Előszó:

Balkán.  Kimondva, belegondolva, nem kelt jó érzéseket ez a szó. Háborúk, szegénység, kosz, elmaradottság, bűnözés, albán maffia. Talán még embert is esznek??? Elmentem megnézni…..

Amit én nem láttam a Balkánon, az talán nincs is. Persze túlzok, hiszen hét nap nem a világ, de ennyi kaland töményen, egy hétbe sűrítve elképesztő élményeket adott. Néhány címszavakban: jó társaság, érdekes emberek, profizmus, brutáljó kaják, finom sörök, szuper szállodák, hihetetlen természeti szépség, kanyar kanyar után a végtelenségig, tenger, hegyek, baleset, emberség, rendőrök, mentő, kórház, fáradság, ünneplés, és vigyorgás a végéig. A Balkán jó, nagyon jó, ezt mindenkinek látni kell!!!

(A túrát a MotoAvantura szervezte és vezette, 7 éjszakai szállással, reggelivel-vacsorával, egyágyas szobában 600 euróba került, minden centet megért. Horgosról indult, és ott is volt vége, én kaputól kapuig 2975 kilométert mentem. A túrán 20 motor vett részt, + a két vezető, és 5 női utas.)

 Nulladik nap, Palics, Szerbia.

Június 18.-án hétfőn ebéd után nekivágtam az első etapnak, Dunakesziről Palicsra. Autópálya szinte végig, de mivel el akartam kerülni a Röszkei nagy átkelőt, ezért Ásotthalom felé fordultam. Jó döntés volt, én voltam az egyetlen utazó azon a délutáni órán. (nyitva reggel 7-től este 7-ig) Kb öt perc alatt már Szerbiában voltam, visszanézve megláttam a kerítést, hát mit mondjak, impozáns látvány.  Megérkeztem Zastava országba, rögtön az első szembejövő autó az volt, és még mindig egész komoly része az utcaképnek! A szállás megtalálása további 10 perc utazást jelentett, a navi szépen mondta a fülemre az útvonalat.

Palicson van egy nagy tó, ami komoly idegenforgalmat generál, rengeteg szálláslehetőség van, mindegyiket valamilyen Villának hívják. Nekem a Villa Larusba kellett mennem, ott volt foglalva szoba. 15 órakor érkeztem, én voltam az első.

Nem tudtam hányan válasszák ezt a nulladik napi opciót, ezért átöltöztem, kértem egy sört, és leültem a teraszra. Beszélgettem a portással, szerinte estére 16 motornak kell lennie a parkolóban. Hm, azz igen!! A nagy várakozásban megéheztem, étterem nem volt a szálláson (csak reggeli), ezért elindultam valami kaját vadászni. Mindig egyél ott ahol a helyiek, ezért az orrom bevitt egy kis kifőzdébe. Kb 700 forintnyi dínárért ettem egy tortillába töltött sültcsirke-sültkrumpli-saláta-öntetek valamit. Szerbül volt kiírva, egyedül a tortilla szót tudtam elolvasni, de jó választás volt. Se nem nehéz, se nem száraz, pont jól csípős, nagyon finom fast foodot ettem.

Mire vissza sétáltam a Villa Larusba, már 5 motor állt a parkolóban, érkeztek a többiek. Visszaültem a teraszra, kértem még egy sört (szerb, Lav márkájú, finom pils tipusú), rágyújtottam, és fogadó bizottságot játszottam. Ha jött valaki bemutatkoztam, azt hitték valami mufti vagyok. Kb este 8-ra lett teljes a létszám, nemsokára befutott a túravezető Árpi és a felesége Timi is. Árpi csendes fazon, de a felesége igazi cserfes csajszi, a mosolyát meg receptre írnám fel!! Mindenki kapott ajándékcsomagot, póló, matricák, nyakpánt volt a zacskóban. Pár kivétellel szinte már mindenki utazott velük, volt aki a nyolcadik pólóját kapta. (a szerb gyártású  XL-es póló tényleg XL-es, végre nem feszült a pocakomon) A „törzstagok” örültek egymásnak, én csak megfigyelő voltam. Kaptunk pár hasznos infót az útra, előkerült egy két sztori is. Bemutatkozott mindenki, de ennyi nevet nem lehet megjegyezni. Két Miklóssal a memóriámban, este 10 körül felmentem a szobámba, rákészültem a másnapra.

Első nap: Palics-Kopaonik, Szerbia

Én kértem reggelit, 7-től lehetett enni, kellemes könnyű kaja volt, két kávéval már jól éreztem magam. A Villa Larusban mindennel lehet fizetni, én a szobáért, a két esti sörért, a reggeliért, a kávékért, 11000 forintot fizettem. Nagyon érte az árát, és a reggel szolgálatos hölgy egy tündér.

8.00-kor indultunk a találkozási pontra, Horgos után az autópályán, egy benzinkútról startoltunk. A hiányzó emberekkel, és Sanyival a másik túravezetővel ott találkoztunk. Kezdésnek egy kb fél órás eligazítás, mindenki teletankolt, gumit fújt, csomagot igazított, és nekivágtunk a Túrának. Borús volt az ég, de kellemes hőmérsékletben indultunk, itt még együtt. Autópályán mentünk Novi Sad-ig, ahol egy igazi szerb reggeli várt minket, de végül is inkább korai ebédnek mondanám. Nagyon belaktunk, kávé, üdítő, ez a túra része volt, tehát benne az árban. Az étterem a Duna parton fekszik, a vár tövében, látványnak sem utolsó!

(Novi Sad, vagyis Újvidék, Szerbia második legnagyobb városa. A határtól 120 kilométerre van, és régen ez még vastagon Magyarország volt, ilyenkor azért nagyon elszomorodom…)

A reggeli-ebéd után már két csoportra oszlottunk, én véletlenül a lassú csoportba kerültem. Már nem mentünk vissza a pályára, elkezdődött a véget nem érő kanyarvadászat. Az ég nagyon beborult, de az egyik legjobb részt még szárazon sikerült letolni. Felfelé mindkét sáv a miénk, nincs szembeforgalom!! Ez nagyon tetszett, igazán jókat borogattunk. Valószínűleg ez lehet a helyi menők Mátrája.

Rengeteg a kóbor kutya (az egész Balkánon), nem támadnak, de nem is félnek a motorosoktól. Amikor már rendesen elkezdett esni, és egy faluból gyorsítottunk ki, pont egy tempós kanyarban, majdnem átfutott előttem egy kutyus, de szerencsére meggondolta magát és félúton visszafordult. Lepergett az életem, de pont az eset után állunk meg felvenni az esőruhát, jól is esett egy kis pihenő. Basszamáztam rendesen!!

Az eső inkább szakadt mint esett, de meleg eső volt, nem fáztam. A pinlockot nem tettem rá a plexire, gondoltam délen nem kell. Kellett volna. Párásodtam mint a kukkoló ablaka, ezért nyitva kellett hagynom a plexit. Naná, hogy folyt be a víz, hiába törölgettem kívül, a belső fele is csupa esőcseppes lett. Aztán egyszercsak elállt, és igazi gőzben mentünk tovább. Megálltunk egy hegyi tó mellett, és levettük az esőruhát. Innen egy nagyon fasza szakasz következett, egysávos, de jó széles út, nagyívű kanyarokkal, amit az eső letisztított. Kilométereken át 100 feletti tempóban kanyarogtunk, nagyon-nagyon élveztem.

Tankoláskor Sanyi szólt, hogy most majd nagyon felfelé megyünk, 11 fok lesz az úton. Hm, akkor fázni fogok, és fáztam is nagyon, a kesztyűm csurom víz, és egy szál póló volt rajtam a dzseki alatt. Sanyi nem tréfált, a tököm is lefagyott mire megérkeztünk a szállodához. Ott viszont welcome pálinkával vártak, nem vagyok nagy tömény ivó, de ez nagyon kellett.

Kulcs átvétel, lepakolás, lánc fújás,  becígölés, kipakolás, és utána egy jó meleg fürdő. Ej, ez nagyon jól esett. Próbáltam minden vizes cuccot kiteríteni, hogy másnapra megszáradjon. Miután ezzel végeztem, már mehettem is enni. Ez volt az első közös vacsora, kaja után mindenki elmondta, hogy hívják, hány éves, honnan jött, milyen motorral, és hogy mivel foglalkozik.

A teljesség igénye nélkül, csak az legek. A legidősebb társunk 68 éves volt, ha nem motorozik, maratont fut. A legnagyobb motorral, egy Gold Wing-el, egy református lelkész házaspár jött, Atya és Anya. A legnagyobb hendikep-el Szlovákiából Sugar érkezett, Ő egy szemmel éli az életét egy gyermekkori baleset miatt. Amúgy ügyvéd és kőfaragó mester!!! A barátnőjével Honey-val két tök egyforma boxerrel tolták. A legjobb cimborám Csaba lett, egy Erdélyi rocker, aki mindig vigyorgott, és a nagy hajával és a tetkóival, Harley helyett GS-el tolta. Vele és Atyával voltunk a Bagós Hármas. A legkisebb motoros tapasztalattal Miklós rendelkezett, aki mindenkit „sporttársnak” szólított, és még azt is megtudtuk, hogy a barátnője brácsa művész, és ez az első túrája egy 650-es V Strom-al. 

Akadt még a csapatban egy Kormányőr, tervezőmérnök, jó sok informatikus, egy ingyen élő (Ő mondta így), a kétkezi melóst rajtam kívül Sanyi, a „Csiga” csapat vezetője képviselte, Horgoson motor szervize van.  A fő típus a BMW volt, ezenkívül Hondák, Yamahák, Suzukik, Kawasakik, és egy Thriumph Street Triple alkotta a csapatot. Jól telt az első este, 10 körül mentem fel szunyálni.

Második nap: Kopaonik-Durres. Szerbia-Montenegro-Albánia.

Imádom a szállodai reggeliket, itt is igazi terülj-terülj asztalkám várt. A legfontosabb étkezésnek tartom, pláne, ha tudom, hogy fárasztó napom lesz. Márpedig tudtam. Három ország, két határ, SH 20-as, a hegyekből a tengerpartra, és átkértem magam a gyors csoportba is. (A gyors csoportnak sok előnye van. Azon kívül, hogy gyorsabban mehetsz, előbb ebédelsz, előbb érsz a szállodába. Mire a "Csiga csapat" befutott, már rendre lefürödve, kipakolva vártam őket a parton.)

 Folyt. köv.