Végre nyár van, igazi nyár, elkezdődött a motoros élet. Júniusban meghívást kaptam egy rendezvényre a Kakucs Ringre, Csupasz Pisztolyok címmel. A jelenleg aktuális meztelen motorokat próbálhattam ki, az ötmilliós ársáv környékén. Ez volt az a határ, ami köré csoportosították a bringákat, a magasabb kategóriájú hyper naked motorok nem képviselték magukat, az talán egy másik "mozi" lesz. Van ami kicsit alatta, van ami felette mozog az 5 millának, de akcióban akár még a drágábbak is beleférhetnek ebbe az összegbe. Egy sorkettő, két sorhárom, és három sornégyes motor képviselte magát, ebből ketten Európából, négyen Japánból érkeztek. Én itt most nem "szakmázok", azt majd megteszi helyettem a https://www.youtube.com/@fotelmotoros1090 egy videóban, én csak a saját érzéseimet írom le.

Mostanság pang a sportmotor piac. Termék is kevés van, meg vevő se nagyon, egyelőre lejárt a "hasalós" motorok korszaka. Aki mégis valami haladósabb cangára vágyik a középkategóriától felfelé, kedvére válogathat a supernakedek között. Hogy nekik segítsünk, hat csupasz motor sorakozott fel a Kakucsi boxutcában, amik csak arra vártak, hogy felmossuk velük a padlót. Illetve nem, nem így van, hiszen én majd csak megyek mindegyikkel pár kört, valószínűleg mozgó akadályt képezve a pályán. Viszont a másik hat úriember, akik bőrruháján már annyi a kopásnyom mint mesterlövészek pisztolyán a lőpor, na Ők aztán tényleg elkenik a szájukat. Az ínyencek pedig nyissák meg a rövid leírás alatti linkeket, ha többet akarnak tudni az adott motorról. 

A képen a Kawasaki Z 900 SE nyitja a sort, 124 lóerővel vesz részt a versenyben, felszereltsége teljes, gyorsváltó, IMU, nemes futómű elemek, BREMBO féknyergek, Öhlins rugóstag, 5 colos műszerfal, hogy csak a fontosabbakat említsem. A közel ezres négyhengeres 4 799 000 forintért, kapható, rendelhető a kereskedésekben. Jól összerakott, kívánatos motorkerékpár, az egyik legszebb a csapatban.   https://www.kawasaki.hu/hu/products/Supernaked/2025/Z900_SE/overview?Uid=0911Xl0JClsJUAtaDlELXA1aXApaDQ1YC15bDFkOWV9YDFg

Servus! A sorban a következő a KTM 990 Duke, a teszt egyetlen kéthengerese, 123 hózentrógeres lóerővel. Ez a motor tavalyi, de jelenleg még elérhető néhány raktári példány. A nagyon jó fék és futómű komponensekből összerakott bringáért akcióban 4 690 000-et kérnek a szakosodott kereskedésekben. A beépített elektronika a legmagasabb szintű a tesztmotorok között, akinek narancsszínű vér folyik az ereiben ne várjon sokáig, hisz nem tudhatjuk mit hoz a jövő.   https://ktmcentrum.hu/products/990-duke-orange-2024 

Harmadiknak egy igazi nagyvas, a Suzuki GSX-S 1000 következik, szintén nem az aktuális, hanem 2023-2024-es modell, amit 4 899 000 forintos árért kapunk meg, ahol még van raktáron belőle. A Suzuki adja az egyik legtöbb lóerőt, egészen pontosan 152-t, csak a csomagolás kicsit "gyűrött" már. Pedig itt is BREMBO féknyergeket szereltek az aranyszínű sokat tudó teleszkópokra, van gyorsváltó és csúszókuplung is, de a pálcikás-pixeles műszerfal egy régi kort idéz. Ez a keményvonalas bájkerek motorja. https://www.suzuki-kalmarmotor.hu/listings/gsx-s1000-abs-2024/

