Üdv Mindenkinek.

Szeptemberben nekivágtunk hárman Zakopánénak, hogy kiderítsük van-e még "táncos" sör Lengyelországban.      Feri egy Aprilia Pegasóval, Olivér egy KTM 990-el, és jómagam a hatkilós Hornettel. Az időjárás jelentés nem kecsegtetett túl sok napsütéssel, de legalább esőt jósoltak bőven. Esőruhát csomagoltunk, a tanktáskára is ráhúztam a fóliát, és biztos ami biztos betettem jó pár nejlonszatyrot amit a csizmára húztam volna, ha kell. (de nem kellett)

Feri tervezte meg a túrát, és komolyan mondom 100 méter egyenes nem volt benne. 9-kor találkoztunk Dunakeszin a Shell kúton, telitankoltuk a vasakat és elindulunk. Természetesen abban a pillanatban kezdett szemerkélni az eső. Átmentünk a Megyeri hídon és már álltunk is meg a Budakalászi kúton, mert Olivér ott várt minket. Szerencsére  az eső már el is állt, és egész úton elkerült minket. Feri ment elől, Olivér középen, én voltam a hátvéd.

Feri Pomáz után mindjárt beiktatott egy csavart, Csobánkán át Pilisvörösvár, majd vissza Pilisszentlászló, és tovább Esztergom felé, jó bemelegítés! Megint egy híd, és máris Párkányon mentünk keresztül Sahy felé. Az út annyira új volt, hogy még a csíkok sem voltak ráfestve, SZUPER!!! Sahy után Léva felé, majd Selmecbánya felé mentünk, csak kanyar, kanyar, és KANYAR!!! Nagyon jók az utak arra, és csodaszép a táj. Zólyomot is elkerültük, és mentünk tovább Martin felé. 

Benzinkút az "Isten háta megett".

Tankolás után indultunk tovább, megmásztuk a Fátrát az egyik oldalról, aztán Martin előtt leborítottunk jobbra, és Beszterce felé gurultunk tovább. Most nem álltunk meg, de az útelágazásnál van egy jó kis csehó (tavaly ettünk itt) jó a kaja, bőven van parkoló, és bírják a motorosokat. Biztos sokan mentetek ezen az úton már, ez a Szlovák matadorok "Mátrája", mi is belecsöppentünk egy jó kis amatőr hegyi versenybe. Harcoltunk ahogy tudtunk, kb a középmezőnyben "végeztünk". Azért a helyi menők mégiscsak hazai pályán húzták a gázt. Várom őket egy visszavágóra, a Dobogókő-Esztergom útvonalon!!! Azt viszont jó volt látni, hogy mindegy milyen rendszám van a vason, a jó kanyarok ugyanazt váltják ki mindenkiből. Az ÁLLAT-ot!!! Szóval a végén intettünk egymásnak és mi mentünk tovább Donovali felé. Ideje volt már burkolni, rohadt éhes voltam addigra. De valószínűleg Feri is megéhezett, mert kiállt egy óriási faház-étterem-szálloda komplexumnál. Más is szeretett volna itt enni, ennyi embert már régen láttam!!! De semmi gáz nem volt, mire lepakoltunk az utolsó szabad asztalnál, elintéztük a klotyót, már jött a pincércsaj.

10 euróért nagyon jó kaját adtak, én valamilyen grillezett sajtot ettem ribizli lekvárral leöntve, persze sültkrumpli és guszta saláta is járt hozzá. Kólával együtt 8.90 volt, úgyhogy a 10 euró nagyon járt. A WC tiszta, a kiszolgálás gyors, nagyon ajánlom mindenkinek. Aztán befutott egy speedes különítmény a mellettünk lévő asztalhoz, jól megnéztük egymás vasait hello-hello, aztán mi már indultunk. Baromira beborult, persze magasan is voltunk, de szerencsére nem lett belőle eső. Telihassal húztuk tovább Rózsahegy felé, aztán lekanyarodtunk Liptovsky Mikulás felé (remélem jól írom) . Itt egy nagyon szép és nagy tórendszer van. Megyünk tovább amikor egyszer csak Feri jelez hogy meg kell fordulnunk. És itt beütött a baj!! Az Aprilia az út kellős közepén (keresztben!) megállt, és se előre se hátra! Nem a motor állt le, hanem a kerék blokkolt le!!! FASZA!!! Sztenderre dobtuk a gépeket, és gyorsan átrángattuk a motort az út szélére. Épp időben, mert egy kb 20 Goldwingből álló csapat zúgott el mellettünk. Dudáltak, integettek, és húztak tovább. Itt nagyon keskeny az út,  padka pedig nincs is.

Próbálkoztunk mindennel, de nem mozdult a Pegasó! Nagy nehezen odáig eljutottunk, hogy behúzott kuplunggal lehetett tolni a gépet.(mostanra már tudjuk, hogy a váltóban tört el egy fogaskerék, és beékelődött két sebességbe a váltó) Délután 5 óra, Zakopáne még vagy 80 kilométer, és fingunk sem volt hogy hol vagyunk. KO!

Azt a kb 50 telefont nem részletezem amit hárman elengedtünk, de azonnalra semmit nem lehetett intézni a világ végén. A biztos pontok: Zakopánéba nem jutunk el, Ferit nem hagyjuk az út mellett !!! Hogyan tovább?

Szállás kell, és a motor nem maradhat az úton! Olivér elindult visszafelé, én meg előre, hogy megnézzük merre van közelebb település. Nekem volt nagyobb szerencsém kb két kilométer múlva találtam egy falut, Liptovsky Trnovec. Oda kell jutnunk !!! Jópofa dolog egy felmálházott endúrót tolni behúzott kuplunggal, beöltözve!!! De ez is benne van a pakliban, ha motorra ül az ember. Sárga mellény fel, vészvillogó be, és gyerünk. Oli előrement szállást keresni, én hátvédként követtem Ferit.

 Folyt. köv.....