Visszatértem a gyökerekhez. Nekem már van Yamahás múltam. És ez a múlt régebbi, mint az újrakezdéskor vásárolt Virago és Bulldog. 1979-ben az 1-es Afitnál dolgoztam, mint ifjú autószerelő. Akkoriban a melósruha egy kabát-nadrág-bakancs szettből állt, mindenkin ez feszült -vagy éppen lobogott- a szervizben. Viszont "cseszkóból" lehetett rendelni csempész árúként szerelő overált. Klassz kék színű, két alsó és két felső (cipzáras!) zsebbel, egy pár Tisza tornacipővel kiegészítve, nagyon menő cucc volt. Mivel én remekül használtam anyám lábpedálos Kaiser varrógépét, hát "megtuningoltam"  a ruhát, nagy fehér betűkből rávarrtam a hátára, YAMAHA . Olyan jól sikerült, hogy még egy munkavédelmi plakátra is felkerültem, a kollégáim pedig elneveztek "yahamás"-nak.

Feszülnek a béklyók, már nagyon menne.

Tavaly ősszel akkora hatást gyakorolt rám az elődje, hogy látatlanban megrendeltem az idei modellt. Nagyon lassan ért ide, aztán a papírmunka is egy szívás volt, de így utólag azt mondom, megérte várni rá.

A Yamaha 2021-re teljesen megújította az MT 09 családot. Az euro 5 miatt nemcsak a kipufogót és a befecskendezést fésülték át, hanem csináltak egy teljesen új motorkerékpárt. Új a blokk, a hengerűrtartalom 850 köbcentiről 890-re hízott, a teljesítmény pedig 4 lóerővel szaporodott, most 119 paci húzza a láncot, és oda-vissza játszó gyorsváltót kapott. Lecserélték a vázat, a lengőkart és a kerekeket, itt sikerült 4 kilót lefaragni a súlyból, 189 kiló lett mindennel feltöltve, ez kategória csúcs!! Új a színes műszerfal, csak annyira pici (3.5 coll), hogy először a két ujjammal nagyítani akartam.  A szóban forgó SP változat pluszban SPéci futómű elemeket, egyedi színt, tempomatot, igényesebb huzatú nyerget, és fekete kormányt kapott. Ha kíváncsi vagy pontosan a részletekre, itt megtalálsz minden adatot: https://www.yamaha-motor.eu/hu/hu/products/motorcycles/hyper-naked/mt-09-sp-2021

Azért még valami ide kívánkozik, 600 000 forinttal nőtt az ára az SP-nek a tavalyi modellhez képest, 3,5 milla volt, 4,1 milla lett. 

Volt egy mondóka sráckoromban: "arcod kerek, szemed nevet, minek örülsz hülyegyerek??" Hát a motoromnak!!!

Nagyon jól néz ki, a kék kerekek az arany villával, és a fekete festéssel, igazán ütős külsővel ruházza fel a motort. A pacekját emészteni kell, az igazi futuro téma, de az összhatás perfekt. Jó ráülni, a kormány magas, az ülés kényelmes, a lábtartókat (számomra) tökéletes magasságba csavarozták, szóval az első benyomás, ahogy Rácz Jenő mondaná: "nem rossz, nem rossz".

Szerintem egy motornak legyen kerek a lámpája, vagy ha nem, akkor a tervezést bízzák az olaszokra. Na és a duda meg a kábelek...

Kipufogó dob külön nincs, az egész egy darabból álló egység. Ennek az az előnye, hogy nincs a motornak "csúnya" oldala. Meg alacsonyan van a súlypont, az pedig a kanyarodást javítja, ezt a Ducati már meglépte a Panigale-nál.  A hangja meglepően dögös, mindkét oldalon van egy-egy lyuk, amin távoznak a gázok. A tank mérete nem változott, maradt 14 liter, de a gyújtáskapcsolót beszerelték a tövébe. Ez nem okoz örömöt, mivel szeretek tanktáskát használni, és talán kényelmetlenebb lesz hozzáférni, ha fent van.  A kulcs egyébként klasszikus, se bicska, se semmi faxni, megmaradt a múltszázadból.

Minek nevezzelek?

