Az ötletet, az 1987 óta évente, júliusban megrendezendő olasz veteránmotorverseny, a MITA (Milano-Taranto) adta. A két város között nagyjából 800 kilométer van, légvonalban. Ám a rendezők ezt a távot 1900 kilométerre növelték úgy, hogy az olasz csizmán végigfutó hegyvonulatot, az Appennineket kerülgetik, és csodás utakon, hegyi falvakat, városkákat érintenek, miközben az átlag sebességük  nem több, mint 35 km/óra. Ezen a versenyen csak veterán motorokkal lehet indulni, és inkább a stopperrel, mint egymással küzdenek a versenyzők.

Nekem nincs veterán motorom, meg amúgy is inkább egyedül szeretek motorozni, hát rajzoltam egy saját útvonalat magamnak a két város között. És mivel muszáj volt elmenni a startponthoz, majd a végcél után haza is kellett jönnöm, tehát az én útvonalam "kicsit" hosszabb lett. Összesen 13 tartományban jártam Olaszországban, de odafelé megaludtam egyszer Szlovéniában, hazafelé pedig Ausztriában is. A túra teljes távolsága 4720 km-re hízott, amiből maga a "verseny" útvonala 1739 kilométert tett ki. Természetesen én (és a google maps) egy totál alternatív útvonalat terveztünk, és a sebességem is nagyobb volt mit 35 km/h, de így is nagyon érdekes és szórakoztató túra kerekedett belőle. Olaszországról mindenkinek megvan a maga véleménye, nekem is megvolt, ám most már sokkal árnyaltabb képet látok. Fogadjátok szeretettel a "Csizma túrán" szerzett élményeim első részét. Avanti!

Tavaly, október elején volt egy 5 napos családi "nyaralás" Lido di Jesoloban. Amíg a lányok a cipőket nézegették, én vettem pár olasz motoros újságot. Nos az egyikben találtam egy cikket a MITA-ról, ami felkeltette az érdeklődésemet. Elkezdtem utána olvasni, miről is szól ez a verseny, és leginkább az útvonal fogott meg. Feliratkoztam a MITA facebook csoportjába, és követtem az eseményeket. Mint kiderült, 2020-ban, és 2021-ben elmaradt a verseny a covid miatt, de az ideit már megtartják, július 3 és 9 között lesz a futam. Az is kiderült, hogy én is részt vehetek a futamon a Kobrával, az úgynevezett "kóstoló" kategóriában, ahol nincs időmérés, nincs érem a végén, de lemotorozhatom a teljes útvonalat, és a megállóknál megkóstolhatom azokat a finomságokat, amikkel a versenyzőket várják a különböző helyszíneken. A részvételi díj 1800 euró, ami tartalmazza a szállásokat és az ellátást. Megmondom őszintén, én ezt "némileg" sokaltam 400 forinttal felszorozva, plusz a szállások és étkezés még az oda-vissza úton, meg a 2 eurós benzinár. (végül a túra teljes költsége 610 000 ft lett mindenestül!!)

Íme a teljes menetfelszerelés. A tantáskában a napközben kellő dolgok vannak, a nagytáskában minden más, a felső csomag az esőcucc. 1 X kellett csak.

A karácsonyi szünetben elkezdtem a tervezést, először az útvonalat rajzoltam be, majd a megfelelő helyeken a szállásokat is kinéztem. (Persze fél évvel később nem minden szállás volt elérhető, ezért az útvonal is módosult.) Januárban beiratkoztam egy olasz nyelviskolába, valamennyit gagyogtam eddig is olaszul, de szerettem volna többet tudni. Nos ez jó befektetésnek bizonyult, ha az adott ország nyelvén tudsz megszólalni, (mit megszólalni, beszélni) attól sokkal minőségibb lesz-lett a túra. Év elején még nem a háború, hanem a covid nyomorgatott minket, nem tudtam mire számíthatok az egy éve beadott két oltásommal, de szerencsére június 1-től megszűnt szinte az összes korlátozás Olaszországban. 16 napra terveztem az utazást, végül pont két hét lett belőle, két napot spóroltam. A felszerelésem már bevált a régebbi túrákon, egyedül a hátsó Kawás táskát cseréltem le egy láthatósági sárga GIVI-re, de mérete maradt 40 liter, és vettem plusz egy kamerát a videók miatt. A legnehezebb a Pronto kendők beszerzése volt, amit mindenre használok, hiszen a sisak plexitől a véletlenül gumira fújt láncsprén át mindent tisztít, ám valamiért eltűnt a boltokból, végül a Bosnyák téri piacon sikerült venni, az egyik kínai árusnál. Az utolsó napon, Ottó barátom még megszponzorálta a túrát két csomag originál Yamaha sisaktisztítóval. Láncspréből 3 kicsi Motult vittem, pont elég volt.

A nélkülözhetetlen dolgok egy hosszú túrán.

Ami ezen a túrán nélkülözhető lett volna, azok a meleg holmik. Vittem a dzseki bélését, nem kellett. Vittem egy pulcsit, nem kellett. A melegebb kesztyűt az első nap viseltem, aztán bekerült hátra, többet az se kellett. Persze ezt nehéz előre kiszámítani, de ezen a túrán (az utolsó nap reggelének kivételével) nem fáztam, inkább az extrém hőség jelentett kihívást. Azért viszont nem panaszkodhatom, hogy Olaszországban süt a nap és meleg van, ugye? Még egy tétel bizonyult feleslegesnek, a szúnyogriasztó, legyekkel harcoltam, szúnyogokkal viszont nem találkoztam. 

2018 óta járok erőnléti edzésre, heti két alkalommal, így aztán bírom az egésznapos "gyűrődést". Tavasszal rendbe rakattam a fogaimat, elkezdtem egy 3 hónapos porcerősítő kúrát, megújítottam a jogosítványt -már csak 3 évre adták, sírok-, tehát velem minden rendben volt. A motoron megcsinálták a 6000-es szervízt, a gumikat pedig Michelin Road 6-ra cseréltem, kapott pár új kamera kiállást, szóval a vas is készenállt az útra. Csapó Zolinál kötöttem egy jóféle motoros biztosítást, és vettem 10 giga mobilnetet, az útra kellő holmikból amit kellett megvettem, a ruhákat kimostam, és kitűztem az indulás napját.

Miután híre ment mire készülök, "Sirályszárnyas Zoli" barátom invitált, fussunk össze a Mille Miglia-n, ahol Ő a HK-Engineering csapatának szerel, és pont június első felében lesz a futam. Ez a világ egyik leghíresebb veteránautó versenye, ahol nagyon gazdag emberek indulnak, nagyon drága és nagyon öreg autókkal, tehát nem semmi belecsöppenni ebbe a miliőbe. Azután felhívott Jani -aki a "Baltás Gyilkos" Monsterrel jött velünk az Északi Túrára-, hogy elkísérne Szlovéniáig, a frissen vett "új" Monsterrel, hiszen azóta szinte nem is motorozott. No erre Zolika azt javasolta, jöjjön még egy napot, és bandázzunk egy estét Barbiano-ban, ahová Ő meg leugrik egy kis Stelviós kanyargást követően Németországból. Végül is ebben maradtunk, lesz két napom Janival, aztán csinálunk egy frankó "hazudóversenyt" Marianál, majd másnap mindenki megy a dolgára. Barbianot imádom és mindenképpen útba esett, kerülnöm se kellett, Maria panziója egy csoda, így aztán ezekkel a paraméterekkel készültem rá az útra.

https://motorozzvelem.blog.hu/2017/06/21/eszaki_tura_szlovakia_lengyelorszag_csehorszag_ausztria

Az utolsó pár napban már nehezen ment a meló, fejben már motoroztam, de persze mindig ilyenkor jönnek a legtöbb szívással járó javítások. Szerencsére megúsztam sérülés nélkül, és a vállalt munkák is mind elkészültek. 

Alfa Brera JTD turbó tömítés csere az utolsó napra.

Végre eljött az indulás napja, 2022. 06. 02. 7.00 óra.

folyt. köv...