen felújításért kiáltott, viszont volt tv, hűtőszekrény, erkély, igazából nem is kell más egy hetes nyaraláshoz.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7395.JPG" alt="img_e7395.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az első két nap ismerkedéssel telt, felfedeztük a város éttermeit, boltjait, megnéztük a közeli strandokat, szóval alaposan felderítettük környéket. A fővárosban lévő hotelt jó fekvése miatt választottuk, a google maps szerint, minden fontos objektum sétatávolságra volt a szállásunktól. Kikötő, sétáló utca, éttermek, boltok, autókölcsönző, egy kilométeres körön belül megtalálható. Az hamar kiderült, hogy a leggyümölcsözőbb üzlet a szigeten az autó-motor kölcsönzés, minden sarkon legalább egy, de néhol többen is kínálták a kocsikat vagy robogókat, árban minimális eltéréssel. Tényleg irdatlanul sok a macska, viszont jó dolguk van, több helyen láttam vizet és eledelt kirakva nekik. Különösebben nem pofátlanok, de azért minden étterem körül csapatosan várakoztak a leeső falatok reményében. A szeméthelyzet érdekes, a főbb turista útvonalakon rend van, de a periférián már sok a hulladék. A kukák körül olyan macska bandák kószálnak, akik talán kiszorultak a belvárosból. Kóbor kutya viszont nincs, az egy hét alatt talán öt kutyust láttam, azokat is pórázon. A telepített idegenvezető szerint, minden cica oltott és chippel ellátott, de azért ezt kétkedve hiszem, mégsem Svájcban vagyunk.... </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7393.JPG" alt="img_e7393.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Egyet biztosan állíthatok, a szigeten mindenhol nagyon jól főznek. Voltak ugyan különbségek, de talán csak a jó és a kiváló közötti nüanszok. Nagyjából 30-50 euró egy vacsora két főre, előétellel, sörrel, üdítővel. A legnagyobb szívfájdalmam a csapolt sör teljes hiánya a szigeten. Kb 15 helyen próbálkoztam, de mindenhol csak üveges sört tudtak adni, csapoltat sehol. A szállodai reggeli, még magyar szemmel is bőséges volt, tojások, felvágottak, friss pékárú, egyedül a kávét kellett megoldani "okosba". Olyan híg löttyöt adtak kávénak csúfolva, hogy a második naptól még a németek is inkább teáztak. Én viszont vittem Nescafe-t, és kevertem magamnak minden reggel egy férfias napindítót, majd reggeli után a közeli élelmiszerbolt kávézójában ittunk igazi eszpresszót, 1.50-ért darabját. Cicák a hotel reggeliző termében is kószáltak, tényleg szürreális ennyi macska, gondolom egér vagy patkány egy darab sincs a szigeten. Egyébként a napi 10000 lépést bőven túlteljesítettük, tehát a bevitt kalóriákat le is mozogtuk.</p>
<p>A harmadik naptól béreltem autót, hogy a sziget összes látnivalóját meg tudjuk nézni. Fiat Pandát akartam, de épp nem tudtak adni, így egy Hyundai i10-es kis kocsit kaptunk. Három napra 130 euróba került, majd a végén még egy húszasért tankoltam bele, csak dicsérni tudom. A kölcsönzős nőci erősen meglepődött, mikor átvételkor kinyitottam a motorházat, és ellenőriztem az olaj és hűtőfolyadék szinteket, majd megnéztem a gumik állapotát. Hiába, szakember az szakember. </p>
<p>Karpathos egy motoros paradicsom. Csak szerpentinek vannak a szigeten, és az útminőség is több mint elfogadható, viszont a korláttal spórolnak sok helyen. Sajnos "rendes" motort nem lehet bérelni hozzá, de az enyémmel nagyokat lehetne itt karcolni. A kis i10-essel is jókat csapattam, a hajtűkanyarokban csikorgó gumik miatt az asszony jobban szorította az utaskapaszkodót, de sosem borultunk fel. A pöttöm koreai 5-ösre vizsgázott, és a fogyasztása is barátságosan alakult.</p>
<p>Két nap alatt gyakorlatilag mindent megnéztünk, ami aszfaltozott úton elérhető. Az egész sziget elképesztően vadregényes, a part minden métere egy mese, csodás strandokkal, icipici falucskákkal, és a parkolás mindenhol ingyenes! Mégis, ha egyet kellene kiemelnem, az <em>Olympos</em> városa, fent a hegyek között, ahol az 556 fős lakosság nagyobbik fele, hagyományos itteni ruhákba öltözött idős néni. Rengeteg a turista, és mivel nincs egy méter sem lépcső nélkül, csak és kizárólag gyalogosan lehet közlekedni. A boltokban, éttermekben, mindenhol fejkendős, bajuszos nénikék dolgoznak, némelyik hibátlan angolsággal beszélt. A színes házakra néha leereszkedő felhők miatt, szinte mesevilágban érezhetjük magunkat, ezt kár lett volna kihagyni. A helyben, kézzel készült, napon szárított tésztát ebédeltük húsgombóccal, na az még itt is különleges kulináris élménynek számít. A városka tetején egy csöppnyi templom, aminek teraszáról eszméletlen panoráma nyílik körbe.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7233.jpg" alt="img_e7233.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az utolsó autós napot strandolással töltöttük, a végiglátogatott partok közül kiválasztottuk a mindkettőnknek legjobban tetsző <em>Amoopi Beach</em>-et, heverésztünk a napernyő alatt, meg úszkáltunk a 28 fokos kristálytiszta Égei tengerben. Tulajdonképpen ez a nap volt "a nyaralás", jól is estt az egész napos pihenés. Este leadtam a kocsit, és újra gyalogosok lettünk. Mikor jöttünk visszafelé a vacsorából, a kis Hyundai már kitakarítva, lemosva várta a következő bérlőt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7292.jpg" alt="img_7292.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az utolsó előtti napon várt rám a hajókázás. Igen csak rám, oda egyedül mentem, mert anya tartott a hullámzástól, ugyanis erre a napra viharos szelet jósolt a telefonunk. Én úgy okoskodtam, ha kifut a hajó, nagy baj nem lehet, ha pedig mégis felborul, az életem kalandja lesz. Nos a kikötőben indulásra készen várt a vitorlásnak kinéző öreg teknő, és tényleg rendesen dobálták a hullámok, fröcskölt a tenger, de melegen sütött hozzá a nap, úszógatyában meg nem baj ha vizes lesz az ember. A csak hajóval megközelíthető titkos öblökben szerencsére szélcsendben kötöttünk ki, remek móka a hajóról beugrálni a valószínűtlenül tiszta tengerbe. Az egyik partszakaszon grill ebédet kaptunk, végül is jó buli volt a viharos szélben való hajózás, habár a kikötéskor szédelgő utasok biztosan mást mondanának.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7418.jpg" alt="img_e7418.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az utolsó estén újra besétáltunk a citybe, vettünk pár ajándékot, és végig jártunk egy édesség-ital-szivar áruházat, ami a mérete és a választéka alapján Európa szinten is kuriózum lehet. Én ennyi piát egy helyen még sosem láttam, a világ minden tájáról, minden méretben, a szivarok külön humidor szobában, és annyi csoki, desszert, cukor, sütemény, hogy csak tátottuk a szánkat. Az egyik polcon találtam, cannabis ízesítésű desszertet is, ráadásul nagyon olcsón, már sajnálom, hogy nem vettem belőle. A polcokon békésen megfért egymás mellett a görög ouzó, az orosz vodka, és az Amerikai whisky, ebben a boltban igazi demokrácia van. A szivarok között láttam <em>Romeo & Juliet</em>-et is, azt hiszem az a kubai szivarok Ferrarija.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7177.jpg" alt="img_7177.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Összeszedtem minden bátorságomat és nyelvtudásomat, majd bementünk az édességbolt melletti, nagyon exkluzív ékszerboltba, hogy megkérdezzem egy nyaklánc árát, amit eddig minden este megcsodáltunk a kirakatban. A lánc még nekem is tetszett, úgy gondoltam akár egy autó árába kerülhet. A bolt bent is nagyon nagyon tiszta és visszafogottan elegáns volt, szinte megbújt a többi üzlet harsány portálja között. Egy idős hölgy fogadott minket, aki csak görögül beszélt, de mutogatással hamar célt értem, kivette a láncot a kirakatból. Nos a lánc 1700 euróba került, aranyozott ezüstből készült, és a kövek sem igazi drágakövek, csak valamilyen kristályok voltak, az árát a készítő neve, <em>Dimitrios</em>, emelte fel ennyire. Nekem nem mondott semmit, de nem értek sem az ékszerekhez, sem az ékszerészekhez. Egy biztos, elképesztően szép munka, csodálatos színekkel, megköszöntük a hölgynek, hogy megmutatta, majd távoztunk. Ha igazi aranyból és drágakövekből készülne, biztosan legalább tízszer ennyibe kerülhetne. Íme:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7284.JPG" alt="img_e7284.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az utolsó reggelink után kényelmesen becsomagoltunk, majd a busz visszavitt minket a reptérre. A becsekkolás hamar megvolt, van annak is előnye, ha egy reptér kicsi. Ugyanazzal a szűk géppel repültünk haza, mint idefelé, és szerencsére most is eseménytelen utunk volt. A csomagjaink ugyan utolsóként fordultak rá a szalagra, de hál istennek sértetlenül megérkeztek.</p>
<p>Ha röviden kell meghatároznom, hogy milyen volt a nyaralás, azt mondom jó. Voltak ugyan hibák, mégis úgy gondolom hogy az ár, és a kapott szolgáltatás arányban állt egymással, ráadásul ezt a fajta lepukkantságot csak a görögök tudják ilyen jól eladni. A sziget valóban különleges, és ha valaki nem ultra all inclusiv medencés nyaralásban gondolkodik, megtalálhatja itt a számítását. Remek konyha, remek utak, kedves emberek, a többi meg belefér. A szobát csak két naponta takarították, de legalább a wc papírt zárható fedelű szemetesbe dobhattuk, ez sokat segített a szagok kordában tartásában, ásványvizet pedig olcsón vettünk a szomszédos boltban. Én nem vagyok nagy Görögország fan, valószínűleg ide sem jövök vissza még egyszer, annak viszont nagyon örülök, hogy eltölthettem egy hetet Karpathoson, a macskák szigetén, ez is szép emlék marad.</p>
<p>Üdv mindenkinek, sziasztok: a Mágus</p>
<p>Galéria:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7485.JPG" alt="img_e7485.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7396.JPG" alt="img_e7396.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7162.JPG" alt="img_e7162.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7392.JPG" alt="img_e7392.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7429.jpg" alt="img_7429.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7272.jpg" alt="img_e7272.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7323.jpg" alt="img_e7323.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7146.jpg" alt="img_e7146.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7306.jpg" alt="img_e7306.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F19%2Fvizet_ne_igyal_csaprol_es_a_wc_papirt_le_ne_merd_huzni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F19%2Fvizet_ne_igyal_csaprol_es_a_wc_papirt_le_ne_merd_huzni%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F19%2Fvizet_ne_igyal_csaprol_es_a_wc_papirt_le_ne_merd_huzni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vizet ne igyál, és a WC papírt nehogy lehúzd!!!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/11/19/vizet_ne_igyal_csaprol_es_a_wc_papirt_le_ne_merd_huzni#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18259337" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
görögország
blog.hu_címlap
macskák_szigete
karpathos
motorozzvelem
görög_utazás
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_7257.jpg
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7149.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/11/08/bukosisak_premier_magyarorszagon
Ha Phil Reednek jó volt, nekem is jó lesz??
2023-11-08T18:57:16+01:00
2023-11-08T18:57:16+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Phil Reed nevét hallottad már? Ha 50 alatti vagy, nem feltétlenül. Egy pici történelem, azután belevágunk a tesztbe. Jók és rosszak, pro és kontra, most sok minden kiderül.</em></p>
<p><em>A Premier története 1956-ban kezdődött Kaliforniában, akkor indult világhódító útjára a gördeszka. A kis cég deszkákat gyártott, majd mivel a deszkások sokat estek, elkezdtek védőfelszereléseket is készíteni hozzá. A 70-es évek elejére már ráálltak a motoros fejvédőkre, és a </em><span> <em>Premier Helmets az első cég, amely bemutatja a motoros sisakok teljes választékát. Sikere óriási, elsősorban a felhasznált anyagok minőségének és az egyes termékei által biztosított biztonsági szintnek köszönhetően. </em></span><em>A Premier Helmets sikertörténetei is erre az időszakra nyúlnak vissza, hiszen az első női kaszkadőr, Debbie Lawler, más néven "The Flying Angel" és több bajnok, köztük a legendás Phil Read is a cég által készített sisakokat használta. A 2022-ben elhunyt többszörös motoros világbajnok Reed (mindeddig Ő az utolsó, aki MV Agusta-val lett bajnok) Premier sisakban vezetett. A márka 1982-ben Európába költözött, majd 1987-ben Olaszországba, jelenleg a Toscanai Luccában készülnek a sisakok. Mára a Premier minden terméke megkapta ECE 22.05 minősítést, tehát nagyon biztonságos sisakok. </em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7748.jpg" alt="img_7748.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>A sisakokat a Stunterstore motorosbolt biztosította, ahol többek között a Premier márkát is forgalmazzák. Érdemes körülnézni náluk, motoros ruházat A-Z-ig. <a href="https://stunterstore.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://stunterstore.hu/</a></p>
<p>Elsőként az <strong>EVOLUZIONE DK 2 BM</strong> sisakot hoztam el, az október eleji melegben. A 123 000 forintos sisak nagyjából másfél kiló, racsnis állszíjjal, és beépített napszemüveggel. Ez az árszint, a márka középkategóriája, 64 és 217 ezer forint között válogathatunk. A dobozban a sisakzsák mellett megtaláljuk a pinlock plexit, két Premier Helmets matricát, valamint a márka egyedi jellemzőjeként, egy szett öntapadós bélés szivacsot, amivel tökéletesen a fejünkre szabhatjuk a sisakot. Ezen kívül még egy ajándék van a csomagban, a néhány országban (pl. francia) előírt fényvisszaverő matricaszett, egy kis sablonnal, hová is kell őket felragasztani. <em>Az El Camino túrám idején, én is ragasztottam fel párat az akkori sisakomra, külön megvettem táblában, majd kivagdostam a neten javasolt formákat.</em></p>
<p>Első ránézésre pofás, pont olyan, amire azt mondhatják a haverok: "Ez nagyon jól néz ki Tesó!". Minőségi termék benyomását kelti, mind a fényezése, mind a felhasznált anyagok, a plexi működési kultúrája is hibátlan. A bélésben itt-ott elhelyezett márkajelzés vagy olasz trikolor jópofa, és persze az arcpárnák is kiránthatók, ha nagy a baj. A nyitó pöcököt középre tették, nálam ez alap egy sisaktól, így bármelyik kezemmel kényelmesen tudom nyitni-zárni a plexit. A napszemüveg működtető karja logikusan a bal oldalon van, a kis hátsó spoiler pedig kifejezetten sportos karaktert ad neki. A bejárat szűk, ez azt sugallja, hogy csendes lesz útközben. Felvéve kényelmes, a látószög elég nagy, és a racsnis csattal sem kell sokat bíbelődni be vagy kicsatoláskor.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7731.jpg" alt="img_e7731.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Rögtön mélyvízbe dobtam, egy gyors menet következett a nulláson. 80-ig szinte néma csend, e sebesség felett már megszólalt benne egy "síp" de nem elviselhetetlenül. Ez a fütyülés megmaradt végig, mint minden sisaknál, ennél is javasolt a füldugó használata hosszabb távon. Az aerodinamikája kiváló, turbulencia, cibálás, rángatás még nagy sebességnél sincs, az 1500 grammos súly pedig nem terheli túlságosan a nyakat. A kétállású alsó szellőző, teljes nyitásnál olyan sok levegőt enged be, amennyit zárt sisaknál még sosem éreztem! A felső is rásegít a szellőzésre, remekül cserélődött a levegő a 30 fokos őszi nyárban. A plexit lehet résnyire nyitni, így még több friss levegő jut be, de anélkül hogy a szemünkbe fújna. Van a szemüveg szárainak mélyítés, könnyű fel-le venni, így nem nyomja a halántékot egész nap. A belső nagyon puha és kényelmes, finom anyagokkal bélelt, ugyan nem fontos szempont egy sisaknál, de jó belenézni, a piros színű fejpárna különösen ütős. A headset hangszóróinak szériában kimélyítették a helyét, így könnyű beszerelni a kommunikációs készletet. Nekem Sena szettem van, annak a hangszórója tökéletesen illeszkedik bele, sőt még a kábelnek is van csatornája. A napszemüveg nem vágott orron mikor leeresztettem, pont megfelelő a mélysége. Tehát az <strong>EVOLUZIONE DK 2 BM</strong> sok jó tulajdonsággal rendelkezik! </p>
<p>Sajnos nincs tökéletes bukósisak, ez sem az, most jöjjenek hát a kevésbé jó tulajdonságok. A napszemüveg plexije nagyon világos, nem sokat ér, a délutáni szemből sütő nap miatt sokat hunyorogtam. A külső plexit mindössze három állásban használhatjuk, zárt, résnyire nyitott, vagy teljesen kinyitva, fokozatok nincsenek, pedig nagy melegben jól jönne egy-két köztes állás. A nyitó mechanika igazán minőségi, de a retesz gombja nagyon kicsi, kesztyűben nehéz megtalálni és megnyomni. Az állszellőzőben nincsen háló, a furatok pedig akkorák, amin akár egy darázs is átférhet, azt nem lenne vidám dolog bekapni. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7758.jpg" alt="img_7758.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Személyes véleményem az, hogy bőven tudja az elvárt kötelezőt, ám lenne még hová fejlődni. Ár-érték aránya jó, és több a pozitív észrevétel mint a negatív. Ha nem tucat sisakot keresel, egy próbát mindenképpen megér. A sisak részletes specifikációját itt találod: <a href="https://stunterstore.hu/PREMIER-HELMETS-EVOLUZIONE-DK-2-BM-bukosisak-feher" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://stunterstore.hu/PREMIER-HELMETS-EVOLUZIONE-DK-2-BM-bukosisak-feher</a></p>
<p>Másodiknak egy <strong>Hyper Carbon TK 92</strong> sportmodellt választottam, ez már a felső kategóriába tartozik, amit 217 000 forintos ára is tükröz. Amennyire magas az ára, annyira alacsony a súlya, 1220-1290 gramm között mozog, mérettől függően. Ahogy kiemeltem a dobozból, meglepett mennyire extrém könnyű, bár a jelenlegi sisakom is karbon, de ez annál is "súlytalanabb". A festése hibátlan, a fazonja pedig igazán telitalálat, nagyon szép tárgy. Természetesen jár a sisakzsák, a plusz bélésszivacs csomag, a matricaszett, a pinlock, de itt pluszban még egy sötét plexi is van a dobozban. Mivel kifejezetten sportsisak, nincs benne leereszthető napellenző, így hát kapunk hozzá egyet külön. Dupla D-s csatja van, tehát versenypálya homológ. A hátsó spoiler igen nagy, szellőzőnyílásokból pedig három van elől, kettőt kintről, egyet pedig bent az állrésznél nyithatunk-zárhatunk. A plexi nyitása középen, egészen míves kis retesz rá van felcsavarozva.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8117.jpg" alt="img_e8117.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a sisak is szemüvegbarát, és szintén rendelkezik headset előkészítéssel. A nyakpárnákra körben fényvisszaverő csíkokat varrtak, és rendelkezik "emergency" gyors kioldású arcpárnákkal, tehát a biztonság rendben. A fejtetőn lévő párna szintén piros, ez is a sportosságra utal, valamint a dupla D csatokat nem fogja a mágnes, tehát valamilyen könnyűfémből készültek, lehet hogy csak grammokat, de itt is spóroltak valamennyi súlyt. Pici olasz trikolor az az állszíjon, csak hogy mindig tudd, honnét van. Átszereltem rá a sötét plexit, nem nagy kunszt, de tükör előtt valószínűleg nem menne. </p>
<p>Az előző sisakot még közel 30 fokos melegben próbáltam, ezt viszont 10 fokos hidegben, így rövidebb lett a tesztkör. Egyet rögtön leszögezhetek, hiába zártam be minden nyílást, a hideg utat talált magának. Bármilyen sebességnél stabil, nincs turbulencia, nem rángatja a szél, a hátsó spoiler jól működik. Van viszont zaj, nem elviselhetetlen, de hosszabb útra kell a füldugó, úgy tudom a sport sisakoknál nem preferencia a csend. A plexi szépen zár, tetszik a retesz csattanása, a kilátás nincs beszűkítve, és kifejezetten kényelmes viselet benne a szemüveg. Azért, bármilyen hideg is volt, kipróbáltam a szellőzőket, a felsőt kinyitva kajakra jött a hideg a fejcsúcsra, az alsónál a külső reteszt nyitva a plexire, míg a belsőt lehúzva, szó szerint orrba-szájba fújt. Hátra, a spoiler alá, két nagy kilépőnyílást vágtak, tehát a folyamatos légcsere biztosított. Mindhárom szellőzőfedél kétállású. Az elképesztően alacsony súly miatt, szinte semmi extra terhelést nem kapott a nyakam, így nem is fárasztó a viselése. A hideg miatt természetesen nem izzadtam bele, de minden része kivehető és tisztítható, ha úgy hozza az élet. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8120.jpg" alt="img_e8120.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez egy nagyon szép sisak, ez tagadhatatlan, mégis van egy dolog, ami zavar. Azért nem marasztalhatok el egy versenypályára optimalizált sisakot, hogy nincs benne leereszthető napszemüveg. Azért sem, amiért csak kétállású a plexi, vagy nyitva, vagy zárva. Még azért sem, hogy nem igazán csendes. Azért viszont igen, hogy a tarkópárnát ferdén tették bele a gyárban! Ez valószínűleg egyedi hiba, és talán csak ezt az egy darabot érinti, de hogy mehetett így át a minőségellenőrzésen? A használhatóságát nem befolyásolja, és mivel olasz akár legyinthetnék is, de nem. Én biztosan visszaküldtem volna, hogy igazítsák meg, mert ha ez most belefér, lehet legközelebb más, nagyobb hiba is. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8132.JPG" alt="img_8132.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A világ nem dől össze, de fényvisszaverő csík még ki is hangsúlyozza.</p>
<p>Összességében tetszett <strong>Hyper Carbon TK92</strong>, a szépsége és az 1220 grammos súly sokat nyom a latban. Alapvetően egy jól felszerelt sisak pályázni, vagy egyéb nagy sebességű használatra ajánlott, aki ezen felhasználók közé tartozik, feltétlenül nézze meg. A sisak részletes specifikációját itt találjálod: <a href="https://stunterstore.hu/PREMIER-HELMETS-Hyper-Carbon-TK92-bukosisak-carbon" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://stunterstore.hu/PREMIER-HELMETS-Hyper-Carbon-TK92-bukosisak-carbon</a></p>
<p>Van még a Premier tarsolyában bőven sisak, nekem személy szerint nagyon szimpatikus a márka. Mivel sisak csere előtt állok, ha az összeset nem is, de párat még biztosan megnézek alaposabban. Van egy titkos favoritom, csak abból éppen nem volt készleten, a viszonylag könnyű, és jól felszerelt <strong>Devil Carbon.</strong> Alig várom, hogy megjöjjön.</p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.</p>
<p><em> </em>Galéria:<em><br /></em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-10-15_060203.png" alt="kepernyokep_2023-10-15_060203.png" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7737.JPG" alt="img_e7737.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7762_1.JPG" alt="img_7762_1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8133.JPG" alt="img_e8133.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><em> </em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F08%2Fbukosisak_premier_magyarorszagon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F08%2Fbukosisak_premier_magyarorszagon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F08%2Fbukosisak_premier_magyarorszagon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ha Phil Reednek jó volt, nekem is jó lesz??"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/11/08/bukosisak_premier_magyarorszagon#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18251025" border="0" /></a><br /></p>
blog.hu
totalbike
blog.hu_címlap
Harley_Davidson
motorozzvelem
yamaha_mt_09_sp_2021
stunterstore
premier_helmets
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_e8133.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7748.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/11/01/egy_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura
Elefántláb, "Very Original" és egy Tündér . Ami itt nincs, az talán sehol sincs.
