Hogy jobb túrázni, egyedül vagy csapatban???

Amit most leírok nem szentírás, ezek a saját tapasztalataim. 

Az ember társas lény, de a magány is jól esik sokszor. Biztos sokakkal megesett már, hogy csapattal motorozott, de volt egyvalaki aki lassú, vagy béna, vagy rossz humorú, esetleg mindegyik. Na egy ilyen pali (csaj), tönkre vághatja az egész túrát.

Az érem másik oldala, ha egyedül vagy valahol a világ végén, defektet kapsz, és fingod sincs mit kéne csinálni. Akkor azért jól jönne a segítség, egy csapatban biztos van valaki aki ért a szereléshez.

Én már szinte minden variációt kipróbáltam, voltam egyedül, kettesben, hármasban, négyesben, ötösben, és ezt így folytathatnám egészen 27-ig, az volt a legtöbb motoros egy adott túrán, amin részt vettem. Menjünk sorban, átveszem a pozitív és negatív dolgokat is.

1, egyedül, Chuck Norris módra.

Egyedül valahol Ausztriában.

Én korán kelő vagyok, és pontosság mániás. Akkor indulok amikor akarok, nem kell alkalmazkodni senkihez, akár hajnali 5-kor is nekivághatok a túrának. Előző nap már teletankolom a vasat, felfújom a gumikat, ellenőrzöm az olajszintet, megfújom a láncot, bepakolom a táskákat, megveszem az autópálya matricát (ha kell), az indulás reggelén már csak magammal kell foglalkoznom. Van egy leírt listám, amin szépen végigmegyek, és mindent kipipálok, ha megvan.

A vesém már nem a régi, sokat kell pisilnem. Ha egyedül vagyok nem kell alkalmazkodnom, annyiszor állok meg, ahányszor a szükség megkívánja. A motorom viszonylag sokat fogyaszt, tehát sűrűn tankolok, 200 kilométerenként biztos. Ha elkottázok egy lefordulást, semmi gond, senki mást nem tartok fel. A saját tempómban megyek, nem vagyok se túl lassú, se túl gyors, pont úgy gurulok ahogy én akarok. Nem kell figyelni másra az előzéseknél, sokkal gyorsabban haladok. Ha elkezd esni az eső, megállok és felveszem az esőruhát. Vagy éppen nem, ez csak rajtam múlik. Autópályán a csupasz bringával nem megyek gyorsan, 130-150 között gurulok, viszont ha jön a szerpentin, szívesen csapatok egy jót. Ha elfáradok, bármikor megállhatok kinyújtózni, vagy egy cigire. Ha megéheztem, ott állok meg ahol nekem szimpatikus, akár egy Mekinél, akár egy kellemes vendéglőnél, nincs vita, hogy jó-e vagy sem. Ha szar a kaja, vagy drága, csak magamat hibáztathatom. Este, akár korán lefekhetek, de akár későig mehetek is. Ha akarom simán módosíthatom az útvonalat, vagy felmehetek autópályára, nem kell megbeszélnem senkivel semmit. Ha látok egy szép fotó témát, csak megállok, és csinálok pár képet, aztán go, tovább. Szóval mindent én döntök el, pont úgy van ahogy akarom, senkihez nem kell alkalmazkodni, pompás!

És a negatívumok? Azért jó valakihez szólni a megállásoknál, ha netán műszaki probléma van, jó ha van még két kéz. És az esti sör is jobban esik társaságban. A nyelvismeret hiánya ma már nem megoldhatatlan, de sokat segít, ha valaki beszéli az adott ország nyelvét, vagy jól tud angolul. Én is megoldok mindet, de sokkal nehezebben értenek meg, mint egy jó angolost-németest. FONTOS!!! Ha egyedül mész és baleset ér valahol a nagyvilágban, jó ha van a nyakadban egy dögcédula. Én csináltattam, rajta van a nevem, a korom, a nemzetiségem, a vércsoportom, a másik plaketten pedig egy név és egy telefonszám, de valaki olyanét írasd rá, aki beszél pár idegen nyelvet. Sose legyen rá szükség, de én nem sajnáltam rá a 2500 forintot. Meg olyan macsós is...

Persze így is lehet....

2, ketten Easy Rider módra.

Zolikával, valahol fent a Garda tó felett.

Ha jó a társad, óriási élmény kettesben motorozni! (mivel utast nem viszek soha, csak a két motor, két motoros variációról beszélek) Azonos habitusú motorosok, hasonló teljesítményű motorokkal nagyon jót csapathatnak, az tényleg hozza az Easy Rider élményt. Igazi "hosszú" túrát Zolikával csináltam két éve, az tökéletesen sikerült. Egyikünk sem volt alá vagy fölérendelt, de a szervezést 99%-ban Ő csinálta. És jól, naggyon jól! Nekem sokkal nagyobb motoros tapasztalatom van, Ő viszont remek helyismerettel rendelkezett, és a szállásadókkal is folyékonyan beszélt németül. A Stelvio vagy a Glockner tetején jó volt megölelni a másikat, hogy: ”megcsináltuk baszki, de király!!!” Esténkét szintén jó volt átbeszélni a napot, megosztani az élményeket, megnézni a másik képeit. És persze a reggeli is jobban esik társaságban, mint egyedül. Nem horkolt, nem mászkált éjjel, remek társ volt. Mivel az Ő motorja volt a gyengébb (egy kicsit, na…), nem okozott gondot tartanom a tempót, az előzésekbe is általában belefértünk mindketten. Sokkal lassabb tempót mentünk, mintha egyedül lettem volna, de kifejezetten jól esett a laza gurulás. Zolikának fiatal korában szinte a mentora voltam, ezért kellő empátiával viszonyult hozzám. Tökéletes páros voltunk, nem volt semmi negatívum, és lehettem én a Peter Fonda.

Tibikével a Tátrában.

Tavaly Tibikével is toltunk egy közös kétnapost, az meg azért volt szuper, mert mindent rám bízott, a szállástól az útvonalig. Minden rendben is volt, semmi kifogása nem volt semmi ellen. Jó tempót mentünk, jókat nevettünk, vele is jó volt ketten motorozni. Ha jó a társad, bárhová is mész, jó lesz a buli.

És van még egy módja a páros túrázásnak, ha a feleséged-kedvesed a társad, külön motorral. Ilyenkor lehet kérni franciaágyas szobát, és éjjel talán nem csak aludni fogtok. Én két ilyen párt ismerek, a sógorom és a felesége, két CBR 1000 R-el tolja, és a lány akinek eladtam a Hornetet, Ő a Hondával, a párja egy BMW S1000 R-el járja a hágókat. Nagy RESPECT nekik!!!

3, hárman csupaszokkal

A Naked Brigád Zakopánéban.

A feleségem szerint a hármas nem jó, mert valószínűleg ketten összetartanak a harmadik kárára. És van benne logika. Tavaly az Északi Túrát hárman csináltuk Zolikával és Janival. Jani volt a „harmadik”, és ha nem ismerjük egymást ezer éve, akár még súrlódások is lehettek volna. Ő szállt be utolsónak a buliba, mi már előbb lefoglaltuk a szállásokat, így neki minden drágább volt. Ő rendelkezik a legkevesebb motoros tapasztalattal, és övé volt a leggyengébb motor is. Mi Zolikával az előző túrán nagyon összekovácsolódtunk, Jani meg nem az a túrázós fazon. Neki szinte minden újdonság volt, ráadásul aggódós fajta. Nagyon jó buli volt, remekül éreztük magunkat, de ha Jani egy idegen lett volna, valószínűleg máshogy alakul minden. Igen, ketten összefogtunk, csak nem Jani ellen, hanem Janiért!!! De mivel jóbarátok vagyunk, mindent megoldottunk egy jó nevetéssel. Velük bármikor, bárhová!

A másik hármas kaland hét éve volt, mikor Ferivel és Olival nekivágtunk Zakopánénak, aztán az Aprilia Szlovákiában, a céltól 50 kilométerre megadta magát. Ez ugye véget is vetett a túrának, de egy emberként kerestük a megoldást, nem volt köpködés a másikra, helyzet volt, meg kellett oldani. Én próbáltam szerelni, Oli próbált szállást keresni, Feri meg reménykedett. Végül is nem sikerült a szétrobbant váltót megjavítani, de lett szállás, és remek esténk volt, plusz leraktuk a Tökös Ötös alapjait!! 

, 4, négyen vagy öten.  Ez már Csapat.

T5, 69-es út.

Életem első hosszútávú túráját négyesben csináltuk, még 1975-ben. Tudtunk motorozni, de ekkora túrát még egyikünk se csinált. Nem mindegy, hogy a Balaton, vagy a Balti tenger. Volt esés, szerelés, nyelvi nehézségek, és akkoriban még nehéz volt átjutni egyik országból a másikba. De megoldottunk mindent, a legöregebb tag volt 20 éves, én 17, nem semmi teljesítmény. Sátoroztunk, a kempingezés minden jó és rossz tulajdonságával. Mindenképpen jó, hogy többen voltunk, kiegészítettük egymást. Akkor még nem voltak rossz beidegződések, mindenki mindenre rácsodálkozott, egyértelmű volt, hogy egyedül nem tudtuk volna véghezvinni ezt a gigantikus utazást. (össze kéne rántani ezt a régi bandát egy nosztalgia Rügen sziget túrára)

Akkumlátor gyártás laposelemekből a P 20-ba. NDK.

