Nagyon szép emberi szokás a köszönés. Régen a férfiak egymásnak kalapot emeltek köszönés gyanánt, vagy megérintették a kezükkel, amolyan tisztelgésféleképpen. A hölgyek előtt pedig meghajoltak és kezet csókoltak. Ez már a múlté, a múlt század közepe óta már nem fektetünk ekkora energiát az üdvözlésbe, és a kalap is kiment a divatból. Manapság leginkább csak szóval köszönünk egymásnak, jónapot, csókolom, szia, szervusz, hali, helló, csá, a nők puszilkodnak, a férfiak pedig kezet fognak. Ha a verbális köszönés nem lehetséges, intünk a kezünkkel, biccentünk a fejünkkel, de valami módon igyekszünk köszönni egymásnak.

Autóban ülve is lehet inteni a szembejövőnek, vagy villantunk a fényszóróval. Ez leginkább a márkatársaknak szól, például egy Alfa Romeo-t vezető sofőr, biztosan nem mulaszt el köszönni a másik Alfásnak.

Nade itt vagyunk mi, a motorosok. Közöttünk nincs (a köszönés szempontjából) márka megkülönböztetés, minden motoros köszön a másiknak, típustól vagy stílustól függetlenül. De itt is van több lehetőség, ezekre szeretnék most kitérni, mert az egyik nagyon csípi a szemem.

A klasszikus motoros köszönés, ami az egész világon elfogadott, ha intünk a bal kezünkkel. Persze, mondjuk az olaszoknál, vagy a görögöknél nem érdemes hadonászni, ott olyan sok a motoros, hogy megállás nélkül lehetne integetni, bele is fáradnánk. A robogósok az egyedüli kaszt, akik nem feltétlenül köszönnek. Velük szemben a következő módszert alkalmazom, ha int visszaintek, de előre már nem köszönök. A többi motorosnak szituációtól függően intek, vagy villantok. És előfordul olyan kivétel, amikor fizikailag nem tudom ezt megoldani, mondjuk egy hajtűkanyar közepén, mikor maximumra döntve fordulok olyankor "bunkó" vagyok, nem intek, még vissza sem. Az autósoknak is mindig megköszönöm, ha előre engednek, vagy intek, vagy villantok párat a vészvillogóval. (Most arra nem térek ki, hogy van egy bizonyos márka, és annak egy bizonyos típusa, aminek a vezetői vagy nem, vagy csak nagy kegyesen köszönnek vissza. Persze akinek nem inge, és óriási tisztelet a kivételeknek!!!) Más is foglalkozott már e témával, találtam egy idevágó idézetet a múlt évtized elejéről: "Érzékenyebb lelkületűeknek okozhat frusztrációkat is. Amíg az egyik - ahelyett, hogy az utat figyelné - azon agyal magában, hogy ez a köcsög miért nem intett vissza, addig a másik azon sakkozik, megfelelő típusú-e a másik prosztó motorja ahhoz, hogy leereszkedjen hozzá egy intéssel."

Szintén barátságos és elfogadható köszönés, a fejbólintás. Vannak olyan helyzetek, amikor későn veszem észre a nekem intő motorost, na olyankor bólintok egyet, ez kicsit olyan mint mikor mindkét kezed tele van, de az utca túloldaláról rád köszönnek, és hirtelenjében csak az megoldás marad, hogy biccentesz a fejeddel, ezzel viszonozva a másik kedvességét.

És van egy olyan formája a motoros üdvözlésnek, amikor a motoros a lábát emeli, kb hasonló pózban, mint amikor a kan kutya pisil. Ez számomra egyszerűen elfogadhatatlan, valahogy méltóságon alulinak találom, olyan lekezelő, vagyis lelábazó. Az emberi gesztikulációk között hirtelenjében nem is tudok olyan pozitív értelmű mozdulatot, amit lábbal hajtunk végre, negatívat annál inkább, mint például a felrúgás, a letaposás vagy az eltiprás.

Talán innen jött az ötlet, és valaki-k átültették az utakra.

Nem gondolom, hogy ez a motoros társadalom legnagyobb problémája, van bőven egyéb. Mégis úgy éreztem, nem hagyhatom szó nélkül ezt a rossz szokást, a januári uborkaszezonba ez a téma is belefér, Te kedves olvasó, hogy csinálod, kézzel vagy lábbal? Ha van véleményed e témában, kommentben szólj hozzá, csak engem, és egy maroknyi motorost zavar ez, vagy sokan vagyunk "ellenlábasok"? 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.