Sziasztok!

Július elején újra összeállt a Tökös Ötös egy három napos gurulásra. Lacit "elengedték" a svédek, egy hónapig itthon volt, így kihasználtuk a lehetőséget egy közös gurulásra. Ha Szlovénia, akkor Laci a térképfelelős, jó kis útvonalat rajzolt megint. Kicsit csavart a dolgon, a magyar szakaszt letudjuk autópályán, hogy hamarabb elérjük a 69-et, amit párszor oda-vissza megcsinálunk. A második napra betervezett egy Villach környéki csavargást hágóvadászattal, a harmadikon meg Burgenlandon keresztül haza. Ez volt a terv, a valóság persze mindig más lesz.

Tomi és Oli szerdán elmentek pályázni az Euroringre. Minden frankón alakult, de az a kurva Murphy is ott volt. Tomi eldobta a vasat, szépen lefeküdtek jobbra, "mintha aludni mennénk", ahogy Tomi mondta. Szerencsés eset volt, neki nem lett baja, a motor is csak fénysérült lett. Egészen fura, de X-et karcolt a pálya az idomba!!! Oli két éve járt hasonlóan, akkor együtt mentünk volna az Euroringre, de elütötte egy fehér furgon. Akkor két hét, most két nap volt az indulásig! Csütörtökön este még átjött Tomi, megnéztem nem folyik-e valami, lelazítottam az idomokat (kijött pár kavics), leellenőriztem mindent, de túraképesnek nyilvánítottam a vasat. Mázli a köbön, mehetünk!

XXX

Első nap.

Péntek reggel fél 8-kor, rekkenő hőségben (ennek még lesz szerepe) indultunk a Meki elől. Négyen, mert Oli Budaörsnél csatlakozott hozzánk. Autóval nem tudom meddig tartott volna az út, iszonyat dugó volt a városban már reggel is. Fél óra alatt abszolváltuk az utat, egész jó szintidő. Pár perc múlva befutott Oli is, összelőttük a frissen vett Sena headset-jét az enyémmel, betettük a füldugókat, megigazítottuk a csomagokat, és GO WEST!

Dunakeszi Meki. T 5 startpont. Divatba hoztuk, már mások is használják.

Az M7-en nagy forgalom volt, csak Siófok után enyhült, és a völgyhidat elhagyva fogytak kellemesen kevésre az autók. Dög unalom az autópálya még kocsival is, motorral meg pláne. És a fogyasztásomnak se tett jót a hosszú nagy sebességű menet, meg kellett állni már a Balaton mellett tankolni. De végül is kb. másfél óránként így is úgy is megálltunk pihenni, pisilni. A völgy hídon még nem mentem át motorral, azt hittem, hogy boogie lesz, de nem éreztem semmi extrát. 

 A dátumhoz még egy hetes tartozik, az M7-es!!!

A végén úgy belendült Laci, hogy vettünk szlovén matricát is és Lendváig mentünk a pályán. De gyorsan átértünk a sógorokhoz és ott már nem kellett sokat menni a 69-ig. Megvolt a kötelező megálló a 69-es kocsmánál, pisi-cigi és ivás, mert 36 fokot mutatott a hőmérő. Árnyékban. A napon lehetett vagy 50 fok, árnyék meg sehol, hipp-hopp elfogyott a vízkészletünk (kell szereznem egy itatót). Utálom az esőt, de 50 fokban felvenni a sisakot, kesztyűt, dzsekit és felülni a 70 fokos ülésre, na az tényleg macsó dolog!!! Elmentünk egy strand mellett, nem sok kellett, hogy visszaforduljak... Még egy fagyizónál is megálltunk egy kisvárosban, rég esett olyan jól a csoki-vanília mint akkor és ott!

Szóval egy kicsit meleg volt, mire elértük a Lavamündi szerpentint. Viszont a tapadásnak kifejezetten jót tett a hőség, olyanokat fordultunk, mint még soha. Ezen a csoda szakaszon eddig még csak esőben, eső után vagy hűvösben mentem. Most egészen másik dimenzió volt, főleg hogy Conti Roadattack 3 gumik vannak fent. Felfelé menet a hőmérséklet kicsit csökkent, sőt sötét felhőket láttam közeledni. Kifejezetten jólesett a borzongás, minden szellőző nyitva volt a kabáton, de így is rohadt meleg volt benne.

