A halálra senki sem vágyik, mégsem lehet elkerülni, mindenki meghal egyszer. De a mikor és a hogyan, na az nagyon nem mindegy. Szomorú, ha egy motoros fiatalon, baleset következtében hal meg, mert az valaki figyelmetlensége miatt történik, egy rossz döntés következményeként. Ezért lehet felelős, a magát túlvállaló motoros, de a telefonját buzeráló autós is, hisz egyikünk sem szent. Hogy a családnak mit jelent ez, abba bele se merek gondolni.

A balesetek 90%-ban emberi hibából adódnak. A maradék tízből 9% az úthiba, és 1% a jármű, vagy estleg a pilóta "meghibásodásából" eredhet. Induljunk onnan, hogy nekünk motorosoknak csak két kerekünk van, és nincs karosszéria a testünk körül. Ezért nagyon fontos, hogy védjük sisakkal, kesztyűvel, csizmával, protektorokkal, és vezetéstechnikai tréningekkel, de ezek csak a csillagok szerencsés együtt állásakor segítenek megmenteni a komolyabb sérülés(ek)től, vagy a haláltól. Ugyanilyen fontos, hogy az egyéb járműveket vezetők is figyeljenek ránk, vegyenek észre. Mivel a forgalomban való részvétel társas "játék",  MINDEN résztvevőnek úgy kell(ene) benne részt venni, hogy lehetőleg ne üsse ki magát, vagy másokat. 

Igenis, hogy van jobb és rosszabb halál. Én inkább halnék meg motorozás közben egy sajáthibás balesetben, mint pelenkázás közben az elfekvőn. Nyugodtan tartsatok hülyének, de ha belegondoltok, Ti melyiket választanátok? Csak ez nem egy egyszerűen eldöntendő kérdés lesz, itt a sors fog választani. 

"Aki nem kockáztat, nem is nyerhet", tartja a mondás. Nemrég öten haltak meg egy tengeri merülés során. Veszélyes dologra vállalkoztak, de rosszul sült el, végleg a mélyben maradnak. Előtte egy magyar srác akarta meghódítani a világ legmagasabb hegycsúcsát, de sajnos Ő is eltűnt, örökre fent marad a csúcson. Hittek magukban, komolyan készültek a feladatra, de a természet erősebb volt. Megpróbálták azt, ami csak keveseknek sikerült, és ők sajnos nem jártak sikerrel. De olyan dolog közben haltak meg, amit szerettek csinálni, ami az életük értelme volt, és készen álltak odaadni a sikerért. Én ezért nem felelőtlennek tartom őket, hanem hősöknek. Verseny közben, küzdelem közben meghalni dicsőség, mert minden sportban benne rejlik a veszély. Egy életet le lehet élni a fotelban ülve papucsban, csak úgy mi az értelme?

A közlekedés veszélyes üzem. Sajnos Magyarországon a motorral való közúti közlekedés is az extrém sportok közé sorolható, elég ha végigmegy valaki bármelyik autópálya külső sávján, vagy az alsóbb rendű utak 70%-án. A kátyúk mennyisége már kimeríti a közúti veszélyeztetés fogalmát, és ehhez még hozzá jön az óriási forgalom. Hiszen ezeken a szar utakon járnak az időre hajtó csomagszállítók, a béna kezdők, száguldozó szuperautósok, csendben lopakodó villanyverdák, óriási teherautók, megkopott reflexű idős sofőrök, taxisok, csajok, és hogy ezt még fűszerezzük, a bringások, valamint az újkor gladiátorai, a semmilyen tapasztalattal nem rendelkező rolleresek. Na itt szép életben maradni.

Jobbra tarts!  ...anyád...

Készülnek statisztikák az ittas vezetőkről. Készülnek statisztikák a gyorshajtókról. De még nem hallottam a rossz utak miatt történt balesetekről készített statisztikáról. Most nem egy elgörbült felnire vagy defektes gumira gondolok, habár a "kátyúkár" kifejezés is igazi Hungarikum. Tegyük fel, hogy szabályosan, 90-el megyek az országúton, és egy későn észrevett gödör miatt átsodródom a szembe sávba, ahol elgázol az ott érkező autó. Ki a hunyó? Én a motoros, mert nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedtem, vagy az autó vezetője, mert éppen egy üzenetet olvas a telefonján, ahelyett hogy előre nézne, hiszen akkor talán meg tudna állni? Pedig a balesetet eredendően az elhanyagolt út okozta. Van baj gazdagon, a példákat napestig lehetne sorolni.