2023-11-01T17:12:21+01:00
2023-11-01T17:12:21+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Isztambulban is működött a "tudj pár szót az adott ország nyelvén" alapigazság. A günájden (jó reggelt), a merkhaba (szia), vagy tesseküler (köszönöm) biztosan jobb színben tüntet fel, mint a "gúdmorning" vagy a "helló</em><em>". A korai reggeliztető pincér, még el is mosolyodott amikor ráköszöntem. Ugyan nem adott cserébe semmi extrát, de érezhető volt egy pici szimpátia, a passzivitás helyett. Persze lehet, hogy ezt csak én gondolom így, mégis szívesen használtam e három szót, ahogy más országokban is szoktam az ottaniakat.</em></p>
<p><i>Szeretek felfedezni, de ebben a számomra idegen miliőben kifejezetten örültem a vezetőinknek, sok olyan "trükk" van Isztambulban, amit nagyon jó, ha nem egyedül kell kitalálni, nyelvtudás nélkül. Akár a múzeumi beléptetések, akár a tömegközlekedés, de hazafelé az automata repjegy és csomagfeladás, mind-mind olyan, ami nem ment volna könnyedén nélkülük. Ha most visszamennék, már egyszerűbb dolgom lenne, de ott és akkor, nagyon jól jött a segítség.</i></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-10-30_043615.png" alt="kepernyokep_2023-10-30_043615.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Életem üzletét hagytam ki, 150 euróért adták a Patek Philippe órákat.</p>
<p>A harmadik napra is bőven jutott látnivaló, Hippodrom, Topkapi palota, Kék Mecset, Bazilika Ciszterna, a Grand Bazár, majd este halvacsora egy parti étteremben. Szokásomhoz híven korán mentem reggelizni, és gőzölgő csészével a kezemben néztem a napfelkeltét, egyszerűen megunhatatlan, ahogy a Kék Mecsetet aranyba borítja. Alaposan belaktunk, majd a fél 10-es közös indulás előtt, amíg anya "tollászkodott", felsétáltam a közeli villamosmegállóhoz. Két napja ült a padon mozdulatlanul egy alak, kíváncsi voltam, ezen a reggelen mit csinál. Döntöttem, ha még mindig ugyanúgy látom ülni ott, szólok az idegenvezetőnek, mert biztosan baj van. Nos megmozdult végre, és valamit ivott egy pohárból, tehát legalább az bizonyos, hogy életben van. Tudom, ez hülyeség, meg semmi közöm hozzá, de nem tudtam kivonni magam a látványa alól. A lábait látva, nem lehet könnyű élete.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7953.PNG" alt="img_7953.PNG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Azt hiszem ez az elefántláb szindróma. </p>
<p>Újra tömegközlekedtünk, a már megszokott két megállót mentünk villamossal. Abban nagyon hasonlít Isztambul Prágához, hogy a legtöbb látnivaló viszonylag közel van egymáshoz, centralizálva a belvárosban, ma a Hippodrommal kezdtünk. Ahol egykor a szultán lovai futottak, azt mostanra lekövezték, két hatalmas obeliszk maradt az eredeti objektumból. Éppen valamilyen cangás felvonulás ment el mellette, amit motoros rendőrök felügyeltek Yamaha Tracerekkel. Megmondom őszintén, ez jobban lekötött, mint amit a fülesben hallottam, tehát sok infó nem maradt meg bennem a Hippodromról. Innen átsétáltunk a Topkapi palotához, ahol én a háremet vártam nagyon, arra voltam főként kíváncsi. A nagy tömeg miatt lassan haladtunk, és itt is detektor kapuk, fegyveres őrök, még a telefont is ki kellett venni a zsebünkből, pont mint a reptéren, és az ellenőrzés többlépcsős. Rohadt meleg lett, pokolba kívántam a hátizsákot, a bele készített dzsekivel, ernyővel, sapkával és vizekkel együtt. Mert egy felkészült utazónál van minden, ami kell-het.</p>
<p>A Topkapı palota 1465 és 1853 között az Oszmán Birodalom adminisztratív központja volt. Építésére II. Mehmed szultán adott utasítást 1459-ben és 1465-ben fejezték be. Az mindössze hat év, micsoda hajtás lehetett itt akkoriban, hiszen az épület óriási!! A különböző zsákmányolt kincsek között találtam magyar vonatkozást, a legnagyobb kardokat tőlünk szerválta a szultán. Persze raboltak mástól is, és voltak kapott ajándékok bőséggel, több terem telis-teli értékekkel. Itt azért láttam olyan szépségeket, amikből szívesen hazavittem volna egy kis szuvenírt, leginkább a puskák és az órák nyűgöztek le.</p>
<p>A háremet csalódásként éltem meg, semmi olyat nem láttam, amiből arra lehetne következtetni, hogy itt régen komoly párnacsatákat folytattak. Persze nincs minden nyitva, sőt, több a lezárt terület, mint a látogatható, de a fülledt keleti erotikának nyomát sem találtam. Ez talán a vallással lehet összefüggésben, hiszen a látogatók között sok csadorba burkolt hölgy is sétált.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8091.JPG" alt="img_e8091.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A Topkapi palota olyan hatalmas és szerteágazó, hogy mire kitámolyogtunk már bőven ebédidőnél jártunk. Az idegenvezető azonnal indult volna a Kék Mecsethez, de éhséglázadás tört ki, így kénytelen-kelletlen, de enni vitt minket. Most következett számomra az utazás első igazi gasztro élménye, gözlemét ettünk. </p>
<div class="frame">
<p><em>A gözleme egy sós sült tésztából különféle töltelékekkel készült népszerű török étel, melyet az éttermekben vagy az útszéli gözlemeciknél frissen, helyben készítenek el a vevő szeme láttára. A vízből, lisztből, sóból gyúrt tésztát kinyújtják, majd szétterítik rajta a tölteléket. </em></p>
</div>
<p>Két féle tölteléket kérhettünk bele, mi a csirkés-sajtost választottuk, nagyon ízlett. Ahogy a mellé adott ivójoghurt is, kellemesen hideg, sós ízű, igazi frissítő ital. Itt lehetett "fésülködni", ahogy az idegenvezető a wc használatot nevezte, tehát elintéztük folyó ügyeinket, vettem két friss vizet, és kis csapatunk újult erővel vágott neki a délután még ránk váró látnivalóknak.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8006.jpg" alt="img_8006.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ebéd után elsőnek a Ciszterna következett, amit már láttam a <em>Inferno</em> című filmben. Különleges építmény, rengetegen akarják megnézni, hosszú sorok kígyóztak a bejárat előtt. Viszont nekünk megvolt a jegyünk, ezért egy másik kapun engedtek be, várakozás nélkül. A belépők benne foglaltattak az út árában, így nem is tudtuk mennyibe kerülnek a jegyek. Itt viszont a kezünkbe kaptuk a tikettet a beléptetéshez, 450 líra fejenként. Az, ha a rendes árfolyamon számolom, akkor is közel 6000 ft/fő-t jelent!! Iszonyat pénzt kaszálhat a város, csak a belépőkből, hiszen tízezrével látogatják naponta ezeket a nevezetességeket. És csak Isztambulban 3113 darab mecset van, na jó, a többség egyszerű imahely ami ingyen látogatható.</p>
<p>A ciszterna építészeti megoldásai nagyon előremutatóak, és vész esetén akár ma is üzemeltethető lenne. <span>A 143x54 méteres termet 336 darab 8 méternél is magasabb márvány oszlop tartja, melyek közül kettő az ókori</span><span> görög szörnyeteg, Medusa </span><span>fején nyugszik. Tartanak itt koncerteket, kiállításokat, forgatnak filmeket, de amit a legjobban élveztem, az a kellemesen hűvös levegő volt. Bevetették a modern technikát is, mostanra rengeteg állítható acél merevítő rudat alkalmaznak, talán a metró és a felszíni forgalom rezgései miatt. Miközben körbejártuk a termet, fényjátékkal szórakoztatták a nagyérdeműt.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8008.jpg" alt="img_8008.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p>Innen átsétáltunk a Kék Mecsethez. Mázlinkra alig pár tucatnyian voltak előttünk, ezen a török vezetőnk is meglepődött. Délelőtt még több százméteres sor kígyózott itt, most meg lazán, pár perc alatt bejutottunk. Itt nincs belépődíj, ez szabadon látogatható, éppúgy mint egy normál mecset. Természetesen a cipőt itt is le kell vetni, és a nők újra kendőt tettek a fejükre, de mégiscsak a világ egyik leghíresebb épületébe léptünk be. A kapu két oldalán itt nem fegyveresek, hanem nagyhangú templomi emberek álltak, akik azt figyelték mindenki leveszi-e a cipőt, még a szőnyegre lépés előtt. Aki rálépett cipőben, arra azonnal rászóltak, de olyan hangerővel, hogy senki sem vitatkozott, visszalépetek és már kapták is le a csukájukat.</p>
<p>Belépve olyan, mintha egy másik világba érkeznél, ami igaz is. A tér óriási, sőt inkább gigantikus. A finom puha egybefüggő piros szőnyegen, több ezren lépkedtünk halk zsongásban, mert hiába beszélt mindenki, valahogy elnyelte a hangokat. Mondjuk a csend nem tartott sokáig, mert az imám hamarosan rázendített, és olyan hangerővel tolta, hogy az szinte fájt. Miközben az idegenvezető mesélte a mecset vallási történetét a fülemre, én jöttem-mentem, képeket csináltam, és azon morfondíroztam, hogy a csudába tudták ezt ilyen profi módon megépíteni 600 évvel ezelőtt? </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8109.JPG" alt="img_e8109.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mikor kijöttünk rákérdeztem, hogy itt miért nem álltak rendőrök detektoros kapuval, ezt a választ kaptam: "ez nem múzeum, ez maradt a népé mint imahely". Tehát a Kék Mecsetbe bárki bármikor bemehet ingyen, csak a vallási szabályokat kell betartani (cipő le, kendő fel). Valóban csodálatos építmény, és nagyon örülök, hogy láthattam, de őszintén szólva, engem a következő program izgatott a legjobban, sőt az egész úttól ezt vártam leginkább.</p>
<p>A Nagy Bazár következett. Előtte szétváltunk, szabadidőt kaptunk este 8-ig, akkor indulunk majd vacsorázni. A Bazárról elsőre nekem egy Fábri idézet jut eszembe, amit tőle hallottam sok évvel ezelőtt. Nem biztos, hogy itt történt, de itt <em>biztosan</em> megtörténhetne. <strong>Fábri egy 15 dolláros farmernadrágra mutatva: "disz isz originál?" a kereskedő: "yes, originál." Mire Fábri egy hasonló, de 20 dollárba kerülő nadrágra bökve kérdi: "end disz?" A kereskedő válasza: "disz? disz isz very originál!". </strong>Nos ez a poén itt biztosan megállja a helyét, ennyi eredeti Rolexet még sosem láttam ilyen olcsón, és itt a készpénznek még becsülete van, kp-ban olcsóbb az áru és alkudni is jobban lehet. Órát ugyan nem vettem, de egy márkás széldzsekit igen, és nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem eredeti-e. "Original? Yes, original Türkish." Tehát nincs kamuzás, én pedig ránézésre meg nem mondanám, hogy nem eredeti kínai, hiszen minden világmárka ott varrat. Vagy Pakisztánban, Bangladesen, Vietnámban, stb.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8110.JPG" alt="img_e8110.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A Bazárba is detektoros kapukon lehetett belépni, felfegyverzett őrök mellett. A kereskedők különböző fortélyokat alkalmaznak a vevők becsábítására, rikkantanak, kurjantanak, tapsolnak, vagy egyéb zajos módon próbálják felhívni magukra a tömeg figyelmét. Ez itthon talán zavarna, de ott és akkor élveztem a Bazár keletiességét. Rengetegen voltunk bent, néha meglökték a vállamat, az orrom alá dugdostak különböző kínáló tálkákat, szinte egy ember massza az egész, mégsem akartam menekülni, a Bazárnak varázsa van. A pénzemre és a telefonomra vigyáztam, anya pedig szorosan mellettem-mögöttem-előttem, kivéve mikor ékszereket látott. És ékszerből rengeteg van itt, valószínűleg tonnában lenne mérhető a Bazár aranytartalma. Szó szerint szemkápráztató, és erre rá is játszanak, kis forgó led fényekkel világítják meg a kirakatokat, így úgy csillog, mint a régi filmekben a kincses kamra. Gyémántok, smaragdok, zafírok, és a jó ég tudja milyen kövek úgy szórják a fényt, hogy nincs az a nő, aki oda ne fordulna. Az arany 22 karátos, a színe is sokkal ragyogóbb, és a boltok 50%-a ékszerbolt, tehát lassan haladtunk. De nem izgattam magam, így legalább kényelmesen videóztam, amíg a nőm a kirakatokra tapadt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7946.jpg" alt="img_e7946.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Egyet nem találtam a sok száz vagy ezer üzlet között, motoros boltot. Se sisak, se kesztyű, se semmi, amivel meglephettem volna magam. Egyetlen árusnál láttam Harley-s pólót, abból vettem egyet a barátomnak, ennyi. Aranyak, táskák, cipők, bundák, bőrkabátok, vizipipák, ajándéktárgyak rogyásig, de motoros felszerelés nyet, ezen azért lenne javítanivaló. Vettünk pár Isztambulos ajándékot, kaptunk hozzá teát, majd az órámra nézve javasoltam, húzzuk fel a nyúlcipőt, mert még lemaradunk a vacsoráról. A Bazár óriási, nagyon gyorsan megy az idő, több napot el lehetne tölteni, ha mindent látni szeretnénk.</p>
<p>A telefonom gps-e 800 méterre mutatta a hotelt, csak a 7-es kaput kellett megtalálnunk, szerencsére hamar meglett. A szobában még jutott idő fürdésre és átöltözésre, majd siettünk le, a hotel előtt már gyülekezett a csapat. Bő egyórás buszos utazás után, már sötétben érkeztünk valami kikötőbe, ahol rengeteg vendéglő neonreklámja csalogatta a vendégeket. Mi a Aquarius-ba igyekeztünk, ahol már vártak ránk egy hosszú megterített asztallal. Itt csak hal ételeket szolgáltak fel, de aki félt ezektől, annak kivételesen csirkét sütöttek alternatívaként. A csapat nagy része a halra szavazott, mi is. Kértem egy sört, anya egy kólát, és nemsokára jöttek az előételek. Itt öt féle krémet adtak kenyérrel, egyiktől sem ájuldoztam. A meleg előétel egy szem krokett volt, azt nem is értettük. A halat viszont jól csinálták, az nagyon ízlett, csak a szálkákra kellett vigyázni. A végére két szelet körte, citrommal, érdekes párosítás. Evés után jött a fizető pincér, 12 dollárért ittuk a sört és a kólát. Nem olcsó mulatság Isztambulban berúgni, nem is láttam részeg embert. Az ételek benne voltak az út árában, de a fogyasztott italt mindig külön ki kellett fizetni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8037.JPG" alt="img_e8037.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Újabb egy órás út haza, a forgalom semmit sem csökkent estére. Tizenöt millió emberből sokan voltak úton, itt talán még éjjel sincs csend. Hol több sávos autóutakon mentünk, hol pedig szűk macskaköves utcákon. A város óriási, valószínűleg több órába telne eljutni az egyik végéből a másikba. A közlekedés motoros szemmel is érdekes, a nagy motor ritka, kis 125-ösök, de főként robogók alkotják a kétkerekű forgalmat. A buszról nézve tömény életveszély itt közlekedni, folyamatosan szólnak a dudák, mégsem láttam felháborodott sofőröket. Taxiból rengeteg van, mint a régi New Yorki filmekben, sárgállik az utca tőlük. Izgalmas kihívás, egyszer el kellene ide jönni motorral. </p>
<p>Eljött az utolsó nap, és ez egy szabad délelőttöt jelentett. A fakultatív program szerint a Dolmabache Palotába vitték a külön előfizetett vendégeket, mi ezt nem kértük, tehát miénk volt a város. Kaja után elindultunk az orrunk után (egyébként a napi átlagunk 12000 lépés!), nézelődtünk, pár apróságot még szerettünk volna venni. Engem lenyűgözött a szállítómunkások kitartása, a kockaköves girbe-görbe utcákon megállás nélkül vitték az árut. Volt pár fiatal fiú, de a derékhadat 60 fölötti papák alkották. A közelben hajbeültető klinika is működhetett, párosával láttam egyformán bekötött fejű palikat. És plasztikai sebész is lehet a kerületben, több csajt jött szembe sínbe tett orral. És ezen a délelőttön láttuk az egész Isztambuli út legédesebb csodáját, ami többet ért az összes palotánál. Csak úgy megállt előttem, rám mosolygott, és annyira megmelengette a szívemet, hogy ha csak ez a kép maradna meg ebből a városból, akkor már megérte idejönni. És modellt is állt nekem, szülői engedéllyel.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8114.JPG" alt="img_e8114.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Még egyszer végig mentünk a bazáron, majd miután a "fontos" vásárlásokon túljutottunk, el is ment a délelőtt, és eljött egy önálló ebéd ideje. Sok mindent ettünk már itt, de kebabot még nem. Ráadásul mindketten vágytunk rá, tehát adta magát a menü. A Bazár előtti téren legalább hat büféből választhattunk, nekem mindegy lett volna melyik, de jobb ilyenkor a nőre bízni a választást, így nincs reklamáció később. Két tálat rendeltem, plusz egy sültkrumplit, két kólát, és egy eszpresszót a végére. </p>
<p>Na igen, végre olyan ízeket éreztem, amikre napok óta vágytam. Minden friss finom ropogós, kellően fűszeres, jó hőfokkal, tökéletes ebédet kaptunk. A végén a kávét igazi olasz gépen főzték, 10 pontos ebéd volt végre, erre vártam. Mondjuk az ár tükrözte a minőséget, 51 dollárért kajáltunk, és ami meglepett, részletes számlát kaptunk, amin még a szerviz díjat is feltüntették. Mondom, Isztambul nem olcsó város.</p>
<p>Visszamentünk a szállodába, és vártuk a transzfert. Délután kettőre jött értünk a busz, bepakolták a bőröndöket, és indultunk a reptérre. A forgalom most is kemény diónak bizonyult, de mivel este 19 órakor indult a gépünk, nem féltem, hogy lemaradunk. Nos két óra alatt értünk oda, a buszos kiszórta a bőröndjeinket, és sietősen elporzott. Miután mindenki megtalálta a magáét, siettünk az idegenvezető után, mert következett a becsekkolás és a bőröndök feladása, ember nélküli, automata rendszerben. Ez még itt is új, tehát öltönyös férfiak segítettek megoldani a problémákat, kisebb-nagyobb sikerrel. Végül mindannyian megkaptuk a jegyünket, feladtuk a csomagokat, jöhetett az útlevél ellenőrzés. Ez itt komoly dolog, megint jött a szúrós tekintet, pecsét, majd át a detektoron, óra, öv, telefon és táska nélkül. Nekem besípolt, tehát bele kellett állnom egy CT-re hasonlító üveghengerbe, majd még meg is motoztak, de szerencsére a térdemben lévő csavarokat nem szedték ki. Egyik utastársnőnk táskáját borították ki, tisztára mint a régi időkben. Ezután még kétszer ellenőriztek, a végén már nagyon untam ezt a megalázó cirkuszt. De mivel senkinél nem találtak drogot vagy fegyvert, vagy mit tudom én mit, végre beléphettünk a váróba.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8065.jpg" alt="img_8065.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Akkora a reptér területe, hogy nem tudom mihez mérni, elképesztő. Rengeteg duty free, étterem, kávézó, illatszer, cigaretta, telefon, óra, és a jó ég tudja miféle bolt még. Mivel maradt időnk, alaposan körbejártuk, és némi édességet vásároltunk, amolyan útravalót. Mikor megnyitották a mi kapunkat, szépen sorba álltunk, majd következett a beszállás. Ez hitványabb gép volt, mint amivel jöttünk, de a fapadosokhoz képest első osztályú. </p>
<p>Az esti forgalom óriási, várnunk kellett a felszállásra egy kereszteződésnél, ahol több gép is elénk fordult. Majd egyszer csak zöldet kaphattunk, és olyan vehemenciával veselkedett neki a gép, hogy rendesen nyúlt a bőr a képemen. Ablakhoz kerültem megint, csak most a sötét miatt nem sokat láttam. Kaptunk vacsorát, üdítőt, sőt aki akart még bort is kérhetett, de mivel vezetnem kellett az este folyamán, ezt nem kóstoltam. Jött némi turbulencia az úton, de végül minden gond nélkül megérkeztünk Budapest fölé, majd simán landolt a gép, hazatértünk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_8076.JPG" alt="img_8076.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez egy szervezett út volt, minden előnyével és hátrányával. Az utazási irodát nem minősítem, volt amit jól csináltak, és volt amit nem. A hotel viszont a nagyon jó kategóriába tartozik, mint szolgáltatás, mint minőség, mint elhelyezkedés tekintetében. Örülök ennek az útnak, Isztambul varázslatos hely, itt olyat láthat az utazó, amit nyugati utak alatt nem. Én nyitott vagyok az új élményekre, no most kaptam gazdagon. Sokat láttam, de közel sem mindent. Itt ugyan bőven süt a nap, de azért én láttam valamennyit a város árnyékaiból is. A török férfiak érdekesek, némelyik nagyon kedves, némelyik erőszakos, mind dohányzik, és sűrű fekete hajúak. Az iszlám vallás mindenhol látható, hallható, tapintható, jó ha elfogadók vagyunk ebben az ügyben. Szinte mindenhol férfiak dolgoznak, a nők biztosan másodrangú polgárok, de rendőrnőket, főként a reptéren, sokat láttam, talán szeretik az egyenruhát. A város méretei, és a sok csoda miatt, kell a minimum négy nap, de ha több idő van, az még jobb. Örülök, hogy láthattam a sok középkori csodát, de engem maga a város, az itteni élet még jobban érdekelt volna. Aki teheti, ne halogassa, induljon minél hamarabb, Isztambult látni kell!</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F01%2Fegy_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F01%2Fegy_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F11%2F01%2Fegy_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Elefántláb, "Very Original" és egy Tündér . Ami itt nincs, az talán sehol sincs."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/11/01/egy_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18246175" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
törökország
isztambul
blog.hu_címlap
motorzzvelem
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_e8104.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-10-30_043615.png
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/10/29/a_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura
Egy város ahol mindenki dolgozik. Isztambuli túra.
