Sziasztok.

Úton vagyok, most épp Calahorrában Spanyolországban. Itt még nincs sok tapasztalatom, erről majd később. 

De Svájcban sem jártam még, ott két napot töltöttünk Zolika barátommal. Svájcról semmi jót nem tudok mondani, csak azt hogy szépek a hegyek. Végig útépítések voltak, tiszta albán állapotok. Vagy patika az út, vagy botrányos. Persze elkészül majd, de nem erre számítottam. A Szent Gotthárd hágó le volt zárva, át kellett menni az alagúton, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom. 1-1 sávos, iszonyat kamion forgalommal. 17, azaz tizenhét kilométer hosszú!!!! Egy örökkévalóság volt, nem kívánom senkinek, pláne motorral. Középtájt 35 fok meleg volt, ISZONYAT!!! De túléltük, megérkeztünk a Furka hágóhoz, ami szintén le volt zárva. Ezt benéztük erősen... Az emberek mufurcok, az egyetlen kedves pali Bruno volt, a szálló recepciósa. Mondjuk Ő meg Portugál, Portóból. Szóval másnap vonattal mentünk át a hágó alatt 20 frankért, az se volt séta galopp. Beálltunk egy zárt kocsiba, a motoron ültünk végig (kb.20 perc). A masiniszta nem szarozott, dülöngéltünk rendesen. Autóban is bent kell maradni, és behúzni a kéziféket.

Ja, és meg kell fordítani a motort, mert ott mész ki, ahol bejöttél.

Mindezt nem rinyálásból mondom,  hiszen ez is a kaland része lett, csak csalódott voltam. Persze "sirályszárnyas" Zolival jó móka minden. De Ő két nap után hazament, én pedig nekivágtam egyedül az ismeretlen Franciaországnak.

Na akkor a franciák. Mindenki utálja őket. Vagy majdnem mindenki. Alapból ott van Trianon!!! Aztán ahogy beszélnek! Meg a csigaevés!!! Az osztrigáról nem is beszélve. Meg a préselt kacsa!!! Pfúúj! Nem beszélnek semmi idegen nyelvet! (mint mi) Tényleg nem! Minden filmből az jön át, hogy bolond egy népség.

Én egy franciát ismerek, Robertet, aki pék volt Dunakeszin. Mondjuk Ő jó fej, Na jó, a Belmondo is. Rendben, a Jean Reno is. A Sophie Marceau meg gyönyörű. De mi a helyzet élesben, náluk? Hozzáteszem, én csak kisvárosokban jártam. 

Hát az a helyzet, hogy akikkel találkoztam, az mind elképesztően kedves volt. Az első szállásadónk, Patricia, puszival fogadott minket. A sört nem kellett kifizetni, mert az "petit", vagyis kicsi összeg. Reggel nem győzött ölelgetni minket!!  Ketten két irányban indultunk el, esőben. A második este egy idős pár fogadott, az apóka még felcihelődni is segített. Ongroá? Puskás!!! és fülig ért a szája. Nem volt wifi, nekiállak felhívni minden elérhető embert, hogy megoldják a problémát. És megoldották! Mindkét helyen a saját főzésű lekvárt kínálták a reggelihez. És a kávé ivás!! A kávé ugyan tré volt, de  úgy ittam mint Alain Delon a filmekben, két kézzel fogva azt a nagy ibriket. És a szállások! Tündérország volt mind!

Így csak Ők isznak kávét. Semmi értelme, de "orizsinell franc". Egyébként pont úgy akarják megértetni magukat mint mi, egyre hangosabban, szótagolva mondják a mondandójukat. De egy "bonzsúr"-al vagy egy "merszí"-vel nagyon jól lehet indítani. Állítólag az "ogre" szó az "ongroá"-ból származik, de ez nincs tudományosan megerősítve.

Útban a harmadik szállás felé, tankoláskor odajött egy korombeli nő, és megkérdezte magyar vagyok-e? A rendszámból következtetett. Rákérdezett, hogy nálunk még kommunizmus van-e, mert a médiából Ő ezt hallotta-olvasta ki. Ő is ölelgetett, hogy hogy örül annak, hogy én utazhatok. Média mi? Köszi... Megnyugtattam, hogy Magyarországon már nem, kommunista diktatúra van! Viszont ez a hölgy már nem Puskást nevezte meg, hanem Orbán Viktort. Na ja, változnak az idők.

A harmadik napon, Condomban (frankón ez a város neve) aludtam, ami egy Gasconyi város, sok testőr utalással. Az már egy Caminós hostell volt, pont úgy nézett ki, mint egy pesti romkocsma. Na itt a recepciós srác már tudott idegen nyelven, de kb annyi angolja volt mint nekem, tehát tökéletesen megértettük egymást. A szálláson mindenféle náció volt, többek között Kolja, aki Szocsiból indult el motorozni. Egy éve. Kb fél úton jár. Szóval az én nagy túrám, egy kicsit eltörpült... Volt minden korosztály, és minden ország, estére négy motor áll a garázsban. Merthogy  Pierre kiált a C5-el, hogy a mi motorjaink fedett helyen legyenek. 

Szóval kicsit más szemmel nézem a franciákat, alig várom, hogy visszafelé is tapasztaljak még belőlük. De az biztos, hogy már nem utálom őket, sőt. Sosem az ember a rossz, hanem a rendszer ami rossznak mutatja.

"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

Sziasztok, mindenkit hazavárnak. A  Mágus.