Április utolsó hétvégéjén gurultunk egy kétnapos Szlovákiát a T5-el, ami igazából most csak T4 volt. A végcél Tátra Lomnic volt, ugyanazzal a szállodával, ahol tavaly Tibikével jártunk! Szombat reggel 9-kor találkoztunk a szokásos Meki parkolóban. Vác végéig szinte lépésben mentünk, az M2 építése miatt iszonyú lassan lehet közlekedni. (Dunakeszi hétköznap már tiszta Los Angeles. Persze a dugók miatt) A haladásról még annyit, hogy 9.30-kor indultunk, és 11 után értünk Salgótarjánba! A Ceredi szerpentin botrányos állapotban van, Ózd előtt már dolgoznak az aszfalton, talán a nyár végére elérik Tarjánt.

Ózdon megálltunk egy kávéra Tomi kedvesénél. Nem is gondoltam, hogy Ózdnak is van „Rózsadombja”, pedig van. A kávé után megjavítottam az XX féklámpáját, ami idáig folyamatosan égett, a fékpedál kapcsolót kellett visszább állítani és jó lett.

Kettő körül értünk Aggtelekre, egy tűt nem lehetett leejteni annyian voltunk. A szokásos girosz után megbeszéltük az útitervet, az 533-as úton megyünk, az a hosszabb (és mint kiderült nagyon rossz minőségű) verzió. Volt pár apró eltévedés, mert a telefonom csak mutatta, de nem mondta a fülemre az utat. A BMW navija viszont kihúzott minket a bajból. (másnap reggelre megjavult a kommunikáció) Végül is elértük Lőcsét, onnan Poprádot kikerülve mentünk Lomnicra. Este 6 után álltunk be a parkolóba. Leszedtük a cuccokat, megfújtuk a láncot, és becsekkoltunk.

Mi Ferivel a földszinten kaptunk szobát, Oli és Tomi a másodikon. A kecó pont olyan volt, mint a tavalyi, tehát jó! Letussoltunk, átöltöztünk, és lementünk a bárba. A második sör után befutottak a többiek, legurítottunk még egy kört és mentünk vacsizni. Vagyis vacsoráztunk volna, ha a 9-ig nyitva tartó éttermet nem csukják be az orrunk előtt 8.27-kor. És a szolgálatos teremfőnök az anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem beszélt, tehát a magyarázat szlovákul jött, azt meg mi nem tudjuk. De már elkezdődött a tanulás, mert taxival elmentünk egy nyitva tartó étterembe, és útközben megtanultuk a kéziféket szlovákul: ručná brzda! Az ÖREG MAMA étteremben ettünk, finom és kifizethető kajákat, de 10-kor innen is kivágtak minket. Visszataxiztunk a szállásra, ahol  (tábla szerint) a bár 11-ig van nyitva, gondoltuk bedobunk még egy kört lefekvés előtt. Perszehogy zárva volt már az is. De volt a recepción egy hűtő, abból lehetett vételezni dobozos Arany Fácánt. Ezt most kihagytam.

Én bontottam tábort, mentem lefeküdni. A többiek se maradtak sokáig, Feri is jött 10 perc múlva. Jól aludtam, csak egyszer ébredtem fel, szakadt kint az eső. Fasza…

Egész éjjel nem ettem semmit, tehát reggel nagyon éhesen mentem az étterembe. 7-kor nyitottak, az elsők közt voltam. Szállodában imádom a reggeliket, itt is príma volt a felhozatal. Megraktam a tányért rántottával meg virslivel, én ugye tudtam hogy jó lesz. Jó is volt, a kávégépet megint sikerült becsapni, iható presszókávét csináltam. Befutottak a többiek is, jól bereggeliztünk, Feri kiszámolta a fejenkénti díjakat (mindent Ő fizetett kártyával), 53 euró volt a szállás, a bár, az étterem. Plusz a taxi, az egy 20-as volt oda-vissza, de azt kifizettük cash-ben.

A fürdőszobai menetek után, átöltöztünk, bepakoltunk, lehurcolkodtunk, felmálháztunk. 10-kor volt a start, Feri javaslatára átgurultunk Dolny Smokovecbe, még egy kávéra. Kár volt, igazi szart főztek, egész ebédig keserű volt a szám. De a kilátás megérte a 2 eurót!!!

Az út vizes volt, de az eső már rég elállt, gyönyörűen sütött a nap. Brezno volt az első célpont, onnan Beszterce, majd Zólyom. Egy jó haluskát betoltunk útközben, a Tomi motorest-ben. A 66-os úton jöttünk, kár hogy nincs (vagy mi nem találtunk) egy kicsit Amerikára hajazó csehó. Viszont találkoztunk Karel Gottal óriásplakáton, jól néz ki a 78 éves Mr Karneval!!! Zólyom után Selmecbánya következett, az egy naggyon fain út, az 51-es. Rég jártam erre, de most sem okozott csalódást, sőt! A tó után egy darabon zsír új aszfalt van, készült videó is!!!!

www.youtube.com/watch?v=Eq36f-DL3ro

Annyira jó volt, hogy mentünk még egy kört oda-vissza, igazi örömmotorozás volt!!! Léva után jól eltévedtem, nem vettem észre a Sahy táblát, gyanús volt mikor már Nyitra közeledett. Idáig séróból vezettem, de újra bekapcsoltuk a BMW naviját, és mentünk Oli után. Egyenesen bele a viharba, mert egyre jobban beborult, dörgött villámlott, az eső is elkezdett esni, de valahogy a szélén lehettünk, mert nem áztunk el igazán. Talán 10 necces perc volt, utána már újra sütött a nap.  

Meglett Sahy, persze jól elment az idő, fél hat körül gurultunk át a határon. Itthon is vizes volt az út, eső után voltunk. A Rétsági kutat jelöltük ki utolsó megállónak, de ezt nem csak mi tettük így, vagy 10 motor futott be még utánunk. Egy utolsó cigi-kávé (a nap legjobb kávéja), egy utolsó majrécsík ellenőrzés, egy utolsó hátba veregetés, aztán nekivágtunk az utolsó 50 kilométernek.  Oli és Tomi az M2-en ment, mi Ferivel a régin.

19.20-kor csaptam ki a sztendert a garázs előtt, kereken 800 km-t mentem. Az új sisak  kezd a fejemre illeszkedni, az átalakított ülés is jónak tűnik, az új kipufogót meg nagyon szeretem, bitang a hangja. A hátsó és a tanktáska most is hozta a kötelezőt, bőven volt hely. A Conti Roadattack 3 gumikban több mint 8000 km van, és szinte újszerűek!!!!!!!  A kommunikációs hibát egy telefon újraindítással orvosoltam.  

Nagyon jó hétvége volt. Jó időben, jó utakon, jó barátokkal, jó motorral, ez ám az ÉLET!!!!!!   

Sziasztok, mindenkit hazavárnak, a Mágus.

Képtár: