Sosem jó feladni valamit. Bármit, akár egy itthoni kanyargást sem jó lemondani. Hátmég egy olyan túrát, ami több országon ível át, amibe nem kevés időt, energiát és pénzt fektetek bele, és ráadásul nem is egyedül megyek, na azt tényleg szar ügy feladni. De sajnos nem látok a jövőbe, és bizony nem várt események mindig történhetnek. Most két dolog köpött a levesembe, az első éjszakai rovar támadás, és a tartósan 40 fok feletti hőség. Számítottam forróságra, teszteltem is itthon a felszerelést, mégis elviselhetetlen lett napi több száz kilométert motorozni 40 fok felett, főleg úgy, hogy nem ülhettem nyugodtan a seggeden. Amíg élsz tanulsz, engem most megint tanított az élet, még kevésbé hagyhatom figyelmen kívül a koromat és ...

Biztosan mindenki játszott gyermekkorában szeret-nemszeretet az akácfa levelével. Nos én azon az éjszakán hasonlót "játszottam" fejben, csak a mondóka így szólt: előre vagy vissza. Ha az ember egyedül motorozik, mindent úgy csinál, ahogy neki a legjobb, nincs dilemma. De ha velem van a jóbarátom -aki szintén fél évet készült erre az útra-, akkor már más a szitu, gondolnom kell rá is. Tehát mérlegeltem mindent, hiszen ez a döntés akár a barátságunkba is kerülhet, és annál kevés értékesebb dolog van a világon. Idézet egy könyvből: "ha választanom kell aközött, hogy a hazámat vagy a barátaimat áruljam el, remélem lesz hozzá bátorságom, hogy a hazámat válasszam". 

Talán a két napnyi kialvatlanság, és a testembe költözött ...

Nekem nincs szerencsém Ottóval. Tavaly az év legnagyobb esőjében érkeztem, most pedig a legnagyobb forróságban, úgy látszik, ha hozzá jövök, biztosan extrém az időjárás. És hogy mi rághatott meg az első éjjel? Nem, biztosan nem medve, ha az lett volna, akkor nem úszom meg ennyivel. Talán valamilyen pók, tigrisszúnyog, ágyi poloska, vagy bármi más olyan rovar, aminek a csípései ilyen erős allergiás rohamot váltottak ki a testemből. Gyakorlatilag a lábaimat, és a felsőtestemet marták össze, de ezt néma csendben tették, mert hallani nem hallottam semmit. Ám nézzük a jó oldalát a dolognak, a mellettem fekvő Tibike barátomat nem bántották. Talán az elfogyasztott pálinka kipárolgása védte meg. Méghogy káros az alkohol...

Dél ...

Még a télen elkezdtem újratervezni, a tavaly meghiúsult Bulgáriai túrát. Bevontam a Harley-s Tibike barátomat, aki egyből rávágta, ha már arra járunk, menjünk le Isztambulig! Isztambul? Hm, jól hangzik, miért is ne? A túra így 9 országon vezet keresztül, nagyjából 4000 kilométer a táv, és 14 napot vesz igénybe. 

Okulva a tavaly júniusi özönvízszerű esőzésből, a szárazabb júliust választottam indulásnak, annak is a közepét, gondolván akkor már csak meleg idő lesz. A felkészülést most sem apróztam el, egy ilyen hosszú, több országon átívelő túrán mindennek klappolnia kell. Első körben a felszerelésem újítottam meg, a délen várható nagy meleg miatt beszereztem egy fehér színű felnyitható sisakot, egy jó minőségű ...

Én nagy állatbarát vagyok, főként a kutyák vesznek le a lábamról. A benzinkút kellős közepén akkora óriási loncsos kutya feküdt, amibe némi alkohol után akár egy kismackót is bele tudtam volna látni. Békésen nézegette a kuncsaftokat, mivel kaját nem tudtam adni neki, egy simogatással jeleztem, jóbarát vagyok. De később láttunk az úton baktató lovakat, bóklászó teheneket, meg kanyarban támadó kutyafalkát, ez is mutatja, a Balkánom vagyunk már. Ezt feltétlenül számításba kell venni, ha az ember erre jár, megijedni nem szabad, de a figyelem nem lankadhat soha.

Krisztián navigációja beadta a kulcsot,   így aznap én lettem a vezető. Közel 300 kilométert rajzolt a google maps, az ingerszegény E79-esen kezdtünk, majd Biharlonkánál ...

Romániában a legnagyobb meglepetés, az utak állapota, és ahogyan használják a helybéliek. Hegyi szerpentin van bőségesen Bihar megyében, és a legtöbb vadonatúj aszfaltot kapott. Egészen kis falvakon is átgurultunk, ahol még a régi Dacia a főszereplő, mégis hibátlan úttestet terítenek alájuk. Viszont a vezetési stílusuk halálos, a záróvonalat még ajánlásnak sem veszik, ha pedig valami lefingott, öreg német márkában ülnek, borítékolni lehet a vadulást. Mintha nem lenne félelem érzetük, simán leforgathatnák a Halálos Iramban következő részét itt. A szabályok be-nem tartása még motoros szemmel is feltűnő, pedig előfordul-hat, hogy mi is megszegünk egyet-egyet. A motorosokkal szembeni viselkedésük vegyes, volt aki kajakra betartott, ...

A több sebből vérző, júniusi Erdély túra folytatása, vagy még inkább pótlása következik most. Az akkori lebetegedett társam nem hagyta annyiban a dolgot, és újra feldobta, menjünk együtt Romániába motorozni, én pedig megvontam a vállam, és újra igent mondtam. Most nem terveztünk messzire, a határhoz közeli Bihar megyét készültünk bemotorozni. Biztos ami biztos alapon beszervezett még néhány helybéli (Debreceni) vagányt is a túrára. A szállás keresést újra magára vállalta, a Magyarremetei Turul Campingben foglalt két négyszemélyes faházat, ahová én is befértem -volna. Azonban nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy három idegennel osztozzak emeletes ágyakon egy pici faházban, közösségi wc-vel. Inkább külön kecót ...