A T5-el többször is mentünk Zakopánéba, Szlovéniába, meg Szlovákiába. A Tökös Ötös olyan mint a testvériség, nehéz lenne bárkibe, bármibe belekötni. Igazából már Ők toleránsak velem, mivel én vagyok a Presidente. Én már lassulok, Ők még gyorsulnak, Tomi mindig elkésik, de ebben a csapatban ezeket elnézzük a másiknak. De mi van ha négyen vagy öten vagytok és az egyik sokkal lassabb mint a többiek? Akkor az van, hogy vagy Ő megy elől és megöli a bulit, vagy hátul kullog, és megálláskor lehet hallgatni a panasz áradatot. A legjobb leosztás az, ha kb egyforma bringákkal, egyforma stílusban motorozó emberek jönnek össze, különben elkerülhetetlen a veszekedés. Jó az ilyesmit előre leegyeztetni, mert ha valaki úgy érzi, hogy nem biztos magában, inkább szóljon. Jobb kiszállni még indulás előtt mint végig duzzogni pár napot, és tönkretenni a többiek túráját.

Ausztria. Mögöttem a T5.

Aki vezeti a túrát, rengeteg feladat hárul rá, nemcsak az útvonalat kell megtervezni és lenavigálni, hanem a többiekre is figyelni kell. Elég egy piros lámpa, vagy egy útelágazás, és máris lemaradhat egy-két motor. Ha én vezetem a túrát, az egyik szemem mindig a tükrön van, és sokat segít ha az utolsó motoros világos sisakot visel. Meg persze az is, ha mindenki ismeri a célt, és van térképe vagy navigációja. Apropó navigáció. Én a telefonomat használom, és nagyon jó hogy a headseten keresztül hallom is, mert látni nem mindig lehet a képernyőt a napsütésben. Célravezető még, gyors motorost hátratenni, mert sokszor kell utolérni a többieket, és nemritkán igen komoly tempót kell menni. Én a GYORS túrázás határát maximum öt motornál húzom meg.

T5 zippzár.

Szóval négy vagy öt tag esetén már nagyon komolyan kell ismerni a többieket. Az esték is csak akkor igazán bulik, ha mindenki az igazi arcát mutatja meg a többieknek. A Tökös Ötös minden téren tökéletes csapatot alkot!!!

5, több mint öt motor, csoportos túrázás

Régebben országon belül többször mentünk úgy túrázni, hogy valaki szólt valakinek, meg még az is hozott valakit. Na itt azért voltak meglepetések. Egyszer nekiindultunk Szlovákiának, tíz motor gyűlt össze a Meki előtt. Volt aki CBR 600 RR-el jött talpig bőrben, és volt aki 250-es veterán Yamahával, utassal. Ő korrekt volt, mert megmondta hogy 90 km a max tempója, inkább elmegy másfelé, nem tart fel minket. De olyan is volt, hogy a Gixer elé beállt a sorba egy Virágo 535, aki nem volt hajlandó átlépni a sebességhatárokat sehol. Aggtelek helyett, Balassagyarmat lett a túra vége. Hát ez se működött. Végül is ezekből a valaki valakije csapatokból alakult ki a T5, ami viszont remekül működik. Nem mondom, hogy nem lehet így motorozni, de akkor egy 100 km-es túrára rá kell dobni egy napot, és lazán kell krúzolni. De a legjobb, ha nagyjából azonos méretű motorok, és azonos habitusú motorosok verődnek össze egy túrára. De mondjuk 8-9 motort egyben tartani még akkor is nehéz feladat. Egy ebéd is sokkal tovább tart, de még egy tankolás is dupla annyi idő. Ennyi fővel, vagy nagyon korán kell indulni, vagy egy Aggtelekre rá kell szánni két napot. Egy nap oda, egy vissza, és este még lehet is egy jót lazulni. Ezt viszont azért nehéz összehozni, mert vagy pénz vagy idő nincs, hogy mindenki rábólintson.

Egyházasdengeleg.