Teletankoltam, ideje indulni. A kuplung bowdenes, lágy, de nem petyhüdt érzet, pont jó. Mint ahogy a távolsága is, mert nem állítható. Nem is értem, hogy ezt a filléres bizbaszt miért nem teszik bele alapból minden motorba. Az első métereken a 4-es mappingot használtam, gondoltam, ismerkedni jó lesz. Ez amolyan eső mód, lusta gázkezeléssel. Hamar át is váltottam a 3-ra, majd a 2-re, és egész hétvégén ott hagytam, sportos, de nem izgága beállítást kaptam. A módok beállítása a bal oldali, minden más a jobb oldali kapcsolóval történik. Mivel 0.0 kilométerrel vettem át, az elején nyersen működtek a dolgok, de nagyjából 50 kilométer után összekopott a fék, tapadt a gumi, és az ürest is könnyebben megtaláltam.

A bejáratás kérdésében vaskalapos vagyok, 5000-es értéknél bevertem egy (virtuális) szeget a fordulatszámmérőbe, és nem pörgetem feljebb az első 1000 kilométeren. Ez hatodikban 120-as sebességet jelentett, lejtőn kicsit többet. A fel-le működő gyorsváltóval klasszul zongoráztam a fokozatok között, frankón mondom, ennyire finom holmival még nem volt dolgom.

Aggteleket terveztem, de Salgótarjánban kiderült, a Ceredi szerpentin le van zárva, a Salgó Rally miatt. Csoda időben a kerülés sem probléma, így egy jó nagy alsó kanyarral mentem Zabarig. Az addigra egyértelművé vált, hogy ha jó a burkolat, elképesztően fordul. Imádom a Zabar és Ózd közötti szakaszt, jók a kanyarok, és sosincs forgalom. Kanyarok előtt csak ráléptem a váltópedálra, és már húzta is rá magát az ívre. A háromhengeres blokk nagyon nyomatékos alsó fordulaton, de alig várom már az 5000 ford/perc feletti életet. 

A fék jól adagolható, radiális rögzítésű alul-felül. Az ülés az elődhöz képest nagyságrendekkel jobb, de nem annyira kényelmes, mint a múltkori 07-esé. A tükrök prímák, két harmadban használható képet adnak. A kormány magassága meglepő, szinte endúrós kiemelőt kapott, viszont extrém kényelmes. Szélvédelem nincs, de ezt nem is várom egy pucér motortól, ettől függetlenül a 120-as tempó kényelmesen vállalható. 

Aggtelek előtt elkezdett esni az eső, be kellett csuknom a kabát felső szellőzőit. Más esetben meg kellett volna állnom, hiszen a bal felsőt nem tudom behúzni bal kézzel. Most csak bekapcsoltam a tempomatot, és a felszabadult jobb kezemmel simán behúztam a cipzárt, ez nagyon tetszett.

Aggteleken ebéd a gíroszosnál, majd visszafelé Ózd, Eger, és a nap fénypontja, a szinte teljes egészében újraaszfaltozott Mátra. Ó kérem, mióta vártuk ezt, Eger után olyan burkolatot kapott a 24-es, hogy arra még az osztrákok is csettintenének. No itt jött elő az igazi énje, erre született, a kanyargásra. Gyakorlatilag nem kell neki ideális ív, úgy fordul, amilyet még soha sem tapasztaltam, pedig ültem már pár motoron. Simán előztünk kanyarban a külső íven, teljes magabiztossággal. Akár a kanyar közepén is visszaválthattam, a gyorsváltó és a csúszókuplung segítségével, a feneke meg se rezdült. Sőt, akár bele is fékezhettem az első fékkel, az új IMU ezt is tudja korrigálni. Ezeket a "kunsztokat" csak a kíváncsiság miatt csináltam, elképesztő ahogy az elektronika kisimítja az emberi hülyeséget. És igen, tagadhatatlan, sokkal magabiztosabbá tesz, egy átlagos motorost is (mint én) a kanyarok koronázatlan királyává avat. És el ne felejtsem megdicsérni a Bridgestone Hypersport S 22-es gumikat is, úgy tapadnak, mint a légypapír.

"Népmotorok" mellett. Rengeteg a BMW. Itt hangzott el először: "mint egy Kobra". Az első nap 550 km gurult bele. 550 nagyon élvezetes kilométer.

Másnap reggel korán indultam, akartam pár fotót lőni a Citadellán, de lezárták az egészet. Egyébként városban is jól használható az SP, mivel nem túl terjedelmes, úgy csusszan át a sorok között, mint egy vajjal bekent hal. Ha már úgyis a budai oldalon jártam, bemotoroztam a Bajnai kanyargóst, aztán fel Dobogókőre, majd vissza a pesti oldalra, és megcsináltam a Nógrádi rövid kanyaromat is, összesen 350 kilométer lett a nap mérlege. 

A hétvége után azt kell mondjam, ez nagyon fasza bringa. Ha már megy, nem lehet mibe belekötni. Tökéletes kanyarvadász, kényelmes üléspozícióval, könnyed kezelhetőséggel. Pontosan olyan szórakoztató vele motorozni, mint az elődjével,,,, csak még sokkal jobb! Ha messzebbről nézem, akkor azt kell mondjam, jó a szemnek az összkép. Tíz méterről tökéletes benyomást kelt, de ha közelebbről is megnézzük olyan, mintha kifejezetten tíz méterről való megtekintésre tervezték volna. Így is sokkal több a jó rajta, mint a rossz, de, ha alaposabban megkukkolom, találok hibát bőven, szaladjunk végig most azokon, amik csípik a szemem. 

A műszerfal. Ennél kisebb kijelző talán nincs is, egyszerűen röhejes. Aztán úgy látszik a Yamaha, ha színes kijelzőt alkalmaz, akkor ezt a hülye benzinszint mérőt teszi mindbe, amin a felső fél, egy osztás. Mész-mész tele tankkal, aztán egyszer csak fél alatt mutat a műszer. És ugyan mindent tud a kijelző, de a kicsinysége miatt nem látni egyszerre az összes adatot. Aztán ott a lámpafej. Egyszerűen könyörög egy kis plexiért, van is gyári extraként, megrendeltem. A lámpát már elfogadtam, de hogy a kürt miképp került úgy oda, ahol van, az rejtély, az MT 10-en is az volt. Ha még lejjebb megyünk, megtaláljuk azt az alkatrészt, amire nincs jobb szó mint az hogy: hitvány! A fékpedál. Ennyire gagyi alkatrészt még sosem láttam, ilyen minőségi környezetben. 

Laposvas. Egy "okos" azt mondta: ha elesel és elhajlik, könnyű visszagörbíteni. Hurrá! De legalább jó helyen van.

Az ülés alatt, jobb oldalon,  hiányzik egy burkolat, ami a fesszabályzót takarná. A bal oldalon az SP esetében ott az Öhlins aranyszínű gáztartálya, de "sima" 09-nél nincs ott semmi. A legeslegdurvább viszont, az ülést nyitó zár helye, a kerékjárat közebébe tették, ahol a legtöbb vizet, sarat, és minden egyéb mocskot megkap. Aki ezt tervezte, biztos hogy rosszul elkészített fugu halat vacsorázott. És ha már savazok, a kábelkötegek is teljesen utólagos megoldásnak tűnnek, ennyi kábelkötegelőt -gyárilag- még nem láttam japán motoron.

Fotózni is nehéz, nemhogy kinyitni.

Ezek bosszantó és érthetetlen dolgok, főleg hogy az érem másik oldalán ott a prémium futómű (az első teló fekete csúszószáraitól könnybe lábad a szemem), a tökéletes gyorsváltó, a nyomatékos, agilis blokk, a remek fékrendszer, a csúcs elektronika, és remekül passzoló színek. "Tökéletes motor nincs!", nem én találtam ki, de nagyon igaz. Viszont, ha már rajta ülsz, és éppen indulsz a Parádi nagy parkolóból, csodálatosnak fogod érezni, ezek a hibák mind semmivé válnak amint rádöntöd az első kanyarra. Menni kell vele, és nem (nagyítóval) nézegetni, egyelőre nem vagyok bánatos, azt kaptam amire a képek és videók alapján számítottam.

 Pontozás:           

1., külső: messziről 10, közelről 6, legyen középutas, 8 pont.

2., motor: remekmű, 10 pont.

3., kényelem: meglepően jó, de azért lehet, hogy kell egy komfort ülés, 9 pont.

4., elektronika: csúcs, de a törpe műszerfal miatt 8 pont.

5., fék-futómű: csak szuperlatívuszok, 10 pont.

6., használhatóság: remek kanyarvadász, de kicsi a tank, és a gyújtáskapcsoló helye még bezavarhat, 8 pont.

7., kéne faktor: miről beszélünk, meg is vettem, 10 pont.

Összesen: 63 pont.

A teszt folytatódni fog, és persze lesznek túrák is, a megszerzett tapasztalatokat folyamatosan megírom.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Galéria:

Hááát, éppen hogy....

Nagyon bejön a kék kerék.

A tank formája adta a nevét. Tényleg olyan mint a kobra feje.

Az a vízköpő, valahogy ismerős.

S 22. Nagyon állat.

A legdrágább részlet. Igazi ékszer.

Az első is felső polcos.

Fekete csúszószár, besírok.