2023-10-29T10:43:04+01:00
2023-10-29T10:43:04+01:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Sosem jártam még Törökországban. Sosem jártam még semmilyen keleti országban. Most sem magamtól mentem, az asszony "rángatott" bele az Isztambuli útba. Eleinte nem sok kedvem volt hozzá, de így utólag azt mondom: <strong>ezt a várost egyszer mindenkinek látni kell!</strong></em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7863.JPG" alt="img_7863.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Reggelente ez a kilátás fogadott a szálloda teraszáról.</p>
<p>Ide most nem motorral mentem, még csak nem is autóval, hanem repülővel. A Turkish Airlines gépe sokkal jobb szolgáltatást nyújtott mint amire számítottam, nem olyat mint az utolsó <em>sámli</em> járatos utam megalázó emléke. Már a csomagokkal sem szaroztak (23 kilo free), de az, hogy minden üléshez kicsi monitor járt, ahol akár mozifilmeket is nézhettem, az tényleg meglepett. A csak férfiakból álló személyzet komplett reggelit szolgált fel, és azt mondom nem is rosszat. Régen utáltam a repülést, mostanra túljutottam rajta, a bő két órát meg tényleg ki lehet bírni. Közel 1000 kilométeres sebességgel haladtunk, 10 000 méter magasan, és szerencsére csoda időt fogtunk ki, ráadásul ablak mellé szólt a jegyem, tehát inkább a tájat néztem, nem a kis tévét. Az idő eltolódás miatt (+1 óra) dél körül landoltunk, így az első nap felét letudtuk az utazással.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8083.JPG" alt="img_e8083.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A Havalimani reptér óriási modern épület, rengeteg rendőr -és rendőrnő- tartja fent a rendet, igazi útlevélkezelés pecséttel, szúrós nézéssel, egy pillanatra bevillant a szocializmus diszkrét emléke, <em>atyaég,</em> <em>hová jöttem én? </em>Szerencsére akadt segítség, merthogy ez szervezett út volt, a 20 fős csoporthoz kaptunk magyar idegenvezetőt, majd miután kijutottunk az épületből, egy török srác is várt ránk, Ő lett a helyi kísérőnk. Mikor bemutatkozott, én Jumurdzsák-nak értettem a nevét, na gondoltam, ezt könnyű lesz megjegyezni. <em>(Az igazi neve csak nagyon hasonló, és mikor megkérdeztem tőle, hallott-e az Egri Csillagokról és Jumurdzsákról, csak rázta a fejét. Úgy tűnik Törökországban nem favorizálják Gárdonyi Géza törökverő művét.) </em>Egy közepes méretű buszra szálltunk, és ezzel megkezdődött az Isztambuli túránk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8059.jpg" alt="img_e8059.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A város óriási, a forgalom óriási, jó órába telt, mire megálltunk az Hagia Sophia mellett, ahol az első program várt ránk. Nos a sor is óriási volt, rengeteg az ember, akik mind arra vártak, hogy bejussanak a világ egyik legszebb épületébe. Én kihasználtam az időt, és araszolás közben megkóstoltam a híres török fagyit, a <em>maraş dondurmasıt. </em>Elképesztően finom az íze, és más a textúrája, mint az itthoninak. Járt hozzá némi bűvészkedés, de végül csak a markomban landolt a tölcsér. 100 lírát fizettem érte, ami ha az árfolyamot nézzük 1300 forint, csakhogy én 21 forintért vettem a török lírát, úgy viszont már 2100, tehát nem olcsó. (<em>Nem vagyok bolond, csak ahol 13 forint az árfolyam, ott nincs líra, ahol meg van, ott 21 forintot kérnek érte. Na ja, ami nincs, azt én is olcsón adom.)</em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7813.jpg" alt="img_7813.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /> </p>
<p>Végül talán, ha fél órát vártunk a bejutásra, viszonylag gyorsan haladt a sor. Belépés előtt mindenkinek át kell mennie egy detektor kapun, és le kell venni a cipőket, amiket <em>nem zárható</em> kis fakkokba tehetünk. Megérte várni, csodálatos az épület belűről is. Én ugyan nem különösebben gerjedek a templomokra, de itt azért tátottam a számat. Külön rész az igaz hitűeknek, külön a nőknek, a maradék pár ezer négyzetméter a turistáké. Az egész belső tér süppedős szőnyeggel borított, és sehol sem láttam illesztést rajta, igazi profi munka. Kijőve, következő programként az első kóstolás követketett, szezámmagos "perecet" ettünk, mert a túra neve: "Isztambuli Gasztro kalandok" volt, tehát amolyan evős út. A választák szűkös, sajtosból és nutellásból állt, én az előbbit kértem, ízlett. </p>
<p><em></em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7820.jpg" alt="img_7820.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Gyalogosan indultunk a következő gasztro élményért, a török kávéért. A járdán annyi ember mozgott, hogy rendesen emberszagot éreztem. Üzlet-üzlet hátán, kebabosok, telefonos üzletek, édességboltok, és pénzváltók követték egymást végeláthatatlanul. Isztambulban minden férfi cigarettázik, és mindegyik a mobilját böködi. Rengeteg a kendős nő, nem is gondoltam, hogy ennyire erős itt a vallás, de nagyrészt Ők is a telefonjukba merülnek. Szinte mindenki kezében nagy háromkamerás <strong>Iphone </strong>(vagy annak látszó) készülék van, talán itt is készül. Következő programként kávé illetve tea kóstolása következett, én a kávét választottam. Még csak nem is értem, mit lehet szeretni rajta, sem az íze, sem az állaga nem jött be nekem, maradok az eszpresszónál. Nagyjából tudtam mire számíthatok, 40 évvel ezelőtt Csehszlovákiában egyszer ittam török kávét, nos pont ilyen pocsék ízre emlékeztem. A hely viszont nagyon tetszett, igazi lepukkant csehó, mint itthon a romkocsmák. A két féle ital mellé vizipipát választhatott a közönség, ami túlnyomórészt férfiakból állt, a néhány hölgy vendég egy külön szobában ülhetett le. Alkohol tartalmú italt itt nem árultak, tehát valószínűleg vad bulik este sincsenek. Innen a hotelba mentünk, a bőröndjeink már ott vártak ránk. A szobánk -és az egész hotel- patika tisztának látszott, és mindennel felszerelték, amire szüksége lehet az utazóknak. Kicsomagolás után a zuhany kifejezetten jól esett, és még egy kis pihenő is belefért a vacsora előtt.</p>
<p>Az étterem a hatodik emeletre került, itt kaptuk a hotel első -és egyben utolsó- vacsoráját. Nem volt nagy szám, ahogy az egész út összes kajája sem, meg lehetett enni, de azt hittem Isztambulban jobbakat eszünk majd. Nem ettünk rosszakat, inkább olyan semmilyeneket, amit már akkor elfelejtettem, mikor felálltam az asztaltól. A "gasztro kalandok" nálam azért mást jelent. De nem ítélkezem, minden étel ehető és friss volt, csak... Evés után lementünk sétálni, szerettem volna eljutni a partig, de anya kicsit betojt a sok sötétképű töröktől, akik az utcán grasszáltak, és a közvilágítás is csak pislákolt, nőt pedig egyáltalán nem láttunk. Így hát visszafordultunk, és felmentünk a főútig, ahol sok volt az ember és a fény. Az üzletek még mind nyitva várták a vevőket, bementünk egy édességboltba, és alaposan körülnéztünk. Óriási a felhozatal, mégis valahogy csupa hasonló terméket láttunk. Főleg a drazsé a halva és a baklava adta a derékhadat, de azokból A-Z-ig mindenféle szín, méret és csomagolás, csupa hazai termék. Az üzlet viszont úgy ragyogott, mint valami ékszerbolt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7852.jpg" alt="img_7852.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<div class="frame">
<p>Isztambulban minden termék török. Ez nagyon tetszett, és a gazdaságnak is jót tesz. Az édességboltban nem árultak Milkát, M & M-et, és Milky Way-t, sem egyéb nyugati terméket, csak törököt. Autókból is a saját gyártás adja a derékhadat, egy-egy Mercedes vagy BMW előfordul, de a helyi gyártású Fiat Tipo és Linea alkotja az utcaképet. Motorokból is sok ismeretlen márkát láttam, csak néhány Yamaha vonzotta magára a tekintetem, és egyszer egy MZ is elpöfögött a hotel előtt. A joghurt nem Danone, hanem Atesoglu, vagy más helyi márka. Természetesen sör is török, és az EFES nem is rossz. A szálloda körül rengeteg bolt működött, ezen a környéken főleg ruházati kiegészítők készülnek. Az egyik csak övcsatokat forgalmaz, a másik kalapszalagot, míg a harmadik cipősarkakat, de elképesztő mennyiségben, minden lakóépület alja üzlet, vagy műhely. És mindenki dolgozik, hajléktalant mindösszesen egyet láttam a négy nap alatt. Aki nem árul vagy készít valamit, az szállítja. A szállítás minden formája dívik Isztambulban, és nincs korosztályos megkülönböztetés. Van aki a hátán cipel, van aki kétkerekű kocsit húz, a menőbbek háromkerekű platós motorokkal fuvaroznak. És az igazi nagymenők Fiat Doblóval vagy Ford Transittal viszik az árut, ami természetesen szintén török gyártás. Egy kebab büfében is legalább 10 ember dolgozik, ebből három a "legényfogó", aki becsábít a kifőzdébe. Egy hozza az étlapot, a másik a kért üdítőt, a harmadik a kaját, a negyedik a számlát. És valaki süt-főz, mosogat, beszerzi az árut, és pörgés van, különben a szomszéd büfés nyer. Az átlagkereset havi 400 euró, és sok plakátról a büszke Erdogan elnök képe néz le ránk. Nincs falfirka, estére sok a szemét, de ez reggelre eltűnik az utcákról. Szerintem ebben a nagy országban rend és fegyelem van.</p>
</div>
<p>Jól aludtunk, és mivel 6,30-tól lehetett reggelizni, azt én örömmel ki is használtam, elsőnek érkeztem az étterembe. Végre ihattam igazi eszpresszót, mivel két nagy automata gépen csinálhattam a napindító kávémat. A reggeli választék gazdag, de sajnos a rántottát tojásporból készíthették, az nem ízlett. Természetesen rengeteg egyébből választhattam, tehát nem maradtam éhen. De ami a reggelikre feltette a koronát, az a nyitóképen látható napfelkelte, és az ébredő város látványa-zaja. Sirályok vijjogtak csapatosan, a kikötőben rengeteg hajó ringatózott, némelyik dudált egyet, igazi csoda egy szárazföldi embernek. A város dimbes-dombos, nem lehetett látni a végét, ami nem is csoda, hiszen Isztambul majdnem 5500 négyzetkilométeren terül el.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8039.JPG" alt="img_e8039.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><strong>FONTOS!!</strong><strong></strong> A csapvíz nem iható, még fogmosásra sem ajánlott, viszont a reggelinél vételezhettünk palackozott vizet, és a szobába is minden nap tettek két üveggel. A programok 9,30-kor kezdődtek, így a reggeli és az indulás közti időt, a környék megismerésére fordítottuk. A hotel 500 méterre állt a Grand Bazar-tól, és két villamosmegállóra a Hagia Sophia-tól, és a vízpart is csak könnyű séta távolság. A Radisson Blu President Hotel minden tekintetben jó választás, a személyzet kedves, a szobák tiszták, és a tetőn lévő étterem is ritkaság, csak ajánlani tudom.</p>
<p>A második nap sűrűnek ígérkezett, Topkapi palota, Fűszerbazár, hal ebéd, hajókázás a Boszporuszon, majd vacsora egy külsős étteremben. A török vezetőnk nagyon felkészült, kicsit talán túl sokat is beszélt. És mindent kétszer hallgathattunk meg, mert miután Ő elmondta a magáét, következett mégegyszer magyarul. Mint már említettem, engem nem különösebben izgatnak a templomok és múzeumok, de nem lázadoztam, sejthettem mire vállalkozom. <em>Egyébként anélkül, hogy bármit leszólnék, ha egy nagy mecsetet láttál belülről, mindet láttad.</em> Én inkább az embereket néztem, ők számomra érdekesebbek, mint az épületek.<em> </em>Rengeteg a rendőr, felhúzott géppisztollyal ácsorognak mindenhol, az utcákat is pillanatok alatt le tudják zárni, akár mobil kerítésekkel, akár a minden utcasarokra telepített, a földből kiugró fém hengerekkel. Itt rend van, és a rendőrök tekintélye egyértelmű. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8087.JPG" alt="img_e8087.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Innen a fűszer bazárba indultunk, igazi bokatörő utakon. Isztambulban nézzen a lába elé az ember, mert nincs két egyforma lépcső, vagy járda. Szerencsére egy stabil és kényelmes cipőt viseltem, és az idő is csodás volt, nem is tudom mi lehet itt, ha esik az eső? Áthaladtunk az üst készítők utcáján, majd a <em>kokorec</em> sütők következtek.<em> </em><span><em>A kokoreç egy török gasztronómiai specialitás, amit apróra vágott báránybelsőségekből készítenek. A belsőségeket gondos tisztítás után egy nyársra tekerik fel. A „belsőségrúd” belsejébe bárányzsírt tesznek, hogy megelőzzék a hús sütés közbeni kiszáradását</em>. Ezt megkóstolhattuk volna, de egyetlen utastársunk vállalkozott csak rá, elmondása szerint: egyszer pont elég. </span></p>
<p>A fűszer -vagy más néven Egyiptomi- bazár már jobban érdekelt, elképesztő szín és ember kavalkád fogadott. A rengeteg fűszer illata, a folyamatosan felém nyújtott kínáló tálkák, a több ezer egyszerre beszélő ember hangja, valóságos kultur sokkot okozott. Kaptunk egy óra szabadidőt, amit ki is használtunk. Ha egyedül vagyok, talán vettem volna egy szépen csomagolt "mix"-et, de a feleségem rendesen beleállt a vásárlásba. Ő szagolt, morzsolt, méregetett, de ezen nem lepődtek meg a kereskedők, végül az nyert, akivel németül tudott kommunikálni. Egyébként úgy gondolom, bármelyiknél lehet vásárolni, itt nincs vacak árú. Végül 20 dollárnyi fűszert vettünk, vákumozva, kis szatyorba rakva, és közben megteáztatva. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7903.jpg" alt="img_7903.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mikor újra összeverődött a csapat, átsétáltunk a Galata hídhoz, ahol az aznapi ebéd várt minket. Frissen fogott kishal sütve, rengeteg hagymával, buciba rakva. Ez egy híres street food itt, hát lehet hogy rossz büfébe vitt minket Jumurdzsák, de csak a rengeteg hagymára emlékszem, és a hal keserű íze sem hagyott jó emléket bennem. A mellé adott uborkás frissítőt nem ittuk meg, mivel láttuk, hogy csapvízzel készítették, de az uborkát megkóstoltam, az finom volt. A hídon rengeteg a pecás, a legenda szerint ingyen horgászhatnak, és az álltaluk fogott halakat sütik meg a büfékben. 4-5 is működött egymás mellett, a "marketinget" nagyon hangosan nyomták a vendégfogók, valóságos show műsort adtak, hogy melyikbe is ülj be. Hallva olyan a török beszéd, mint az arab, írva egészen más. Evés után kaptunk 20 percet a híd megtekintésére, érdekes látvány a sok pecás, úgy tűnt vannak kibiceik valamint drukkereik is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7906.JPG" alt="img_7906.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Innen mentünk a hajóhoz, ami kivitt minket az Aranyszarv Öbölbe, egy bő másfél órás karikára. No itt majdnem megveregettem a török idegenvezető vállát, csak a mi csoportunk szállt fel a hajóra, ami egy viszonylag nagyméretű és kényelmes bárka volt. Ami feltűnt a beszállásnál, minden hajóra az orrán keresztül ment fel a nép, nem hátul és nem oldalt, ez talán itteni specialitás. A remek időben jól esett a hűsítő szél, egészen a Boszporusz híd túloldaláig mentünk az egyik parthoz közel, majd vissza a másik oldalon. A forgalom a vízen is óriási, egymást érték a kisebb nagyobb hajók, elszáguldott mellettünk egy jet ski is, sőt úszókat is láttam, a parttól viszonylag távol. Több nagy luxushajó is parkolt a "Modern Istambul" felirattal jelzett szakaszon, az idegenvezető szerint ez a város gazdag negyede, ahol a jómódú kereskedők, színészek és celebek élnek. Sajnos az ázsiai oldalon nem álltunk meg, tehát Ázsiában nem jártam az út során, ezt sajnálom kicsit.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e8090.JPG" alt="img_e8090.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kikötés után felsétáltunk egy forgalmas útra, ahol busz várt minket. A busz visszavitt a hotelba, ahol egy tusolásnyi és átöltözésnyi időnk maradt, majd mentünk vacsorázni villamossal. A két megállónyi utazás megmutatta, hogy villamossal utazni pont olyan mint Pesten, kivéve a beléptető rendszert. A török kísérőnk vett egy olyan kártyát, amivel egyenként beléptetett minket a peronra, majd Ő is utánunk jött. A tuja dugig volt emberekkel, de mindenkit lekötött a telefonja. A három megállónyi menet után még sétáltunk kicsit, az esti díszkivilágításban még lenyűgözőbbek a mecsetek. A kajálda egy ház felső emeletén működött, ahová szűk csigalépcsőn lehetett feljutni, vagy az egy darab kétszemélyes lifttel. A liftet meghagytuk az idősebb hölgyeknek, a kemény mag felment gyalog.</p>
<p>A vacsora kenhető előételekből, és valami íztelen pörkötszerűségből állt, felejthető az egész. Talán a török fiú ízlését tükrözi, nekem hiányzott valami markáns íz mindenből. Az ilyen vacsorákon ismerkedtünk a csoport többi tagjával, beszélgettünk a napi kalandokról, elvigyorogtunk, de telefonszámot nem cseréltünk senkivel. Az italokat külön kellett perkálni, az nem tartozott a befizetett ellátmányhoz. Nem sok lírát tudtam venni itthon, odakint pedig nem váltottam (hiba volt) így életem legdrágább dollárban fizetett söreit ittam az Isztambuli vacsorákhoz.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7960.JPG" alt="img_7960.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hazafelé szabadon választhattunk villamos vagy a séta közül, mi a másodikra szavaztunk. Az utcán rengeteg az ember este is, de a rendőri jelenlét erős, tehát félni nem nagyon kell a főbb utakon. Jól esett a séta a balzsamos 20 fokos levegőben, csak a járdán száguldozó rolleresekre kellet figyelni. A második nap végére nagyjából megszoktam a folyamatos zajt és a pezsgést, de éreztem, egy ilyen nap után jó lesz megérkezni a csendes hotelszobánkba. </p>
<p>folyt. köv...</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F10%2F29%2Fa_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F10%2F29%2Fa_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F10%2F29%2Fa_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy város ahol mindenki dolgozik. Isztambuli túra."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/10/29/a_varos_ahol_mindenki_dolgozik_isztambuli_tura#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18244627" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
isztambul
blog.hu_címlap
0
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7863.JPG
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/10/09/szeretnel_egy_mv_agustat_igen_es_ha_sosem_kapod_meg
Szeretnél egy MV Agustát? Igen. És ha sosem kapod meg??
2023-10-09T13:23:48+02:00
2023-10-09T13:23:48+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Az MV Agusta márkát talán mindenki ismeri, kézműves, kisszériás csúcs termék, az ehhez tartozó magas árral. Minden modelljük egyedi, de még ezeknél is vannak ritkábbak, a sorszámozott limitált szériás darabok. Alanyunk egy MV Agusta Superveloce 800, abból is az AGO Edition, amiből mindösszesen 311 darab készül-készült. A motor különlegességét az egyedi színen kívül sok apróság, és a valaha volt legnagyobb ma is élő motorversenyző, a 311-szeres futamgyőztes, Giacomo Agostini aláírása díszíti. Néha felbukkan egy-egy magas sorszámú eladó motor a neten, de a <strong>26</strong>-os nem, az eltűnt.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-10-05_051914.png" alt="kepernyokep_2023-10-05_051914.png" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>A történet 2021-szeptemberében kezdődött, amikor egy magyar MV Agusta rajongó gondolt egy merészet, és rendelt egy sorszámozott példányt, mégpedig a számára különös jelentőséggel bíró <strong>26</strong>-ost. Természetesen a rendelést a Magyarországi hivatalos importőrnél, a Black Motors Racing KFT-nél adta le, aki nem is késlekedett, azonnal elküldte a foglalást, 10 000 euró előleg befizetésével. Nagy örömükre hamar megjött a visszaigazolás, a <strong>26</strong>. plakettes motor az övék lesz, november végére várhatóan elkészül.</p>
<div class="frame">
<p><em>Néhány szóban bemutatom az (akkori) Magyarországi importőrt. A Black Motors Racing KFT ügyvezetője Bakirdzisz Tamás -vagy ahogy sokan ismerik Tomasz- elkötelezett MV Agusta rajongó. Ő nem "csak" egy kereskedő, hanem szívvel lélekkel dolgozik a patinás név itthoni megismeréséért. 20 éve erről szól az élete, klubot is alapított a márka szerelmeseinek, ha az MV Agustáról van szó, megkerülhetetlen itthon. Mindig szívesen adott tesztmotort az újságíróknak, és én is szinte valamennyi típust kipróbálhattam. Tomaszt ismerik és elismerik az olaszok, még magával a legendával, Agostinivel is jóban van. Nagyon jó eladásokat produkált ebből az exkluzív márkából Magyarországon, tehát érthetetlen a gyár passzív viselkedése irányában.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7689.JPG" alt="img_e7689.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
</div>
<p>Nos novemberben nem készült el a motor. A hónap végén, hogy az ünnepekre biztosan megérkezzen, Tomasz a teljes vételárat kifizette. Sajnos a fa alá így sem lehetett betenni a különleges Supervelocét, a gyár -ahogy akkoriban mindenki- a chip hiányra hivatkozott. Egye fene, így legalább 22-es évjáratú lesz a gép, ugyan nem eladásra szánják, de mindenben a jót kell meglátni. Tomasz azért kapott "karácsonyi ajándékot" a gyártól, egy direktívát, hogy 2022 március 31.-ig alakítsa át a bemutatótermét, mert azonos arculatot követelnek meg minden Európai szalontól. <span>A leírtak vállalhatatlanak voltak Tomasz számára, a bemutatóterem elhelyezkedését, méretét, de még a bútorzatot is megszabták, és mindenre adtak három hónapot. Rengeteg pénzt kellett volna beleölni a változtatásokba, ami momentán nem állt rendelkezésre, a hitelcsapdát pedig 2008 óta igyekszik mindenki elkerülni. <em>(Í</em><em>gy 2022 március 31.-ével megszűnt a hivatalos Magyarországi MV Agusta importőrség. Természetesen a szerviz továbbra is működik, a garanciális és egyéb javításokat ez nem befolyásolja.)</em></span></p>
<p>Eltelt a január, a február, ám a gyártól semmi értesítés nem érkezett a motorról. Tomasz persze folyamatosan érdeklődött, de vagy nem kapott választ, vagy türelmet kértek. Megérkezett a tavasz, az ügyfél egyre türelmetlenebbül várta a motort, úgy döntött Ő is kezébe veszi a dolgot, megkeresi személyesen a gyártót. Nem kisebb embernek, mint Timur Sardarovnak, az MV Agusta orosz tulajdonosának instagram oldalára írt. Meglepően gyorsan jött a válasz, amiben azt ígérte Sardarov úr, hogy soron kívül utánajár a <strong>26</strong>-os motor ügyének. Ennél a pontnál, nagy sóhaj szakadt fel mind a megrendelő, mind Tomasz mellkasából, ha <em>Big Boss</em> <em></em>kézbe veszi a dolgot, az onnan már sima ügy lesz. </p>
<p>Nos valóban beindult a gépezet, májusban csomagot kapott az ügyfél a gyártól, amiben egy MV Agusta "motor" lapult. Természetesen nem a megrendelt Superveloce, hanem egy lábbal hajtós gyermek futóbicikli. Szép gesztus lett volna, ha a megrendelt motor <em>mellé </em>csomagolták volna, így inkább vicces. De megint csak nézzük a dolog jó oldalát, a gyár kommunikált az ügyféllel.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/1_2048x2048.jpg" alt="1_2048x2048.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Újabb ígéretek jöttek, "a motor kész, már csak a kerekekre kell várni, de a beszállítónál problémák vannak". Mivel a Superveloce AGO különleges felniket kap, nem lehetett beletenni "valamit", csak hogy guruljon. Közben az egyik olasz kereskedő, 9 azaz kilenc darab sorszámozott motor között pózolt egy videón, 2022 májusában. Neki jutott chip, jutott kerék, jutott motor, igaz Ő olasz, és bevállalta a szalonja átalakítását. </p>
<p> A 2022 augusztusi gyárleállás után érkezett egy email, amiben azt ígérték, hogy október végéig leszállítják a motort. Természetesen ebből sem lett semmi, majd novemberben robbant a "bomba", a KTM bevásárolta magát az MV Agusta cégbe, 25.1%.ban. Ez lehetett volna jó hír is, de csak annyi történt, hogy az eddigi vezetőket eltávolították a cégtől, és új emberek érkeztek, akik semmiről sem tudtak. A teljes kommunkiáció egyoldalúan megszakadt. Ezzel a 2022-es évet befejezettnek vehetjük, januártól beleléptünk a harmadik évbe.</p>
<p>2023 januárjában -már az új vezetés- bekért minden adatot a megrendelésről, amiből az következhetett volna, hogy megpróbálják gatyába rázni az elmaradt szállításokat. Létrehozták Ausztriában az MV Agusta GMBH-t, és az összes elkészült motort oda szállították, majd tőlük kerültek a vevőkhöz. Jött is egy értesítés, hogy sajnálják a dolgot, és az ügyfelet egy ajándékkal kárpótolják majd. Közben még annyi történt, hogy a Black Motors Racing KFT újra kapott egy direktívát, hogy az új vezetés miket kér ahhoz, hogy Tomasz újra hivatalos MV Agusta kereskedő lehessen Magyarországon. Ez a direktíva annyira "erősre" sikerült, hogy még az olasz kereskedők közül is kiléptek páran, olyanok, aki megcsinálták a 22-es átalakításokat. Csak egy példa. A márkaszervízek éves szoftverhasználati díja 2021-ben 250 euró, 2022-ben 500 euró, majd 2023-ban <strong>5000</strong> euró lett. Tomasz nemet mondott, és ezzel szinte perifériára került az ügye. Csak emlékeztetőként, a motor teljes vételárát már kifizette 2021 novemberében, mikor még hivatalos importőr volt!</p>
<p>2023 nyár közepén újra csengetett a postás az ügyfélnél, ajándék csomag jött a gyárból. A csomagban egy levél és egy fotó lapult, amin Giacomo Agostíni és egy Superveloce AGO látható, valamint a képet a legenda kézjegyével is ellátta. Ez mindenképpen becses ajándék, de azért halkan megjegyzem, ha valaki a Milánói motorkiállításon odament az MV Agusta standhoz, kaphatott ilyet. </p>
<div class="frame">
<p>A levélben a következő állt: </p>
<p><em>"Kedves MV Agusta barátom.</em></p>
<p><em>Vállalatként és MV Agusta rajongóként, nagyra értékeljük a márkánk iránti lelkesedését és támogatását, ezért úgy érezzük, tartozunk Önnek egy magyarázattal, az MV Agusta Superveloce AGO késedelmes szállításával kapcsolatban.</em></p>
<p><em>A COVID-19 világjárványt követő globális ellátási és logisztikai válság, rendkívül bonyolulttá tette a csúcstechnológiás gépek gyártását. Az MV Agusta motorkerékpárokban használt exkluzív alkatrészek közül sok, nagyon nehézkesnek bizonyult. Ez a helyzet késéseket okozott a Superveloce AGO gyártásának befejezésében. Az MV Agusta Motor S.A. nem tud, és nem is fog szállítani olyan motorkerékpárokat, amelyek nem a legmagasabb színvonalon készülnek el, ezért elnézést kérünk, és köszönjük eddigi türelmüket. Örömmel erősítem meg, hogy a Schirannai üzemünkben a termelés visszaállt a 100%-os hatékonyságra, és az utolsó alapos minőségellenőrzés után szeretnénk tájékoztatni, hogy az összes Superveloce AGO szállítása már megkezdődött. Türelme, és a márka iránti szeretete megbecsülése jeléül, ehhez a levélhez mellékelünk egy egyedi ajándékot, amelyet Önnek, mint értékes vásárlónknak tartunk fenn. </em></p>
<p><em>A Superveloce AGO, mint minden MV Agusta motorkerékpár, a Motorcycle Art igazi darabja, és biztosak vagyunk benne, hogy élvezni és szeretni fogja. Tisztelettel köszönöm a türelmét, támogatását és szenvedélyét.</em></p>
<p><em>Aláírta: Timur Sardarov és Luca Martin.</em></p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext imgnotext"><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7697.JPG" alt="img_e7697.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /><span class="popup_icon"></span></div>
</div>
<p>A levél mellé egy értesítést is kapott az ügyfél, hogy a konkrét motor már a gyártósoron van, augusztusra leszállítják. Tomaszt már kihagyták a levelezésből, csak az ügyféllel tartották a kapcsolatot. Szeptemberben jó hír érkezett, a motor Ausztriában van, az MV Agusta GMBH-nál. Mivel a Magyarországi szállítást is kifizették, az ügyfél kérte, hozzák el neki a motort. Erre hamar reagáltak, mégpedig azt, hogy a motort átvitték Csehországba, egy KTM kereskedőhöz, ott átvehető. Sem név, sem cím, sem telefonszám, cseh KTM, ennyi. Tomasznál és az ügyfélnél itt szakadt el a cérna, jogi útra terelték az ügyet. Megbíztak egy olasz ügyvédet, az összes bizonylatot, emailt, és dokumentumot átadták neki, hogy járjon el az MV Agusta gyárral szemben. Az ügyvéd lépett, október elején benyújtotta periratokat az illetékes bírónak, aki átvizsgálja az ügyet, és dönteni fog.</p>
<p>Itt tartunk most, fontos a hit, hinni abban, hogy az olasz bíró nem egy patinás olasz cég javára dönt, hanem a károsult vevő és az igazság javára. Nem lehet tudni mi lesz a vége, egy biztos csak. A <strong>26</strong>. MV Agusta Superveloce AGO eltűnt, senki sem látta még. Sokkal magasabb sorszámú motorokat árulnak néha, a mobile.de-n éppen hármat találtam. Egyelőre a "se pénz, se posztó" esete áll fenn, kíváncsian várjuk a bíró ítéletét, majd azt, mit lép erre a gyár. Talán 2023 karácsonyát bearanyozza egy gyönyörű Superveloce AGO a <strong>26</strong>-os sorszámmal???</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7670.JPG" alt="img_e7670.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> Az alapmodellről készült tesztet itt olvashatod: <a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2020/10/23/mv_agusta_superveloce_800_teszt" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://motorozzvelem.blog.hu/2020/10/23/mv_agusta_superveloce_800_teszt</a></p>
<p> </p>
<p> <strong>UTÓIRAT:</strong></p>
<p><b>Az események felgyorsultak, Tomasz megnyerte a pert, az MV Agusta november közepén Magyarországra szállította a 26-os sorszámú motort. Hogy eddig hol tárolták, az nem derült ki, de a legfontosabb, hogy megérkezett. Most műszaki vizsgára vár, majd tovább viszik a tulajhoz, akinek az idei karácsonyát már biztosan beragyogja az új MV Agusta Superveloce AGO. Va bene!!</b></p>
<p><b><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/mv_26.jpg" alt="mv_26.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></b></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F10%2F09%2Fszeretnel_egy_mv_agustat_igen_es_ha_sosem_kapod_meg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F10%2F09%2Fszeretnel_egy_mv_agustat_igen_es_ha_sosem_kapod_meg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F10%2F09%2Fszeretnel_egy_mv_agustat_igen_es_ha_sosem_kapod_meg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szeretnél egy MV Agustát? Igen. És ha sosem kapod meg??"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/10/09/szeretnel_egy_mv_agustat_igen_es_ha_sosem_kapod_meg#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18228823" border="0" /></a><br /></p>
blog.hu
blog.hu_címlap
mv_agusta
mvagustamotor
mv_agusta_superveloce_800
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/kepernyokep_2023-10-05_051914.png
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-10-05_051914.png
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/29/szalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am
Szálkásítás amcsi módra.