Egy angol futballhuligán következik, a csapat legkisseb lökettérfogatával, a Triumph Street Triple 765 RS. A rengeteg finomsággal megspékelt motor ára egy szűk kétszázassal nyúlik a lélektani 5 milla fölé, 5 177 000 forintot kóstál. Arányaiban ez adja legnagyobb teljesítményt, a 765 köbcentis blokkból izmos 128,2 lóerőt présel ki. Felszereltsége felsőpolcos alkatrészekből áll, összeépítési minősége pedig magasan emelkedik a többi motor fölé. Bögyös lámpáiról azonnal felismerhető, és a legszebb kipufogót is a Street viseli.    https://www.triumphmotorcycles.hu/bikes/roadsters/street-triple-765/street-triple-765-rs-2023

És ha már filmcímek, ők a "Csúfak és gonoszok". Náluk a lámpák vertikálisan állnak...

A következő versenyző -amit én vittem a tesztre- a Yamaha MT 09 SP legújabb változata. Ugyan a típus 2024 újdonsága, de még most is ő az aktuális modell. 4 998 000 forintos árcédulájával épp négy doboz kólával marad 5 millió alatt, de sokat is kapunk ezért az összegért. A szép aranyszínű  KYB villára BREMBO féknyergeket szereltek, hátul pedig Öhlins rugóstag dolgozik. A résztvevők közül a Yamaha az egyetlen "kulcsnélküli", elektronikája a KTM-ével vetekszik. Ugyan csak 119 lóerős, és ezzel a csapat leggyengébbje, de annyira könnyű és játékos, hogy egy ügyes motorossal a nyergében, simán kifújja a nagyobbak orrát.   https://www.yamaha-motor.eu/hu/hu/motorcycles/hyper-naked/pdp/mt-09-sp-2024/#2024-MT09DX-BWM2

A sorban itt az utolsó, de teljesítményben az első az új Honda Hornet 1000 SP, amit szintén tavaly mutattak be a közönségnek. A maga 158 szakén izmosított lóerejével kiemelkedik a csapatból, és -ha a kipufogót nem nézzük- a legszebb is a bandában. Az SP változatért 4 879 000 jó magyar forintot kérnek, ez talán a hatos legjobb ár-érték arányú motorja. BREMBO, Öhlins, oda-vissza gyorsváltó, nagy tévé, ezres sornégy, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A Honda adja a legtöbb motort a pénzünkért, és még ránézni is jó.     https://www.honda.hu/motorcycles/range/street/cb1000-hornet/overview.html 

...míg a többieken horizontálisan fekszenek a fényforrások.

Elsőnek a Honda Hornet 1000 SP-re "dobtam a személyimet", hiszen nekem van Hondás múltam! Ahogy beröffent, egyből megpezsdült a vérem, hiába a rémes kipufogódob, azért a nagy sornégy rendesen odab@sz, a legszebb külső mellé a legsportosabb hang társult. Az erekció egészen addig tartott, míg rá nem ültem. Ha lehetne tanítani a kényelmetlen nyerget, a Hornet jó tanár lehetne. Anyám borogass, kemény mint egy deszka, két olyan éllel, ami egyből nyomta a hátsómat. Nem állítgattam rajta semmit -egyébként egyik motoron sem- , hanem azonnal felhajtottam a pályára. A bejárat a célegyenes elején van, majd utána rögtön egy jobbos kanyar következik az 1050 méter hosszú -vagy inkább rövid-  aszfaltcsíkon. Nehezen fordult a nagy Honda, és a technikásabb részeknél ez még inkább kijött. Sem a motor, sem a futómű nem úgy viselkedett, mint amilyenre számítottam. Mivel szinte semmilyen pálya tapasztalatom nincs, mielőtt felmentem a ringre, a többi srác tanítgatott, hogy hogyan viselkedjek menet közben. Igyekeztem betartani a tanultakat, de a Hornet egy igazi birkózógép, így főleg azért harcoltam, nehogy pofára essek. Négy kör után eljött csere ideje, a nagy Hondától sokat vártam, de keveset kaptam, semmit sem úgy csinált, mint ahogy elképzeltem.