Csakhogy Magyarországon szinte sehol nem jók az "útviszonyok". Úgy hozta az élet, hogy az idén az összes autópályán jártam, autóval. Botrányos, felháborító, sőt egyenesen undorító amiket tapasztaltam. A külső sávokat annyira kijárják a kamionok, hogy ott leginkább csak spéci futóművel szerelt, esetleg Dakarra felkészített autóval szabadna menni. Gödrök, kátyúk, gyűrődések, némelyik autógyárnak nincs ilyen rázópályája. Az M3-as Pesti szakaszán, a Szentmihályi úti felüljárón átlagban napi 6-7 dísztárcsa hever a korlát mellett, amiket a külső sáv pattint le. Ezért szeretnék inkább a belső sávban menni, de oda csak a száguldozó suvoknak, és a manager Superb-eknek van bérletük. Tempomatot nem is tudok használni, mert nincs olyan tartomány, amivel stabilan, mondjuk kettő percig tudnék haladni, mert szó szerint letolnak, ha 140-el cammogok. És ezért a rémálomért 5500 forintot kérnek 10 napra, autópálya használati díj gyanánt. Ha ezt a pénzt, és amit a kamera rendszerekre költöttek el -amik alatt mindig jó az úttest-, inkább aszfaltba forgatták volna, talán most kedvezőbb lenne a kép. Ha jól tudom M. Lőrinc szerezte meg a magyar autópályák koncessziós jogait. Szia Uram, aszfaltozás érdekel? Ez a 9 százalék.

De térjünk vissza a 90%-hoz. Nekem senki sem tart fegyvert a halántékomhoz, hogy járművel közlekedjek, pláne motorral, ez az én döntésem. Azért mégis klassz lenne nem úgy indulni minden útra, hogy lehet, ez lesz az utolsó? Mondjuk én már könnyen pofázok, eléggé idős vagyok ahhoz, hogy megkomolyodjak. Már nem kell a hangos kipufogó, már nem akarom mindenáron ledarálni a majrécsíkot a gumiról, és nem fakadok sírva, ha várnom kell 4-5 autót mire előzni tudok, már nem fontos az a pár másodperc előny, amit egy veszélyes manőverrel nyerhetek. De emlékszem, amikor fiatalabb voltam, ezek nagyon is számítottak, ilyen a motoros vér, szinte keressük a veszélyt, sokunknak ez a sava borsa a motorozásnak. Visszatekintve viszont azt kell mondjam, minden balesetemet kivédhettem volna, ha türelmesebb vagy figyelmesebb vagyok. Mehettem volna lassabban, mikor a Versysel leestem egy kanyarban. Várhattam volna kicsit a Transit mögött, mikor elcsaptak a Bulldoggal. Albániában pedig talán kiszúrhattam volna az olajfoltot a Bestiával, ha nem a mikrofonba mondom épp az élményeimet. Volna-volna-volna. Te kedves olvasó légy figyelmesebb az úton, tanulj az én hibáimból!! De legyen figyelmesebb az autóban, buszban, traktrorban ülő sofőr is, férjen már bele az a pár másodperc, amennyivel később, mögém fordul ki az útra. Megspórolhat a motorosnak egy életet, jobb esetben törött csontokat, és magának egy csomó hercehurcát. Csak pár másodpercről van szó, megéri?

És mi az 1%? Egy rosszkor kapott defekt, egy elszakadó lánc miatt blokkoló kerék, esetleg egy váratlanul letörő fékkar. De lehet akár sztrók, vagy szívroham is a kiváltó ok, de ez már tényleg csak a legritkábban fordul elő, ám a kivétel ebben az esetben is erősíti a szabályt. Ezek szinte kivédhetetlenek, hiszen egy eszméletét vesztett motoros nem tudja kontrolálni a motorkerékpár mozgását.

2005-ben, miután elütött egy autó a mentősök újraélesztettek, mondhatni "bebikáztak", tehát kicsit jártam odaát. Nagyjából egy év kellett a rehabilitációmhoz, és maradt pár apróság, amit el kell viseljek életem végéig. És szerencsésnek tartom magam, hogy ennyivel megúsztam, ott is maradhattam, vagy tolószékbe kerülhettem volna, de én mázlista vagyok.

 Három másodperc, kb ennyin múlt.

Tudom, hülyeség azon rugózni, hogy "mi lett volna ha", mert ez már a múlt, akkor két járművezető hozott rossz döntést. De talán, ha olvassa ezt a fiatalabb, vérmesebb generáció, és eszébe jut, mikor a lassan haladó autó, teherautó, lakóautó, vagy bármi mögül ki-kitekintget egy kanyar előtt, mert menne már, elkerülhető lesz egy baleset.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.