Nálam a filmek szeretete már nagyon korán kezdődött, és azóta is tart. Sráckoromban -a 70-es évek elején- jó filmeket csak moziban láthattunk, ez még bőven a videó korszak előtti idő. Lakásunkhoz legközelebbi József Attila kultúrház mozitermében csak vasárnap vetítettek matinét, vagyis délelőtti filmeket, így aztán az egyszerű hétköznapokon be kellett menni a "variba" mozizni. Hetedikes koromban, majd az egész iskola évet ellógtam, akkor váltak a szüleim, nem tanultam, nagyon magam alá kerültem. A filmek egy álomvilágba repítettek, nézésük közben azonosulhattam Belmondo vagy Delon, Paul Newman vagy Roger Moore karaktereivel, a film után én is erősnek és legyőzhetetlennek éreztem magam.

Angyalföldi srácként a Lenin körút maga ...