Ez egy sorozat első része, amely motorosokról szól. De nem olyan koca motorosokról mint én, hanem igazikról, akiknek a motor-motorozás a foglalkozásuk, ebből élnek. Ezeket az srácokat mind személyesen ismerem, van akivel baráti, van akivel szakmai kapcsoltban állok. Az első történet egy olyan arcé, aki akasztott motoroson kívül, minden volt már ebben a műfajban.

Somát 8 éve, túravezetőként ismertem meg Zakopánéba menet, az én csoportomat vezette. Jól kijöttünk egymással, Ő készítette rólam az első motoros videót, de azt mégsem állíthatom, hogy puszi haverokként váltunk el. Mondjuk én alapból nem vagyok az a "bevágódós" fajta, nekem idő kell, hogy valakit megkedveljek. De az élet úgy osztotta a lapokat, hogy valahol mindig egymásba ...

15 évesen már volt munkakönyvem. Angyalföldön ez nem számított kirívónak, sok kortársam dolgozott a 8. elvégzése után. Fater lepattant, új családot alapított, anyám meg nem keresett sokat, jól jött a fizetésem. Előtte egy évet lehúztam a MÜM 13-ban, a Murányi utcában, de év végére négy rendőri feljelentés érkezett a suliba. Nem bűnöztem, csak vezetői engedély nélkül rodeóztam a full patkány Pannival, és párszor elkaptak a desztók. A jegyeim sem voltak túl jók, az osztályfőnökömmel pedig kifejezetten utáltuk egymást. Tehát év végén simán kiraktak, én pedig elkezdtem dolgozni -és pénzt keresni- a fater műhelyében. A fizetésemet (akkor még) nem cigire, piára vagy csajokra költöttem, hanem vadul spóroltam, egy új Rigára.