Nem mentem be egy templomba, múzeumba, vagy egyéb turisták által látogatott helyre sem, ez a túra nekem csak a vegytiszta motorozásról szólt. Rengeteg időt -és pénzt- spóroltam ezzel meg, természeti szépségből viszont elképesztő mennyiséget láttam, csodaszép a Világunk. Európa olyan arcát láttam meg, amilyet eddig még nem. Sokfelé jártam már, de az óceán látványa kimaradt, igazán felemelő érzés, egy "szárazföldi patkánynak".

Fisterra, Faro. A túloldalon Amerika!

Este megvolt az első mosás. Vittem kis üvegben mosószert, a mosdóban kimostam egy szett alsóneműt, és bíztam a gyors száradásban. Remek reggeli után bepakoltam pár dolgot a hátizsákba, és 9 körül nekiindultam Santiagonak. A kapun kilépve ez a látvány fogadott.

A motor hőmérője szerint 6,1 fok. Izzadni nem fogok.

Egy gyors törölgetés után, kéjes élvezet volt standard módon felszállni a nyeregbe, nem becsúszni a tank és a csomagok közé. A naviba beírtam a Szent Jakab székesegyházat, és tűz. Nagy volt a forgalom, de mindössze 6 kilométert kellett megtennem. Persze nem tudtam a térre bemenni motorral, még a parkolás is necces, de pont egy hely engem várt. Pár száz métert kellett sétálnom, korrektül ki volt táblázva az irány. Sokszor olvastam, hogy a vándorok megkönnyezik a székesegyház látványát. Nos bennem nem váltott ki ilyen érzelmeket, de nem is gyalog tettem meg az utat. Szép volt nagyon, de még a kapukat sem nyitották ki. Lőttem pár képet, megcsináltam a kötelező szelfit, és visszasétáltam a Bestiához, egy büntetés, vagy elszállítás nagyon nem hiányzott. De nem volt semmi gond. Már éppen felvettem a sisakot, mikor megláttam, hogy a Camino hivatalos irodája van szemben. Kicsit tanakodtam magammal, aztán inkább újra nekivetkőztem, ez a tökéletes hely pár apró ajándék beszerzésére. Rengetegen voltak  bent, vagy százan álltak sorba, a hivatalos oklevélért, amit csak az kap meg, aki Sain Jeanban kiváltotta a Camino útlevelet. Minden hivatalos zarándok szálláson be kell pecsételtetni, és ha az összes megvan, itt kiállítják a passzust, hogy teljesítetted az El Caminot. Kicsit lazítottak a bevett gyakorlaton, ma már, ha biciklivel mész végig, akkor is jár a papír. Vettem két matricát, két hűtőmágnest, és egy vékony bőrszíjra fűzött kagylót. Ennél eredetibb nincs is.

Mire kijöttem, egy Észt Harleys csapat állt mellém. Én még a táblán kívül, Ők már csak a full tilosban tudtak megállni.

A kincsekkel a zsákomban nekivágtam a spanyolok világ végének, Fisterrának, amit mondanak Finisterrának is. Finis= vége, Terra= föld. 80 kilométerre voltam tőle, az idő egyre melegedett, a városból kifelé már 10 fok fölé ment a hőmérő. A táj csodás volt, az út takaros városkákon át vezetett. Az óceánt balról, egy kanyarból kijőve láttam meg először. Sok vándor gyalogolt az út szélén, nekik ez szinte kötelező kör, így lesz kerek a Szent Jakab Út.

Fisterra igazi tengerparti városka, de más mint mondjuk az olasz üdülőhelyek. Nincsenek nagy szállodák, talán az Albániában látottakhoz hasonlított leginkább, de jó értelemben. Nekem Faro-ig kellett elmennem, ott van a világítótorony, onnan nincs tovább. Egy nagy parkoló van építve, sokan voltak, de nem volt tömeg. Mentem ameddig lehetett, de végül egy behajtani tilos tábla előtt leállítottam a Bestiát. Rajtam kívül egy olasz motort láttam, de annál több bringást és gyalogos vándort. Lesétáltam a földnyelv végére, ahol az Út első igazán torokszorító élménye várt.

Ez az El Camino igazi végpontja. Miután végig gyalogoltál bő 800 kilométert, még hozzácsapsz 80-at, hogy ezt meglásd. Itt azért kapart a torkom kicsit. Nagyon nagy tisztelet nekik!!!

Persze csináltam egy csomó képet, és találtam segítőt aki engem is lefotózott. Itt is vettem egy matricát, bevágtam az energia szeletemet, és elindultam visszafelé Santiagoba.  Kicsit meghúztam a gázt, vásárolni akartam pár dolgot, fogytak a készleteim. Az út visszafelé is szép volt, szerencsére egy terelés miatt másfelé mentem, mint ahogy jöttem. Kora délután értem a városba, most a szemem után motoroztam, a szállodához közeli bevásárló központot kerestem. A Lidlben kezdtem, víz, kis délutáni csoki, egy sör, meg pár banán. A Dechatlonban pedig vettem egy fürdőgatyát, nem úszni akartam, de úgy gondoltam, kevésbé fog fázni a legnemesebb szervem, egy vastagabb alsóban. (működött) Megtankoltam, nem akartam reggelre hagyni. Öt perc alatt hazaértem, a szállás tényleg közel volt.

A hotelban átöltöztem "civilbe", megettem a nasit, megittam a sört, és nekiláttam a "könyvelésnek". Megkerestem, és lefoglaltam az első portugál szállást, mire végeztem közeledett a vacsora idő. Nagyon jó nap volt, csak 210 km volt a menet, de láttam az óceánt, és eljutottam a világ végére is. Eső semmi, a hideg ellen jól felöltöztem, mondhatom hogy tökéletes nap. A vacsora most háromból három 5-öst kapott, nem volt gyenge láncszem. Az étteremben ment a tévé, azt mutatták, hogy Andorrában hóvihar, Barcelonában pedig jégeső tombolt. Fasza, pont arra megyek egy hét múlva. Mindegy, azt a kerítést majd akkor ugrom át, ha odaértem.

A mosott ruhák persze reggelre sem száradtak meg, de ezen nem aggódtam sokat. Bezacskóztam őket, pont volt még egy váltásnyi. Reggeli, két finom kávé, és felpakoltam a cuccokat. Kártyával fizettem, 120 euró volt a két nap, reggelivel, vacsorával, pont benne a keretben. Nekivágtam az utolsó spanyol szakasznak, a következő szállás Portoban várt.

Folyt. köv.

A Szent Jakab székesegyház.

A világ végén vagyok.

Emléktábla egy Nagy Embernek.

Innen már gyalog.

Egy matrica az utolsó táblán.

Errefelé az időjárás is más. Nem áztam meg...