A legnagyobb vas után a legkisebb következett, a Triumph Street Triple 765 RS. 2021-ben már járt nálam egy Street RS, tehát nagyjából tudtam mire számíthatok. Jóságra, sok jóságra. Nem is okozott csalódást, már ráülni is élvezet volt a Honda után. Mivel könnyű motor, remek fék és futómű alkotóelemekkel, így a kanyarodási képessége kiváló, a Hornet után nagyon nagy kontrasztot mutatott. Jól vette a gázt, de nem akarta kitépni a karjaimat, a markolat beállítása tökéletes, pontosan úgy reagált a gázparancsra ahogy vártam tőle, a gyorsváltó pedig etalon. Nem csoda, hogy a világ motoros újságírói mind odavannak érte. Szintén négy kört mentem vele, csak azt mondhatom, jó élmény volt!

A Triumph után a Yamaha MT 09 SP-re ültem át, ő ugye régi ismerős, plusz egy ilyen áll most itthon a garázsban is. Soha nem mentem vele versenypályán, ám azon kívül már mindenféle módon teszteltem. Nos itt sem okozott csalódást, a nemesített futómű elemek és a CP3-as blokk remek versenymotorrá teszi. Nagyon hasonló élményt adott mint a Street, és talán vele voltam a legbátrabb, hiszen tudtam mire számíthatok. Az egyetlen motor volt, amivel én is előztem egyet, ez különösen megmelengette a szívemet! A 09-ről más is jó véleményt mondott.

A Yamahát a Kawasaki Z 900 SE követte a sorban, az elődjét már teszteltem 2020-ban. A Kawa mindig minőségi motorokat készít, a Z 900 SE is igazán jól összerakott darab. Mégis, az előző két motorhoz képest, olyan "se hús, se hal" benyomását keltette, ami meglepett. Hiszen amit én teszteltem az az alapváltozat volt, mégis nagyon élveztem a közös hétvégénket. Az SE egy sokkal komolyabb futómű és fék komponensekkel felszerelt motor, ez is ékesen bizonyítja, hogy a versenypályás használat mennyire más mint az utcai. Semmit sem csinált rosszul, de igazán jól sem, és a többiektől is hasonló véleményeket hallottam.

Következő versenyzőnek a Suzuki GSX-S 1000 következett, rá nagyon kíváncsi voltam. A Suzuki márka eddig elkerült, egyedül a GSX 750 járt nálam, még 2019-ben. Az üléshelyzet megfelelt, a váltó is férfiasan klattyant egyesbe, de a gázt nem úgy vette, ahogy vártam. Mint említettem, egyik motoron se piszkáltam semmit, mert szerintem a srácok mindent a legsportosabbra állítottak rajtuk. A nagy Suzuki mégis olyan érzést keltett, mintha legalábbis Rain módban lenne, tompán vette a gázt, és nagyon hosszúnak tűnt a markolat útja, a 152 lóerőt egyáltalán nem találtam. Mivel ez egy rövid pálya, még a célegyenesben sem tudtam igazán felgyorsulni vele, a kanyarokban pedig nagyon éreztem a súlyát. Tüzijátékra számítottam, de GSX-S 1000-el nem volt jó élmény pályázni.

A legvadabb vaddisznót hagytam a végére, a KTM Duke 990-et. Azt leszűrtem a szünetekben a fiúk elmondása alapján, hogy a KTM-et imádják, ha valami, akkor ez lesz a tüzijáték. Már ráülve támadó pozíciót vett fel a testem. A gázkezelés ennél volt a legdirektebb, a fék a legkisebb érintésre harapott, a váltó szinte egy mikrokapcsoló, vigyáznom kellet nehogy megtréfáljon egy váratlan egykerekezéssel. Azt hiszem, a legélesebb kés a Duke a fiókban ebből a hatos készletből, ha a versenypálya használatról van szó. Egyben ezzel a motorral volt a legfárasztóbb a menet a nagy koncentráció miatt, habár lehet, hogy mire már itt tartottam, valóban elfáradtam.