A túloldalon pár kilométer után elértük az osztrák határt, onnan meg talán 30 km-re van Izidor panziója. Három körül értünk oda, a terv az volt hogy lepakolunk és visszamegyünk Lavamündig még egy menetre. De én és Laci "a vének", gyakorlatilag elolvadtunk. Egy hideg sörért a fele királyságomat is odaadtam volna!!!!!!! Plusz a sötét fellegek is közelebb jöttek és az esőruhához végképp nem volt kedvem. A "kölykök" mégis visszamentek, mi meg rámentünk a csapolt Union-ra Lacival, és Izidor még a fele királyságomat se kérte érte. Csipegettünk is kicsit, meg legurult még egy kör sör, és közben az eső is eleredt. Tehát jól döntöttünk, erre koccintani kellett még egy pohárral. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még mindig csizmában és farmerben voltunk, tehát igazi keménybe nyomtuk. Ez ám a flash, csizmában berúgni, a nagyok is így csinálták. De mielőtt átvedlettünk volna, még megfújtuk a láncokat. A garázst most is megkaptuk Izidortól természetesen. Laciéval kezdtük, aztán jött az enyém. Laci szeret viccelni, tehát amikor azt mondta, hogy folyik az olaj a motoromból, biztosra vettem hogy hülyít. De csak mondja, csak mondja, jól van megnézem. És tényleg, tiszta olaj volt a jobb oldal, egészen a gumiig csupa ganéj volt a vas. Na, kijózanodtam egy pillanat alatt, ennek a fele se tréfa. Indulás előtt olajat cseréltem, talán nem húztam meg a szűrőt eléggé? Egy fedél alatt van, nem férni hozzá csak úgy simán. 8-as csőkulcs nincs a szerszámkészletben, megyek Izidorhoz, hátha. Simán levágta, hogy mi az az "aht stekslüsszel bitte", túrt egy menetet a kések között és előkapott egy dugófejet meg egy racsnit. ISTENKIRÁLY ez a pali, klónozni kéne (ezt még mondtam párszor). Lekaptam a fedelet, persze nem volt laza a szűrő, de olyan nincs hogy nem lehet valamire ráhúzni, hát ráhúztam kicsit. Letörölgettem mindent, visszaraktam a fedőt, elpakoltam a szerszámokat, visszaadtam a 8-ast meg a racsnit Izidornak sűrű "hvala" köszönömmel, és végre felmentem átvedleni. A komplett emelet fel van újítva, én az "elnöki lakosztályt" kaptam, egyedül egy kétágyast, volt hová rumlizni. Lefürödtem, shortot húztam és visszatértem a teraszra Lacihoz, kértünk egy kört, és vártuk a többieket. Az eső közben már elállt.

Szóval na, nincsenek szavak..... Egy kis ropi a sörök mellé.

Nemsokára meg is jöttek a többiek. Elmentek Lavamündig, ott elkapta őket az eső, így beálltak egy fedett megállóba várakozni. De fél óra után feladták, és inkább visszafordultak (na ki az okos?). Mire megjöttek, mi kezdtünk belülről elázni, és hol volt még a nap vége....  Ők is megcsinálták a kötelező lánc ápolást, letussoltak és leültek végre. Izidor természetesen nem felejtette el azt a jó szokását, hogy néha megjelenik egy tálcával amin 6 kupica pálinka van. A hatodik az övé, és legalább háromszor jött ki az este. Felvett egy csajszit pincérnek, azt hittem rosszul hallok amikor mondta a nevét: Cetka. Mint a cseh motor, csak z nélkül. Na, Cetka volt kirendelve mellénk, mit mondjak, nem unatkozott. 

Innen már kicsi filmszakadás van, valamikor felmentünk, valamennyit aludtunk...