2023-09-29T13:47:02+02:00
2023-09-29T13:47:02+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<div class="frame">
<p><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span><span style="color: #87c900; font-size: 24px; letter-spacing: -1px;">"Mi az a szálkásítás?</span></p>
<p>A szálkásítás lényege, hogy a testzsír mennyiségét csökkentjük, míg az izomtömeg mennyiségét maximálisan igyekszünk megőrizni. <span>A szálkásítás bizonyos értelemben fogyást jelent, tudatosan megfelelő céllal." iwi.hu</span></p>
</div>
<p><span>Az alapok, a múltkor nálam vendégeskedő Chieftain családból származnak. De csak az 1890 (!!!) köbcentis blokk, a váz és a tükrök azonosak, ezeken kívül minden "felesleges" alkatrészt ledobáltak róla. Se dobozok, se karosszéria. Nincs zene. Az óriás műszerfal helyett, egyetlen kicsi kerek óra. Vágott sárvédők, egy személyes kialakítás. Kisebb tank. Sportkormány, egyoldali duplacsövű kipufogó. Könnyű olasz és japán fék-futómű komponensek, egy pici verseny fejidom, sportos gumik. Miután összerakták és megmérték, 380 kiló helyett csak 311 kilót mutatott a mérleg nyelve. Na ezt nevezem én szálkásításnak!!! </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7629.JPG" alt="img_e7629.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;">Ki gondolná, hogy az alapok megegyeznek.</p>
<p><span>Érdemes időt szánni a nézegetésére, rengeteg látnivaló van rajta. Vegyük elsőnek a villahidat a kormánykiemelőkkel, azok bármelyik CNC-s esztergályosnak könnyeket csalna a szemébe, annyira szép munka. Persze a csodás öntvényű blokk és a fékhengerek is a fémmegmunkálás magasiskolái. Vagy a kerekek. Az elől 18, hátul 16 collos felnik pengeszerű polírozott küllőzését fekete színnel párosították, a gumiknak pedig még a neve is menő, <em>Pirelli Night Dragon.</em> A első féket komolyan vették, 320 mm-es tárcsákat szereltek fel, radiálisan rögzített négydugattyús Brembo nyergekkel, úgy harap mint egy Rottweiler. És a hátsót sem alibizték el, a 300 (!!!) milis tárcsa, kétdugós nyereggel párosítva olyan fékhatást biztosít, amilyet eddig még sosem tapasztaltam. A kerékcsapágyakba integrált ABS nem tolakodó, elég a tudat, hogy van. Az első villába KYB fordított telókat, hátra pedig külső tartályos FOX rugóstagokat csavaroztak, ami nem csak a kinézetnek, hanem a kanyaríthatóságnak is jót tesz. Viszont a <em>klikknáciknak</em> rossz hírem van, nem lehet állítgatni őket. Mondjuk nem is kell, nekem úgy jó ahogy van.</span></p>
<p><span>A kormányon nincsenek kábelek, az összest belül vezették el, majd középen, egy kis furaton bújnak elő, ez igazán minőségi benyomást kelt. És akkor még ott a kerek műszerfal, amire bármit lehet konfigurálni, és szériában tudja a navigációt is! A szinte egyenes kormányhoz egyszemélyes ülést párosítottak, utast csak úgy lehet-ne vinni, ahogy <em>Danny Trejo</em> tette <em>Jessica Albával</em> a <em>Machete</em> című film végén. A kis fejidom engem a <em>Mad Max</em> motorjaira emlékeztet, és ezzel a <em>Black</em> <em>Smoke</em> színnel hozza az elpusztíthatatlan <em>rock and roll</em> hangulatot, baromi jól néz ki!</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7635.JPG" alt="img_e7635.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<div class="frame">
<p><span><em>Mondjuk</em> <em>ha rám bízzák az átépítést</em>, <em>a fém sárvédőket karbonra, és a hatalmas dupla kipufogót pedig egy rövidebb, karcsúbb csőre cseréltem volna, így a súlyadat kettessel kezdődne. Egyébként csodálkoznék, ha nem lehetne máris megvenni ezeket Amerikában. De ne legyek telhetetlen, ez bringa már így is nagyon slank, a nagy testvérhez mérve.</em></span></p>
</div>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7628.JPG" alt="img_e7628.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Azt hiszem ennyi elég az ömlengésből, miután a szem "jóllakott", jöjjön az igazi próba, a motorozás. A három menetprogram, a <strong>Tour, </strong> a <strong>Standard</strong>, és a<strong> Sport </strong> jól elkülöníthető érzetet ad, kemény legényként a Sporttal indítottam. Nos az úgy kipörgeti sima gázadásra a hátsó kereket, ahogy <em>Arnold Fat Boy</em>-a a <em>Terminátor 2</em>-ben. Mivel nem akartam rögtön eltaknyolni, inkább a finomabb gázreakciójú Standard programot használtam. 311 kiló sem kevés, mégis könnyedén virgonckodtam a sorok között hazafelé, nagyon jó a súlypontja. Kipörgésgátló, gyorsváltó és csúszókuplung nincs, itt minden fejben dől el, nem segít az elektronika. Viszont az irányjelzőt nem felejthetjük kint, kikapcsolja helyettünk az automatika, ezt nagyon bírtam. A kuplung és a váltó férfias, kell erő a használatukhoz. A blokkból erős mechanikus hangok jönnek, cserébe halk a kipufogó, fordítva jobb lenne. A gumik remekül tapadnak, és ahogy a Vác feletti kanyarokban kiderült, jó mélyre dönthető a vas, az első alkatrész a kipufogó, ami leér. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7581.jpg" alt="img_7581.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Volt "szerencsém" megtapasztalni milyen esőben. A hátsó kerék, a nyitott sárvédő felett, egyenesen tarkóra küldi a vizet, és mikor elindul a gerinc mentén lefelé, nos az maradandó élmény. Ezen persze nem lepődtem meg, ez ilyen műfaj, a chopperesek kemény palik, nem cukorbabák. És én zárt sisakban használtam, az igazi a stílusához illő nyitott lenne. Vizes aszfalton, a leglágyabb Tour módban is riszálja a farát, még nagyobb odafigyelést igényel a gázkezelés. A fejidom egész jól eltereli a vizet a felsőtestről, 100-ig viszonylagos béke honol mögötte. Az ülése nem csak szép, kényelmes is, de a lábtartókat túl közel tették hozzá, rövid távon még elmegy, egy óra után azonban már nagyon sajgott a csípőm. Magasabb motorosnak kötelező megrendelni az extraként kapható előretolt lábtartó szettet. </p>
<p>Az érintőképernyőt bármilyen kesztyűben kezelhetjük, ez nagyon felhasználóbarát. Aki pedig idegenkedik a böködéstől, a bal kapcsolókonzolon megtalál minden fontos kezelőgombot. A jobb oldalin, az indító alatt helyezték el a sebességtartó kapcsolót, ösztönösen könnyű kezelni. Klasszikus kulcs csak a kormányzárhoz jár, az indításhoz elég, ha a zsebünkben van a jeladó. Telefonnal párosítható, és nemcsak a hívásokat fogadhatjuk, hanem zenét is tudunk hallgatni úgy, hogy a bal kapcsolókonzolon lévő gombokkal lépkedhetünk a kedvenceink között, és szabályozhatjuk a hangerőt. Persze csak akkor, ha van a sisakunkban headset, mert (szerencsére) nincsenek külső hangszórók. Úgy gondoltam, hogy a tank fölé lógatva nem fogom jól látni a kijelzőt, de tévedtem, benne van a látómezőben zárt sisakban is. A méretéből, és a sok információból fakadóan, a karakterek kicsik, nem árt, ha jó a szemünk vagy a szemüvegünk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7592.JPG" alt="img_e7592.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> Az 5,2 literes fogyasztást elfogadhatónak tartom, sőt egy közel kétliteres blokktól inkább remek érték. A tanksapka a 15 literes tartály jobb oldalán van, és nem zárható, a naftát jól nyeli, de a végén hajlamos kibüfizni egy kicsit. A szíjhatás a jobb oldalra került, csendben, rendben, észrevétlenül teszi a dolgát. A motor nyomatéka miatt elég lenne két sebesség, de mi hatot oszthatunk be, és az áttételi viszonyok miatt sokat kell váltogatni. Ha megnyomjuk a startgombot, az indító biztosan forgat kettőt-hármat, nem indul pöccre. A hátsó henger menüből deaktiválható, bekapcsoltam, de nem éreztem semmi változást dugóban állva, lehet nem volt elég meleg az idő. A motor egyébként szépen, rázkódásmentesen ketyeg a vázban, nem ad át semmilyen rezonanciát a testünkre.</p>
<p>Nem fárasztó vezetni, de fárasztóbb mint egy átlagos mai motort, férfias játék. Kell neki a jó aszfalt, de azért a szarabb úton sem verte le a veséimet. Egy szakaszon cseréltem a barátommal, na ha valami, az Ő Harley-je kegyetlen, igazi zúzós haevy metal. Pedig nagyon hasonlítanak, mint méretben, mint koncepcióban, és persze színben is.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7603.jpg" alt="img_7603.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A vacak időjárás miatt nem mentem vele messzire, egy túra esetén vagy hátizsák, vagy a gyári extraként megvásárolható oldaltáskák jöhetnek szóba, amikbe pakolhatunk. Az ereje és a fogyasztása alapján bárhová elindulnék vele, csak a csípőm lázadozna hosszabb úton a lábtartók ellen. A tükrök tökéletesek, az Indian nagyon jól oldotta meg a "visszapillantás" feladatot. Semmilyen tárolóhely nincs a motoron, a szerszám nélkül levehető ülés alatt sem. Viszont van egy USB aljzat, amit olyan trükkösen dugtak el, hogy nem kicsi időt fordítottam a megtalálására. Nem tudom bárki fogja-e használni, és meddig lesz működőképes, az első kerék pont beleveri a vizet, még úgy is, hogy zárható. Sok szükség nincs rá, hiszen a műszerfal mindent tud, de ha már tettek rá, jobb helyet is választhattak volna. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7631.JPG" alt="img_e7631.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> Pontozás:</p>
<p>1., külső: nem találtam fogást rajta, nekem is, és az utca népének is tetszik, 10 pont.</p>
<p>2., motor: megy mint az atom, és ráadásul takarékos a benzinnel, 10 pont.</p>
<p>3., kényelem: na itt került légy a levesbe, az ülés és a kormány remek, csak a lábtartók vannak rossz helyen, legalábbis az én 180 centimhez, 6 pont.</p>
<p>4., elektronika: sokat tud, a műszerfal egy remekmű, de a hiányzó kipörgésgátló, és a rossz helyre tett USB miatt csak 6 pont.</p>
<p>5., fék futómű: mindenből jót kapott, jól is működik, 10 pont.</p>
<p>6., használhatóság: igazából se nem városi futkosó, sem a pályanap ördöge, és a hosszabb utak is kompromisszumot követelnek, de rettentően szórakoztató, vigyorogva mehetünk a naplementébe, nekem ez 10 pontot ért.</p>
<p>7., kéne faktor: egyre jobban tetszik a stílus, kezdek ráérezni az ízére, kéne bizony, 10 pont.</p>
<p>Összes pontszám: 62 pont.</p>
<p>Végkövetkeztetés. Nem fizetett le az Indian, nem is kötöttek kínzócölöphöz, hogy jókat írjak róla. A magas pontszám tükrözi mennyire tetszett nekem ez a bringa. Nagyon élveztem vele a motorozást, és talán a mássága miatt. A másságot úgy értem, hogy nagyon más érzés mint amit megszoktam a sajátomon, vagy bármelyik "normális" tesztmotoron. Ebben benne van a bugi, hozza az Amerikai életérzést. Kicsit <em>Winnetou</em> voltam egy vágtató vadlovon, kicsit <em>Peter Fonda</em>, és egy kicsit <em>Mickey Rourke</em>, klassz élmény mikor egy nagy V2-es blokk rotyog a lábaid között, ezt csak az amcsik tudják így megcsinálni. Mind formailag, mind műszakilag rendben van, jósolni nem szoktam, mégis úgy gondolom ez sikeres Indian lesz. </p>
<p>Üdv mindenkinek, sziasztok: a Mágus</p>
<p><a href="https://www.indianhungary.hu/sport-chief/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.indianhungary.hu/sport-chief/</a></p>
<p>A tesztről videó is készült, megnézheted itt: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=KBmwPi68XoA" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.youtube.com/watch?v=KBmwPi68XoA</a> </p>
<p> Galéria:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7600.JPG" alt="img_7600.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7582.JPG" alt="img_e7582.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-09-23_094042.png" alt="kepernyokep_2023-09-23_094042.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7613.JPG" alt="img_e7613.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/sp1.jpg" alt="sp1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/sp2.jpg" alt="sp2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/sp3.jpg" alt="sp3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/sp4.jpg" alt="sp4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7611.JPG" alt="img_e7611.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F09%2F29%2Fszalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F09%2F29%2Fszalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F09%2F29%2Fszalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szálkásítás amcsi módra."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/29/szalkasitas_amcsi_modra_minusz_70_kilo_nem_semmi_am#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18220539" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
blog.hu_címlap
Indian
indian_teszt
indian_sport_chief
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_e7630.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7629.JPG
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/22/sotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt
Sötét Ló, a Nagyfőnök. Ha nem vagy elég tökös, rá se nézz!
2023-09-22T11:58:44+02:00
2023-09-22T11:58:44+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Eljött egy nagyszervíz ideje a motoromon. Mivel az Ivanics Motor Budafokon van, ahonnan sokáig tartana tömegközlekedve hazajutni majd vissza, ahogy a múltkor is, kölcsön kértem egy tesztmotort. Amikor megláttam mit kapok, majdnem elájultam, hiszen ekkora vasat még sohasem vezettem. Mert a törzsfőnök, vagyis magyarosan a "<strong>csúcsgóré</strong>" kulcsát (jeladóját) nyomta a kezembe Attila, a szalon vezetője, ezzel a mondattal: elviheted egész hétvégére. <a href="http://www.ivanics.hu/indian/indian-chieftain-dark-horse" target="_blank" rel="noopener noreferrer">http://www.ivanics.hu/indian/indian-chieftain-dark-horse</a></em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7541.JPG" alt="img_e7541.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>Hát ha valami távol áll tőlem, akkor ez a stílus. Nagy böszme, nehéz mint a sár, egy jóízűt nem lehet borítani vele, és még drága is. A Harley kezdte, azután beszállt a bizniszbe az Indian, és mostanra már a BMW is szeretne kihasítani egy szeletet a bagger tortából az 1800-as boxerrel. Amerikában akkora siker, hogy még pályaverseny sorozat is van baggereknek. Kötelező a két hatalmas henger, az oldalsó dobozok, és a széles fejidom. A többi extra már ebben a kategóriában is "extra", a Főnököt például felszerelték tempomattal, motorosan állítható plexivel, sztereó berendezéssel, kiépített akkutöltő csatlakozóval, navigációval, bukócsővel, és a jó ég tudja még mivel. De ennyi pénzért el is várhatja a vevő, hogy kényeztessék. Cadillac Escalade két keréken. Hogy mondhattam volna nemet egy ilyen lehetőségre?</p>
<p>Az 1890 köbcentis léghűtéses blokk úgy röffen be, mint a nagy motorcsónakok. 92 lóerős, de nem ez a mérvadó, hanem a nyomaték: 168 Nm!! A lábamat könnyű átlendíteni felette, igazi lapos vas. Viszont kell erőt vinni a sztenderről való felállításba, 376 kilót megmozgatni nem gyerekség! Nem <em>rá</em>, hanem <em>le</em> ülök a míves nyeregre, nagyon kényelmesnek tűnik, és mint kiderült az is. A kuplung férfias markot kíván, de a csavarhúzón és villáskulcsokon edződött kezemnek nem kihívás. A váltó akkora <em>klandulással</em> veszi az egyest (és a többi fokozatot is), hogy azt talán a Duna túloldalán is meghallották. Mikor megindul könnyűvé válik, de nem lehet hátradölni, az első körfogalomban már jött is a besza-behu, bizony kajak izommunkát kell belevinni a fordulásba, hiszen az én motoromnál majdnem 200(!!!) kilóval nehezebb. Ojjé, mi lesz még itt...</p>
<p>Budapest, péntek délutáni csúcsforgalom, mire hazaértem ömlött rólam a veríték, totál lefárasztott. Nem mentem vele a sorok közé, tartottam a méreteitől, tehát lassan haladtam. Folyadékpótlás gyanánt kipattintottam egy sört, és elkezdtem nézegetni a részleteket a garázs előtt. Van mit nézni rajta, annyi a látnivaló, hogy fakultatív kirándulást lehetne rendezni köré. A blokk egy csoda, talán még a Triumphénál is szebb munka, minden részlet kidolgozott, semmi sincs elnagyolva, ami fémnek látszik, az az is. A Ruby Smoke fényezés gyönyörű, jól is megy a blokk fényes feketéjéhez, és a hengerek polírozott éleihez. A nyomórudak "furulyái" a legszebbek amiket valaha láttam, a szelepfedelek pedig iparművészeti remekművek. Gyakorlatilag, ha nem működne, akkor értékes szobor lehetne.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7539.JPG" alt="img_e7539.JPG" class="imgnotext" /></p>
<p>A hatalmas dobozok elektromos centrálzárral nyithatók-zárhatók, a plexit villanymotor mozgatja, a zene pedig szólhat pendrive-ról, telefonról, és persze rádióról. Ez amúgy igazi "parasztvakítás", menet közben mi nem hallunk semmit, csak torz üvöltést, nem szól szépen a zene, pedig van "ekvalézer" is a menüben. Ezek fényében a szabadtéri műsorszórást nem erőltettem. A képernyő hatalmas, de mellette még ott a két kerek műszer is, rengeteg információt kapunk, mégsem zavar össze, valahogy átlátható az egész. A színes kijelző érintős, de vezérelhetjük a baloldali kapcsolókonzolról is, viszonylag egyszerű. <strong>AZ INDEXE AUTOMATA!!! </strong>A kapcsoló finoman működik, és mindenféle szituációt érzékel, sosem marad kint a villogás. Ez nagyon megmelengette a szívemet, oly kevés gyártó alkalmazza ezt a figyelmességet, köszönöm Indian! Természetesen van tempomat, azt a jobb konzolról kezelhetjük, a plexi állítással együtt. Egyszer kell megnéznünk hol vannak a gombok, utána már vakon megtalálja a jobb hüvelykujjunk. A műszerfal tetejére egy fedeles rekeszt tettek, telefonnak ideális, és van benne USB csatlakozó is. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7538.JPG" alt="img_e7538.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A fényforrások ledesek, az első sárvédőn lévő üveg indiánfej sajnos nem világít. Kár. Mint mondtam, ez nem az én kedvenc stílusom, de azt el kell ismernem, lehengerlő a megjelenése. Ha pedig beröffen, nincs olyan fej ami nem fordul oda. Jobbra és balra is tettek kipufogót, így nincs "csúnya" oldala a motornak, szinte szimmetrikus. A sztenderhez jó, ha hosszú a lábunk, legalább fél méter a működési pálya. A trepnik kényelmesen tartják a lábakat, de a váltókarért nagyot kell rajra emelni, itt jól jönne a sarokváltó. Láttam a karon két üres furatot, valószínűleg extraként rendelhető hozzá. Klasszikus slusszkulcs nincs, csak jeladó, az elég ha a zsebben van. Járó motornál, ha eltávolodunk tőle, szaggatott dudálásba kezd. A kormányzárhoz viszont kell kulcs, csak azt nagyon elrejtették, nem tudom bárki használta-e már, kézügyesség nélkül nem fog menni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7533.jpg" alt="img_e7533.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A hátsó rugóstagot levegővel állíthatjuk, a bal hátsó műanyag idom alatt van a szelep és a táblázat, a súlyadatok fontban megadva. Ruhában lemérlegeltem, majd a kapott kilogrammot átváltottam fontra, és a dobozban található kis pumpával pumpáltam a megadott értékre. Rudolf Péter jutott eszembe a "Nejem, nőm, csajom" című filmből, mikor pumpálnia kellett a "kakaskáját", ha szexelni akart. Miután ilyen alaposan megismerkedtünk, nem maradt más, mint egy túra, a remek szeptemberei indián nyárban.</p>
<p>Gondoltam egy merészet, és beszerveztem két barátomat is <strong>V2</strong>-es motorokkal, így egy Guzzi és egy Harley gurult a Főnök mögött a Dunakanyar felé. Háromféle menetprogramból választhattam, <strong>Tour, Standard, Sport</strong>, végigpróbáltam mindet, markáns különbségek érezhetők. A Tour a leglágyabb, esőben biztosan remek. A Standard kellemesen rotyogtató, de semmiképpen nem nyugger mód, Sportban pedig agresszívvé válik a gázkezelés, úgy lő ki mint egy felhergelt vadkan. Gondolom egykerékre nem áll, de jobb a békesség alapon maradtam az arany középútnál, amúgy is birkóztam a Főnök súlyával. Ahogy elhagytuk a lakott területet, és elkezdtem nyelezni, jött a kellemetlen meglepetés, a turbulencia úgy megrángatta a sisakomat, hogy elhomályosult a látásom. Mivel a plexi az alsó állásban parkolt, elkezdtem emelni a gombbal, és vártam a békés szélcsendet. Nos nagyon tetszett ahogy a villanymotor feljebb tolta a szélvédőt, de a nyugalom elmaradt, csak még iszonyú suhogás is társult a sisakrángatáshoz. Be kellett bújnom a plexi mögé, akkor akár rá is gyújthattam volna, de ki akar egy ekkora fotelben bujkálni? A szélvédős motorok plexije által keltett turbulenciával mindig bajom van, nos ez sem kivétel.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7540.JPG" alt="img_e7540.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Végül úgy döntöttem, hogy 80 fölé nem gyorsítok, alatta olyan nyugalomban ücsörögtem, mint annó anyám ölében, a krúzolás amúgy is jobban illik hozzá. A kormány-ülés-lábtartó háromszög nagyon kényelmes, elhiszem, hogy hosszú etapokat lehet vele motorozni egyseggre. Ebben partner a nagy tartály is, ennyi benzint életemben nem tankoltam egyszerre egy motorba, 21 literes a tankja, 17 fért bele, 12 ezer felett fizettem. A képernyőt olyan arculatra állítottam, ahol iránytűt is mutatott, az nagyon menő hogy látod mikor melyik égtáj felé tartasz. Egyenesekben rettentő stabil, kivéve ha szar az út. Amerikában el sem tudják képzelni, hogy a motorjaiknak milyen körülményekkel kell megbirkózni nálunk. A nyomvályú eltéríti, a bakhát nagyot üt, a gödörben pedig odaüthetjük az alját, szerencsére ilyen nem történt. A kanyarokkal is figyelni kell, egyrészt a futómű nem "atomstabil", másrészt leérhet ez-az róla. Az első 100-150 kilométer a betanulás időszaka, azután már gördülékenyebben mentek a dolgok. Bementünk Nagybörzsönybe (zsír új az út végig!), ahol is ipszilonoznom kellett egy szűk utca végén, na ha valami, az tényleg izzasztó feladat. Tologatni nem lehet, csak rajta ülve lábbal hajtani, rükverc nagyon kéne rá. A kormányt alászedve alig értem el a távoli végét, a velem együtt közel fél tonna megmozdításához a combizmaim minden erejére szükség volt. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-09-21_062720.png" alt="kepernyokep_2023-09-21_062720.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<div class="frame">
<p>Megvallom őszintén, kínlódtam a Főnök bőrfoteljében, eddig egy sor negatív dolgot éltem meg rajta. Nehéz, nagyon nehéz, rossz a plexi, rázza a sisakot a szél, áááááá, vacak az egész. És akkor az én Harley-s barátom megmondta a kulcsmondatot: <strong></strong><strong><em>el kell fogadnod, hogy ez ilyen</em></strong>. És igaza volt, miután fejben összeraktam, hogy ez a stílus bizony más, mint az én könnyed motorom terelgetése, egyből jobb kedvem lett. Itt alap, hogy izommelót kell fektetni a motorozásba, és ha ez tudatosodik, egyből élvezetes a <em>Sötét Lovon</em> való lovaglás. És igen, miután fejben és testben összeszoktunk, már nem érdekelt a sok-sok kiló, a nehéz manőverezhetőség, a leérő kipufogó, hahó, én Tökös csávó vagyok, hogy ezt a montsrumot tudom vezetni! Csapassuk!!</p>
</div>
<p>Az M2 felhajtóján olyat gyorsult Sport állásban, hogy magam is meglepődtem. A hatalmas test iszonyú fürge tud lenni, és pont ezek az enyhe kanyarok fekszenek neki igazán. Nincs gyorsváltó, nincs csúszókuplung, de a tükrök 100%-osak, az ülése kényelmes, és mindenki megnézi, igazi tekintet mágnes. Antennája is van, király!! A két kipufogó jó öblösen morog, de azt nem mondanám, hogy túl hangos, igazi Amerikai vékettes hangon szól. A kezelőszervek jól működnek, az egész motor prémium hatású. A benzint szereti, takarékossági versenyen nem ezzel indulnék, a kijelző szerint 6,7 liter fogyaszt 100 kilométerre. A zene és a plexi az igazán gyenge pont, de így ezeket legalább pimpelhetjük. A két dobozba belefér egy "madarasteszkós" bevásárlás, vagy egy hosszabb túra minden cucca. A szalonban hozzá is öltözhetünk, a csizmától a sisakig mindent megkapunk Indian logóval. Lehet, hogy nem ez a legélesebb kés az Indian fiókjában, de hogy az egyik legnagyobb az biztos.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image//img_e7542.jpg" alt="img_e7542.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Miután lepacsiztunk a közös gurulás után, mentem még egy karikát egyedül, amolyan levezető kört. A 300. kilométer után se fájt a seggem, az ülése tényleg szuper. Ezt a vasat leginkább Amerikát átszelő, kontinentális túrákra tervezték, ahol sok az egyenes és jók utak, de ha fejben összerakjuk magunkat, itthon is remekül használható. Én szinte biztos, nem fogok ilyet venni, de örülök, hogy megtapasztalhattam a bagger érzést a Nagyfőnök nyergében, azt hiszem már tudom miért rajong érte sok ezer motoros.</p>
<p>Pontozás: </p>
<p>1., külső: Prémium az egész, bárki ránézett azt mondta "ez gyönyörű", 10 pont.</p>
<p>2., motor: Hatalmas blokk, akkor is szép ha csak nézzük, és persze jól is megy, csak kicsit falánk, 9 pont.</p>
<p>3., kényelem: Nagyon kényelmes, viszont a szélvédő számomra dührohamot keltett, 7 pont.</p>
<p>4., elektronika: Csúcs kijelző, az index automata, de a hangszórók gagyik, 9 pont.</p>
<p>5., fék-futómű: Na itt lenne még fejleszteni való, iszonyú súllyal kell megbírkózniuk, 6 pont.</p>
<p>6., használhatóság: Főleg hosszú túrákra ideális (oda nagyon), a városi csiki-csuki nem az Ő terepe, 8 pont.</p>
<p>7., kéne faktor: Gáz ilyet írni egy tesztmotorra, de nem, nem kéne. Egyszerűen nincs szükségem egy ekkora anyahajóra, ennyi. Nullát mégsem adhatok, hiszen azért ez egy remekmű, tehát 5 pont.</p>
<p>Összes pont: 54 pont.</p>
<p>Végül annyit még hadd fűzzek hozzá, hogy nagy élmény volt a Törzsfőnök tesztje, boldog vagyok, hogy vezethettem egy ilyen óriást, nehezen szoktunk össze, de mikor visszafelé vittem, már a sorok közé is bemerészkedtem vele, annyira éreztem. A barátomnak igaza van, nem azon kell keseregni, hogy nehéz, meg nagy, meg nem úgy fordul, hanem el kell fogadni a méreteit, és akkor élvezet lesz vele a motorozás. Ez a motor is részese az Amerikai álomnak, és én most belekóstolhattam ebbe az álomba. Köszönöm a lehetőséget Indian Budapest.</p>
<p>galéria:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7537.JPG" alt="img_e7537.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7510.jpg" alt="img_e7510.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7509.jpg" alt="img_e7509.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7522.jpg" alt="img_e7522.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7535.jpg" alt="img_e7535.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7525.jpg" alt="img_7525.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7526.JPG" alt="img_7526.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7511.jpg" alt="img_7511.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7545.JPG" alt="img_7545.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F09%2F22%2Fsotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F09%2F22%2Fsotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F09%2F22%2Fsotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sötét Ló, a Nagyfőnök. Ha nem vagy elég tökös, rá se nézz!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/09/22/sotet_lo_nagyfonok_indian_chieftain_dark_horse_teszt#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18216825" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
blog.hu_címlap
chieftain
Indian
Ivanics_motor
motorozzvelem
motoros_teszt
ruby_smoke
indian_chieftain_dark_horse
0
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7541.JPG
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/08/22/krubi_eso_soma_brezno
Krúbi, Soma, eső, haluska. Remekbeszabott egynapos gurulás.
