Jó tíz évvel ezelőtt kezdődött a Yamaha 3 hengeres története. Akkor a 850 köbcentis blokkból, 115 nagyon izmos, de kulturálatlan lóerőt hoztak ki az Ivatai mérnökök. Mindenki imádta az erejét, és mindenki utálta a kezelhetetlenségét. 2017-ben érkezett a második generáció, radikális külsővel, de sokkal kezelhetőbb karakterisztikával. Az alapokon nem változtattak, csak új "ruhát", és barátibb motorvezérlő szoftvert kapott. A harmadik generáció 2021-ben érkezett, ekkor gyakorlatilag mindent kicseréltek, új váz, új "kaszni", nagyobb (890 cm3) és erősebb (119 le) blokk, nevetséges 3,5 coll méretű, de már TFT műszerfal, fejlett elektronika, és nagyon motorosbarát karakter. Plusz egy olyan első lámpa, ami azóta is beszédtéma Yamahások ...

Régen a Moto GP felső kategóriáját jelentette az 500-as, most pedig már a kezdők fenhetik a fogukat erre a méretosztályra. Ha a kínai motorokat kivesszük a képletből (mert nekik mindenre van mindenük) akkor most a Honda állóvizébe dobott követ a Kawasaki, nemsokára meglátjuk mekkora hullámokat gerjeszt, cunami lesz, vagy csak a papírhajókat sodorja partra. Kobéban nem vették félvállról a feladatot, az a gyártó aki többek közt Sinkanszen vonathoz is készít kocsikat, rögtön kétféle naked, egy cruiser, és még egy idomos speed változatot is kerékre állított. Én most a jobban felszerelt csupasz SE modellt kaptam meg, egy esőmentes (ez manapság ritka) hétvégére. 

A farokrész elképesztően magas, erről a jobb sípcsontom többet tudna ...