1993-ban részt vettem egy Agykontroll tanfolyamon. Ott megtanultam, hogy nem a bajainkat kell mantrázni, mert az nem segít, hanem azt, hogy jól vagyok, sőt Egyre Jobban! Én az életemet viszonylag egészségesen élem, inkább sérüléseim voltak, mint betegségeim. Jó vérnyomás, jó cukor, a hajam se őszül, kicsit magas koleszterin, de semmilyen gyógyszert nem kellett rendszeresen szedem, talán tényleg az Agykontroll segített. Ez valóban ritka, de pont ezért élem meg nehezen a több mint fél éve velem történő dolgokat.

Ez egy régebbi kép, amikor alvásvizsgálaton voltam.

Az egész őrület október 13.-án kezdődött. Délelőtt 11 órakor, az M1-es autópályán Bicske magasságában elkezdtem köhögni, és azóta köhögök. Először megfázásra gyanakodtam, gondoltam az elmúlik magától. Nem múlt el, így tehát elmentem a körzeti orvoshoz. Meghallgatott, majd azt mondta, annyi vírus van a levegőben, valószínűleg bekaptam valamit, de nem hagyta annyiban a dolgot, adott beutalót a tüdőgondozóba. Ott először megröntgeneztek, majd csináltak tüdőkapacitás vizsgálatot, hát azon a fújókán csúnyán megbuktam. Végül bekerültem a főorvos asszonyhoz, aki megnézte a vizsgálati eredményeket, majd megkérdezte: "maga dohányzik?", én pedig büszkén válaszoltam két köhögés között, hogy NEM! Erre felhúzta a szemöldökét, és újabb kérdést tett fel: "és régen dohányzott?" No itt már nem voltam olyan nagyfiú, de hazudni nem fogok, tehát megadtam a választ: igen, 44 évig, de már négy éve abbahagytam.

Most rögtön leszögezem, a tüdőgondozóban -és az összes többi rendelőben- mindenki nagyon kedves és emberi módon viselkedett velem, a doktornő is. De mikor meghallotta ezt a 44 évnyi bagózást, szinte hátradőlt, megvan a baj, ez COPD avagy magyarán: tüdőbaj. Felírt nekem egy inhalátort, amit naponta kétszer kellett megszívnom, és várni tőle sorsom jobbra fordulását. Nos az első letüdőzés után majdnem megfulladtam, olyan erős köhögő rohamot kaptam, ami már az öklendezésig fajult. Darab idő múlva jobban lettem, azt hittem ez így működik, még aludni is sikerült valamennyit. Mellékhatásként iszonyúan dobogott a szívem és izzadtam mint egy ló sprintfutam után. Ezzel a cuccal elvoltam pár napig, kevésbé köhögtem, de sokat rontott az életminőségemen, így visszatértem a tüdőgondozóba, időpont nélkül. Sikerült bejutnom, újabb röntgen, újabb fújás, majd újra a doktornő elé kerültem, aki megváltoztatta véleményét, mert egyrészt javult a fújásom, másrészt a röntgenek most sem mutattak sötét foltokat. Rendben, ne használja tovább ezt az inhalátort, maga nem COPD-s, hanem asztmás.

Ez ugyan elsőre mégis jobban hangzik mint a tüdőbaj, de a köhögés nem múlt el, csak enyhült a drogtól. A második inhalátor mellékhatásaként felborult a figyelem központom, és hangom teljesen elment, olyan rekedten beszéltem mint Louis Armstrong, és ha lehet még erősebben köhögtem. A munkámat sem tudtam végezni, sorra mondtam le a megbeszélt időpontokat, ilyen még soha nem fordult elő velem, rendesen égett a pofám. Újra visszatértem a tüdőgondozóba, már megismertek arcról, nevet sem kellett mondani. Tényleg picsaszarul voltam, annyira köhögtem, hogy kiküldtek a patikába covid tesztért, amit magamnak kellet megcsinálnom a wc-n. Negatív lett. 

Újabb röntgen, újabb fújás, újabb inhalátor. Felküldtek a fül-orr-gégére, ahol kb négy órányi várakozás után jutottam be, addigra már azt sem tudtam miért is vagyok itt, mi a panaszom. Biztos ami biztos, megröntgenezték a búrámat, de ők sem találtak semmit. Vissza tüdőgondozóba, ahol sikerült kisírnom egy CT vizsgálat beutalót, gondoltam az talán végre kimutat valami bajt. A CT-re online kellett bejelentkezni, többek közt a telefonszám meghagyásával, és valami csoda folytán felhívtak, hogy tudok-e menni december 7.-én, az egy ledolgozós szombat volt. Hogyne tudtam volna, mentem, megcsinálták, negatív lett. Ez jó hír, de két nap múlva jött a mélypont, még jobban köhögtem, és most először be is lázasodtam. Na erre már a körzeti orvos felírt egy antibiotikumot, próbáljuk meg hátha. És ez végre segített, a karácsonyi ünnepek alatt jól voltam, hurrá, el is döntöttem, meggyógyultam.

Január elején mentem kontrollra, röntgen, fújás (a legjobb), inhalátor marad, nyugodjak bele, asztmás lettem. De engem csak bizgatott ez, hogy egy pillanat alatt lettem asztmás, bejelentkeztem egy magánorvoshoz. A január enyhe köhögéssel, de élhetően telt, majd február elején újra erősödni kezdett. Kontroll, most röntgen nélkül, egész jó fújás, inhalátor marad, bekaphattam valami vírust, tele van a levegő. 

Március elején mentem a magándokihoz, olyan jól voltam, hogy a "pipát" is elhagytam pár napra, amitól visszajött a hangom, ez is valami. Megnézte a leleteket, meghallgatta a mondókámat, majd egyből javasolt egy vérből való allergia vizsgálatot, 290 féle dologra teszteltek. Egy hét múlva elkészült a labor, mindenre negatív lettem, elvileg. Azért csak elvileg, mert a 13 oldalas vizsgálati anyag semmilyen számomra értékelhető adatot nem tartalmaz, nincs tól-ig érték, nincs semmi. Vissza kell menni a doktornőhöz, aki majd egy újabb ötvenesért elolvassa, és mond róla valamilyen véleményt. Eddig pont a havi nyugdíjamat hagytam ott, de hát ki számolja, az egészség fontosabb a pénznél. Az inhalátor használatát Ő is javasolta, aminek még egy mellékhatása volt, az állandó pisilés. Óránként biztosan, de néha még gyakrabban, A-ból B-be eljutni komoly tervezést igényel, hogy legyen közben wc. Bejelentkeztem az urulógusomhoz, hátha Ő mond valami okosat. Mondott is, az inhalátorban lévő gyógyszer szteroidot tartalmaz, ami megterheli a vesét és a májat, ezért kell sokat pisilni, írt fel gyógyszert, az majd segít ezen. Természetesen volt "mély interjú", plusz csináltatott Ő is egy kórházi nagy labort. Minden rendben, csak a ferritin szintem extrém magas, ami valamilyen gyulladásra utalhat. Elküldött még fizetős vérvételre is, hátha légiós betegségem van, amit repülőn vagy koszos légkonditól lehet összeszedni. Megcsináltattam, az is negatív lett.

Közben egyszer csak arra ébredek, hogy megsüketültem a bal fülemre. Na itt azért már kezdett túlcsordulni a pohár. Melók megint lemondva, rombolok a fülészetre, hátha bejutok. Mázlim volt, kétszeresn is. Kb másfél óra után már bent ültem, ráadásul egy másik doki rendelt. Mondom mi a szitu, erre belenéz a fülembe, majd bedugott egy szondát az orromba, én úgy éreztem egy méterre, de bármit is csinált, egy "kattanás", és újra hallottam. Nos ez az "új" doktor nem vette félvállról a melót, elküldött hallásvizsgálatra, majd utána egy harminc valahány faktoros allergia vizsgálatot is csináltatott, azt a karcolósat. Minden rendben, némi házipor, és csótány érzékenység, egy hónap múlva vár, mehettem. A köhögés nem az ő asztala, arra nem tudott mit mondani, de még rákérdezett: "nincs magának refluxa?". Hát igényem nincs rá, de hogy van-e, azt csak egy másik orvos tudná kideríteni, ha jól írom: gasztroenterológus.  

Az áprilist egy erős megfázás szerű állapottal indítottam. Újra körzeti, újabb antibiotikum, "tele van vírusokkal a levegő". Most nem segített az orvosság, nagyon köhögtem. Tüdőgondozó időpont nélkül, "már hiányoltuk" mondta a nővérke. Kiküldött a patikába kombinált Covid és influenza tesztért, megcsináltam a wc-ben, negatív. Újabb röntgen, fújás most kihagyva, a doktornő kiírt egy "Turbó" inhallátort, amiből több anyag jön, plusz most Ő is adott antibiotikumot, meg orrsprét, mert levegőt az orromon nem igen kaptam, talán arcüreg gyulladásom lett. Beszedtem mindent, fújtam az orromba, szívtam a Turbós pipát, de leginkább csak annyi történt, hogy a nagyon szar állapotból, feljöttem egy "középszarba".

Hát itt tartok most, hetedik hónapja köhögök, folyton taknyos vagyok, a hangomat lassan én sem ismerem meg, fizikai erőm a béka segge alatt, a meló is csak döcög, az írás se megy, és egyetlen centit sem motoroztam még az idén. Minden este úgy fekszem le, hogy próbálom az Agykontrollt, " jól vagyok, sőt Egyre Jobban", de kezdem elveszíteni a bizalmam. Utálok panaszkodni, most sem teszem, de az hiszem eleget szívtam már...