Második nap.                                         

Reggel 7-kor Tomi kopogott, hogy menjünk kávézni. Mentünk, ránk fért!  A reggeli fél 8-tól volt, Izidor megint olyat rittyentett, hogy nincsenek is szavak...

Reggeli közben, megbeszéltük az útitervet, tankoltunk a szomszéd kúton és nekivágtunk az igazi kanyarvadász napnak. Klagenfurt-Villach-Tarvisio-Bled-Eisenkappel volt az irány, 34 fok árnyékban, menjünk minél magasabbra. Közeledtünk a Wörthi-tó felé, mikor egy piros lámpánál majdnem elpereceltem, megállás után!! Csúszott kifelé a jobb lábam, alig tudtam talajt fogni. Lenézek, hát csupa olaj a csizmám!!! Fasza, így kell ám hágót vadászni... Megálltunk egy kútnál, valami megoldást kellett találnom, ezt nem hagyhattam így. Nekivetkőztem, kipakoltam a szerszámkészletet (meg a többiekét is), és most sikerült megtalálni az olajfolyás forrását. Az olajgomba alól jött, 17-es villás kellett hozzá, na az nem volt senkinek. Oli kért a kutastól, megpróbáltam ráhúzni, de nem volt laza. Ok, akkor nézzük a tömítést. Kitekertem, és csodák csodája, nem volt alatta tömítés!!!!! Hmmm, eddig miért nem folyt? Oli elment tömítést venni, láttam egy Birnert pár kilométerre vissza, ott biztosan kap. Amíg vártunk, próbáltuk megtalálni a választ a miértre! 

Van egy pici megmunkálási hiba alul, plusz kimaradt a tömítés(?????), plusz a hosszú autópálya szakasz folyamatos magas fordulaton, plusz én nem a két szint közé, hanem csont maximumra töltöttem az olajat, plusz a nagy meleg együttesen okozták a hibát. A dolgok elromlanak egyszer, na de egy Honda??? Jobb megoldást nem találtam, hát ennyiben maradtunk. Oli egy óra múlva jött csak vissza, végül a harmadik helyen, egy motor szervizben kapott tömítést!! Összerakni nem volt komoly feladat, az olajszint most volt középen, a szerszámot visszavittem a kutasnak, mindenki elpakolta a cuccait, és már mehettünk is tovább. Másfél óra volt ez a kis intermezzo. A bizalom oda lett, folyamatosan a csizmámat skubiztam menet közben, de jól sikerült a javítás. Laci elöl, én mögötte, utánam a többiek. Olival végig dumáltuk az utat, a tó körül lépésben lehetett gurulni, előzni még motorral is nehéz volt. Egyszer csak utolértünk egy Merci kombit, aminek a tetején valami fura tárgy volt, oda nem illő. Mondom Olinak, hogy szerintem a sofőr ott felejtette a bukszáját. Mivel Ő mögöttem volt, nem látta jól, de valamit látott Ő is. Laci már megelőzte, én is mellé mentem és látom ám, hogy nem csak egy buksza, hanem egy mobil is a tetőn maradt. Egy nyugger mama vezette a Mercit, integetek neki hogy álljon meg, de Ő gyorsított. Előtte motoros, mellette motoros, mögötte motoros, bekulázhatott, hogy ki akarjuk rabolni. De én akkor már "ráharaptam a csontra", mindenáron segíteni akartam a mamának. Megelőztem, dudáltam, és határozottan integettem, majd megálltam előtte keresztben. Leugrottam a motorról, és megyek a Merci felé, mögötte három motoros, a tóparton szinte megállt az élet, élő egyenesben láthatnak egy rablótámadást!!! A Mama gyakorlatilag lecsúszott az ülésről, de amikor visszakapta a brifkót meg a hendit, nagyon megváltozott, és rengeteg DANKESŐN-t mondott!!! A közönség nem tapsolt ugyan, de én nagyon nagy hősnek éreztem magam!! Jót tettem egy idegennel, idegen országban, talán pár osztrák jobb szemmel nézi majd a magyar motorosokat!!! Jó érzés volt.

Ott a buksza jobb oldalon.

Mindig utólag vagyok okos, mehetett volna a kamera végig, de csak egy fotót csináltam. Ez egy klassz youtube-os videó lett volna. Majd legközelebb. Laci nem tudta mi a szitu, csak azt vette észre hogy lemaradtunk, de bevárt minket. Feri meg Tomi se értette a dolgot, szóval megálltunk, elmeséltem a "hőstettemet", elszívtunk egy cigit és mentünk tovább Villach felé. Ott is van egy Alpenstasse, azt kerestük. Laci meg is találta, fizetős szakasz, 10.50 euro a napijegy motorra, és adtak térképet meg matricát is. Le ellenőriztem az olajfolyást - örömmel láttam, hogy nincs szivárgás -, bekapcsoltam a kamerát és nekivágtunk.

Trófeák a KTM-en.

Klassz szerpentin volt, csak rövid, kb. 15 kilométer fel és ugyanennyi vissza. Zsák út, nem megy tovább. Fent nagy parkoló, kulturált körülmények, de slózi nem volt, az valahogy kimaradt. A parkoló teli autókkal, motoros alig, de embert se láttunk, biztos kirándultak vagy mind öngyilkos lett amikor kiderült, hogy nincs WC. A kilátás csodás, de a pára miatt nem láttuk tűélesen a hegyeket. Természetesen megjelöltük a táblát, de látszik, hogy nem túl kedvelt a hely, alig volt dekoráció.

A Glockner 20-szor lekörözi. De a forgalom mentessége szimpatikus.

Mivel a szereléssel sok időt veszítettünk és brutál meleg volt, átterveztük a délutánt. Most Oli írta az útvonalat: az XR navigációja egy csúcs szerkezet, így rá hagyatkoztunk. Lacinak voltak kétségei, Ő másik irányt választott volna, de alulmaradt a "fiatalokkal" szemben. Én örültem, hogy megszűnt az olajfolyás, nem vettem részt a vitában, sodródtam. Lefelé is klassz volt az út, de igazán most lehetett érezni milyen rövid úton mentünk fel 2100 méterre, a fékeket folyamatosan húzni-nyomni kellett bikából.

Keringtünk egy kicsit, aztán csak kijutottunk a városból. Igazából ebben az országban bármerre mész, jó motoros utakat találsz, de most sikerült belefutni egy útépítésbe, szó szerint elfogyott az aszfalt és endúrózni kellett pár kilométeren. Ettől eltekintve szinte giccsesen szép Ausztria!! Nagyon kellemes lágy kanyarokkal tarkított utakon mentünk, az igazi cél az volt, hogy kikerüljük a Wörthi tavat. Persze kajáldát is kellett találni, jócskán ebédidő volt már.

Együnk itt!

Vagy 30 Harley jött szembe, télen lavinát okoznának.

Végül is megálltunk egy kis faluban, igazi helyi resti volt, nulla forgalommal de azért öt wienersnitzelt megoldottak 10 perc alatt. Iszony meleg volt, meg annyi légy, amennyit afrikai dokumentumfilmekben látni. Szinte beleszálltak a szánkba, kaja közben állandó harcban voltunk velük. Trágyaszag is volt erősen, és a legnagyobb forgalmat a traktorok bonyolították.

Kávézás "Murnyófalván".

Közben kis feszültség támadt a hazautat illetően, mi Lacival a rövidebb (kb. két órás) utat választottuk, a többiek viszont még tolni akarták. Demokrácia van, így aztán ebéd után szétváltunk, és külön indultunk vissza Mutába. Kellemes utakon mentünk Lavamündig, ott megálltunk egy ivásra, és motort cseréltünk. Még sosem mentem a világ legjobb motorjának mondott CB 1300-al, most eljött az idő. Lehet benne valami, Laci vasában bőven 100 ezer felett van, de még nem romlott el soha. Figyelmeztetett, hogy nem fog tetszeni. Na, majd én azt eldöntöm.

A Legenda.

Érdekes élmény volt, én azt láttam mindig, hogy Laci könnyedén, elegánsan terelgeti a nagyvasat. Ehhez kell az Ő testalkata, ha nem is birkóztam, de azért megdolgoztatta a csoffadt testemet. Nagyon éreztem a sok kilométert, komoly holtjátéka van már a hajtásláncnak, a fék messze gyengébb az enyémtől és a futómű is másik világ, tényleg nem igazán tetszett. Ami a legjobban meglepett, az a blokkból áradó hő, sokkal-sokkal több meleg érte a lábamat, mint az enyémen. A lábtartó nagyon sportos, az ülés kényelmes, a kormányszög is derék kímélő, a szélvédelem remek (most túl sok is volt) tényleg hosszútávú utazó. Én inkább maradok a csupasz Bestiámnál.

Érkezés után rögtön legurítottunk egy sört, aztán megfújtuk a láncot. Az olajam már nem szivárgott Hál' Istennek, hihetetlen dolog, hogy kimaradt egy tömítés a gyárban. De már jó, ez a lényeg. Fürdés után lementünk, Cetka már várt minket, de egyelőre csak iddogáltunk, kaja majd közösen. Talán egy jó óra múlva futottak be, ők is jót tekertek, csak más útvonalon.

Természetesen ilyenkor derül ki, hogy mennyi minden tud történni pár óra alatt, ment a sztorizás.

Én tele voltam a hússal, tésztára vágytam, a többiek megint toltak egy grilltálat. És persze Izidor "mixed salat"-ja sem maradhatott ki. Most a skacok ettek csizmában és motorosruhában, annyi történet volt, hogy nem jutott idő az átöltözésre. Sok minden történt, mindenki mondta a magáét, imádom ezeket az esti "hazudóversenyeket"!

Izidort tényleg klónoznám. 10 óra körül kidőltem a sorból, ledőltem az "elnökiben".

Harmadik nap.

Korán ébredtem, már reggeli előtt összepakoltam a cuccaimat. Kiálltam a garázsból, felkötöttem a még mindig remekül teljesítő Kawás táskát, és kértem egy dupla eszpresszót Izidortól. Mire megittam, a többiek is kezdtek leszivárogni, a reggeli illata isteni volt. Ham and eggs-et kértünk reggelire még az este, három tojásból kaptuk mi a száz kiló alattiak, négyből a nagyfiúk. Meg persze a szokásos terülj-terülj asztal, gyakorlatilag mindennel. Nem adják vissza a képek se, ide el kell jönni, hogy megtapasztaljátok milyen is az igazi FOGADÓS, csupa nagybetűvel. Kaja után jött a fizetés, 102 euro volt fejenként. MINDENNEL!!!! Két éjszaka, kaja, pia, garázs, egy liter Izidor féle tökmag olaj, a szíveslátás csak a bónusz. Adtunk 550-et, megölelgettük, hátba veregettük, elköszöntünk, és nekivágtunk a hazaútnak. http://www.pri-izidorju.si/

Gatyarohasztó meleg volt megint, a 69-es út volt a desszert a reggelihez, aztán Laci Burgenland felé vette az irányt. Az előző két szlovén túra utolsó napján én már igyekeztem haza, most nem akartam kilógni a sorból. Szép utakon mentünk, Ausztria tényleg egy motoros paradicsom. Egyre gyakrabban kellett megállnunk inni, ilyen melegben még nem motoroztam talán soha. Az egyik kúton tankoltunk, vizet vettünk, beszélgettünk a kutas csajjal, aki természetesen magyar volt. Javasolt egy klassz útvonalat (egy jó étteremmel), elindultunk abba az irányba. Végre beborult az ég, szinte imádkoztam már egy kis esőért. Csodálatos erdei szerpentinen mentünk, az 56-os úton. Megtaláltuk az éttermet, Die Ranch a neve, a pincérlány itt is magyar. A változatosság kedvéért bécsi szeletet ettünk a teraszon, mikor elkezdett csepegni az eső. Nem volt komoly, a napernyő se ázott át, a kaja végére el is állt, de az ég borús maradt. 

Eső utáni adatok.

Az alapterv szerint Kőszegnél mentünk volna át, de mire onnan elérjük az M1-et az egy örökkévalóság. Átmódosítottuk, Parndorf lett a célállomás, valahogy átkeveredünk Hegyeshalomra, és onnan pálya. Oké, de miután elindultunk, egyre vizesebb aszfalton mentünk, aztán utol is értük az esőt. Nem kicsit esett, nagyon. Megálltunk egy használaton kívüli kúton, adtunk 20 percet az esőnek hátha elvonul, de csak egyre jobban esett. Nem volt mit tenni, felvettük az esőruhát és mentünk tovább. Kb. 10 perc múlva gyengült, majd el is állt és már lehetett látni hol süt a nap. Ahogy beértünk a napsütötte részre, piszok meleg lett az esőruhában, úgy izzadtam, mintha eláztam volna. Végül is elértük Parndorfot, megálltunk tankolni, esőruha le, cigi, pisi. Asszem pont 5 óra volt, tehát még legalább három óra hazáig. Vettünk osztrák matricát (kb. 30 km miatt), nem szaroztunk tovább, felmentünk a pályára és irány haza. Mondtam a többieknek, hogy én lájtosba nyomom tovább, a motorom nem igazi nagy sebességű sztrádagép, az M1-es mindig szeles, búcsúzzunk el és ki-ki a saját tempójában menjen haza. De Laci azt mondta nem fog repülni, menjünk együtt, majd valahol Tata környékén még megállunk búcsúzni. OK.

Parndorf eső után.

Innen gyakorlatilag eseménytelenül telt az út, csak menni kellett egyenesen. Mentünk rendes belsősávos tempóval egy darabig, de Laci kezdett nagyon elhúzni előlem. Próbáltam követni, de tényleg labilis lett a gép nagyobb tempónál, visszaálltam a biztonságos sebességre. Ami aztán nagyon szarul esett, hogy a többiek szépen sorban mind elhúztak mellettem, és a végén Feri még egy lábemeléssel el is búcsúzott. Most mi a fasz van skacok, itt hagytok??? Ráadásul a lábemelésről már írtam, hogy sosem alkalmazom mert megalázónak tartom. Na, majd Tatabányánál beérem őket. Mentem szépen előre, mikor egy parkoló mellett hallom hogy Oli beszél hozzám, de nem értettem egy szavát se a szélzajtól. A következő kúton megálltam (ez volt a Tatabányai), tankoltam, elszívtam egy cigit, vártam egy kicsit, de többet nem láttuk-hallottuk egymást. Ezért az az alcím, hogy talán utoljára, mert le kellett vonnom a konklúziót, én egyre lassulok, ők egyre gyorsulnak, sajnos már nem tudom azt a tempót motorozni amit pár éve, nem tarthatom fel őket. Pufogtam magamban egész hazáig, de mikor otthon kicsaptam a sztendert, már rendben voltam. Majdnem 9 óra volt, a seggemet a zselé betét dacára pacallá ültem, hosszú nap után jól elfáradtam.

1500 kilométert mentem, eseménydús hétvége volt, az esőt nem szeressük, de azért a melegnek is van határa, ez már felette volt. Ha Muta, akkor mindig van valami gixer, de megoldódnak a problémák. Izidor még mindig csúcs (klónoznám), jókat kanyarogtunk, jókat ettünk, és jókat nevettünk. Ez a társaság garantálja a vigyorgást.

A pontos útvonalat csak Laci tudja, ha meg akarjátok csinálni a túrát Muta legyen a kiindulópont, onnan bármi elérhető távolságra van. Ha Muta, akkor pedig Izidor, szerintem nem csak velünk ennyire kedves, próbáljátok ki!

Kitaláltam egy új köszöntést, a "széles utat" és a "gumifákat" kicsit képzavaros és már elcsépelt, de a HAZAVÁRUNK szerintem mindenkire illik. Ezt mondhatod a barátodnak, a családodnak, Mindenkinek.

Szóval Téged is HAZAVÁRUNK : a Mágus.