Ezen a képen a teljes biztonsági arzenál rajtam van. Kétujjas szovjet bélelt bőrkesztyű, a Gólya áruházban vett bőr bokacsizma, a Tangón beszerzett, bőrgatya, egy valakitől örökölt, kicsit rövid ujjú bőrdzseki és a "BELL" sisak.

A sisak egy külön történet. Akkoriban csak Kiskőrösi sisakot lehetett kapni a motorokra szakosodott Keravill boltokban, mondjuk a Liszt Ferenc téren. Három fajta volt, az alumínium "szilvamérő", a fület is takaró műanyag förmedvény, és a Römer licence jet-sisak. Akkor még a zárt sisakokat neveztük jet-nek. Színválaszték nem volt, a jet például csak narancssárgában létezett. Ha mást akartál, maradt a Karsai a Kertész utcában, vagy a Tangó, de ott aranyárban adták a áhított nyugati sisakot, 1000-1200 forintot kértek egy AGV vagy BELL sisakért, ami nagyon magas összeg volt, az én havi fizetésem 1560 forint volt, tehát szóba se jöhetett. Harmadik megoldásként maradt a saját gyártás, ami három fázisból állt össze. 1., Rákospalotán volt egy csónaképítő műhely, ők csináltak üvegszálból sisakot, 200 forintért adtak egy üres héjat, ami szerencsés estben, anyagában színezett volt. 2., Ha mégsem, akkor le kellett fújni Neolux sprével. (Csapó Sanyi művészi szinten fényezett sprével) 3., Ki kellett bélelni. A Paulai Ede utcában, a bőrdíszműves boltban  lehetett venni patentokat, állszíjat, és műbőrt. A csat dupla "O" gyűrűs volt, két kulcskarikát varrtam a szíjra, pont úgy működött, mint a mai dupla "D" gyűrűs sportsisakok.  A bélelést én csináltam, és olyan jól sikerült, hogy később még bérmunkát is hoztak. Kellett egy kis hungarocell, szivacs, dzsörzé anyag, műbőr, meg anyám varrógépe. Kb 3-400 forintból kijött egy sisak. A plexit vagy a sildet viszont nem tudom már, honnan szereztük. A különböző matricákat "mentorom", Mike Sanyi csinálta, tökéletes másolat volt, csak annyi volt a bibi, hogy papírból készült, tehát le tudott ázni. A fenti képen egy BELL sisak másolata van rajtam, abban az időben ment a mozikban a Különben Dühbe Jövünk, abban a rosszfiúk viseltek fekete szerkót. Hogy ez a bré kibírt volna-e bármilyen sharp tesztet azt nem tudom, de menőségben nagyon ott volt!

Az első igazi nagy motorom a Jawa. Rajtam a saját gyártmány, hátul a Kiskőrösi Römer sisak.

Trikóban, rövidgatyában akkor sem motoroztam. Volt két orkán dzsekim, az egyik téli, a másik nyári használatra, meg a fenti képen látható, gombos bőrjakó. A bőrnadrágért valószínűleg egy vagyont adtam, de annyira Peter Fondás volt, hogy nem számított. A hideg ellen pulóverrel és sállal tudtunk védekezni, az eső ellen sehogy. Kesztyűből a legmenőbbek szereztek postás kesztyűt, az magas szárú volt és bőrből készült, én ilyet sajnos nem tudtam intézni, maradt a boltban kapható utcai. Már nem tudom hogyan, de 1977 telén szert tettem egy igazi bőr overallra, és a körúton csináltattam igazi motoros csizmát, az komoly előrelépés volt!

Egyberészes bőrruha!! Az élet császárának éreztem magam. 

Az év nyarán kimentünk szurkolni a Drapálnak Brno-ba. Keringtek itthon olyan legendák, hogy a Csehszlovák dollárboltban lehet kapni nyugati sisakot 30 dollárért. Nagy nehezen megszereztem a 30 dollárt (aki nem élt akkor, nem is hiszi mekkora dolog volt ez), és a levegőszűrő házban rejtettem el. Szerencsére nem foglalkoztak különösebben a motorosokkal a határon, sikerült kicsempészni a lóvét. A futam után, hazafelé, megkerestük Pozsonyban a Tuzex boltot, és a legenda igaz volt, tényleg volt sisak 30 dollárért! Ugyan egyetlen darab, egy  Boeri Sport Indy narancssárga sisak volt a boltban, de az az enyém lett! Már nem emlékszem, hogy kicsi vagy nagy volt-e, vagy pont jó, egy űrugrás volt a régi sisakhoz képest. Azt hiszem sokan irigyeltek azért a sisakért,  igazi státusz szimbólum, nagyon vágyott dolog volt akkoriban.

