Ez egy rendhagyó túra, mert nem a saját  jól megszokott motorommal mentem, hanem egy vadonat új Yamaha Tracer 900 GT tesztmotorral. Összesen 3500 kilométert gurultam vele, mondjuk azt, hogy jól megismertem. De ez most nem teszt, hanem útleírás, a motor majd egy külön bejegyzést kap. Kis hazánkon kívül öt országot érintettem, Szlovákia, Ausztria, Csehország, Németország, és egy órára Olaszország is. Érdekes volt látni, ki-hogy viszonyul a második hullám hírére. Nyolc nap, hét éjszaka, hat szállás, és 3275 kilométer kalandjai következnek.

Indulás, 2020 augusztus 16, reggel 8 óra.

Bemelegítésként átgurultam a Dobogókő-Esztergom szakaszon, hogy érezzem kanyarokban a motort. Az első országba, Szlovákiába, a Mária Valéria hídon áthajtva léptem be. Nem tudtam mire számíthatok, de bíztam a gyors átjutásban. Nos, síma ügy volt, senki sem állított meg. Felfelé mentem, és mivel már hallottam a Malackai szerpentinről, most meg is csináltam, ha arra jár valaki, ne hagyja ki. Az a környék motorosainak a Mátrája, Bazin-Malacka, 503-as út, fain kanyarokkal, jó aszfalttal.

Ausztriába egy pici egynyomsávos Morava feletti hídon gurultam be, ellenőrzés itt sem tartott fel, eddig kettőből kettő. Ingerszegény szakasz következett, viszont jól tudtam haladni, sok hosszú egyenes, nagyívű kanyarokkal. Ebéd körül jártam, egy kávé is jólesett volna, így hát megálltam egy út menti vendéglőnél, és megcsillogtattam német nyelvtudásomat. Jót mondhattam, mert nem húslevest hoztak, hanem finom feketét. Ettem rá egy energia szeletet, elintéztem kényelmesen folyó ügyeimet, és mentem tovább a csehek felé. A következő városban, egy automata kúton tankoltam, és még segítettem is egy francia hippinek, aki ugyanolyan bambán nézte a német feliratokat, mint én tavaly Franciaországban, a francia nyelvűeket. A motorba 10 euróért vettem benzint, Ő 20 euróért csorgatott naftát az öreg Seatba.

Még hogy az osztrákoknak nincs humorérzékük?

A határ itt is sima liba, senki sem kérdezett semmit. Következett a Trebonsko nemzeti park, ez egy rövid de szép szakasz, nagy forgalommal, meg rengeteg fürdőzővel. Én is csobbantam volna szívesen, piszok meleg volt egész nap. De várt a napi végcél, Ceske Budejovice, és tudtam ha úszás nem is, de finom, hideg csapolt sör lesz a jutalmam. A Hotel Savoy-ban foglaltam szállást, egyszer már töltöttem itt két éjszakát, biztosra mentem. Most sem csalódtam, a motort az udvaron parkoltam le, bejelentkeztem, felhordtam a csomagokat, lefürödtem, és indultam a főtérre sörözni.

Ceske Budejovice főtere.

Öt évvel ezelőtt sokkal jobban pezsgett itt az élet, most külföldi rendszámot nem is láttam. Körbejártam a teret, igazi cseh kaját akartam enni, de ahol a múltkor príma sült csülköt kaptunk, ott most már Vietnámi étterem működött. Se a pizza, se a hamburger nem hozott tűzbe, az Ő knédlijüket akartam. Egy mellékutcában meg is találtam a nekem való kocsmát, csak egyetlen bibi volt, nem Budweisert adtak hozzá, hanem Pilsner Urquelt. Mármint a bibit úgy értem, hogy ebben a városban!! De mivel nagy Pilsner rajongó vagyok, ez cseppet sem rontott a kulináris élményen.

Egyszerű és finom, megérte keresgélni.

Kicsit lődörögtem még, de nyolc körül visszamentem a hotelba, és megcsináltam a szokásos esti  kört. Láncfújás, majd a másnapi szállás kiválasztása a booking-on. Mire ezekkel végeztem, pont eljött a szundi idő.

Imádom a szállodai reggeliket. Persze csak akkor, ha jó, de itt nagyon jó. 7-től lehetett enni, ez is szimpatikus, mivel koránkelő vagyok. Bacon, rántotta, sült és főtt virsli, felvágottak, sajtok, még meleg croissant, magok a "madaraknak", gyümölcs, süti. Inni vizeket, teát, kétféle juice-t, és felejthető kávét lehetett. Betermeltem egy emberes adagot, kell az energia, az évek azt bizonyítják, hogy igazam van, simán kibírom estig, ha jól bereggelizem. A fogmosást mindig a végére hagyom, utána jöhet a pipere készlet elpakolása. Mivel ezen a motoron oldaltáskák voltak, a baloldalit minden alkalommal készre csináltam reggeli előtt, és le is vittem, egy pakkal kevesebb maradt a végére. Fél 9-kor leadtam a kulcsot, és nekivágtam a következő napnak, ez rövidebbnek ígérkezett, mint az első, hiszen még határt sem kellett átlépnem.

A Savoy tőlem 5 csillagot kap, ritka az ennyire jó szállás, ami ráadásul belefér az 50 eurós keretbe.

Gondoltam, keresztül motorozom a Cseh Paradicsomon, megnézem hol élt Rumcájsz, a zsivány. Észak felé mentem, a napi végcél az alsó Szászországi Decin városa, ahol is a Zlatá Lipa hotelben kaptam szobát.  Útközben belefutottam egy nagy (atom?) erőműbe, illetve pont előtte kellett letérnem a főbb útról. Szép napsütéses időt kaptam arra a napra, felhő sem volt az égen, hacsak azt nem számolom, amit az erőmű csinált.

Ez egészséges lehet???

A "kéményekből" kijövő füst (gőz?), biztosan nem tesz jót a környéken élők rák statisztikájának. Nekem szerencsére másfelé vitt az utam, gyorsan magam mögött hagytam a cseh Csernobilt. Szép gondozott falucskákon mentem keresztül, de igazi, sorozatba illő kisvárost is találtam. Egész Csehország szép, de ez az északi rész talán a legszebb.

A Hotel Kratochvil évek óta zárva lehet, de még így is megőrizte egy régmúlt kor eleganciáját.

Egyre több lett a kanyar, ilyen környezetben élvezetes a motorozás igazán. Forgalom semmi, szebbnél szebb táj, aztán beértem egy sűrű erdőbe, talán pont abba, ahol Rumcájsz élt annak idején. Az úttest vadonatúj volt, annyira új, hogy még a csíkokat sem festették fel. Se ember, se autó nem jött szembe vagy fél óráig, ez volt a nap fénypontja. Megálltam, és hallgattam az erdő csendjét, vagyis inkább az erdő hangjait, csodálatos élménnyel gazdagodtam.

Nem zavartam senkit az út közepén.

Lassan eljött az ideje a tankolásnak, a következő városka végén találtam is működő kutat. Mindig megnyugszom, ha tele a tank, a tavalyi hektikus spanyol kúthálózat mély nyomokat hagyott bennem. 

Elértem az Elbát, az utam a folyó mellett vezetett tovább. Természetesen ez is csodás környék, két oldalon magas hegyek között kanyarog a folyó, méterenként fotózhattam volna. Decin viszonylag nagy város, a szállásom fent, egy domb tetején várt, talán két kilométerre a belvárostól. A navigáció azonnal megtalálta (a google maps-ot használtam végig), kényelmes parkolót építettek a szálloda mögé. A recepciós tudott rólam, három perc alatt kezemben volt a kulcs (kártya). Útközben még azon morfondíroztam, hogy vacsorázni bemotorozok a városba, de mikor megtudtam, hogy két óra ingyen pancsolás jár a szobához, és van igazi éttermük is, letettem a városnézésről. Szerencsére hoztam úszónadrágot, letussoltam, felkaptam a "fecskét", és már csattogtam is a medencéhez. Hát igen, ez kéne mindig, egy forró, motorozással töltött nap végén, úszni egy jót a kellemes hőfokú, kristálytiszta medencében, vacsora előtt.

Vár van arrafelé bőven.

Miután jól kiáztattam magam, felvettem a "szép ruhámat", és mentem vacsorázni. Mikor jött a pincérnő, elmondtam neki az egyetlen mondatot, amit cseh-szlovákul tudok: "Proszim jedno pivo!!". "Gambrinus?", kérdezte. A Gambrinus a leg-leg-leg kedvencem, szóval örömmel bólogattam. Azt a kérdést fel sem tette, hogy kicsi vagy nagy, természetesen nagyot hozott. Közben kiválasztottam a vacsorát, spagettit kértem, és nagyon jó döntés volt, életem spagettijét ettem itt! Kaja után rágyújtottam, kértem még egy sört, az élet császárának éreztem magam, ezen még az égen egyre jobban tornyosuló sötét felhők sem tudtak változtatni.

Folyt köv...