2023-08-22T09:25:56+02:00
2023-08-22T09:25:56+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>A Sziget kapcsán hallottam először a <strong>Krúbi</strong> nevű előadóról, megfogott a neve, rákerestem. Miután megnéztem néhány művét megnyugodtam, mégiscsak demokrácia van Magyarországon. Ha ilyen stílusban előadott szerzeményeket vetíthet a youtube, ha ezekkel fel lehet lépni a Szigeten több ezres közönség előtt, akkor ne papoljanak nekem a károgók, hogy itthon nincs demokrácia, van. Hajrá Krúbi!! És hogy mi köze ennek a motorozáshoz? Semmi az égvilágon, csak miközben Soma barátommal robogtunk Brezno felé szombaton, nem bírtam <strong>kiverni </strong>a fejemből Krúbi egyik szövegét.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7077.JPG" alt="img_7077.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: center;">Szigorú tekintetek, egyik "szebb" mint a másik.</p>
<p><em></em>Soma kapott tesztelni egy vadi új<strong> MT 10 SP</strong>-t. Ez a motor a Yamaha naked motorjainak a csúcsragadozója, minden földi jóval megpakolva, 166 lóerő, elektromos állítású Öhlinsek, fémcsöves versenyfék, 7 milló feletti ár, de a lassan mániámmá váló automata index még ezen sincs. A barátomnak nem volt kedve egyedül menni, beszervezett engem a kistesóval, és kitalált egy remek szlovák kanyart, oda vissza kb 400 km, Brezno körüli végcéllal. </p>
<p>Szombat reggel 9 órát beszéltünk meg indulásra. Nos 9-re akkora felhő úszott fölénk, mint a Függetlenség Napjában látott űrhajó. Nem esett még, és észak felől átsütött a nap, tanakodtunk kicsit, de mivel nem vagyunk cukorból, 9,15-kor nekivágtunk a túrának. 9,35-kor Sződön álltunk egy buszmegálló védelmében, pacallá ázva. Vittem ugyan esőruhát, de esélyem sem volt felvenni. Gyakorlatilag egy vízfalba hajtottunk bele, nem lassan áztunk át, hanem azonnal, mintha belemotoroztunk volna egy medencébe, ez ám az élmény. Tíz percig tocsogtunk a megálló sarában, mire az eső elállt. Hogy ilyen hamar ennyire eláztunk, az lúzerség. De, ha innen visszafordulunk, az már lúzerség csimborasszója lenne, így nem is tettük meg. Szügyig elázva folytattuk az utunkat, azzal vigasztalva magunkat, hogy legfeljebb kevesebbet iszunk útközben, hiszen bőrön át hidratálunk, ennyi.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7053.jpg" alt="img_7053.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Esik? Nem, nem esik, szakad!</p>
<p>Az eső sajnos arra tartott, amerre mi, így sikerült még egyszer megcsípni, de mire igazán pipa lehettem volna, már túl is jutottunk rajta. Vác után már száraz úton gurultunk, Berkenyétől pedig a nap is kisütött. Szerencsénkre 21 fok alá nem süllyedt a hőfok, így legalább annyira nem cidriztem, de a legnemesebb részeim nagyon átnedvesedtek, mondhatnám azt is: pöttömnyire töpörödtek. Nem tudom a csajoknál, hogy van ez eső esetén, vajon nekik szintén a puncus beázása a legdrámaibb? És az a környezet szárad utána a leglassabban, hiszen a tank miatt nem éri a menetszél szárító hatása. Balassagyarmaton megtankoltuk a paripákat, majd átgurultunk a határon.</p>
<p>Szlovákiában álltalánosan jók az utak. Vonalvezetésre is, és minőségre is. Nagykürtös után terelésbe kerültünk, és a sors egy olyan útra vitt minket, amilyenről minden motoros álmodik. Csodaszép természeti környezet, nulla forgalom, és patika aszfalt, több tíz kilométeren át. Ezzel el is engedtem az elázottság miatti rosszkedvemet, fülig érő szájjal kanyarogtam Soma után a lankák között. Néhány pici falun gurultunk át, különben csak a gyönyörű táj kápráztatott. És ez egy véletlennek köszönhető, mert valahol építik az utat. Semmilyen tábla vagy szám nem látszott az út mellett, de egy biztos pontot tudok mondani, átgurultunk <strong>Ábelová</strong>-n, vagyis Ábelfalván. Ha valaki errefelé tervez gurulni, ne hagyja ki az útvonalból.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/10cproi110309-205741.JPG" alt="10cproi110309-205741.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> Az igazi kanyarvadászat Herencsvölgy után kezdődött, ami miatt tulajdonképpen ezt az irányt választottuk, az <strong>529</strong>-es úton. Vatta új szurokfekete aszfalt, jó széles sávok, és még a záróvonalat sem festették fel a munkások, fini. Ilyen körülmények mellett, nem nagy kihívás a majrécsík eltüntetése, az MT 10 még az első gumiról is ledarálta. Az út kanyarog a Herencsvölgyi tó mellett, majd kapaszkodunk felfelé az erdőben, de néha megnyílik a táj, és olyan panorámát mutat, hogy muszáj lassítani, csodálatos. Miután jól kiélvezkedtük magunkat, a hangulatos <strong><em>Koliba Vydrovo</em> </strong>becsábított minket egy sztapacskára, vagy ahogy ott nevezik <strong><em>haluska</em></strong>, amit természetesen <em><strong>Kofolával</strong></em> kísértünk le. A Tátrai jellegű faház büfében persze van más kaja is, de autentikus szlovák ételre vágytunk. Mellette kisvasút halad el, remek célpont lehet családi programnak is, hiszen itt van a <strong>Lesnícki skanzen</strong> és az <strong>Open-air museum</strong>. A parkolás ingyenes, és itt láttam azt a jelzőtáblát, amit Visegrádhoz kellett volna kitenni, ha igaz amit állítanak.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7060.JPG" alt="img_7060.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Nincs hátrányos megkülönböztetés.</p>
<p>Az ebéd egyszerű de finom volt, és persze baromi laktató, picit ejtőzni kellett utána. Innen már nem mentünk tovább, visszafelé fordultunk, eléggé befelhősödött az ég. Még egy kis esőbe is belefutottunk, épp csak a szélébe, szerencsére nem áztunk meg nagyon, de az út kajakra neves lett, így visszavettünk a tempóból. Ha tehetem, nem megyek ugyanazon az úton visszafelé, mint amin jöttem, de most direkt kerestük ezt a terelést, és meg is találtuk. A visszaút, ha lehet még jobban sikerült, hiszen már tudtuk mire számíthatunk. Néha megálltunk fotózni, a felhők eltűntek az égről, igazi kánikula lett, a reggeli esőt már elfelejtettük, minden részletünk megszáradt. Nem csak a táj, a földeken végzett munka is különleges errefelé, itthon nem láttam még ilyen széna(vagy szalma?) piramisokat. Komoly gépek kellenek ahhoz, hogy ezeket a magas építményeket megcsinálják.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7076.JPG" alt="img_7076.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mivel Szlovákiában még van Billa, az egyiknél megálltunk bevásárolni, Kofola nélkül már nem jövök haza. Több féle ízesítés kapható, én az originál változatra szavaztam, kettő pont befért a tanktáskába. Meg még négy szelet csoki is. Azt persze már ajándékba hoztam... Amire még érdemes figyelni Szlovákiában, az a radarpisztolyos mérés, és ha belefut az ember azonnal kiveszik, lehet fizetni. Nos nekünk ezzel -is- szerencsénk volt, egyetlen zsarut sem láttunk egész úton, biztosan a forgalmas főutakon "lövöldöztek". </p>
<p>Balassagyarmaton újra megtankoltuk a két tesót, jólesett mellé a finom kávé, a MOL kutakon nagyon jót főznek. Mivel idővel jól álltunk, beterveztünk egy kis Nógrádi csavargást, nem akartunk egyenesen, a rövidebb úton haza menni. Bánki tó-Alsópetény-Acsa-Galgamácsa-Fót, hogy csak néhány pontot említsek. Ezen az útvonalon egész jó a burkolat, persze nem olyan jó, mint odaát, de magyar viszonylatban megteszi. A délelőtti zuhé néhány útmenti tócsában látszott csak, itthon is gatyarohasztó meleg lett.</p>
<p><em>Kipróbáltam én is a nagytesót, komoly canga az biztos. A blokk egy remekmű, a hangja elképesztően menő, és menni is nagyon tud. A futómű és a fék szintén zenész, a hangvillások raktárában ezek még a felső polcon is külön dobozban lakhatnak. A hátsó kerékre küldött 166 lóerő mindenre elég, de inkább sok, nagyon észnél kell lenni hozzá. Persze lehet butítani, de minek venne az ember egy ilyet, ha nem azért, hogy küldje. Én a 2020-as változatot teszteltem, és odavoltam érte, de ez szerintem még jobb. A nagy kérdés az, mennyire lesz kelendő? Ugyan a japán hypernaked kategóriában ez a legolcsóbb motor, mert a Hondának és a Suzukinak nincs ennyire éles fegyvere, a 200 lovas Kawasaki ZH2 8.5, a hasonló teljesítményű BMW S 1000 R 8 millától indul, az olaszok pedig bőven 10 felett, de azoknál sokat dob az egzotikum.</em></p>
<p>16.30-kor csaptam ki sztenedert a garázs előtt, élménydús 387 kilométer után. A reggeli elázás nem hiányzott ugyan, de talán így maradandóbb az élmény mikor szóba kerül. Nagyon szeretek egyedül túrázni, de azt kell mondjam, ha sikerül jó társat találni, akkor párosan is szép az élet. Somát régóta ismerem, sokszor túráztunk már együtt, profi motoros (és egyre profibb fotós) akivel nincs baj útközben. Mivel túravezető, tudja mitől szalad fel egy motoros szemöldöke, tehát nem vét hibát, nekem meg elnézi a rigolyáimat. Ez most egy VIP túra volt, nekem csak követnem kellett a vezetőt, semmi más dolgom nem akadt. Remek programot kaptam, köszönöm barátom.</p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.</p>
<p> </p>
<p>galéria:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7059.JPG" alt="img_7059.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7072.jpg" alt="img_7072.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_20220515_171321.jpg" alt="img_20220515_171321.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7080.JPG" alt="img_7080.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7085.JPG" alt="img_7085.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/10cproi110309-202502.JPG" alt="10cproi110309-202502.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7082.JPG" alt="img_7082.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7084.JPG" alt="img_7084.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F08%2F22%2Fkrubi_eso_soma_brezno%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F08%2F22%2Fkrubi_eso_soma_brezno%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F08%2F22%2Fkrubi_eso_soma_brezno%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Krúbi, Soma, eső, haluska. Remekbeszabott egynapos gurulás."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/08/22/krubi_eso_soma_brezno#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18197025" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
szlovákia
soma
motorostúra
motorozás
kofola
blog.hu_címlap
Yamaha
motorozzvelem
shox_motoros_áruház
yamaha_mt_09_sp_2021
mt_10_sp
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_7085.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_7077.JPG
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/08/05/bihari_csoves_tura_3_egyszer_minden_jonak_vege_szakad
Bihari csöves túra 3. "Fogy a benzin Tesó!"
2023-08-05T10:50:12+02:00
2023-08-05T10:50:12+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Én nagy állatbarát vagyok, főként a kutyák vesznek le a lábamról. A benzinkút kellős közepén akkora óriási loncsos kutya feküdt, amibe némi alkohol után akár egy kismackót is bele tudtam volna látni. Békésen nézegette a kuncsaftokat, mivel kaját nem tudtam adni neki, egy simogatással jeleztem, jóbarát vagyok. De később láttunk az úton baktató lovakat, bóklászó teheneket, meg kanyarban támadó kutyafalkát, ez is mutatja, a Balkánom vagyunk már. Ezt feltétlenül számításba kell venni, ha az ember erre jár, megijedni nem szabad, de a figyelem nem lankadhat soha.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6996.JPG" alt="img_e6996.JPG" class="imgnotext" /></em></p>
<p>Krisztián navigációja beadta a kulcsot,<em> </em>így aznap én lettem a vezető. Közel 300 kilométert rajzolt a google maps, az ingerszegény E79-esen kezdtünk, majd Biharlonkánál a kanyargós 75-re fordultunk, innen az igazi hegyi szerpentines 1R következett. Bánffyhunyadnál láttunk egy elágazást az izgalmasan hangzó 1G (csak így O nélkül) felé, de rossz irányba vezetett volna minket, így azt nem követtük...</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-08-01_052025.png" alt="kepernyokep_2023-08-01_052025.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A vasárnap tökéletesen tiszta, motoros időt hozott, induláskor még kellemesen friss, 20 fokot mutatott a hőmérő. A benzinkúton megrohantuk a kávéautomatát, és az eddigi legjobb román kávét nyertük belőle. Vasárnap lévén viszonylag nagy forgalomban haladtunk, az egyik faluban vásárt is tartottak, azon lassan keveredtünk át. Az 1R jelű út elágazását simán elvétettem volna, ha a navis maca nem erősködik a balra fordulással. Az út egyre feljebb és feljebb kanyargott, igazi hegyi falvak következtek, mintha visszamennénk az időben. Az újabb nyugati autók mutatták, már nem Ceausescu a főnök, ha csak az épületeket nézem, nem tudtam volna eldönteni melyik évben járok. A burkolatot több helyen javították, majd egy ponttól vadonat újjá vált, ami azután már megmaradt az út végéig. Egy csodaszép tó körül kanyarogtunk felfelé, a csúcson a 990 méteren lévő Benisi víztározó gátja, ahol rengeteg autó parkolt, nagy a turista forgalom. A tóban nyugszik az elárasztott Jósikafalva, aminek a templomtornya aszályosabb időkben kiemelkedik a vízből. Mi most nem láttuk sajnos, de azért megálltunk lőni pár képet, és amíg Krisztián két német motorossal csevegett, én beszereztem egy kis üveg menta szörpöt a parkolóban az egyik árustól.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6921.jpg" alt="img_6921.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez a csoda egészen Bánffyhunyadig tartott, ahol újabb érdekességek vártak minket, a befejezetlen cigány "csodapaloták". Átlagban három emelet, plusz több szintes tető, elképesztő bádogosmunka, és rengeteg terasz, aminek a nagy része vagy már leszakadt, vagy hamarosan le fog. Számomra értelmezhetetlen ez a tobzódás, de aki ezekben él, biztosan meg tudná magyarázni, miért is kell. Mi egy ilyen "kastély" előtt búcsúztunk el Krisztiántól, aki innen már hazafelé vette az irányt. Megveregettük egymás vállát, jó partner volt, akár a motorozásról, akár az esti vidulásról legyen szó, talán még gurulunk valamikor együtt. Miután Krisztián elporzott a CB-vel, mi megbeszéltük, hogy az első kúton tankolunk, azután megyünk csak tovább. A hazaútba beterveztem a Dragan gáthoz vezető utat, előző nap elmentünk odáig, most viszont a másik irányból közelítjük meg. Bánffyhunyadot elhagyva az 1-es úton láttam ugyan egy nagy MOL kutat, de nekünk balkézre esett, végig záróvonal, a kúton pedig két hekus múlatta az időt, a szabálytalanul befordulókra várva. Ezt a ziccert nem akartam megadni nekik, gondoltam, majd a következőnél veszünk benzint. Nem lett következő...<sup id="cite_ref-6" class="reference"></sup></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6935.jpg" alt="img_e6935.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A mi utunkig, a 764B-ig, már nem volt másik kút, ott fordultunk balra, Nagysebes felé. Tényleg lazán gurigáztunk, és ugyan nem szoktam motorozás közben ebédelni, de talán a rendszertelen evés miatt nagyon megéheztem, elhatároztam, ha látok valami szimpatikus kajáldát megállok. Abban biztos voltam, hogy a barátomat sem kell majd sokáig kapacitálnom egy ebédre, tehát nyitva tartottam a szemem. Kisvártatva egy Ducati Diavelt látok letámasztva az út mellett, egy nagyon hangulatosnak tűnő étterem, a Restaurant Pescaresc "La Marin" előtt. Nem szaroztam, bele pillantottam a tükrömbe, nehogy a Harley felnyársaljon, nyomtam egy satut, és már húzódtam is le mellé. Tibike is megállt, letámasztotta mögém a nagyvasat, majd besétáltunk az objektumba. Gyanús volt a három nagy medence, majd ahogy beléptünk megéreztem a halszagot is. Hát persze, a "pesca" halat jelent, egy pisztrángos étterembe vetődtünk. Reggel ugyan azt mondtam, egy darabig nem eszek halat, de ahogy megláttam miket visz ki a pincér, azonnal megváltozott a véleményem. Rendeltünk két menüt, ami előételnek halas-paradicsomos bruschettából, főételnek kukoricadarába hempergetett sült pisztrángból, és desszertként almás sütiből állt. A kancsó hideg vizet kérni sem kellett, és mikor kiürült jött a következő. Életemben nem ettem még ilyen finom halat, ha van tökéletes pisztráng, ez volt az. A végére két espresso, az élet császárainak éreztük magunkat. Az ebédért kért 120 lej sem aprópénz arrafelé, de minden banit megért. Ha valaki erre jár, ne hagyja ki. Cím: DJ 764B, Tranisu.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6937.jpg" alt="img_e6937.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A finom ebéd után ejtőztünk egy kicsit (ilyenkor lenne jó egy cigi, ha még bagóznék), majd felkaptuk a cuccainkat, és folytattuk az utazást. A Dragan víztározóhoz vezető szerpentin ebből az irányból is tökéletes, remek kanyarok, príma burkolat, és alig forgalom. Az egyik elágazásnál Tibike mellém gurul, és átszól: "fogy a benzin Tesó!". Hát igen, az én műszerem is már a visszaszámlálásnál tartott, és 60 kilométerre jártunk a Turultól. Kölyökkoromban toltam utoljára motort kifogyó benzin miatt (Rigát), most inkább kihagytam volna. Eddig sem diktáltam erős tempót, de most még abból is visszavettem. </p>
<p>A malacos elágazásnál már fejből tudtam, 22 km van hátra, de a napi számláló már 270 felett járt, ez necces lesz. Mivel a remény hal meg utoljára, hát reménykedtem, hogy kitart mindkettőnk tankjában az üzemanyag. És akkor bevágott, a kúton elektromos probléma volt tegnap, ma meg vasárnap van. Híííjj, ebből lehet még baj, ha eljutunk a kútig, nem tudunk majd tankolni. De (ahogy Jack Reacher szokta mondani) készültem a legrosszabbra, és reméltem a legjobbat. Nos ez most bejött, elértük a kutat, és megjavították az áramot is. Ugyan zárva volt vasárnap, csakhogy az egyik kútoszlop automata módban működött, láttam ahogy valaki tankolt belőle. Nem sok lejünk maradt, de egy 100-ast csak összekapartunk bankjegyekben. Magyar felirat híján, román nyelven oldottuk meg a feladatot, de sikerült, 7-7 liter benzinhez jutottunk fejenként. Talán még a kempingben is hallották azt a nagy morajlást, ahogy a két kő legördült a mellkasunkról, van benzinünk.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6939.JPG" alt="img_6939.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Jobban szeretem, ha tele a tartály, de ennyi üzemanyag bőven elég Magyarországig, ahol már forintért tudunk majd tankolni. Boldogan gurultunk be az udvarra, hisz az ilyen apró dolgoknak is lehet örülni, mint 7 liter benzin. De a boldogság tovább fokozódott, a közösségi hűtőben hagyott két sörünk képében, gatyára vetkőztünk, és a verandán leülve legurítottuk őket. Kisvártatva megjelent István is, rögtön elkaptuk egy menetre, mármint kifizettük a szállást neki, így reggel erre már nem lesz gondunk. Mivel az összes lejünk elfogyott, kértük euróban számoljon. 135-be került a kis faház a három napra, két főre. Mindketten elégedettek voltunk mindennel, így 70-70 eurót adtunk, tehát durván 23 euró/fő egy éjszaka a Turul panzió részében, jószívvel ajánlom, ha valaki errefelé keres szállást, és hajlandó kicsit lejjebb adni az igényeit.</p>
<p>Mindketten elkezdtük a készülődést, így reggel könnyebb az indulás. Összekészítettem mindent, ami nem kellett reggel, megtisztítottam a szemüvegeket, a sisakplexit, megfújtam a láncot, azután megettük a tegnapról maradt chipsek maradékát, mire mindennel végeztünk ránk esteledett. Csendes éjszakánk volt, csak mi maradtunk a panzióban, mindenki más lelépett már. Sem eső, sem mackó nem csinált zűrt, így reggel mindketten pihenten ébredtünk. Reggelire szerencsére nem szardínia, hanem májkonzerv jutott, hozzá a "remek" porkávé és csapvíz. Evés után mindketten megcsináltuk az egészségügyi szeánszunkat, eltettük tisztasági csomagokat, és háromnegyed 8-kor "berúgtuk" a motorokat. Az útiterv a következő volt, Nagyszalonta-Méhkerék-Sarkad-Mezőtúr-Szolnok-Gödöllő-Dunakeszi, 337 kilométer, indulás.</p>
<p>Nem akartam nagy faxnit csinálni, de google maps most meglepett, olyan kafa útvonalat rajzolt Szalontáíg, ami önmagában élményt adott. Remek forgalommentes szerpentin, és olyan szórakoztató helységnevek, mint Borz, Sólyom, Petegd, vagy Árpád. Szalonta előtt (majdnem) belefutottunk egy rendőri ellenőrzésbe, de aztán a határig gond nélkül gurultunk. A román oldalon, a régi nagy átkelő már csak üres váz, a működő sokkal kisebb. A határátkelés cakli-pakli 10 percet vett igénybe, most minden flottul ment. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e7004_masolata.JPG" alt="img_e7004_masolata.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Sarkadon tankoltunk, és végre ittunk egy rendes napindító kávét. A következő célpontnak Mezőtúrt jelöltem, ez apám szülővárosa, sosem voltam még ott, ha már erre járunk, nem hagytam ki. Nos mikor odaértünk, nem emelkedett meg a pulzusom, nem éreztem meg a múlt illatát, nem dobbant nagyobbakat a szívem, takaros kis mezőváros, ennyi. Azért a rend kedvéért megálltunk pár percre, ittunk, vetkőztünk, majd mentünk tovább. Egyetlen vacak képet lőttem csak, hogy legyen bizonyíték, egyszer életemben jártam Mezőtúron. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6944.JPG" alt="img_6944.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Egyre melegebb lett, Törökszentmiklóson megálltunk fagyizni. Nekem két gombóc untig elég, de Tibike ötöt nyalt el, nem semmi. Ez lehűtött belül, a klimatizált helység meg kívül, jól esett itt ücsörögni. A végére kértünk két kávét a pultos kislánytól, aranyos volt ahogy a macchiatót "macsátónak" nevezte. Szolnokot elkerülve haladtunk tovább, Jászberény, majd Gödöllő irányába. Azt kell mondjam, a magyar utak állapota botrányos a románokkal összevetve, nagyon fáj, hogy a "szőröstalpúak" ennyivel előttünk járnak ez ügyben. Viszont nekik nincs ám ennyi remek stadionjuk...</p>
<p>15 óra magasságában álltunk be a Dunakeszi MOL kútra, megérkeztünk. Megtankoltuk a cangákat, rendeltünk két hotdogot, és vigyorogtunk egymásra mint a vadalmák, megcsináltuk. Tibike 50 éve a barátom, de ennyi időt mégsem töltöttünk együtt egyszerre. Ketten 132 évesek vagyunk, már nyugdíjas korban, mégis csupán ez a második közös külföldi túránk, remélhetőleg lesz még több is. Ugyan volt egy "kis" malőr kifelé a személyi igazolvánnyal, de szó nélkül intézte, ezért külön respekt, köszi Tesó!</p>
<p>1270 km után csaptam ki a sztendert a garázs előtt, sem egészségügyi, sem műszaki probléma nem hátráltatott, a többit pedig simán megoldottam. Hiányzott a meleg reggeli, főleg az igazi kávé, de egyszer-egyszer belefér az ilyen "csöves túra", a Bihari rész nagyon tetszett, csak pozitív élmények értek, azt hiszem visszatérek még ide.</p>
<p> </p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus</p>
<p> </p>
<p>galéria: </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-30_071234.png" alt="kepernyokep_2023-07-30_071234.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/belis_11-720x380.jpg" alt="belis_11-720x380.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6867_1.jpg" alt="img_6867_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-08-03_054211.png" alt="kepernyokep_2023-08-03_054211.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6980.PNG" alt="img_6980.PNG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6968.JPG" alt="img_6968.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6974.JPG" alt="img_e6974.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6917.JPG" alt="img_e6917.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-30_070717.png" alt="kepernyokep_2023-07-30_070717.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-30_055844.png" alt="kepernyokep_2023-07-30_055844.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F08%2F05%2Fbihari_csoves_tura_3_egyszer_minden_jonak_vege_szakad%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F08%2F05%2Fbihari_csoves_tura_3_egyszer_minden_jonak_vege_szakad%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F08%2F05%2Fbihari_csoves_tura_3_egyszer_minden_jonak_vege_szakad%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bihari csöves túra 3. "Fogy a benzin Tesó!""><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/08/05/bihari_csoves_tura_3_egyszer_minden_jonak_vege_szakad#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18183547" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
románia
motorostúra
bihar
totalbike
blog.hu_címlap
motorozzvelem.blog.hu
motorozzvelem
yamaha_mt_09_sp_2021
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_e6974.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6996.JPG
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/31/bihari_csoves_tura_2_ujra_egyutt
Bihari csöves túra 2. Hegyek között, völgyek között...
2023-07-31T14:50:54+02:00
2023-07-31T14:50:54+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><i>Romániában a legnagyobb meglepetés, az utak állapota, és ahogyan használják a helybéliek. Hegyi szerpentin van bőségesen Bihar megyében, és a legtöbb vadonatúj aszfaltot kapott. Egészen kis falvakon is átgurultunk, ahol még a régi Dacia a főszereplő, mégis hibátlan úttestet terítenek alájuk. Viszont a vezetési stílusuk halálos, a záróvonalat még ajánlásnak sem veszik, ha pedig valami lefingott, öreg német márkában ülnek, borítékolni lehet a vadulást. Mintha nem lenne félelem érzetük, simán leforgathatnák a Halálos Iramban következő részét itt. A szabályok be-nem tartása még motoros szemmel is feltűnő, pedig előfordul-hat, hogy mi is megszegünk egyet-egyet. A motorosokkal szembeni viselkedésük vegyes, volt aki kajakra betartott, de olyan is előfordult, hogy a záróvonalas hajtűkanyar közepén intett, menjek. Kijelenthetem, Romániában nemcsak a medve nem játék, a közlekedés sem!</i></p>
<p><i><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-30_072338.png" alt="kepernyokep_2023-07-30_072338.png" class="imgnotext open-in-modal" /></i></p>
<p>18 fokban, néhol vízfoltos úttesten indultunk el, a falu végi benzinkúton kezdtünk, Krisztián a CB 1300-al, Csaba az öregebbik VFR-el, és jómagam. A napi terv a Dragan víztározó megtekintése, és odavezető utak bemotorozása volt, aztán majd meglátjuk, kb 200 kilométeres kör az alap. A hármas formáció még bőven kezelhető, ráadásul Krisztián mindenről tájékoztatott előröl, akár egy kóbor kutya, akár kavicsfelhordás került az útjába. A Sena headsetek könnyen párosíthatók, és viszonylag nagy távolságig tisztán hallhatóak. Az ég látványa esőt sejtetett, de szerencsére az ijesztgetésnél nem lett több. Feldobtam hátra az esőruhát, de nem volt rá szükség, déltől visszatért a kánikula.</p>
<p>Egy kis faluban megálltunk vizeket vásárolni, és én ugyan hoztam magammal, de a kávé automata becsábított. A minőséget nem is osztályoznám, viszont jól esett a meleg folyadék. Csaba panaszkodott, hogy nagyon ráz a kormány, két napja rakatott fel új gumikat, valószínűleg a centírozás nem sikerült. A 764A jelű útról ráfordultunk a 108J-re, majd 108K adta az igazi desszertet. A panoráma néhol lélegzetelállító, az egyik kanyarba elegáns hotelt építettek, a prémium autókkal tömött parkoló látványa azt mutatta jó befektetés. Találtunk egy príma fotópontot, ahonnan belátható az egész völgy, a haragos éggel még megkapóbb a látvány.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6883.jpg" alt="img_6883.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Innen lementünk a gát szintjére, és simán át is gurulhattunk rajta, ez meglepett. Kalapot kell emelnem a mérnökök előtt, akik ezt műtárgyat tervezték, és a melósok előtt még inkább, akik megépítették. <span>A betonból készült ívelt gátat 1987-ben fejezték be, 120 méter magas, a tetejének hossza pedig 424 m. Igazi forgalom már nem lehet rajta, a túra leggyatrább minőségű burkolata miatt gondolom ezt, és amíg ott voltunk mindössze egy kocsi jött át, az is csak fényképezett. Amíg én csináltam a képeket, addig a fiúk bagóztak párat, meg ettek néhány falatot. Csaba a táskáiban annyi kaját hozott, amennyivel jól lakhatott volna egy kisebb afrikai falu. Éppen indulni készültünk, mikor csörgött a csapat maradéka, hogy úton vannak a gáthoz, kb fél óra múlva érhetnek ide, ha gondoljuk várjuk be őket. Tanakodtunk kicsit, és végül az én nyomásomra tovább mentünk. Úgy érveltem, ha meg is érkeznek a jelzett időre, mindenki enni-inni, cigizni és pisilni akar majd, tehát egy órát biztosan eltökölünk még, én pedig motorozni jöttem, nem ácsorogni. A várakozásnál csak az öncélú várakoztatást utálom jobban.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6989.JPG" alt="img_e6989.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p>Még idefelé láttunk egy bekötő utat a szurdokban, ami a csúcs felé kanyargott, és a vadiúj burkolat felfedezésre csábított. Nos be is barangoltuk egy darabon a tökéletesen aszfaltozott utat, csak az rontott bele az örömünkbe, hogy az éjszakai vihar sok dzsuvát hordott a kanyarokba, így a lábtartó karcolós döntögetések elmaradtak. Végül nem tudtuk meg hová vezet az út, mert a motorokból egyre jobban fogyó benzin, és egy megelőzhetetlen faszállító visszafordított minket. Lecsorogtunk az elágazásig, és elindultunk hazafelé, mert a környéken egyetlen más kutat sem láttunk. Nos a mi kutunk sem működött, valamilyen elektromos hiba miatt nem tudtunk tankolni.</p>
<p>Így abban maradtunk, mindenki hazamegy, kis pihenő, aztán meglátjuk hogyan tovább. De ahogy befordultam a panzióhoz, egyből tudtam, én nem megyek már sehová, mert egy magas alak rendezkedett a verandán, az én barátom megérkezett! <em>A kulcsot reggel az ablakpárkányon hagytam, és ezt megírtam Tibikének, a pontos címmel együtt. </em>Nemrég érkezett, éppen szedegette le a motyóját a Harley hátuljáról. Egy ilyen motoron semmilyen csomagszállításra alkalmas rész nincs, de ügyesen a hátsó ülésre applikált egy tanktáskát, amibe pont belefért az összes cucca. 132 év ölelkezett össze, veregettük egymás hátát, ez férfias menet volt Tesó!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6940.JPG" alt="img_6940.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Miután elmeséltük egymásnak az elmúlt 24 óra történéseit, átsétáltunk a boltba, erősen bizakodva, hogy van áram és vehetünk pár hideg sört. Szerencsére működött a hűtő, így magunkhoz szólítottunk pár üveg <strong>URSUS</strong> márkájú helybéli sört, majd visszatérve a házhoz nekiláttunk a hidratálásnak. Közben Krisztián írt, hogy nem tudnak bejutni a házikóba, mert elvitték a kulcsot a többiek, elindulnak megkeresni őket, este találkozzunk náluk. Mi a ránk szakadt szabadidőben karbantartást csináltunk, amíg én a láncot fújtam, és a sisakot tisztítottam, Tibike gyakorlatilag komplett lemosta a Harleyt. Közben befutott a házigazda, mindjárt meg is kértük, rendeljen nekünk kaját. A szomszéd faluban lévő pizzériában 25 percet ígértek a szállításra, addig jót beszélgettünk Istvánnal. Érdekes és elgondolkodtató dolgot mondott, ő csak itt, Romániában magyar, ha "haza" jön Magyarországra (vagy bármerre a világba), akkor viszont román...</p>
<p>A vacsoránkra nem vesztegetnék sok szót, a halkonzervnél mindenképpen jobban esett. Miután megettük a pizzát, megittuk a söröket, átslattyogtunk a kempingbe a többiekhez barátkozni. Valami nem lehetett kóser, mert a két ház lakói teljesen elkülönültek egymástól, a tegnapi kellemes hangulat a béka segge alá csúszott. A másik VFR-t elvitte a gazdája lemosni - tanga papucsban, kerekedtek a szemeim. Reggel nem tettem meg, most viszont benéztem a faházba. Jól döntöttem, hogy nem velük laktam, a kb 10 négyzetméteres négyágyas kecóban úgy állt az "emberszag", hogy kabátot lehetett volna akasztani rá. Végül nagy nehezen rávettem őket, és átballagtunk a közösségi térbe, ahol mindannyian le tudtunk ülni. De a másik ház lakói továbbra is tartották a távolságot, nem tudom mi lehetett a baj. <em>Talán az, hogy nem vártuk be őket</em> <em>a gáton, ki tudja?</em> Tibikét kérdezgették a Harleyről, és az útjáról, aztán megbeszéltük a vasárnapot, ami nekik már az utolsó, de mi ketten csak hétfőn készültünk hazamenni. Erősen fogyott Krisztián otthonról hozott pálinkája, csúszott rá a sör, kezdett javulni a hangulat, de csak mi négyen vigyorogtunk. 9,30-as indulással rajzoltunk egy olyan karikát másnapra, ahonnan a többiek könnyen lekanyarodhatnak Debrecen felé, mi ketten pedig jövünk vissza Magyarremetére.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6903.JPG" alt="img_6903.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mire elfogyott az összes pia ránk is esteledett, ideje volt hazatérni a Panzióba, ami most valahogy nagyon messzinek tűnt. Bedőltünk a franciaágyba, amiről kiderült, két pasinak elég szűkös, ráadásul kicsit "versenyezni" kellett, hiszen aki elsőnek alszik el, az nem hallja a másik horkolását. Kicsi eső esett éjjel, de nem számottevő (azért Tibike reggel áttörölgette a Harleyt), viszont lehet hogy mackó járt az udvaron, mert az a kuka amiben az ételmaradékok gyűltek, ki volt borítva, a szemét meg szétszórva. </p>
<p>Reggelire olajoshalat ettünk, a boltban vett vekni kenyér mellé. Én szeretem a halat, de most eldöntöttem, egy darabig nem eszem vízi élőlényt. A príma reggelin a porkávé sem sokat segített, de hát néha ilyen vándorélet. Krisztián rámírt, hogy a többiek úgy döntöttek nem kanyarognak, hanem egyenesen mennek haza, kifizették a kecót, így ő egyedül maradt. Vagyis velünk, mert áthívtam magunkhoz, hogy amíg készülődünk ne unatkozzon magában. Mire befutott mi is beöltöztünk, megkínáltam olajos hallal, de a hal puszta gondolatától majdnem kidobta a taccsot, tehát nem erőltettem, kemény éjszakája lehetett. Mivel a mi kis benzinkutunk vasárnap zárva tart, Belényesnek indultunk, ott tankoltunk az első lehetőségnél, majd megkezdtük az aznapi kanyarvadászatot.</p>
<div class="frame">
<p><em>Sokan azt gondolhatják, hogy egy ilyen hosszú villaszögű chopperrel nem lehet jót kanyarogni. És milyen igazuk van, tényleg nem lehet. Illetve nem akárki tud vele jókat borogatni, de a barátom igen. Már a Tökös Ötös is megdöbbent, és most Krisztián is, Tibike sosem marad le, és sosem panaszkodik, egyszerűen olyan, mintha a motorja a teste meghosszabbítása lenne. Fittyet hány a fizika törvényeinek, talán sosem járt vezetéstechnikai tréningen, és mégis tökéletesen uralja a motorját. Mivel ő az egyetlen chopperes barátom, nem tudom ez másnak is így megy-e, mindenesetre, mikor egyszer kipróbáltam a motorját, vért izzadtam a terelgetése közben. A motor 330 kiló, 21-es első kerék, 200-as hátsó gumi, és egy kétliteres blokk, mindenféle elektronikai segédlet nélkül, olyan testtartásban, ami szintén nonszensz. </em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6939.jpg" alt="img_6939.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
</div>
<p> </p>
<p>folyt. köv.</p>
<p>galéria:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/dragan.jpg" alt="dragan.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6880.jpg" alt="img_6880.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6867.jpg" alt="img_6867.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6901_1.jpg" alt="img_6901_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6941.JPG" alt="img_6941.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-30_062534.png" alt="kepernyokep_2023-07-30_062534.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F31%2Fbihari_csoves_tura_2_ujra_egyutt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F31%2Fbihari_csoves_tura_2_ujra_egyutt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F31%2Fbihari_csoves_tura_2_ujra_egyutt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bihari csöves túra 2. Hegyek között, völgyek között..."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/31/bihari_csoves_tura_2_ujra_egyutt#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18182053" border="0" /></a><br /></p>
index
motoros
blog.hu
románia
motorostúra
motorozás
bihar
blog.hu_címlap
motorozzvelem.blog.hu
motorozzvelem
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/kepernyokep_2023-07-30_062534.png
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-30_072338.png
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/29/bihari_csoves_tura_132_ev_vissza_a_hatarrol_gyors_menet_egy_harley-vel
Bihari csöves túra. Gyors menet egy Harley-vel.
2023-07-29T09:59:56+02:00
2023-07-29T09:59:56+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>A több sebből vérző, júniusi Erdély túra folytatása, vagy még inkább pótlása következik most. Az akkori lebetegedett társam nem hagyta annyiban a dolgot, és újra feldobta, menjünk együtt Romániába motorozni, én pedig megvontam a vállam, és újra igent mondtam. Most nem terveztünk messzire, a határhoz közeli Bihar megyét készültünk bemotorozni. Biztos ami biztos alapon beszervezett még néhány helybéli (Debreceni) vagányt is a túrára. A szállás keresést újra magára vállalta, a Magyarremetei Turul Campingben foglalt két négyszemélyes faházat, ahová én is befértem -volna. Azonban nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy három idegennel osztozzak emeletes ágyakon egy pici faházban, közösségi wc-vel. Inkább külön kecót intéztem magamnak, az utca másik oldalán a Turul Panzióban, ahol saját wc-s, saját fürdőszobás faházakat lehet bérelni, a kemping árainál magasabb, ám egy motelhez viszonyítva alacsonyabb díjért. Sajnos reggeli nem járt a házhoz, ezt nehezen dolgoztam fel, de végül vettem konzerveket és porkávét (brrrrr), majd elneveztem a túrát "Bihari csöves túrának". És "ha már lúd legyen kövér" alapon, megkérdeztem Tibike barátomat a dragbike Harley-ével, jön-e velem? Igent mondott, így a verőfényes július 21.-én nekivágtunk a túrának.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6839.jpg" alt="img_6839.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: center;"> Tankolunk a Hortobágyon.</p>
<p>Tibibike barátom frissen főzött kávéval várt, és mivel pár napig úgysem lesz szerencsénk ehhez a finomsághoz, hát lassan kortyolgattuk. Utána egy utolsó ellenőrzés, minden rendben, így 9-kor elstartoltunk. Első etapunk a Debrecen utáni tanyavilágba, Martinkára vezetett, ezt hamar letudtuk a 3-as, és a 33-as úton, egy tankolás Debrecenben, majd meg is érkeztünk a kontaktunkhoz. Krisztián a gatyarohasztó melegben, még gatyában fogadott minket, ittunk hideg üdítőket, ettünk pár falatot, beöltözött, és innen már hármasban vágtunk neki az utolsó Magyarországi szakasznak. A négyfős csapat Létavértesen várt minket, két Honda VFR, egy BMW R 1200, és egy Yamaha TDM motorokkal, akkora dobozokkal, mintha nem egy hétvégére, hanem világ körüli túrára indulnának. Mindenki bemutatkozott, de nevek rögtön feledésbe is merültek, viszont a motorokról be tudtam azonosítani őket a későbbiekben. A határ egy köpésnyire volt, szerencsére csak pár autó állt előttünk, így az előre gurulást elengedtük, nem kerestük a bajt.</p>
<p>De jött az magától, keresni sem kellett. Mivel a fiúk rendszeresen itt járnak át, ismerik a szokásokat. Sisakot levenni, forgalmit személyit előkészíteni, ezekkel olajozottabb az átkelés. Így is tettünk, és mivel a személyzet nem kapkodott, volt idő nézegetni egymás motorját. A Harley vonzotta leginkább a tekinteteket, és ha beindul, akkor még az is felkapja a fejét, akit egyébként hidegen hagynak a motorok. Végre elfogytak az autók, mi következtünk, motorosok. Szépen kettesével begyűjtötték a papírokat, mókoltak valamit a bódéban, majd mehettünk. Az én Tibike barátom volt az utolsó, odaadja a forgalmit és a jogsiját, a személyit nem. De a vámos azt is kéri. Az momentán nincs itt, de a jogosítvány is fényképes igazolvány, amit mindenhol elfogadnak, mondja Tibike. Igen, feleli a vámos, mindenhol, kivéve határátlépéskor, mert ide vagy személyi, vagy útlevél kell. Először zúgolódtunk, aztán próbáltunk a tiszt szívére hatni, de nem sikerült, ha nincs személyi, nincs átkelés! Az én drága barátom mindent hozott magával, csak a személyi igazolványát hagyta otthon. Mivel nem volt mit tenni, haza kellett "ugrani" érte, az úgy saccra bő 500 kilométer, de megígérte, hogy hazamegy, magához veszi az igazolványt, és indul is vissza, valamikor éjjel érkezik. Boldog nem volt, de nem is duzzogott, azt mondta úgyis motorozni jött.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6848.JPG" alt="img_6848.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"> Visszafordulás a határról. A legfontosabb irat maradt otthon.</p>
<p>Én a többiek után eredtem, a csapat zárójaként. Nagyváradot elkerülve mentünk a cél felé, Krisztián elől, én hátul, közöttünk töltelékként a vidéki motorosok. <em>Ezt nem degradáló szóként használom, hanem tényként. </em>Rengeteg kis falun gurultunk át, az első nagyobb település Élesd, ott tartottunk egy cigiszünetet (valamennyien bagóztak), Krisztián közölte, most jó rész jön, itt mindenki menjen a saját tempójában, mert lehet élvezkedni. Nos a <strong>764</strong>-es út nem <em>csak</em> egy jó rész, hanem fantasztikusan <strong>JÓ</strong>, jobb mint az osztrák 69-es, és lehet hogy veri az albán SH 20-ast is. A nagyjából 40 kilométeres szakasz vadonatúj burkolattal, csodaszép természeti környezetben kanyarog, még az sem rontotta el az örömömet, hogy néhol kavicsok lestek a gyanútlan motorosra. Jó tempót sikerült mennem, elsőnek értem az út végére, mindenkit levadásztam egyenként. Forgalom nulla, a fiúkon kívül mást nem kellett kerülgetni, és még szemből se jött senki. Csoda időben, csoda úton mentünk, csak azt sajnáltam, hogy Tibike nincs itt velünk. Az út végén, az egyetlen elágazásnál álltam meg, itt beszéltük meg a találkozást. Jól esett az árnyékban várakozni, nem sokáig maradtam egyedül, először egy kutyus, majd két malac adta a társaságot. Kisvártatva Krisztián is befutott, innentől együtt vártuk a többieket.<em></em></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6857.jpg" alt="img_6857.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"> Sok a kóbor eb Romániában, na de kóbor malacok?</p>
<p>A harmadik bagó után már gyanússá vált a dolog, kezdtünk szedelőzködni, hogy megkeressük a bandát, hátha valami baj történt. Már a kesztyűt húztam, mikor befutottak a többiek, mindenki leparkolt, rágyújtott, majd kiderült, az egyikükre rájött a fosás. (<em>Ő volt a legfiatalabb a csapatban, az egyetlen 40 év alatti. Egy kerekképű jókedélyű figura, akit még a többiek is parasztgyereknek hívtak. Mikor elmondtam az alcímben szereplő mondókát, mindenki dőlt a röhögéstől, hiába, egy újszülöttnek minden vicc új.)</em> Kezdett beborulni az ég, ideje volt indulni, a szállást még 22 kilométerre jelezte a navi. A hátralévő darabon az útminőség ugyan romlott, de gyönyörű természeti környezetben, egy hasadékban folytattuk az utunkat, ahol egy patak is csordogált az út mellett, szinte giccses volt a látvány. Néhol a hegyből csorgott a tiszta víz, nagy kannákkal gyűjtötték a helyiek az <em>élet vizét</em>, mi is megtöltöttük a palackjainkat.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6849.jpg" alt="img_6849.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A kopaszoknak kinő a hajuk, a sánták futni kezdenek tőle. Állítólag...</p>
<p>Az eső elkezdett esni, de már csak percekre voltunk a céltól, nem öltöztünk be esőruhába. A faluban én jobbra, a többiek kicsit feljebb balra fordultak, megérkeztünk a Turulba. Most már komolyabban esett, és se recepció, se élő ember akitől bármit kérdezhettem volna, így az első faház teraszára menekültem. Sisak le, kicsi szuszi, aztán megkerestem a tulaj számát, és hívtam. Szinte azonnal felvette, semmi nyelvi probléma, azt ígérte máris jön. És tényleg, pár perc alatt befutott egy öreg "malac" Passat-al. A 6-os faház várt minket, vázoltam a szitut, bólogatott, de különösebben nem zavarta, hogy egyedül érkeztem. Elmondta a fontos dolgokat (wifi, melegvíz, közeli bolt), megkaptam a kulcsot, és elporzott. Vagyis inkább elfröcskölt az egyre jobban szakadó esőben. A ház az egyszerűnél is egyszerrűbb, kint egy kis terasz, két pad közte asztal, bent egy kicsi franciaágy középen, két heverő oldalt, kisasztal kisszék, fogas, és egy kicsi zuhanyzó-wc blokk. Extraként fűtő-hűtő klíma, meg egy kicsi tv. Szétpakoltam a cuccaimat, letussoltam, és feltettem tölteni a merülőben lévő dolgaimat.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6978.JPG" alt="img_e6978.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">A tulaj kérte, ne hagyjak kint kaját, mert a medvéknek jó orruk van.</p>
<p>Úgy döntöttem meglátogatom a többieket, de mégsem mehettem üres kézzel, így az út túloldalán lévő boltban kezdtem. Vettem egy hatos sört, és a gyengülő esőben átsétáltam a kempingbe, ami párszáz méterre volt tőlem. A többiek a közösségi térben vacsoráztak, olyan terülj asztalkámmal, amiről talán csak polippörkölt hiányzott. Így már értettem a nagy dobozokat, ennyi kaja otthon a frigóban sincs. Egyedül az italválaszték volt gyenge, "csak" másfél liter pálinka, néhány rekesz sör, és vagy 10 liter üdítő alkotta, se konyak, se pezsgő... Kaptam finom zsíros kenyeret, kipattintottam hozzá egy sört, és ellazítottam magam. Kérdezték mi van a barátommal, de hiába hívtam nem vette fel, tehát úton van. Tudtam, hogy jelentkezik amint teheti, lehet hogy a papírjaival lazán bánik, de egyébként abszolút megbízható.</p>
<p>Ment a sztorizás, mindenki elmondott valami történetet a múltból, és úgy láttam, a dundi fiút szeretik froclizni, de jól viselte. Mivel mindenki bagózott, este 10-re úgy éreztem magam mint egy hamutartó (a leszokott dohányosok a legnagyobb nácik), így hát elköszöntem, de előtte még megállapodtunk a reggel 9 órai indulásban, ha nem szakad az eső. Ami közben elállt, de sanszos volt a folytatás. A barátom írt, otthon is esik, így csak reggel indul vissza, ha eláll addigra. Miután visszaértem a panzióba újra rákezdett, akkora zuhé kerekedett, hogy hömpölygött a víz a ház előtt. Végül úgy aludtam el, hogy másnap vagy motorozunk, vagy alkoholizálok a fiúkkal.</p>
<p>Az éjszakai viharban elment az áram, így a bolt sem működött reggel. Olajoshalat ettem, és porból készült kávét ittam, nem így képzelem a tökéletes reggelit, de mivel ez egy "csöves" túra, túltettem magam rajta. Melegvíz szerencsére folyt a csapból, így a tisztálkodás nem okozott problémát, 9 előtt pár perccel a kempingben voltam, ahol a következő kép fogadott:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6866.JPG" alt="img_6866.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Mindenki gatyában, másnaposan várta sorsa jobbra fordulását.</p>
<p>Mivel szeretem a pontosságot (az egyik ok amiért egyedül megyek túrázni, hogy ne kelljen várni senkire), én már indultam volna tovább, de Krisztián és a kerekképű Csaba azt kérte várjak, 10 perc alatt útrakészek. Na jó gondoltam, annyi csak belefér, de azért nekivetkőztem, mert nem bíztam bennük 100%-ig. Éppen írt Tibike, hogy indul vissza, délután valamikor érkezik, remek hír. Nekünk fél 10-re sikerült az indulás, a többiek még vakaróztak, hogy majd utánunk jönnek, ha helyreáll a béke a gyomrukban. Vagy nem, de ez kiderül napközben. Krisztián tervezett egy kb 200 km-es karikát, aztán majd meglátjuk, eléggé lógott az eső lába, az átrendezheti a napunkat. Ő ment elől, Csaba középen, én pedig zártam a sort, és mivel neki is Sena szettje van, tudtunk dumálni útközben, elindult az első nap Biharban.</p>
<p>folyt. köv...</p>
<p>galéria:</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6865.jpg" alt="img_6865.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6846.jpg" alt="img_6846.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6979.JPG" alt="img_e6979.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6855.jpg" alt="img_6855.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F29%2Fbihari_csoves_tura_132_ev_vissza_a_hatarrol_gyors_menet_egy_harley-vel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F29%2Fbihari_csoves_tura_132_ev_vissza_a_hatarrol_gyors_menet_egy_harley-vel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F29%2Fbihari_csoves_tura_132_ev_vissza_a_hatarrol_gyors_menet_egy_harley-vel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bihari csöves túra. Gyors menet egy Harley-vel."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/29/bihari_csoves_tura_132_ev_vissza_a_hatarrol_gyors_menet_egy_harley-vel#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18179221" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
románia
motorostúra
bihar
blog.hu_címlap
Yamaha
motorozzvelem.blog.hu
yamaha_mt_09_sp_2021
turul_panzió
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_6839.jpg
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6839.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/19/yamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar
Yamaha Tracer 9 GT+ teszt. Ez nem EVOLÚCIÓ, ez már REVOLÚCIÓ!!!