Kis pihenő, és egy kávé után újra kipróbáltam a motorokat, de az általam felállított sorrend nem változott meg. Mivel nincs versenypálya tapasztalatom, így most csak az én szubjektív véleményemet olvassátok, nemsokára jönnek a profik részletes magyarázó cikkel és videóval!!! A rendezvényen két fotós is részt vett, rengeteg képet lőttek, majd azok is felkerülnek a világhálóra. Az teszt alatt a hőmérséklet tökéletes 24-27 fok volt, némi széllel, igazi motoros időjárás. A pálya rövid és technikás, a teszt végére alaposan leizzadtam, ha valaki fogyni akar, ajánlom figyelmébe ezt a mozgásformát, mert edzeni nem csak a konditeremben lehet. 

Jön az ellátmány, a hidratálás nagyon fontos!!!

Némelyik vas meglepett, de volt amelyik csak árnyalta a róla kialakított képet. Tehát következzen az én pályaalkalmassági sorrendem, négy kört mentem elsőre, majd kettőt-hármat másodjára minden tesztalannyal.

1., Első helyre megosztva teszem a Triumph Street Triple 765 RS-t, és a Yamaha MT 09 SP-t. Mindkettő nagyon könnyű, agilis bringa, jó volt a teszthelyzet rajtuk, és pontosan kiszolgálták az én tudásomat. Mindegy, hogy utca vagy ring, nulla pálya tapasztalattal is élvezetes motorok.

2., Második a KTM Duke 990, minden zabolázatlansága ellenére éreztem benne a potenciált. Ő az a rosszfiú, akit még akkor is lehet szeretni, ha néha fájdalmat okoz. Utcán biztosan minden elektronikai védelemre szükség van. Ja, és rémesen ronda a pofája, by Predator.

3., A Kawasaki Z 900 SE semmit sem csinált rosszul, de igazán jól sem. Utcán biztosan más a helyzet, de itt csak a középmezőnyben van a helye.

4., A Suzuki GSX-S 1000-el nem szeretnék igazságtalan lenni, de semmiben nem mutatta a jó arcát, már ha van neki olyan. Kicsit olyan mint Mickey Rourke, hajdan jóképű, népszerű filmsztár volt, de mostanra megöregedet, csak az átszabott fizimiskáján és a hatalmas izmain nevetünk. Utcán biztosan jobb vele motorozni, és kíváncsi lennék a frissített modellre, szeretnék egyet tesztre kapni.

5., A végére maradt a "szépfiú", a Honda Hornet 1000 RS. Kinézésre, hangélményre, ő a legjobb, egyben az ára is verhetetlen. Pályán számomra a leggyengébb láncszem, úgy éreztem, semmit sem csinált jól. Kényelmetlen ülés, tompa gázreakció, kanyarokban pedig olyan mint a vidámparki bika, kapaszkodni kell erősen. Biztosan lehetne sokkal jobb is, ha egy hozzáértő szakember állítaná be a nemes futómű elemeket, és talán a gumi sem pályára optimalizált. A Hornet 1000-nek szívesen adnék esélyt egy normál utcai teszten.

Nos ez a "Csupasz Pisztolyok" tesztnap örök élmény marad, erre még öregebb napjaimban is jószívvel emlékszem majd vissza. Egy biztos. A versenypályán való tesztelés köszönő viszonyban sincs az utcaival, itt egészen más paraméterek domborodhatnak ki, motornál és pilótánál egyaránt. Köszönet a tesztben rajtam kívül résztvevő srácoknak, a "Hat Mesterlövésznek", akik türelemmel, és jó tanácsokkal segítettek, ezen a számomra nem mindennapi teszten. Külön köszönet Bistei Péternek és a Fotelmotoros-nak a lehetőségért.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus