Üdv Mindenkinek

Június végén elmentem a Rhino Tours-al egy 4 napos szlovák-cseh-osztrák túrára.

Mint egy társas út, szállás reggelivel, "idegenvezetés", fakultatív programok, 4 nap, 3 éjszaka 240 euro. Azért ennyire nem volt "száraz",kezdem az elején.

Rég óta tervezgetek egy cseh-német túrát, Prágát megkerülve fel Szászsvájcba, majd vissza Csehország legszebb részén, Ausztrián át haza. Kb 1500km. De nem találtam társat, vagy nem ér rá senki 5 napig motorozni, vagy  lecsó nincs rá. Így aztán amikor olvastam a Rhino Bohémia túrájáról azonnal jelentkeztem, mert ez az én útvonalam "lájtosab" verziója. Legalább gyűjtök tapasztalatot, ha végre összejön az én nagy túrám. Gyűjtöttem is gazdagon!!

Na szóval. 27.-én reggel indultunk a Budaörsi Mekitől reggel 9-kor. 13-an voltunk, meg a két túravazaető. Szilárd ment elől egy vadi új Kawasaki Versyssel, Krisz pedig hátul egy CB 500-as Hondával, jó fazon mindkettő. A csapat nagy része ismerte egymást, én voltam az új fiú, meg két Harley-s házaspár. Na rájuk rögtön ki is térek, mert érdekes brigád volt. Két egyforma Harley (tudom nincs két egyforma), az egyik Nyíregyházáról, a másik is valahonnan arról. Sajnos a nevek nem ugranak be, de az egyik engem egy az egyben Pongóra emlékeztetett az első Big Brotherből. Megvan?? A másik csóka meg annyira láncdohányos volt, hogy ilyet még én se láttam pedig én is dohányzom. Eleve úgy érkezett meg hogy lógott a rigó a szájából, és ez nem is változott a túra alatt, mindig bagózott, menet közben is!! MINDIG!!! Mondjuk a motor és a sisak is így volt kialakítva. Haláli volt na.

MEGJÖTT A KÉT HARLEY.

Volt két csajszi is szólóban, mindkettő CBF 600-al, két BMW, egy Honda Crosstourer, egy GSX 1400, egy Yamaha 900 Diversion, az egyetlen hasalós motor egy CBR 600 F(Ukrajnából!!!!), meg én a Hornettel.

Megbeszéltük amit meg kellett aztán GO!!! Utolsó előttinek maradtam, de az első megállásnál cseréltünk és én lettem a sereghajtó. Meg persze Krisz a "hivatásos" záró. Autópálya csak Törökbálintig volt, aztán elgurultunk Esztergomig, át a hídon és már Szlovákiában folytattuk az utat. Az első megálló a Duna partján volt, de a kocsma még zárva volt, úgyhogy megemeltük a Duna vízállását egy kicsit.

AZ ELSŐ PIHENŐ.

Egy megállás kb 30-40 perces volt, ennyi kell egy ekkora csapatnak. Aztán tűz tovább Brno felé. Megmondom őszintén a túra legunalmasabb napja volt, se az út, se a táj nem varázsolt el. Tankoltunk egyet még euróért, aztán átgurultunk a határon. Itt megálltunk pénzt váltani, hátha valakinek nincs koronája. Kár volt, senki sem vett olyan rossz volt a szorzó. Hozzáteszem én vettem itthon, hiszen külföldre készültem, aki nem vett, magára vessen. Mindegy túléltem, ráértem, de ez akkor is elvesztegetett idő volt. 

Ahogy mentünk tovább Brno felé egyre fáradtabb lettem, fájt a hátam, a derekam, a seggem, és egyfolytában pisilni kellett. Soha nem adtam még nevet egyetlen járművemnek sem, de most elneveztem Rosszcsontnak a Hornetet, mert nagyon megkínzott. Az igaz, hogy nem ilyen "interkontinentális" túrához fejlesztette a mérnök.      Mindenesetre már nagyon vártam, hogy megérkezzünk a szállodához. De  át kellett mennünk egész Brno-n, ami egyébként igen nagy város, és mindenhol fel volt túrva. De aztán végre valahára odaértünk, és még a mocikat is zárt helyre tudtuk tenni. Jó érzés volt lezuhanyozni meg átöltözni és elnyúlni egy kicsit.

A BRNOI SZOBA.

Gáborral kerültem egy szobába, ő az ukrán srác a CBR-el, akiben még 350 km volt plusszban. Valamikor fél ötkor indult, hogy ott legyen időben Budaörsön. Ott volt. Hasalós motoron, bőrruhában. Na azért ez nem semmi. Vele dumáltam a legtöbbet, hiszen egy szobában voltunk végig, örülök hogy megismertem.

A szoba és az egész szálloda nagyon kicsi volt, de tiszta, rendes, szuper reggelivel, és iható kávéval!!!  Este bementünk a belvárosba busszal kajáldát keresni, találtunk is, és végre újra ihattam csapolt Gambrinust, ami a kedvenc cseh söröm. Jó volt a cseh specialitás is, sülthús szaftban knédlivel. 5-ös! a fizetésnél volt egy kis bizonytalankodás,  Szilárd egybe számoltatta az egészet, mindenki tegye bele a maga részét, naná hogy kevés volt, ilyenkor valaki mindig elfelejt valamit. De végül is nem volt gond, harmadjára összejött a pénz, nem kellett mosogatnunk. Hozzáteszem ez a "probléma" a következő étteremben is megismétlődött. Ha javasolhatom: mindenki fizesse a magáét a pincérnek és kész.  

 CSAPOLT GAMBRINUS OHHHHH !!!!!!!  

  JÓ VOLT A VACSI. NAGYON JÓÓÓ!!!!   

 Vacsi után vissza buszoztunk a szállodába, és szunyáltunk reggelig. Én korán kelő vagyok, ezért különösen örültem, hogy a reggeliző már fél 7-től  nyitva van. Szuper reggeli volt, tojás, virsli, szalámik, sokféle pékárú, többféle juice és jó erős kávé. Csillagos 5-ös!!! Így mindjárt jobban indul a nap. Ami sütött hétágra. 9-kor start és a túra legrövidebb de legjobb szakasza várt ránk, szép utakon jó időben mentünk Ceske Budejovice felé.

Egy atomerűnek kinéző valami előtt begurultunk egy faluba "kávézni". Ilyet még egyikünk se látott-kóstolt, volt "kappucsinóóó, eszpreszóóó", ahogy a punk pincér kiabálta. Fura fazon volt, lehet hogy a sugárzás az oka.

AZ OLASZOK SÍRNÁNAK. MI CSAK RÖHÖGTÜNK. SENKI SEM ITTA MEG.

GÁBOR A HŐS. (nem itta meg)

Annyira szürreális volt, hogy erre mindannyian emlékezni fogunk. "Pongó" kifizette az egészet (köszi), aztán szedelőzködtünk és mentünk tovább.

folyt köv......