2023-07-19T11:25:42+02:00
2023-07-19T11:25:42+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>Már az összes Tracer 9-et próbáltam, sőt még a Niken-t is. Az egyikkel 3000 kilométeres túrát teljesítettem, tehát mondhatom, ismerem a típust. A tavalyi év egyik legtöbb pontot kapott motorja, nálam a Tracer 9 GT lett. Nem volt olcsó, de sok pénzért legalább sok jóságot adtak, egyedül azt a fránya indexet nem vette vissza. És most itt ez az új, aminek a neve után tettek egy "meg" jelet, és 800 000 forinttal még többet kérnek érte. Hmmm, mi lehet az a<span> </span><strong>plusz</strong></em>,<em><span> </span>ami ennyibe kerül? Csak nem ez az első Yamaha ami automata irányjelző kapcsolós? Nézzük meg.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/2023_yamaha_tracer_9gt_plus_review_details_price_spec_03_1.jpg" alt="2023_yamaha_tracer_9gt_plus_review_details_price_spec_03_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p style="text-align: center;"> <a href="https://www.yamaha-motor.eu/hu/hu/products/motorcycles/sport-touring/tracer-9-gt-plus-2023/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">https://www.yamaha-motor.eu/hu/hu/products/motorcycles/sport-touring/tracer-9-gt-plus-2023/</a></p>
<p>A tesztmotort 118 kilométerrel kaptam meg, tehát rám hárult a bejáratás nemes feladata. Ez a példány, az alapfelszereltségen kívül kapott egy tankpad szettet, "bakancsot" az oldalsztenderre, egy hátsó dobozt platnival, valamint telefontartót. De mi is az alapfelszereltség? A fenti linkben részletesen benne van minden, de tényleg sok a plusz a sima GT-hez viszonyítva, ezeken szaladjunk át. A legfontosabb talán a radaros, távolságtartó tempomat, ami a beállított értéktől függetlenül képes lassítani vagy gyorsítani, az előttünk haladó jármű sebességéhez igazodva. Természetesen nem csak a gázt kezeli, hanem a féket is, valamint bele korrigál az elektromosan vezérelt futóműbe is, ha szükséges. Aztán az új gyorsváltó, amit minden szituációban lehet használni, a gázmarkolat állásától függetlenül. Személyes kedvencem az óriási színes műszerfal, 7"-os méretben valóságos tabletet kapunk, amit a szintén csak a plusz változathoz adott új kapcsolókkal kezelhetünk. A különleges fényezés, és a spéci ülés már csak optika, de így legalább a szemünk is jóllakik ezért a kis "aprópénzért".</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6739.JPG" alt="img_6739.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Én biztosan ebben a színben venném, ráadásul odavagyok a kék felnikért. Egy csepp kék jutott az idomokra, és az üléseket is kék cérnával varrták. A technikát a már bevált CP3-as blokk mozgatja 119 lóerővel, amit végre nevesített menetprogramokkal variálhatunk. A mennyiség nem változott -négy-, de logikus neveket kaptak. <strong> STREET, SPORT, RAIN, CUSTOM</strong>, jól elkülönülő érzetet adnak, az utolsónál pedig mi dönthetünk, gyakorlatilag rengeteg paraméterből állíthatjuk össze a dedikált beállítás csomagot. A döntésünk természetesen befolyásolja a futóművet is, sportban keményebb, míg street-ben lágyabb a csillapítása, de még rain-ban sem csinál ringatózó csónakot belőle, az átlag magyar utakra a street a jó választás. A menü használatához nem kell ledoktorálni, ám érdemes elolvasni a kezelési utasítást, ez már nem az a motor, hogy <em>csak</em> <em>felülsz</em><em> és mész</em>.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6782.JPG" alt="img_e6782.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;"> Kütyük minden mennyiségben, órákig lehet (kell!) ismerkedni vele.</p>
<p>Indulás előtt levettem a hátsó dobozt, számomra olyan, mint púp a háton, egynapos kanyarvadászatra nem kell. A 19 literes tank, és a kijelző szerinti 5 literes átlagfogyasztás ritka benzinkút látogatást sejtetett. <em>(a nap végére lement 4,5 liter/100 km-re, tehát akár 400-at is lehet menni két tankolás között) </em>A 820 milliméteres ülésmagasság nekem tökéletes <em>(növelhető 15 mm-el szériában)</em>, a lábtartók és a széles kormány kényelmes, a 223 kilós feltankolt motort könnyedén, teletalppal tartottam megálláskor. Ha pedig gurul, elpárolog minden kiló róla, pont olyan mint egy naked. Az indításhoz kell kulcs, én nem bántam, ettől "valódibb" a procedúra. Az indító megnyomása után a megszokott, mérges hangon röfög a gép, ez a blokk tényleg telitalálat. A leállításkor futó beállítások nem vesznek el, így nem kell minden indulás után újra konfigurálni. Kuplung, váltó a szokásos, régi ismerős a többi háromhengerestől, hibátlanul teszi a dolgát. </p>
<p>Mivel nagyon kíváncsi voltam a spéci tempomatra, egyből az M2 szombat délelőtti mélyvizébe ugrottam. A 110-es szakaszon beállítottam 112-re, beálltam a külső sávba, és vártam a csodát. Nem is kellett sokáig várakoznom, utolértem egy 89-el haladó autót, a radar szépen visszavett a tempómból, és ráált az előttem haladó sebességére. A két jármű közötti távolság is állítható, négy lépcsőben, közelebb enged hozzá, vagy messzebb tart tőle. Ha bementem a belsőbe, szépen felgyorsított 112-ig, majd azt tartva haladtunk tova. Próbaképpen rágyorsítottam az előttem guruló kocsira, és mikor a radar veszélyesnek ítélte a manővert, pirosba borította a műszerfalat, hatalmas háromszög felkiáltójellel!! Elvettem a gázt, de a leírás szerint, akár fékkel is beavatkozik a rendszer, ha nem reagálok a figyelmeztetésre. Tehát a két lámpa közé beépített radar jól végzi a dolgát, figyel, figyelmeztet, és ha kell be is avatkozik. Tudom, lehet mondani, hogy hülyeség az egész, elveszi a vezetés élvezetét, de az az igazság, hogy minden ami könnyebbé és biztonságosabbá teszi a motorozást, hasznos. Szerintem a berúgókart nem sírja vissza senki, pedig az önindító is eretnekség volt egykoron. A sebességtartó újdonsága az is, hogyha emelkedőn lassulni kezdünk, kitesz a műszerfalra egy "válts vissza" ikont, és a fokozat cseréje nem kapcsolja ki az elektronikát. A gázmarkolatnak van negatív állása is, tehát ha ki akarom lőni a tempomatot, elég visszafelé mozdítani a gázkart és old a rendszer. <span> És ha valaki ezekre kütyükre nem gerjed, annak ott az alap Tracer 9, majd két millával olcsóbban. </span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-07-18_060159.png" alt="kepernyokep_2023-07-18_060159.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p>Mire elértem a Vác feletti kanyarokat, jól kijátszottam magam, ideje volt megnézni, mit tud ha én nógatom. Nos, filmes idézettel szólva: <em>"úgy befekszik a kanyarba, mint cica az ágyba". </em>Salgótarjánban tankoltam, majd jött a Ceredi szerpentin, ott sem vallott szégyent. Ózd után Egernek fordultam, és meg sem álltam Szarvaskőig, ahol egy remek <em>cafe cortado</em> várt a Makákó Kávégyárban. Ha Eger, akkor Mátra és a 24-es, mire begurultam a Palóc piac elé, már nem sok majrécsík maradt a hátsó gumin. Tehát mondhatom, a futómű remekül vizsgázott, és a fékre sem lehet panaszom. Apropó fék. A GT+ viseli a Yamaha birodalom legnagyobb hátsó féktárcsáját, 267 mm, sima GT 245 mm, R1M 220 mm. Hoppá!</p>
<p>A menettulajdonságokkal sincs hiba, szinte erősebbnek éreztem a sajátomnál, pedig 30 kilóval nehezebb. Sport állásban igazi sprint bajnok, és ebben remek partner az új gyorsváltó is. Elfogadom, hogy ritka az a szituáció mikor teligázzal kell visszaváltani, de előfordulhat. Ahogy az is ritka, hogy motorféknél kelljen vissza vagy felváltani. De ha a sors úgy hozza, ennek a szerkezetnek ezek sem okoznak gondot, a GT+ megkönnyíti az életünket. 119 lóerő nem a világ, mentem már jóval erősebb motorokkal is. De közúton nem nagyon tudok olyat elképzelni, hogy ez ne lenne elég mindenre. Úgy lő ki induláskor mint <em>Road Runner </em>a rajzfilmben, ugyan nem tépi le a fejem, mégis határozottan tol. Erőteljes gyorsításkor, fehér aszfalton, harmadikban villogtatta a kipörgésgátló ikont a műszerfal. És hozzáteszem, 6000 fölé nem forgattam, hiszen bejáratós még. Lehet maradi vagyok, de az első olajcseréig én kímélem a technikát.</p>
<p>Az első 200 kilométer alatt szerettem az ülését, de utána már ezen is fészkelődni kellett. Mivel minden motorra panaszkodom, úgy tűnik a hiba az én "készülékemben" van, csontosseggűeknek csak a zselébetét segíthet. Viszont a többi részem jól érezte magát, tehát a kormány és a lábtartók jó szögben állnak. Mivel ezen a gépen van középállvány, az oldalsztender kihajtása odafigyelést igényel. Nagyon sűrű a bal oldal, a nagy, pedálformájú taposó felület, sok szabad területet elfoglal. A tükrök hibátlanok, max 10% marad ki a mögöttes látványból. Alapvetően jó vele motorozni, mindent jól csinál, előnye rengeteg, hátránya viszont alig van. A Yamaha a Tracer 9 GT+ estében nem csak simán <em>evolúciót</em>, hanem valóságos <strong></strong><em>REVOLÚCIÓT</em> hajtott végre.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6785.JPG" alt="img_e6785.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Apró szárnyacskák az idomok alatt, és a plusszos ülés.</p>
<p>Tehát erős dicséret illeti a motort, mégis van valami ami nagyon fáj. Nekem jobban mint bárki másnak, talán mert annyira vágyakozom utána. Az automata index hiánya. Ez a motor már szinte magától megy, tabletet kapott, zenélhetek, navigálhatok, de az indexet nem veszi vissza magától. Ezt én egy nagyon fontos biztonsági tényezőnek gondolom, a kint felejtett irányjelző súlyos balesetet okozhat. Ezért nem fér a fejembe miért nem teszik bele azt a kb 10 jen értékű chipet. Ha ezt tudná, és még a plexit is motor mozgatná, azt gondolnám Hamamatsuban megalkották a tökéletes motort. <span>Ja igen a plexi. Ha muszáj savaznom még valamit, az a plexi. Alsó állásban ezen is olyan turbulenciát csinál, hogy szívem szerint pisztolyt rántanék rá, itt a kevesebb lehetne a több, de tövig felhúzva valamelyest javul a helyzet. Csakhogy 40 fokban teszteltem, leginkább a szél hiányzott, nem a védelme. Ez örök téma a Traceresek között, 180 centi alattiaknak jó, a magasabbaknak pedig nem. <em>(Egyébként megvan a megoldás, de azt majd a következő posztban írom meg.) </em> </span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6808.JPG" alt="img_6808.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p><span>Úgy hiszem a Yamaha ezzel a bringával erősen feladta a leckét a többi gyártónak, ha van is hasonlóan sokat tudó és jól kinéző motor ebben a méretosztályban, akkor az valószínűleg többe kerül. Eddig sem volt rossz motor a Tracer, most viszont közel került a <em>nagyon jó</em>-hoz. Jöhet a pontozás, nézzük javít-e a tavalyi GT 62 pontján.</span></p>
<p><span>Pontozás:</span></p>
<p><span>1., külső: nincs mibe belekötni, nagyon jó kiállású vas, 10 pont.</span></p>
<p><span>2., motor: szintén zenész, jól megy, keveset eszik, 10 pont.</span></p>
<p><span>3,. kényelem: a szélvédő és az ülés ront rajta (az én testalkatommal), 8 pont.</span></p>
<p><span>4., elektronika: egyszerűen csúcs, majdnem tökéletes, de rendszámot izzó világítja meg, vicces. Ja, és a nem automata index nagyon fáj, 8 pont.</span></p>
<p><span>5., fék-futómű: beleköthetetlen, 10 pont.</span></p>
<p><span>6., használhatóság: gyakorlatilag remek túramotor, gyári oldaldobozok, nagy tank, igazi hosszútávfutó, 10 pont.</span></p>
<p><span>7., kéne faktor: nagyon rezgeti a lécet, ha nem szeretném ennyire a mostanit, már rendelném is, 9 pont.</span></p>
<p><span>Összesen: 65 pont. Ez az eddigi legtöbb pontszám, egyelőre Ő a bajnok.</span></p>
<p><span>Motoros pályafutásom egyik legmeghatározóbb szereplőjéhez volt szerencsém. Egy nagyon felszerelt, élvezetesen motorozható, emellett biztonságos és takarékos bringával mehettem, nagyon könnyű beleszeretni. Mikor vittem vissza a forgalmazónak, azon agyaltam, hogy ha ezt a technikát beleépítenék az én motoromba, akkor az lehetne számomra a tökéletes motorkerékpár. Szeretem a kütyüket, a nagy kijelzőt, az elektromos segédeket, a blokk bőven elegendő, idomokra meg nem tartok igényt, kedves Yamaha, csinálj <strong>MT 09 SP +</strong>-t nekem jövőre. Ritkán ömlengek ennyire, de ez tényleg fain bringa. Ha valaki hasonlón gondolkodik, feltétlenül próbálja ki a GT+-t.</span></p>
<p><span>Galéria:</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6800.JPG" alt="img_e6800.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Jó méret, és grafika, a dőlésszög is eltalált.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6803.JPG" alt="img_e6803.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>A plexi állítása zseniálisan egyszerű. Végre USB port van szivargyújtó aljzat helyett!!</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6820.PNG" alt="img_6820.PNG" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Egy dobozra nem mondom, hogy szép, de itt legalább passzol a festés.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6752.jpg" alt="img_6752.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Középen van a radar, felette a dőlés érzékeny kanyarkövető ledek. Azt a "sima" GT is tudja.</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6761.jpg" alt="img_e6761.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: center;"><span>Az oldaldobozok konzoljait ügyesen integrálták, nincs mászóka hátul..</span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F19%2Fyamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F19%2Fyamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F19%2Fyamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yamaha Tracer 9 GT+ teszt. Ez nem EVOLÚCIÓ, ez már REVOLÚCIÓ!!!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/19/yamaha_tracer_9_gt_teszt_kell_az_a_radar#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18166030" border="0" /></a><br /></p>
index
blog.hu
motorozás
totalbike
blog.hu_címlap
Yamaha
Yamaha_Tracer
motorozzvelem.blog.hu
motorozzvelem
yamaha_tracer_900_gt
yamaha_mt_09_sp_2021
yamaha_tracer_9_gt_+
tracer_9_gt_+
0
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/2023_yamaha_tracer_9gt_plus_review_details_price_spec_03_1.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/05/motoros_furcsasagok_3_halal_az_uatkon
Motoros furcsaságok 3.
2023-07-05T19:06:27+02:00
2023-07-05T19:06:27+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><strong><em>A halálra senki sem vágyik, mégsem lehet elkerülni, mindenki meghal egyszer. De a mikor és a hogyan, na az nagyon nem mindegy. Szomorú, ha egy motoros fiatalon, baleset következtében hal meg, mert az valaki figyelmetlensége miatt történik, egy rossz döntés következményeként. Ezért lehet felelős, a magát túlvállaló motoros, de a telefonját buzeráló autós is, hisz egyikünk sem szent. Hogy a családnak mit jelent ez, abba bele se merek gondolni.</em></strong></p>
<p><strong><em>A balesetek 90%-ban emberi hibából adódnak. A maradék tízből 9% az úthiba, és 1% a jármű, vagy estleg a pilóta "meghibásodásából" eredhet. Induljunk onnan, hogy nekünk motorosoknak csak két kerekünk van, és nincs karosszéria a testünk körül. Ezért nagyon fontos, hogy védjük sisakkal, kesztyűvel, csizmával, protektorokkal, és vezetéstechnikai tréningekkel, de ezek csak a csillagok szerencsés együtt állásakor segítenek megmenteni a komolyabb sérülés(ek)től, vagy a haláltól. Ugyanilyen fontos, hogy az egyéb járműveket vezetők is figyeljenek ránk, vegyenek észre. Mivel a forgalomban való részvétel társas "játék", MINDEN résztvevőnek úgy kell(ene) benne részt venni, hogy lehetőleg ne üsse ki magát, vagy másokat. </em></strong></p>
<p><strong><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/baleset.jpg" alt="baleset.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></strong></p>
<p><br />Igenis, hogy van jobb és rosszabb halál. Én inkább halnék meg motorozás közben egy sajáthibás balesetben, mint pelenkázás közben az elfekvőn. Nyugodtan tartsatok hülyének, de ha belegondoltok, Ti melyiket választanátok? Csak ez nem egy egyszerűen eldöntendő kérdés lesz, itt a sors fog választani. </p>
<p>"Aki nem kockáztat, nem is nyerhet", tartja a mondás. Nemrég öten haltak meg egy tengeri merülés során. Veszélyes dologra vállalkoztak, de rosszul sült el, végleg a mélyben maradnak. Előtte egy magyar srác akarta meghódítani a világ legmagasabb hegycsúcsát, de sajnos Ő is eltűnt, örökre fent marad a csúcson. Hittek magukban, komolyan készültek a feladatra, de a természet erősebb volt. Megpróbálták azt, ami csak keveseknek sikerült, és ők sajnos nem jártak sikerrel. De olyan dolog közben haltak meg, amit szerettek csinálni, ami az életük értelme volt, és készen álltak odaadni a sikerért. Én ezért nem felelőtlennek tartom őket, hanem hősöknek. Verseny közben, küzdelem közben meghalni dicsőség, mert minden sportban benne rejlik a veszély.<em> </em>Egy életet le lehet élni a fotelban ülve papucsban, csak úgy mi az értelme?</p>
<p>A közlekedés veszélyes üzem. Sajnos Magyarországon a motorral való közúti közlekedés is az extrém sportok közé sorolható, elég ha végigmegy valaki bármelyik autópálya külső sávján, vagy az alsóbb rendű utak 70%-án. A kátyúk mennyisége már kimeríti a <strong>közúti</strong> <strong>veszélyeztetés </strong>fogalmát, és ehhez még hozzá jön az óriási forgalom. Hiszen ezeken a szar utakon járnak az időre hajtó csomagszállítók, a béna kezdők, száguldozó szuperautósok, csendben lopakodó villanyverdák, óriási teherautók, megkopott reflexű idős sofőrök, taxisok, csajok, és hogy ezt még fűszerezzük, a bringások, valamint az újkor gladiátorai, a semmilyen tapasztalattal nem rendelkező rolleresek. Na itt szép életben maradni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/katyu.jpg" alt="katyu.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Jobbra tarts! ...anyád...</p>
<p>Készülnek statisztikák az ittas vezetőkről. Készülnek statisztikák a gyorshajtókról. De még nem hallottam a rossz utak miatt történt balesetekről készített statisztikáról. Most nem egy elgörbült felnire vagy defektes gumira gondolok, habár a <em>"kátyúkár"</em> kifejezés is igazi Hungarikum. Tegyük fel, hogy szabályosan, 90-el megyek az országúton, és egy későn észrevett gödör miatt átsodródom a szembe sávba, ahol elgázol az ott érkező autó. Ki a hunyó? Én a motoros, mert nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedtem, vagy az autó vezetője, mert éppen egy üzenetet olvas a telefonján, ahelyett hogy előre nézne, hiszen akkor talán meg tudna állni? Van baj gazdagon, a példákat napestig lehetne sorolni.</p>
<p>Csakhogy Magyarországon szinte sehol nem jók az <em>"útviszonyok".</em> Úgy hozta az élet, hogy az idén az összes autópályán jártam, autóval. Botrányos, felháborító, sőt egyenesen undorító amiket tapasztaltam. A külső sávokat annyira kijárják a kamionok, hogy ott leginkább csak spéci futóművel szerelt, esetleg Dakarra felkészített autóval szabadna menni. Gödrök, kátyúk, gyűrődések, némelyik autógyárnak nincs ilyen rázópályája. Az M3-as Pesti szakaszán, a Szentmihályi úti felüljárón átlagban napi 6-7 dísztárcsa hever a korlát mellett, amiket a külső sáv pattint le. Ezért szeretnék inkább a belső sávban menni, de oda csak a száguldozó suvoknak, és a manager Superb-eknek van bérletük. Tempomatot nem is tudok használni, mert nincs olyan tartomány, amivel stabilan, mondjuk kettő percig tudnék haladni, mert szó szerint letolnak, ha 140-el cammogok. És ezért a rémálomért 5500 forintot kérnek 10 napra, autópálya használati díj gyanánt. Ha ezt a pénzt, és amit a kamera rendszerekre költöttek el -amik alatt mindig jó az úttest-, inkább aszfaltba forgatták volna, talán most kedvezőbb lenne a kép. Ha jól tudom M. Lőrinc szerezte meg a magyar autópályák koncessziós jogait. <em>Szia Uram, aszfaltozás érdekel? </em>Ez a 9 százalék.</p>
<p>De térjünk vissza a 90%-hoz. Nekem senki sem tart fegyvert a halántékomhoz, hogy járművel közlekedjek, pláne motorral, ez az én döntésem. Azért mégis klassz lenne nem úgy indulni minden útra, hogy lehet, ez lesz az utolsó? Mondjuk én már könnyen pofázok, eléggé idős vagyok ahhoz, hogy megkomolyodjak. Már nem kell a hangos kipufogó, már nem akarom mindenáron ledarálni a majrécsíkot a gumiról, és nem fakadok sírva, ha várnom kell 4-5 autót mire előzni tudok, már nem fontos az a pár másodperc előny, amit egy veszélyes manőverrel nyerhetek. De emlékszem, amikor fiatalabb voltam, ezek nagyon is számítottak, ilyen a motoros vér, szinte keressük a veszélyt, sokunknak ez a sava borsa a motorozásnak. Visszatekintve viszont azt kell mondjam, minden balesetemet kivédhettem volna, ha türelmesebb vagy figyelmesebb vagyok. Mehettem volna lassabban, mikor a Versysel leestem egy kanyarban. Várhattam volna kicsit a Transit mögött, mikor elcsaptak a Bulldoggal. Albániában pedig talán kiszúrhattam volna az olajfoltot a Bestiával, ha nem a mikrofonba mondom épp az élményeimet. <em>Volna-volna-volna.</em> Te kedves olvasó légy figyelmesebb az úton, tanulj az én hibáimból!! De legyen figyelmesebb az autóban, buszban, traktrorban ülő sofőr is, férjen már bele az a pár másodperc, amennyivel később, mögém fordul ki az útra. Megspórolhat a motorosnak egy életet, jobb esetben törött csontokat, és magának egy csomó hercehurcát. <strong>Csak pár másodpercről van szó, megéri?</strong></p>
<p><strong></strong>És mi az 1%? Egy rosszkor kapott defekt, egy elszakadó lánc miatt blokkoló kerék, esetleg egy váratlanul letörő fékkar. De lehet akár sztrók, vagy szívroham is a kiváltó ok, de ez már tényleg csak a legritkábban fordul elő, ám a kivétel ebben az esetben is erősíti a szabályt. Ezek szinte kivédhetetlenek, hiszen egy eszméletét vesztett motoros nem tudja kontrolálni a motorkerékpár mozgását.</p>
<p><span>2005-ben, miután elütött egy autó a mentősök újraélesztettek, mondhatni "bebikáztak", tehát kicsit jártam odaát. Nagyjából egy év kellett a rehabilitációmhoz, és maradt pár apróság, amit el kell viseljek életem végéig. És szerencsésnek tartom magam, hogy ennyivel megúsztam, ott is maradhattam, vagy tolószékbe kerülhettem volna, de én mázlista vagyok.</span></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/zolika_0002_new_2.jpg" alt="zolika_0002_new_2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;"> Három másodperc, kb ennyin múlt.</p>
<p>Tudom, hülyeség azon rugózni, hogy <em>"mi lett volna ha"</em>, mert ez már a múlt, akkor két járművezető hozott rossz döntést. De talán, ha olvassa ezt a fiatalabb, vérmesebb generáció, és eszébe jut, mikor a lassan haladó autó, teherautó, lakóautó, vagy bármi mögül ki-kitekintget egy kanyar előtt, mert menne már, elkerülhető lesz egy baleset.</p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F05%2Fmotoros_furcsasagok_3_halal_az_uatkon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F05%2Fmotoros_furcsasagok_3_halal_az_uatkon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F07%2F05%2Fmotoros_furcsasagok_3_halal_az_uatkon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Motoros furcsaságok 3."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/07/05/motoros_furcsasagok_3_halal_az_uatkon#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18156924" border="0" /></a><br /></p>
motoros
blog.hu
motorosok
blog.hu_címlap
motorosbaleset
motorozzvelem
halál_az_utakon
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_3668.jpg
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/baleset.jpg
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/28/egy_punci_amit_nem_tudtam_meghoditani_masodik_resz
Egy "punci" amit nem tudtam meghódítani. I'll be back.
2023-06-28T18:38:41+02:00
2023-06-28T18:38:41+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>A reggeli szüttyögésemnek menetrendje van. Mivel keveset alszom, korán kelek, ha szerencsém van, 5 óra körül. Telefon a kézbe, megnézem jött-e email, vagy üzenet, kinek van szülinapja, kis szörfözés a neten (megdöbbentő mennyire része lett ez már sokunk életének), aztán megyek tusolni, hajat mosni. Ez elvisz megközelítőleg egy órát. Utána kihúzogatom és elrakom a töltőket, és tulajdonképpen a fogmosó szetten kívül minden egyéb holmimat is összecsomagolom, be a táskába, majd összekészítem a tanktáskát, ami napközben kellhet az oda kerül. Ez a következő félóra. Lehordom őket és felkötöm a motorra, ez 15-20 perc. Ha 7-től lehet enni, én az elsők között vagyok, ritka hogy megelőz valaki. A reggelit nem kapkodom el, de nem is húzom az időt, átlagban az is fél óra. Ezután fogmosás, majd ... tudjátok mi, sisak, kabát, kesztyű kézbe, kulcs leadás és fizetés -ha addig nem tettem meg-, 8 körül ülök fel a paripára. </em></p>
<p><em>Ha ez rendszer felborul valamiért, az elront-hat-ja a hangulatom, de Debrecenben minden flottul ment, jókedvűen vágtam neki a napnak.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-06-15_071959.png" alt="kepernyokep_2023-06-15_071959.png" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>Egy nagy MOL kútnál tankoltam, ittam egy "rendes" kávét, beállítottam Ártándot úticélnak, és megkezdtem a túra első napját. Debrecen és Hosszúpályi között építették az utat, lassan haladtam. Aztán kitisztult a pálya, és végre felgyorsultam, viszont tartottam a 90-et, nem rohantam. Az Ártándi határon nem volt előttem senki, megnézték a személyimet, és mehettem Isten hírével. A túloldalon beállítottam a végcélt, és elindultam Erdély felé.</p>
<p>Románia mindjárt új dolgokkal fogadott, Nagyváradig (pedig közel van) két olyan Dákót (Dacia) láttam, amilyet itthon még nem. Aztán az is feltűnt, hogy nincsenek magyar feliratok, csak románul írnak ki mindent. Nagyvárad egy nagy útépítés, kaotikus forgalommal, a beszűkített sávokon még szlalomozni sem lehetett. Miután elhagytam, az E79-es hibátlan aszfaltján gurultam tovább, kisebb falukon és városokon át, majd az út bekanyargott egy erdőbe, ahol ízelítőt kaptam a román vezetési kultúrából. Egy öreg BMW kombi olyan vehemenciával törtetett előre, hogy nem érdekelte sem a záróvonal, sem a beláthatatlan kanyar, az elsősége felülírta az észszerűséget. Mindenkit letakarított maga elől, de ez nem lehet egyedi, mert senki sem villogott szemből, inkább engedték bomolni.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-06-15_072209.png" alt="kepernyokep_2023-06-15_072209.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kiérve az erdőből, a távolban már kezdtek feltűnni a hegyek. És valami más is, felhők. Egyelőre nem látszottak veszélyesnek, de egyben biztos voltam, az esőt nem úszom meg. Üzemanyaggal még jól álltam, mégis úgy gondoltam, jobb ha teli a tank, mielőtt elkezd esni. Egy "vadnyugati" jellegű kúton megálltam, csurig töltöttem a tartályt, majd félreálltam beöltözni. A díszlethez tartozó műló egykedvűen nézte, ahogy belebújok a sárga ruhámba, csak az esőkesztyűt nem vettem fel, és a kukászsákot nem húztam a csizmára, még bíztam. Hiba volt.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/lo_1.jpg" alt="lo_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Kisvártatva utolértem az esőt, de egyelőre nem szakadt, ha csak ennyi -gondoltam- nem lesz baj. De, baj lett, úgy mentem bele a komolyabb esőbe, mint mikor alagútból jössz ki, befelé semmi, kifelé vihar. De még ez is fokozható, az igazi cunamiba az útvonal legélvezetesebb részén futottam, mikor elindult az út felfelé, és nekem dupla gyorsítósáv jutott. Néhány kamion kivételével a forgalom is megszűnt, szárazon ez maga lehet a kánaán. Az eső pillanatok alatt olyan mennyiségben kezdett esni, hogy a nedvesség a sisak minden eresztékén beszivárgott. A plexi és a szemüvegem csupa víz lett, a kesztyű azonnal pacallá vált, szerettem volna megállni, de semmi lehetőség nem adódott, a szalagkorláton egy centi rést sem láttam. Mire találtam egy parkolót, már az esőruha is kezdte feladni a harcot. Néha sikerül ügyesen megoldani a dolgokat, ez most nem az a szitu volt. Bezsákoltam a lábaimat, becsomagoltam a tanktáskát, felhúztam a kesztyűvédőt, de mindegy is volt már, elkéstem velük. És ilyenkor a levegő is lehűl, 9 fokig esett a hőmérséklet mire visszatértem a "medencébe".</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/hegy.jpg" alt="hegy.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Az út még mindig felfelé kanyargott, de miután túljutottam az első sokkon, a dühöt felváltotta a túlélési ösztön, ha már így alakult, akkor ebből hozom ki a maximumot. Óvatosan haladva túljutottam a púpon, vagy ahogy a Stallone film címe mondja: <em>"Over the top"</em>, és elindultam lefelé, Déva felé. </p>
<p>Déván akkora volt a víz, hogy a körforgalmaknak, csak a közepe látszott ki, a sáv szélei eltűntek. Isteni szerencsémre, a navi még működött, szépen mondta a fülemre a tutit. Csendesedett az eső is, mire elértem a célt, már csak szemerkélt. <strong>Szatmári Ottó</strong> vendégházának utcájába fordulva, csak annyit tévedett, hogy a cél nem az út jobb, hanem a bal oldalán található. A motorhangra már nyitották a kaput, és betereltek hátra, egy fedett, száraz épületrészbe, megérkeztem. Levettem a sisakot, rendesen folyt ki belőle a víz. Kibújtam az esőruhából, és végre körülnéztem, hol is vagyok.</p>
<p>Ottóval kezet ráztunk, majd egyből invitált a "teraszra" amit én inkább zárt verandának neveznék. Az erdélyi vendégszeretet mi sem mutatja jobban, hogy az asztalra már oda volt készítve egy üveg pálinka, és egy nagy palack sör, meg két-két pohár. Megittuk az áldomást, majd kértem egy kávét, hogy valami meleget is töltsek a szervezetembe. Ottó térült fordult, és máris kaptam forró kávét. Ahogy mondta, ezen a délelőttön volt az "év esője", ekkora mennyiség ilyen kevés idő alatt még nem esett az idén. Mit mondjak, örültem hogy ez majd hozzám lesz köthető, ha elmeséli az unokáinak, de meglennék nélküle. A harmadik kör után kezdtem becsiccsenteni, meg az átázott göncöket is szerettem volna levenni, kértem, mutassa meg a szobám.</p>
<p>Mivel én voltam az egyetlen vendég e keddi napon, válogathattam. A legnagyobb földszintibe költöztem -ami a porcelán nippjeivel hasonlít anyám lakására- így bőven jutott hely szétteríteni a nedves holmit. Átöltöztem "civilbe", isteni kellemes érzés a száraz ruha, de ezt minden már megázott motoros tudja. Megkérdeztem, van-e lehetőség valami hősugárzóra, különben sosem száradnak meg a dolgaim. Ottó két perc múlva hozott egy nagy villanyradiátort, a tetejére a sisakot tettem, a tagok közé a kesztyűket dugtam, a csizmát meg elé állítottam. A sisakkamera totál beázott, a "cseppálló" navis telefont is szétszedtem, csupa víz volt a belseje. Miután berendezkedtem, kimentem megfújni a láncot, és megkérdezni mikor lesz vacsora, mert félpanzióval foglalta a szállást az én elmaradt társam. "Amikor szeretnéd", mondta Ottó, és megmutatta az ebédlőt. 18 órában állapodtunk meg, addig legalább körülnézek kicsit. Bemutatta az édesapját, a fiát, és a feleségét, nyugodtan mondhatjuk hogy ez családi vállalkozás. A wc-fürdő közös a három földszinti szobával, de mivel most egyedül én használhattam, be is laktam rögvest. Ezután Ottó fiával beszélgettem a verandán, tudni akartam, mi van a Transalpinával. Hát az bizony zárva, majd június 20.-án nyitják meg, ha addigra elolvad fent a hó. Ahogy mondta, a motorosok valóban el tudnak slisszolni a sorompó mellett, és felmennek a hóig, de ha rendőr ezt kiszúrja, az nem olcsó mulatság. Elszomorodtam, ez a "Transzpunci" a túra első gyöngyszeme lett volna, és nem tudom megcsinálni. Szomorúságomat csak fokozta a Sashától kapott üzenet, miszerint hétvégére -ahogy Ő írta- "transzkontinentális" időjárás várható náluk, motor helyett inkább motorcsónakkal menjek. És hogy a szart még fokozzam, a szerdai nap kivételével, az egész útvonalamra 90% esélyt mutatott esőre a telóm, plusz kiírta, hogy extrém időjárási körülmények várhatók. Remek!</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6670.JPG" alt="img_e6670.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Elfogyasztottam az isteni finom három fogásos vacsorát, megittuk rá a délutánról megmaradt piát, és sokáig dumáltunk Ottóval. Jó embert ismertem meg benne, a szép emlékű szlovén <em>Izidor, A Fogadós</em>t juttatta eszembe. Az eső végre elállt, kiszellőztettem a szobát, ellenőriztem a száradó holmikat, és a laptoppal az ölemben elkezdtem nézni a különböző időjárási portálokat. Bármit nyitottam meg, mindenhol csak esőt vagy vihart láttam szerda estétől vasárnap estig. Törcsvár, Veliko Tarnovo, Vidin, Belgrád, végig eső, szél, vihar. <em>A ROHADT ÉLETBE!!</em> Ugyan heteró vagyok, de úgy tűnt, most a <em>bré</em> rosszabbik végére kerültem. Nos ezért -is- jó egyedül utazni, hozhatok döntéseket úgy, hogy nem kell megbeszélnem a dolgot csak magammal. Mert eldöntöttem, visszafordulok. Az egyetlen száraz napot arra használom fel, hogy hazajussak. Nem örültem, de azzal nyugtattam magam, hogy ez a túra amolyan <em>elátkozott túra</em> lett. A társam kidőlt, az időjárás beszart, és a Duna menti szerb barátom is csónakot javasol közlekedésre. Nehezen aludtam el, de a döntést meghoztam, másnap hazamegyek.</p>
<p>A reggeli már háromnegyed hétkor várt rám, evés közben mesélem Ottónak hogy döntöttem. Ő sem kárhoztatott érte, a román tv is nagy esőkre figyelmeztetett a következő napokban. Reggeli után fizettem, 50 euróba került cakli-pakli az egész, nagyon barátságos ár. Egy könyvemet -amit Sashának vittem volna- nekiajándékoztam, megölelt, és úgy örült, hogy majdnem kicsordult a könnye. Csak ajánlani tudom, a szíveslátás ingyenes extra, itt keressétek: <a href="https://www.facebook.com/szatmaripanzio/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> https://www.facebook.com/szatmaripanzio/</a></p>
<p>Azzal tisztában voltam, hogy a Törcsvári szállás árát bukom, de egy üzenetet azért küldtem nekik, hogy ne várjanak. Megterveztem a hazautat, 460 kilométer, teljesíthetőnek ítéltem. Visszafelé Aradot céloztam meg, majd a Battonyai határátkelőt. A reggel hűvösen indult, méghozzá annyira, hogy Déva vára alatt betettem a bélést a kabátba, rendesen cidriztem. Előző nap nem láttam a várat, most viszont alatta parkoltam. Kósza gondolatként beugrott, hogy kiszabadítom <em>frau Kelement, </em>de mivel nem tudtam volna magam mögé ültetni, hát békében hagytam.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6672.JPG" alt="img_e6672.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Délelőtt már javult az idő, mikor Aradon tankoltam (Lukoil) kivettem a bélést. Átmentem olyan falun, ahol sok <em>cifra palota</em> épült, volt amit befejeztek, de olyan is amit nem, érdekes látvány. Mivel a kamera beázott, megállni pedig lusta voltam nincs kép, a net úgyis tele van velük. A határon dolgozó román úriember levetette velem a sisakot, hogy megnézze, én én vagyok-e. Én voltam, mehettem. 30 métert ha jöttem, rendőri ellenőrzés. Semmi mást nem akart a rend őre, csak hogy fújjam meg a szondát. Sisak újfent le, megfújtam, negatív, mehettem megint. Macera, de összesen nem volt 10 perc a két ellenőrzés, szóval ki lehetett bírni. Csak már megszoktam, hogy másfelé nincs ilyen "vegzálás". Battonya után érdekes dolgot láttam, többet is: <em>olajkutakat</em>. Egyesével, jobbra is balra is, egymástól látótávolságra. A klasszikus "ivó kacsa" bólogatós kutak, élőben még nem láttam ilyet, csak a Dallas főcímében. Az egyiknél megálltam, és bizony ott volt a "fekete arany" a mélyben. Nem volt mai csirke, több évtizede működhet, és biztosan fog is még. Nem is tudtam az a környék a magyar Texas!</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_e6674.JPG" alt="img_e6674.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Szarvason megálltam kajálni egy szendvicsezőnél, brutál jót ettem, de a kiszolgálást lehetne még turbózni, ha azt mondom lassú, nem mondtam semmit. Szép kis város, a Kőrös átkanyarog rajta, nem időztem soká, mentem tovább Szolnok felé. Ott a repülő múzeumba szerettem volna belesni, de olyan magas fal veszi körül, hogy nem sikerült. Abony után jöttek sorban a "tápiók", és a "káták", majd kisvártatva beértem Gödöllőre. Tankoltam, és gurultam tovább, innen már hamar hazaértem, pont 16,15-kor csaptam ki a sztendert a garázs előtt.</p>
<p>986 kilométert mentem oda-vissza, a Törcsvári szállás írt este, hogy várnak szívesen -egy másik alkalommal-, de pénzt nem adnak vissza. Tudtam, hogy így lesz, tehát nem lepett meg a dolog. Az viszont igen, hogy Krisztián nagyon korrekt volt velem, átutalta a ráeső bukó részt, így kevesebb a veszteségem. </p>
<p>Rövid de tanulságos túra sikeredett, mondhatnám úgy is, Románia lerázott magáról, mint a kutya a vizet. Bánt a dolog, de ahogy a Terminátor is megmondta: "I'll be back", vagyis készülj Erdély, visszatérek.</p>
<p>Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F06%2F28%2Fegy_punci_amit_nem_tudtam_meghoditani_masodik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F06%2F28%2Fegy_punci_amit_nem_tudtam_meghoditani_masodik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F06%2F28%2Fegy_punci_amit_nem_tudtam_meghoditani_masodik_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy "punci" amit nem tudtam meghódítani. I'll be back."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/28/egy_punci_amit_nem_tudtam_meghoditani_masodik_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18153884" border="0" /></a><br /></p>
index
motoros
blog.hu
motorostúra
motorozás
totalbike
blog.hu_címlap
Yamaha
motorozzvelem.blog.hu
motorozzvelem
yamaha_mt_09_sp_2021
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_e6673.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-06-15_071959.png
https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/25/erdelyben_is_a_viz_az_ur
Egy "punci" amit nem tudtam meghódítani.
2023-06-25T06:33:39+02:00
2023-06-25T06:33:39+02:00
Misi Mágus
https://blog.hu/user/668438
<p><em>"Az ember, aki ott sem volt." "Erdély, ahogy én (nem) láttam." "Ahogy a medve, az esőben motorozás sem játék." Ezeken a címeken gondolkodtam, miközben menekültem hazafelé a félbehagyott Erdély-Bulgária-Szerbia túrámról. Mi is történt? Pár szó az előzményekről.</em></p>
<p><em>Még tavaly ősszel megkeresett egy kedves olvasóm, hogy nem érdekelne-e egy Erdélyi túra, hiszen ott még sosem jártam, és Ő a környék jó ismerője. Útvonalban és szállásban is tud tanácsot adni, vagy akár a tervezésbe is szívesen beszáll. Elgondolkoztam a dolgon, és dacára annak, hogy az utóbbi években egyedül túrázom, azt mondtam, miért ne, vágjunk bele. A létszámot két főben limitáltuk, és abban maradtunk, hogy tavasszal nekikezdünk a szervezésnek. És ha már lúd, karácsonykor üzenetet kaptam Sashától, a 2021-ben Szerbiában megismert fickótól, hogy valamikor a nyáron látogassam meg, szívesen vendégül lát egy hétvégére. Neki is igent mondtam, de akkor már elkapott a gépszíj, elkezdtem nézni a térképet, mivel lehetne még turbózni ezt a túrát. Így került a képbe Bulgária.</em></p>
<p><em>Egy szép hosszúkás kört rajzoltam, Erdély plusz <strong>Transalpina</strong>, hozzácsapva a <strong>Drakula</strong> várat, majd onnan lefelé menve a <strong>Sipka</strong> szorosban lévő <strong>Buzludha</strong> <strong>Monument</strong>, vagy másnéven "a kommunista ufo" megtekintése, majd Szófián át Szerbia, a Duna mellett útba ejtve <strong>Galambócot,</strong> tovább Belgrádig ahol Sasha vár, onnan pedig haza. Nyolc nap, a táv nagyjából 2500 km, az időpont pedig az utóbbi években jól bevált június eleje.</em></p>
<p><em><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/artand_hatar.jpg" alt="artand_hatar.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></em></p>
<p>A társam elfoglaltságai miatt június 12 lett a start napja, ez nekem is megfelelt, amolyan nulladik napként szerepelt, hiszen még országon belül maradok. <em>(Az ez évben tapasztalható Európai időjárási viszonyok nem könnyítették meg a dolgunkat, de bíztam benne, hogy addigra megjön a száraz nyár, és egy hétnél amúgy sem érdemes messzebbre nézni.)</em> <em></em>Összeállítottuk a közös két napunkat, megterveztem az egyedül töltendő bolgár két napot, és a végén a szerb hétvégét. Útvonalak, szállás, látnivalók, pénzügyek, motor és egyéb fejlesztések, biztosítás, szóval minden ami egy hosszabb túrához kell. A társamnak még az is eszébe jutott, hogy mielőtt "összefekszünk" pár éjszakára, találkozzunk egy rövid guruláson, amolyan pofavizitet csinálni. Az ötletet tett követte, és talán az egyetlen napos, meleg áprilisi vasárnapon, lepacsiztunk Mátraházán. Végig gurultuk a 24-est, ittunk egy kávét, dumáltunk egy kicsit, és úgy tűnt, nem lesz gond, nem kezdtünk egyből viszketni egymástól.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6035.jpg" alt="img_6035.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Májusban autóval csináltam egy öt napos olasz túrát, ahol mindössze kettő órát sütött a nap össz-vissz. Alapvetően pozitívan gondolkodom, tehát nem idegesítettem magam az időjárás folytonos figyelésével, egy héttel az indulás előttig. Ha esik, majd eláll, ahogy ezt a túravezetők is mondják. A spannom szólt, ha özönvíz van inkább nem jön, az önszopatásnak ezt a módját nem kedveli. Jól van cukorbaba -gondoltam- semmi gond, akkor megyek egyedül. Az első napi szállást Dévához közel, <strong>Szatmári Ottónál</strong> le is foglalta, és rákérdezett, mi a helyzet a második nappal? Mindig csak egy napra foglalok előre, de most kivételt tettem, hiszen nem egyedül megyek, nehogy már ott álljunk ágy nélkül a Drakula kastély előtt. A Booking szereti eljátszani, hogy a szállás amit éppen nézel, az utolsó szabad, csapj le rá most azonnal. Remek választásnak tűnt a <strong>Casa Din Bran</strong>, közvetlenül a vár alatt, reggeli, vacsora, parkoló, és minden ami kellhet, 37 ezerért két főre. Viszont csak úgy volt ennyi, ha azonnal fizetek, és nincs visszatérítés. A társam ebben is korrekt volt, ha nem jönne, mondta, állja a saját részét. Így aztán megnyomtam az entert, és huss, már ment is a pénz, megvolt a szállásunk a második éjszakára Törcsváron.</p>
<p>Az utolsó héten már én is nézegettem az időjárást, 50% esélyt mutatott esőre, az egész útvonalamon. Na -gondoltam- ez pont olyan mint a félig üres, vagy félig tele pohár, akkor legyen az enyém a száraz 50%. Vasárnap szép kényelmesen bepakoltam, mindent felkötöttem a motorra, és egészséges izgalommal vártam a másnapot. A startot hétfő délutánra tettem, az első etap csak Debrecenig tart, ott megalszom Krisztiánnál, és kedd reggel együtt vágunk neki Erdélynek, az túra első napja. Délelőtt még melóztam egy kicsit, de fejben már úton voltam. Tíz óra körül jött egy üzenet, hogy gebasz van, hányinger, hidegrázás, szédülés, az én drága útitársam rohadt szarul lett. Hm fasza, alakul a szivola, abban maradtunk, délben újra jelentkezik, hátha csak múló rosszullétről van szó és rendbe jön. Nos meg is tette, de annyira pocséknak ítélte az állapotát (jártányi ereje sem maradt), hogy lemondta az utat, sőt még azt sem javasolta, hogy nála aludjak, hiszen nem tudta mi a fene ez, legalább én ne kapjam el. </p>
<p>Hínnye, ez jól kezdődik, még el sem indultam, de már kalandos az utazás. Bennem nagyon mozgott a bugi, motor felpakolva, szállás, biztosítás elintézve, hát akkor megyek egyedül, ahogy szoktam. Gyorsan kerestem kéglit Debrecenben, az ütemterven nem akartam változtatni. Pik-pakk találtam szobát a szokásos szűrőkkel, a Nagyerdőben lévő <strong>Villa Hotel</strong>-ben. Gyorsan lefoglaltam, beleugrottam a csizmámba, fejembe csaptam a sisakot és usgyi, kalandra fel!</p>
<p>Mivel még sosem jártam a Hortobágyon, és nem láttam a 9 lyukú hidat sem, ezt mindenképpen beleillesztettem a nulladik napi útvonalba. Autópálya kilőve, irány a 3-as, majd a 33-as út. Talán fél órája sem voltam még úton, éppen Horton haladtam át, mikor látom, hogy egy bicajos szeretne átkelni az úton, de a gravitáció erősebbnek bizonyult, hatalmasat zakózott. Méghozzá úgy, hogy a egy kicsit belelógott a 3-as útba, ha valaki nem figyel, akár keresztül is mehet rajta. Megálltam, figyeltem ahogy kerülgetik a kocsik, de nem állt meg senki, hogy felkanalazza. Visszafordultam, letámasztottam a vasat -addigra két hölgy is odaért-, én felállítottam a (nem szomjas) úriembert, a lányok a sapkáját, szatyrát és a bringáját szedegették össze, majd átkísértük a túloldalra a palit. Mázlija volt, nem láttunk rajta sérülést, fájdalomcsillapítót meg bőven vett be előre, olcsón megúszta az esést. Lelkére kötöttem, hogy tolja a bicajt, a hölgyek megköszönték a segítséget, és mindenki ment a dolgára.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/kepernyokep_2023-06-22_054323.png" alt="kepernyokep_2023-06-22_054323.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A mentés előtt még puffogtam magamban az elmaradt társamra, de utána már vigyorogva ültem vissza a motorra, úgy éreztem egyenesbe kerültem, a rosszat máris kompenzálta egy jó. Tökéletes fátyolfelhős 23 fokban gurultam, azt hiszem az Isten ezt az időjárást teremtette motorozásra. Füzesabonynál rátértem a 33-as útra, és mentem tovább toronyirányt. Érdekes útszakasz, ritkán lakott, hosszú gyors egyenesek, majd egyszer csak egy-egy derékszögű kanyar. A Tisza tó környéke szép, ott sem jártam még, de valószínűleg vissza fogok térni, nagyon klasszul néz ki. A Hortobágyon sok a madár, és inkább a nagyobb fajtákból, sokszor feketéllett az út tőlük. A prérin nagy csordák legeltek, van egy kis vadnyugati feelingje a tájnak. A Kilenclyukú hídon átgurultam, majd vissza, keresnem kellett olyan pontot ahonnan látom a lyukakat, és jó képet is készíthetek. Végül sikerült, még a nap is jó szögből sütött.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/img_6541_1.JPG" alt="img_6541_1.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Innen Már hamar elértem Debrecent, pont az épülő akkumlátor gyár mellett vitt az út, hát nem lesz kicsi. Debrecenben sem jártam még, jó nagy város, igazi péntek délutáni forgalom fogadott. Ja igen. Induláskor eldöntöttem, hogy semmilyen (ésszerű) szabályt nem szegek meg, betartom a sebességkorlátozásokat, és nem lépek át záróvonalat. Nos így is megérkeztem 17 óra után a szálláshoz, parkolót könnyen találtam, és a becsekkolás is hamar ment. Minden szoba az első emeleten, tetőtérben van, a Velux ablakokon kilátás nincs. A cuccolásban segít egy hátsó ajtó, így a pakkokkal nem kell megkerülni az épületet. Az első hideg zuhany tusoláskor ért, szó szerint, nem volt melegvíz. A második meg üzenetben jött, Krisztián írta, zárva van a Transalpina! Alakult a vérnyomásom, ezért jobb híján beültem az étterembe, és egy remek Winerslitzel-el nyugtattam le magam. A csapolt Soproni is sokat segített, közben elolvastam minden hírt ami a Transalpinával kapcsolatos. Találtam "hó van fent", "le van zárva de fel lehet menni", és "ha nem kapnak el a rendőrök nincs gáz" bejegyzéseket, úgy döntöttem, majd a másnapi szálláson megtudom a tutit, a helyiek biztosan korrekt tájékoztatást adnak. Közben megnéztem az időjárást is, hááát ettől sem lett jobb kedvem, ugyanis 10 órától 70% esélyt mutatott esőre. Eső Erdélyben? Ilyenben se volt még részem, nem vágytam rá, de mivel úgysem tudtam mit csinálni, eltettem magam másnapra.</p>
<p>A jó füldugó a legfontosabb egy utazásnál!! A központi légkondi szörcsögése tönkretette volna az éjszakámat, ha nem hozok, de bizony mindig van nálam, ez megmentette az álmomat, pihenten ébredtem. Reggeli 7-től, ez derék, addig tudtam pakolászni. Tulajdonképpen teltház volt, de nem kellett verekedni az ételekért. Minden tetszett, kivéve a kávét, azt termoszból tölthettem, és meg sem közelítette az én mércémet. Mégsem panaszkodom, a hely megérte az árát, 27370 forintot fizettem az egészért, ebben benne volt a remek vacsora is. Az én pontozási rendszeremmel 7 pontot kap a Debreceni <strong>Villa Hotel</strong>. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/villa.jpg" alt="villa.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Megcsináltam a reggeli utáni szeánszot, felkötöttem a csomagokat, és nekivágtam a túra igazi első napjának, várt rám Erdély.</p>
<p>folyt. köv...</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F06%2F25%2Ferdelyben_is_a_viz_az_ur%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F06%2F25%2Ferdelyben_is_a_viz_az_ur%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fmotorozzvelem.blog.hu%2F2023%2F06%2F25%2Ferdelyben_is_a_viz_az_ur%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy "punci" amit nem tudtam meghódítani."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://motorozzvelem.blog.hu/2023/06/25/erdelyben_is_a_viz_az_ur#comments"><img class="item_ctp" src="https://motorozzvelem.blog.hu/rss/image/post/id/18148464" border="0" /></a><br /></p>
blog.hu
erdély
motorostúra
motorozás
totalbike
blog.hu_címlap
yamaha_mt_09_sp_2021
0
https://motorozzvelem.blog.hu/media/image/img_6541_1.JPG
Egy mai motoros naplója
https://motorozzvelem.blog.hu
https://m.blog.hu/mo/motorozzvelem/image/artand_hatar.jpg