A képet a neten találtam, de ugyanilyen volt az enyém is. Szellőzés?? Ugyan már.

Tehát mondhatom, hogy a korszak átlagánál jobban védtem magam a sérülésektől, de ez csak és kizárólag menőzés miatt volt, az eszembe sem jutott, hogy komolyabban megsérülhetek, a perecelések, taknyolások, pandelások, teljesen mindennapi, bekalkulált események voltak. Akkor az utcák jó része még macskaköves volt, és a keramit is előfordult, villamossínből is több jutott, és természetesen jó gumit sem lehetett kapni. Cordatic, Barum, Pneumant, ez volt a választék, ha volt, de leginkább nem volt. Nos ezekkel a paraméterekkel, sokkal könnyebb volt elcsúszni, mint a ma, főleg esőben. Egy-két havonta biztos volt valami, és abban az időben télen is motorral jártam. Érdekes, de hóban sosem estem. Nem volt törésem, a motor is mindig üzemképes maradt, átlagban pár horzsolással, és néhány kék folttal gyarapodott a "gyűjtemény". A motoron a lábtartót és a kormányt kellett visszagörbíteni, és esetleg az index tört, más baj nem igazán történt. És ne feledjük, hogy minden motor dobfékes volt, ami nagyon komoly látnoki képességeket igényelt egy-egy fékezésnél. Az MZ-mre szerelt első tárcsafék egy Polski Fiat-ról származott, simán lehetett blokkoltatni a kereket, tanulni kellett a használatát, viszont elképesztően rövid féktávokat lehetett venni vele, a Dobin (Dobi István út) minden szombat délután megrendezett  illegális futamokon. 

Nagyon hideg volt. A maszkot és a Klimax szemüveget egy barátomtól kaptam kölcsön. 

Egyáltalán nem számított, hogy egyedül, vagy utassal megyek, pont ugyanolyan bátorsággal hajtottam a motort. Egyszer egy olajfolton elcsúsztam, egy lány ült mögöttem. Én megúsztam egy bokacsont horzsolással, Ő azért rosszabbul járt, főleg a ruhája, de 10 perc múlva újra úton voltunk. Akkoriban ugye nem voltak olyan sebességek mint manapság, de a flaszter ugyanolyan kemény volt, mint most. A hajlékony, fiatal test biztosan sokat segített, az időtájt még 20 sem voltam. Sokkal több olaj volt az utakon, mindenből folyt az olaj, amiből csak folyhatott, és talán abból is, amiből nem. Minden fém volt ami annak látszott, egy Volga vagy Zil lökhárító nem viccelt. Ha összerakunk egy vizes-olajos macskakő, és egy kopott Pneumant gumi párost, gondolhatjátok mekkora orosz rulett lehetett a motorozás. Hogy mégis sikerült túlélni a 70-es éveket, abban biztosan igen nagy szerepe van a szerencsének is, hiszen semmilyen képzést nem tartottak akkoriban, mindent magadtól, vagy a tapasztaltabbtól tanulhattál meg.

A gumidefekt is része volt a mindennapoknak, Tip-Top és kispajszer nélkül nem indultunk sehová. A műszaki hibák is gyakran előfordultak, egy megszakító csere, vagy egy lánc szakadás biztos megtörtént valakivel, egy közös túrán. Ha abban az időben lehetett volna pólót csináltatni, az lett volna rajta: "a szerelés az életem". Rosszabb esetben, ezek a hibák is szülték a bukásokat. Egyszer Pécsre menet szakadt el a láncom, persze vitte magával a komplett láncvédőt is. Mivel volt nálam patentszem, simán megoldottam, de utána úgy nézett ki a kezem, hogy akkor is volt rajtam kesztyű, amikor nem is. Ismerős szitu? Az ilyen hibákat szerencsére, mindig megúsztam bukás nélkül.  Ha javíthatatlanná vált egy motor (ez azért ritkán fordult elő), akkor mi többiek, hazatoltuk. A bal hátsó lábtartót lehajtva, jobb lábbal toltuk a motort, és ha többen voltunk, váltogattuk egymást. Ez sem veszélytelen, de soha nem lett baj belőle. 

Ez az időszak mostanra már történelem, manapság már a sarokig sem megyek anélkül, hogy rendesen beöltöznék. Ahogy a medve, úgy a motor sem játék, a védelemre kiadott pénz sokszorosan megtérül egy esésnél! Jó ruha, jó sisak, jó gumi, erre senki se sajnáljon költeni.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.