Az idei szezont alaposan átírta a koronavírus járvány az egész világon, és ki tudja, hol van még a vége? De tervezni azért lehet, sőt kell is. Hogy a tervem megvalósulhat-e, az nem csak rajtam múlik. Vajon megnyílnak a határok? Kinyitnak a szállodák, az éttermek? Maszkban és gumikesztyűben kell turistáskodni? Sokkal olcsóbb, vagy inkább sokkal drágább lesz e a túra során érintett országokban az élet? Ezekre még senki sem tudja a választ, de én örök optimista vagyok, bízom a sikerben, tehát tervezek.

A Bestia mindig útra kész.

Az idei túrát észak felé tervezem, a balti, a skandináv, és a benelux államok érintésével. A végcél, a Finnország északi részén levő Rovaniemi, egyrészt ott lakik a Mikulás, másrészt ott kezdődik az Északi sarkkör. A túrát júliusra tettem, hiszen akkor akár még 20 fokra is felmelegedhet a nappali  hőmérséklet. A nappal viszont  24 órás, mert pont arra az időszakra esnek a "fehér éjszakák". Az útvonalterv a következő: Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország, Svédország, Norvégia, Svédország, Dánia, Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Németország, Ausztria, és már itthon is vagyok. Ez 15 országot jelent, rengeteg (talán bonyolult) határátlépéssel. Ahol nem euróval, vagy zlotyival kell fizetni, ott koronával, ez most kicsit viccesen hangzik. Cseh korona, svéd korona, norvég korona, dán korona. Ezekben az országokban viszont, már annyira nem jellemző a készpénz, hogy ott csak kártyát fogok használni. Az előre látható táv kb 8000 kilométer, de szinte biztosan több lesz. Most sem akarok autópályázni, csak ha nagyon muszáj, és a Tallin-Helsinki közötti komp átkelés kivételével, végig sima országutakon fogok gurulni.

Talán pont ezzel a "csónakkal" kelek át Finnországba.

Start június utolsó szombatján. Az első nap rögtön egy húzós, 600 kilométeres menettel indul, a Lengyelországi Lodz-ig kell eljutnom. Másnap mindjárt pihenőnap lesz, kicsi lányommal Mónikával töltöm, akit lassan már egy éve nem láttam, nagyon hiányzik. Hétfőn indulok tovább, a Litvániai Trakai-ba, ez sem piskóta, 560 km Lodz-tól. Másnap a lett fővárosba, Rigába megyek, de azért útközben szeretném megnézni a Keresztek Hegyét, és az elhagyott Elektréniai vidámparkot. Ez fitnesz nap lesz, 310 km megtétele után, már a Rigai óvárosban fogok sörözni. A rákövetkező nap, az észt Tallin megint 310 kilométernyi motorozást jelent, így legalább lesz időm egy kicsit turistáskodni, mielőtt kompra szállok. 

Riga már rég nem a mopedről szól.

A Tallin és Helsinki közötti 90 kilométert "úszva" teszem meg, még soha életemben nem kompoztam, hacsak a Horányi rév nem számít bele. Gondolom alaposan lerögzítik a motort, és az oldalsztender is bírni fogja a strapát, izgalmas lesz. Az alaptervben benne volt, hogy az oroszokon megyek át a finnekhez, és egy éjszakát Szentpéterváron töltök, de annyi rosszat olvastam az orosz vízum megszerzéséről, valamint  határátkelések nehézségeiről, hogy inkább a vízi utat választom. Így időt és pénzt is spórolok, de kicsit sajnálom, hogy kimaradnak a ruszkik, nagy flash lehetett volna.

Helsinkiben csatlakozik hozzám Szilárd barátom, és a sarkkörig ketten gurulunk. Ha jól alakulnak a dolgok, akkor négy vagy öt napot is bandázunk együtt, majd Ő Rovaniemiből vissza motorozik a finn fővárosba, és hazarepül. Motort egy Helsinki Kawasaki dealertől kap. Mindenképpen átlépjük a sarkkört jelölő vonalat, hogy elmondhassuk: motoroztunk az Északi Sarkon.

A vonal túloldalán egy másik világ vár.

Tervben van egy közös fotó a Mikulással, és egy üdvölőlap küldése, amit, ha a megjelölt postaládába dobok, karácsonykor fog megérkezni. Innen már Svédország felé veszem az irányt, Laci barátomat látogatom meg, aki kb 1000 kilométerre délre lakik Rovaniemitől, de 350-re északra Stockholmtól!! Ha minden jól megy, három nap alatt ott leszek, majd Lacinál jön egy kétnapos pihenő. Igazából az Ő meglátogatása volt a terv alapja, csak kicsit kibővítettem a kanyart. A hazaindulás Oslóval kezdődik, onnan a norvég parton megyek lefelé, majd újra két nap Svédország következik. Dániába, az Öresund hídon megyek át, ami Malmőt köti össze Koppenhágával. A dán fővároshoz közel, él egy ismerősöm, egy kávéra mindenképpen beugrom hozzá, ha már arra járok.

Ezt ki nem hagynám.

Dániából Hamburg felé fordulok, szeretném megnézni a híres Hanza várost, az odaút két nap lesz. Hamburg után Amsterdam következik, arra nagyon kíváncsi vagyok, majd másnap a belga Brügge. Egyszer régen láttam az "Erőszakik" című filmet, nem volt nagy szám, de a városba beleszerettem. Ez lesz a fordulópont, innen már "egyenesen" hazafelé jövök. Ha már erre járok, Luxemburgot nem hagyom ki, majd a Németországi Nürburgringet veszem célba. Ha be lehet menni, akkor fordulok egyet a Nordschleife-n, majd indulok tovább Fuldába. Itt is meglátogatok egy ismerőst, és, ha már ennyire belejöttem a barátok felkeresésébe, másnap beugrom a Bajorországi Pollingba, Zolikához. Az utolsó külföldi napon az Ausztriai Annabergig jövök, majd másnapra már csak egy levezető 370 kilométer marad hazáig.

Ez volt az alapterv, de már bővítettem rajta.

Ha nem történik semmi hátráltató körülmény, és minden a terv szerint halad, 26 nap alatt teszem meg a túrát. A Bestia tökéletes kondiban van, de kap két új, Conti Sportattack 3 papucsot indulás előtt, meg egy olajcserét. A ruhatáramban vannak erős hézagok, leselejteztem a sokat látott öreg Spyke dzsekit, meg az esőruhát. Ezek pótlását tervezem, de az olaszok (vagy inkább a kínaiak) miatt, nem jönnek a cuccok, várni kell. Én rendben vagyok, az edzések inkább csak fitnesz edzések, de csinálom, és ha kinyit a konditerem belehúzok. Szóval én felkészültem a világra, már csak meg kell fordítani rajta a "ZÁRVA" táblát és indulok.

Santa Claus Village Rovaniemi

Tehát egyelőre túl sok a "ha", talán május végére már okosabbak leszünk. Ha nem nyílnak a határok, de országon belül szabadon motorozhatunk, akkor újra végigjárom az itthoni kedvenceimet -tízszer-, és az északi túra átmegy 2021-re. De mint tudjuk: "a remény hal meg utoljára".

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Ami szép, az szép.