És vannak a nagy létszámú túrák, amiket profi cégek csinálnak, mint a Rhinotours, vagy a MotoAvantura. Azért őket neveztem meg, mert velük már mentem. A Rhinoval többször is, a MotoAvanturával egyszer. A pozitívumok rögtön azzal kezdődnek, hogy semmi dolgod a fizetésen kívül. Mindent leszerveznek, szállás, útvonal, kaja, tankolás, minden meg van tervezve, neked csak motorozni kell. És profin csinálják, jók az útvonalak, jók a szállások, elől egy vezető, hátul egy záró. Általában két csoportra bontják a csapatot, van lassú és van gyors csoport, a habitusodtól és a motorod erejétől függ, hogy melyikbe kerülsz. A gyors azért jobb, mert előbb eszel, és előbb vagy este a szálláson. Ha baj van adnak technikai segítséget, beszélik az adott ország nyelvét, vagy valami közös nyelvet. Első este van ismerkedés, mindenki elmondhatja a mit fontosnak tart magáról. Érdekes emberekkel lehet megismerkedni. Csak néhány példa a túratársak foglalkozásairól: kamionos, fölművelő, szívsebész, body bilder, kormányőr, nőgyógyász, lelkész, tanár, sírköves, ügyvéd, stb... Rejtő Jenő írta egyszer: "a szimpátiát és az ellenszenvet nem mindig az okszerűség szövi". Tök igaza van, tényleg nem tudhatod ki lesz a haverod a túra alatt, és ki az aki hidegen hagy. Ha nagy a létszám, mint az idei Balkán túrán (27 fő), akkor tényleg nehéz mindenkit megismerni, de igazából nincs ezzel gond, pár spannod biztos lesz.

Rhino eligazítás.

Negatívumként talán azt említhetem, hogy ha az olcsóbb szobaárat választod, akkor egy idegennel kell együtt aludnod a túra alatt, ha a "nem szimpi" kategóriába kerül, akkor megszívtad. Nekem a Rhinoval háromszor is mázlim volt, jó fej pali volt a szobatársam. Az idén meg kicsit drágábban, de külön szobát vettem, ez azért kényelmesebb. A tankolást, a pisilést, a fotózást, az ebédidőt, mind a túravezető dönti el, vagy bírod, vagy nem. Nekem egyszer meg kellett állítanom a csapatot, mert már nem bírtam tovább tartani. Azért tízegynéhány motoron ülő biker előtt, nem túl vidám elvégezni a dolgodat. Egyszer pedig a tankolás miatt stresszeltem, nem lett volna jó az albán hegyek között leállni a kifogyott benzinem miatt.

És még le is fotóznak.

Berat, Albánia, a gyors csapat.

Mindig van a brancsban egy "okos", aki mindent jobban tud, ők magányosak maradnak. Mindig vannak lejmisták, akiknek vagy a cigijük, vagy a láncspréjük, vagy a pénzük fogy el éppen. Ezeket megfelelően kell kezelni, én egyszer segítek, a második alkalommal már nem. Az azonos motor stílus általában közelebb hozza az embereket, de ez se szentírás, a Balkán túrán egy GS-es, meg egy Goldwing-es lett a legjobb cimborám. Vannak csendes "őrültek", és vannak harsányak, csak tőled függ hogy viszonyulsz hozzájuk. A túravezetők általában nem barátkoznak, udvariasak, segítőkészek, de nem cimbiznek le mindenkivel. Viszont van aki nagyon keresi a "kegyeiket", ők a csapat perifériájára szorulnak. Ha voltál már buszos társasúton, tudod miről beszélek.

Van még egy necces pontja a nagy csoportnak, a gyorshajtás kérdése. Ha a túravezető beleszalad egy radarba, simán belehúzza a csoportot is. Ki a felelős ezért? Ő mert Ő vezeti a csapatot? Te aki túllépted a megengedett sebességet, hogy tartsd a tempót a csoporttal? Szerintem a vezetőt kár hibáztatni, nem tart pisztolyt senki fejéhez, hogy húzzad neki. Te sem vagy hibás, mert nem akartál lemaradni valahol a világ végén. Ezt sajnos be kell nyelni, vagy figyelni kell a vadászokra! 

Mi megúsztuk.

Vagy a parkolás. A Csehországban a túravezető egyszer bevitte a csapatot a tiltott zónába, lebilincselték a motorokat, és nem volt olcsó a büntetés. Mert ugye, a tököm se figyeli a táblákat, ha megy elől egy profi. Végül mindenki csengetett, és lekerültek a bilincsek. (jól olvasod, kerékbilincs motorra!!!)

Szóval vannak negatívumok, de azért egy nagy csoporttal menni nagyon menő dolog, és óriási respektje van a többi közlekedő szemében!

Szóval akkor, hogy a legjobb túrázni? Minden rajtad múlik, milyen a motorod, milyen a vérmérsékleted, mennyire tudsz beilleszkedni. Az én sorrendem a következő. 1, a legjobb variáció a két motor, két motoros. 2, második helyen a négy-öt fős csapat (csak jóbarátokkal!!!!) 3, egyedül, magányos farkasként. 4, egy nagy csoport tagjaként.

De igazából a leg-leg-legfontosabb, hogy motorozzunk minél többen, minél többet. Hogy egyedül, vagy falkában, az csak rajtad múlik, HAJRÁ!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus