A leírtakat leginkább korrajznak szánom, hiszen a lakáshoz jutásért sokan megtettünk sokfélét. Volt aki munka után vagont rakodott, volt aki újságot árult, túlórázott a gyárban, estleg másodállást vállalt. Én, szakmámból adódóan, a 8 órás műszak után is autókkal foglalkoztam, megjavítottam őket, és "sefteltem" velük. Szerettem csinálni, és ez a tevékenység közelebb vitt a saját otthon megteremtéséhez.

Ez a poszt nem lenne, ha nem olvasok egy másikat. "Mr Fiat: 60 év alatt 55 olasz autó." A cikk egy 80 év feletti, angol Fiat kereskedőről szólt. Ez beindított bennem valamit, nem voltam rest, feltúrtam az emlékeimet, és a régi fényképes dobozt, a végeredmény engem is meglepett.   Én ugyan korban még nem tartok ott ahol az ...

Az első autóm egy Moszkvics 407-es, amit 1977 decemberében vettem, 2000 forintért. Ennyi pénzért a 70-es évek végén is csak szart lehetett kapni, de mégiscsak egy AUTO volt, belépő a "gazdagok" világába, mert akinek kocsija volt, az már számított "valakinek". A három hét alatt, amíg használtam, folyamatosan javítottam, és az első karambolt is vele éltem át, de a Moszkviccsal feltartóztathatatlanul belemerültem az autós világba. A filmes szlogent a magamévá tettem:  "Kell egy kocsi."

 Abban az időben decembereben leesett a hó, és február közepéig meg is maradt.

1976 telén megszereztem a  B kategóriás jogsit, személyesen mentem érte a Hungária körúti "rendőrpalotába", nem vártam meg amíg a postás kihozza. Akkor még a saját ...