2022. Ez egy olyan évszám, amit biztosan sosem fogok elfelejteni. Annyi minden történt a világban, hogy az én motoros életem tökéletesen eltörpül mellette. Csak néhány címszó, kiragadva a tömegből. Év elején Oroszország megtámadta Ukrajnát, mire a covid azonnal eltűnt a médiából. (Tényleg, hová is tehettem az oltásimat???)  A választást megint behúzza a Fidesz, így lassan utolérjük Kubát, a leghosszabb ideig hatalmon lévő vezető versenyében. A nyaraló szezonra kivezették a katát, cserébe megsokszorozták az energia árakat. Ősszel meghalt a Királynő, és az utolsó szovjet elnök. A politikai viszály mellé, jött az évszázad aszálya. Kiderült Kiszel Tünde hivatalos megszólítása: naptárdíva. Nyert a Ducati, veszített a Ferrari, Argentína világbajnok lett, és a téli hidegben a benzinről levették az ársapkát, én pedig stand-up-oltam a MAMI-ban. Ezekhez képest mi az, hogy idén egyetlen 200+ lóerős tesztmotort sem kaptam? 

2022-es év 10 motort tolt a fenekem alá, és természetesen akad néhány statisztikai érdekesség. A motorok 60%-a "digó verda", míg 20% elektromos volt. Hárman is dupláztak, például az Energica, hiszen a 00001-es alvázszámú Experia, és a bivalyerős Ribelle RS is tőlük érkezett. A nagy visszatérő Moto Morini is rögtön két motorral képviselte magát, és a Yamaha szintén két újdonságot hozott. A Kawasaki, az Aprilia és a Ducati egy-egy középkategóriás modellt adott, és a végére még egy veterán is befigyelt, az ország talán egytelen Yamaha FZX 750-e. A leggyengébb 60, a legerősebb 169 lóerős gép között nem csak teljesítményben, de árban és tudásban is óriási különbségek voltak. Ugyan a legtöbb pontot, és ezzel az első helyezést a legerősebb paripa csípte el, de nem ezen múlt a győzelme. A tesztekről videók is készültek, amelyeket megtekinthettek itt: https://www.youtube.com/@motorozzvelem  A részletes teszteket pedig elolvashatjátok itt:  https://motorozzvelem.blog.hu/

1., hely: Energica Ribelle RS.

Felém is új szelek fújdogálnak, ebben az évben, a legtöbb pontot gyűjtő "motor" az Energica Ribelle RS lett, a maximum 70-ből bezsebelt 64-et. Baromi klassz, élvezetes gép, ha nem nézzük az árcédulát, amin most bruttó 13 700 000 forint áll. A 169 lóerős RS egy jól motorozható, és jól kinéző elektromos streetfighter, vannak ugyan apró hibái, de ezek eltörpülnek az előnyök mellett. A gyorsulása talán csak a repülőkkel mérhető össze, hihetetlen élmény, amit fejlett elektronika tart úton. A kasszánál valóban sokat kell fizetni, viszont a fenntartási és szervíz költségek elenyészőek. Megérdemli az első helyet, és az hogy "zöld" energiával működik, csak hab a tortán.

2., hely megosztva: Yamaha Tracer 9 GT és Ducati Scrambler 800.

Az egyik egy fullos japán túramotor, míg a másik egy laza olasz funbike, nem is különbözhetnének jobban egymástól, mégis mindkettő 62 pontot szerzett. A Yamahával kényelmesen neki lehet vágni hosszabb túráknak is, a Ducati viszont rettentően szórakoztató, a vigyorgás alaptartozék. Egyik sem tökéletes, viszont remekül használható azon a területen, ahová tervezték őket. Az árfekvésük is emészthető, nem kell bankot rabolni a vásárlásuk előtt. Mindkét motor nemtől és kortól függetlenül ajánlható.

3., hely: Energica Experia

A világ első elektromos túramotorja, már komolyan vehető hatótávval, 61 pontot gyűjtött. A minősége, a teljesítménye, és a koncepciója alapján előrébb végezhetne, de a bruttó 13 880 000 forintos ár, és néhány, a nullszériának betudható apróság lehúzza a képzeletbeli dobogó harmadik fokára, viszont az "év legdrágább tesztmotorja" címét Ő nyeri meg. Az új világ szelét mi sem mutatja jobban, hogy a pódiumra két elektromos motor került, annak dacára, hogy az én ereimben még benzin kering. 

4., és 6., hely: Moto Moroini SCR és Moto Morini X-Cape 

A két motor, hogy úgy mondjam, ugyanarról a csecsről táplálkozik, mégis nagyon különböznek egymástól. Azonos a blokkjuk, és 60 lóerős teljesítményre sokan legyinthetnek, pedig ez hiba, az önfeledt szórakozáshoz pont elég. Míg az X-Cape inkább túraendúró, addig az SCR a funbike vonalat erősíti, ezt én sokkal jobban élveztem, amit a pontszámok is jól mutatnak, az SCR 57, míg az X-Cape csak 53 pontot szerzett. És ugyan a "csecs" kínai, de a kéz ami "megfeji" már olasz, ez meg is látszik a motorok minden porcikáján, stílusuk van. És ami nagyon nem mellékes az ár, hiszen a vevők nagyon ár-érzékenyek, nos a Moto Morini nem drága. A kicsivel több mint 3 100 000 forint feletti induló árcédula pénztárcabarát.

5., hely: Kawasaki Z 650 RS

A Z 650 RS 56 pontot gyűjtött, és ebbe beletartozik az is, hogy esetében a látvány többet nyom a latban, mint a tudás. Félreértés ne essék, nagyon jó motor, de a szépsége a fő fegyvere, nem a motorozhatósága. Így nézett ki egy Z a hetvenes években is, és remekül megfogta a Kawasaki, hogy mi kell egy szentimentális, vagy hipszter, vagy egyszerűen csak egy szépre fogékony motorosnak ma. És ha kevés a 67 lóerő, de van még pénz a bukszában, ott a 900 RS, ami már minden igényt kielégít, két éve volt hozzá szerencsém, imádtam.

7., hely: Yamaha XSR 900 2022

Azonos blokkal és vázzal, a Tracer 9 GT a második helyre repítő 62 pontot, míg az XSR 900 tízzel kevesebbet, csak 52 pontot gyűjtött. Mindkettő az én MT 09-em leszármazottja, csak más-más koncepcióval építve. Az alap jó, hiszen kinőtt belőle egy túra (sőt a Nikennel kettő), és egy retró bringa is. Ízlésről állítólag nem vitatkozunk, de nekem nem igazán tetszett, főleg a "patacipő"-re emlékeztető ülés verte ki a biztosítékot. Ettől ez még egy szerethető bringa, remek műszaki tartalommal, csak voltak jobbak az idén, így került a lista végére.

Maradt még két motorkerékpár, amik nem kapnak helyezést. Az Aprilia Tuono 660 annyira villámteszten vett részt, hogy nem akartam pontozni, a veterán Yamaha FZX pedig egy átalakított ponttáblázatot kapott, olyan kritériumokkal, amik az új motorokra nem alkalmazhatók. Egyben viszont mind megegyezik, messze elmaradtak a címben leírt 200+ lóerőtől. Illetve a Ribelle RS nincs nagyon lemaradva a 169 lóerejével, ráadásul olyan nyomatékkal bír, mint egy turbódízel autó, de akkor se 200. Szeretem ezeket a brutális szörnyeket kipróbálni, de az az igazság, hogy utcán nem szórakoztató, inkább fárasztó a vezetésük. Az idén én remekül elvoltam a 60+ lóerős motorokkal, hiszen az önfeledt vigyorgást nem fékpadon mérik. Köszönöm a forgalmazóknak és a tulajdonosoknak a tesztmotorokat, jövőre folytatjuk!!!

BÉKÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.