GROSSGLOCKNER HARDCORE !!! KETTÉSZAKADT A T 5 ???
mottó: "most buziskodunk vagy motorozunk?" -Laci-
Eljött a nagy nap amire már egy éve vártunk, július 30.-án elindultunk meghódítani a Grossglocknert!!!! Erre készültünk mind az öten tavasz óta, de persze nem egészen úgy sikerült ahogy vártam!
Pár héttel vissza kell mennem az időben, hogy minden érthető legyen. Július 10.-én volt egy foglalt pályanapunk az Euroringen. Először Feri mondta le, aztán Tomi is, végül Lacinak is melózni kellett. Olinak is csak az utolsó pillanatban jött össze az időpont. Biztos ami ziher, elhívtam Jani haveromat egy 1000-es Monsterrel, hárman már csak jól fogunk szórakozni. Péntek reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót Dunakeszin a meki előtt, 9-től miénk a pálya. Olivér sosem késik, ezért 8.05-kor már aggódtam kicsit, de azért pár perc belefér. Egyszer csak csörög a telefon, Oli az. Hogy gáz van, mert elütötte egy autó, vagyis egy FEHÉR FURGON !!!! VELED MI VAN ?????? Szerencsére nem lett komolyabb baja, nem tört el semmije, nem folyt a vére, kicsit megütötte a kezét. De a KTM a furgon alatt feküdt!
Egy ilyen kép mindig rosszat jelent.
Pályanap lefújva, várja a zsarukat, mi menjünk, majd dumálunk, hogy mi van. Na ez a nap is jól indul, de mivel segíteni nem tudtunk, mi ketten Janival elmentünk pályázni. Egész délelőtt szeltük a kanyarokat, a majrécsík 0 mm lett, és a lábtartó pöckcök is megkoptak, nagyon jó program volt. A balesetnél a zsaruk megállapították, hogy nem Olivér a hunyó, tréler, szerviz, biztosító, és 20 nap az indulásig!! A szerelő azt mondta meg tudja csinálni a bringát 30.-ig, el tud vele jönni. Olinak ott a CB 1100 is, de a KTM az igazi hosszútávfutó, azzal kéne jönnie, hajrá! 29.-én délután ötre lett kész a vas, a próba maga a túra lesz. Tehát ezekkel az előzményekkel indultunk.
Hiába esik, mi csakazértis jól érezzük magunkat.
Július 30, 5.30, START. Az csak természetes, hogy induláskor esett az eső, pedig igen forró nyarunk volt! Nem szakadt, de stabilan esett, és az egész magyar szakaszon ez volt. Autópálya offolva, a régi hetesen vágtunk neki az útnak. Laci vezette a túrát, mögötte Feri a Mythosszal, Oli a KTM-el, majd én a Bestiával, és Tomi zárta a sort a Nagy Kék Bálnával (1100 XX). Érdig nem volt semmi feltűnő, de lassan is haladtunk. Kezdtünk végre felgyorsulni, de elég ijesztő mutatványokat csinált a motorom, sima 6.-ban gyorsításnál driftelt a segge! Minden előzésnél keresztbe akarta rakni magát. Mi a tököm van? A gumik még félig se koptak le, de semmi tapadás nem volt a vizes úton. Ami azért is fura, mert nemrég Aggtelekre menet hibátlanul ment esőben a vas. Amúgy se mókás esőben motorozni, de így inkább ijesztő volt. Boglárig lekoriztunk, tankolás után ellenőriztem a gumikat, de minden rendben. Viszont Oli is panaszkodott, hogy fos a KTM, csúszkál, labilis, szóval nem ok! Megbeszéltük, hogy figyelem hogy viselkedik a gép előttem. Boglártól leúsztunk a határig, és bizony nem sok jót tudtam mondani a KTM-ről, nem fut egy nyomon a két kerék, valahol valami még görbe! (most keresik a szervizben a hibát) Hááát, elég lila volt a feje, de most már menni kell tovább, talán ha eláll az eső jobb lesz a helyzet. Én is ebben bíztam, mert már rendesen teli volt a hócipőm a csúszkálással. Laci azzal vigasztalt minket, hogy mostantól sokkal jobb minőségű utakon megyünk, és az eső is alábbhagyott.
Szép háttér, ebből sör lesz. A 69-es kocsma előtt.
Szlovéniában tényleg elállt az eső, és mire átértünk Ausztriába kezdett felszáradni az aszfalt. A 69-es úton már egész jókat hasítottunk. Megálltunk a híres 69-es motoros kocsmánál, és elhelyeztem az első Tökös Ötös matricát. Következett a Lavamündi szerpentin, ahol megint kínlódtam a bestiával. Az osztrákok valami szurokfélével öntik ki a repedéseket az utakon, na ha egy ilyen csíkra rámentem csúszkált a bringa rendesen. Olivér ment előttem, vele tartottam a lépést, de többiek nagyon elléptek. Azért a túloldalon megvártak minket, és a szállásig együtt mentünk. Izidor erősen meglepődött amikor megérkeztünk, mint kiderült csak péntekre várt minket.
Mutában vagyunk Izidornál.
Vigyorgás a liftben is.
De nem esett kétségbe, azonnal telefonálni kezdett, és 5 perc múlva volt helyünk éjszakára. A következőt javasolta: pakoljuk le a motorokat, tegyük be a garázsba, együnk igyunk, aztán Ő átfuvaroz minket a másik szállásra, fürdés és átöltözés után visszahoz, együnk igyunk, majd utána visszavisz aludni, és reggel fél 8-ra újra értünk jön. Szóval azt kell mondanom elég korrekt volt a hozzáállása! Nagyon szimpatikus pali, ha erre jártok ne hagyjátok ki. Egy hostelben kaptunk szobát, nagyon tiszta rendes hely volt. Lezuhanyoztunk, átöltöztünk, és már várt is minket Izidor fia, Ő volt a sofőrünk. Mire vissza mentünk már kikészítve egy kör pálinka és sör, de megbeszéltük hogy óvatosan bánunk a piával, mert másnap a Glockner vár ránk, ahhoz pedig tiszta fej kell! 10 körül csináltunk takarodót, visszavittek minket a hostelbe, és szundi.
Azért ez rendben van!!
Elég rosszul aludtam az éjjel, reggel olyan voltam mint a mosott szar. De a nap sütött, szép tiszta időnek néztünk elébe. Fél 8-ra ott volt értünk Izidor, bepakoltunk mindent hátra, és mentünk vissza hozzá reggelizni. Kávéval kezdtem a reggelit, rögtön kettővel, de utána nagyon belakmároztam, Izidornál igazi terülj-terülj asztal van, sose fogy ki a kaja. És amikor azt hiszed itt a vége, még eléd rak egy 4 tojásos ham and eggs-et, brutál!! De kellet az energia, belapátoltunk mindent, majd még egy kávé, kicsi szuszi, majd indulás 10.00-kor. Oda vissza kb 6-650 kilométer várt ránk, plusz a Glockner. Hosszú nap állt előttünk, de hogy milyen hosszú azt nem is sejtettem. A Wörthi tavat megkerülve 13 órára értünk Villachba, ami csak kb 120 km Mutától, szóval elég lassan haladtunk, pedig Laci emberes tempót diktált. Hozzáteszem 100 méternél hosszabb egyenes nem volt az úton. Száraz úton sokkal jobb volt a Bestia, de a tapadás nem a megszokott volt. Oli is jobban érezte a KTM-et, de Ő se volt tökéletesen elégedett. Tankolás közben meg is beszéltük, hogy ők hárman húzzák ahogy jólesik, csak várjanak meg minket az elágazásoknál. Na itt kezdődtek a bajok, sose találtuk őket, mindig telefonon kerestük egymást. 15 órakor tankoltunk a Glockner tövében, megvettük a belépőt, ami 24.50 euro motorra, kaptunk hozzá térképet és egy szép matricát is.
Ingrid bőrgatyában tankolja a Bestiát.
Összedugtuk a fejünket, fent a csúcson találkozunk. Laci már volt itt, mi többiek még Glockner-szüzek voltunk. A három "banditával" megint nem tudtunk lépést tartani, meg nézelődni is akartam, jóval lassabban mentünk mint ők. Aki járt már itt annak nem kell mondanom, hogy ez valami CSODA!!! Aki még nem volt, annak látnia kell, bakancslistás hely!!! Fenséges, felemelő, csodálatos, lenyűgöző, de igazából szavakkal nem lehet leírni ezt látni KELL!!!!
"Motorország" -Oli-
Persze túlszaladtunk a csúcson és elmentünk majdnem az út végéig, amikor jött a hívás hogy hol vagyunk már? Megfordultunk, és a Biker Point nevű parkolóban újra összeállt a T5. Laci elhelyezte a matricánkat, fotózkodtunk, pisi-cigi a világ tetején, megnéztük a többi "örültet" miféle vasakkal jönnek fel ide, aztán indultunk lefelé, 17 óra múlt.
A "dicsőség fala". Ott vagyunk.
Ezzel a bringával nem lehetett könnyű feljönni, de megcsinálta a csóka.
Pár kanyar alatt újra eltűntek a többiek, ketten egerésztünk megint, és most elmentünk az út végéig, ahol a parkoló ház van. A többiek sehol. Egyetlen lehetőség volt az elfordulásra, csak arra mehettek ha itt nincsenek, tűzzünk! Mentünk mint a meszes, de óriási hátrányunk volt, legalább fél óra. A túloldal is gyönyörű, nem szabad kihagyni. Jön a telefon, hogy lent várnak egy faluban az út mellett, motoros kocsma, majd integetnek. Na meg is találtuk őket, már túl voltak a kávén és a sütin. Baszki, csak most jut eszembe hogy reggel óta nem ettünk, 18 óra van, piszkosul megéheztem. Oli is az éhhalállal küszködött, enni kell. Na hogy legyen? Nekik már mehetnékük volt, Olivérnél is volt navi, beírtuk a szállás címét, ok, menjetek, otthon találkozunk.
A kocsmáros motorja.
Ettünk-ittunk, fizettünk és elindultunk haza. Cseppet fostam a sötétedéstől, már nagyon régen nem motoroztam sötétben, pláne szerpentinen, de valahogy haza kell jutni, go!! Elég gyors útvonalat kaptunk, jól is haladtunk, mikor is, úgy 8 óra tájt egy benzinkútról integetnek a többiek. Nosza megfordultunk, ha már ott voltunk megtankoltunk, és együtt indultunk tovább. Villachban már sötét volt, a Wörthi tónál óriási az élet péntek este, de miután elhagytuk a kivilágított részeket, szuroksötét lett! Laci is visszavett a tempóból, de egészen szürreális élmény volt a nagy sötét éjszakában motorozni. Summa-summárum negyed 12-re értünk haza, aznap 14 órát töltöttünk nyeregben!!! Izidor várt minket (lehet hogy soha nem alszik?), beálltunk a garázsba, lefújtuk a láncokat, levetkőztünk, lezuhanyoztunk, és lementünk egy sörre. Baromi fáradt voltam, de álmos nem. A seggem fájt nagyon, azt hittem hogy az alsógatya a bűnös, de másnap kiderült hogy az ülés díszvarrása okozta a bajt. Egy kör után felmentünk, mert a holnapi nap se lesz kutya, muszáj pihenni valamit. 730 km-t mentünk.
Sok a női kutas arrafelé.
Fél kilenckor lementünk reggelizni, természetesen most is szuper terülj-terülj asztal várt minket. Olyan a reggeli Izidornál, mint a világ legfinomabb szendvicse: két kávé között kaja Kánaán! Közben Laci ismertette az útvonalat, Bad Eisenkappel, Kranjska Gora, Vrsic hágó, Mangard hágó és vissza. Ez "csak" 600 km lesz, ha minden jól megy. Az idő gyönyörű volt, a szomszéd kúton tankoltunk és nekivágtunk a napi kalandoknak. Bad Eisenkappel már tavaly is megvolt, de nagyon jó most is, szinte forgalom nélkül mentünk fel. A csúcson a régi határállomásnál megálltunk egy kicsit, Laci Olival egyeztette az útvonalat (ha lemaradnánk), és indultunk tovább. Egy lakóautó előzése közben szakadtunk szét megint (ezeket kitiltanám innen), aztán utolértünk egy motoros párt, elől apa valami giga dobozos nagy döggel, mögötte anya egy Hornet-el. Beragadtunk mögéjük, aminek két oka is volt. Először is piszok jól nézet ki a csaj a sisakból kilobogó copfjával és nagyon szép kerek segge volt, másodszor pedig nagyon jó tempót diktáltak. Egy idő után úgy gondoltam, hogy apa valószínűleg motoros rendőr lehet, olyan elegánsan borogatta azt a nagy disznót, hogy a dobozok és az út között mindig egy centi maradt, de anya is jól tolta a Hornetnek. Kranj-ig mentünk mögöttük, aztán elváltak útjaink, a Nagy 3-as sehol, navi bekapcs és tűz utánuk. Megint másik útvonalon mentünk, mert vagy fél órát vártunk a Vrsic tövében mire befutottak, pedig előlünk tűntek el. Na miután újra összeálltunk, nekivágtunk kanyarszeletelésnek. Érdekes módszert választottak a szlovénok, az összes hajtűkanyar kockakővel volt burkolva. Ilyet még nem láttam, nedvesen érdekes élmény lehet, de nekünk szerencsénk volt. Itt már nagy a forgalom, volt olyan lakóautó ami még a csónakot is húzta maga után, szó szerint lépésben haladtunk, az előzés szinte lehetetlen a Vrsic-n. A csúcson megálltunk, gyönyörű látvány fogadott itt is minket. Megkértünk egy öreg holland mókust, hogy csináljon pár képet ötünkről. Nagyon kedvesen segített, és lőtt vagy 10 képet a lábunkról és a az ujjáról, amit mindig az objektív előtt hagyott. Na Tomi elkapott egy lánycsapatot, és ők egész jó képeket csináltak a T 5-ről.
Meghágtuk a hágókat. Vrsic.
A túloldalon már rendes aszfalt volt a hajtűkben, lecsorogtunk az aljáig, és rögtön neki is vágtunk a Mangardnak, ami talán 500 méterre kezdődik. A Mangardot Szilárd barátom ajánlotta, hogy jobb mint a Vrsic, itt még Laci se járt. Hááát, ez egy kicsit meredek volt minden tekintetben, egysávos út kétirányú forgalommal, semmi korlát, és nagyon erős emelkedés. Rendesen kijött a tériszonyom, hogy fogok innét lemenni? (és még fel se értünk) Megérte egyébként felmenni, gyönyörű panoráma várt ránk. Miközben nézelődünk, a szemközti sziklapárkányról egyszercsak elválik egy alak, és a mélybe veti magát! EGY REPÜLŐ EMBER!!! És pár másodperc múlva indult a következő! Elképesztő látvány volt, és megnyugvással töltött el, hogy van nálunk is nagyobb "őrült". De tényleg majréztam a lefelé menéstől, amikor is megmentőként egy magyar Opel kombi indult el éppen. Megkértem, hogy vezessen le, beálltam a seggébe és csak a rendszámát néztem végig, nehogy beszédüljek valamelyik szakadékba. Lent aztán beszélgettünk amíg a többiek is lejöttek, kiderült hogy ő is motoros, de elromlott a veterán Ténéré-je, így kocsival jött. Fotós egyébként, elég jó cucc volt nála.
A Mangard tetején.
Nemsokára megjöttek a többiek is, és indultunk hazafelé. Villachban megálltunk enni, találtunk egy olyan éttermet ami rántotthús gyorsétterem, pillanatok alatt megkaptuk a sniczelt, jól bevacsoráztunk. Idővel megint nem álltunk jól, átterveztük az útvonalat és alulról kerültük meg a Wörthi tavat, így nyertünk egy csomó időt, fél 10-re már otthon is voltunk. 12 óra volt az aznapi penzum, lánc ápolás, fürdés, és lementünk a teraszra egy sörre. Persze lett abból több is, mi Lacival éjfél körül kidőltünk, a többiek még tolták a sört meg a dumát egy darabig.
Oli a sörre még álmában is vigyáz.
Elérkezett az utolsó reggel, az eső szemergett, evés közben átterveztük a hazautat, a 69-es helyett Maribor felé indulunk majd a "rövid" úton. Izidor megcsinálta a számlát, megint dobtunk egy hátast, a három éjszaka kajával, piával, 104 euro volt fejenként!! Ez nagyon barátságos ár, a fuvarozásunkért nem számított fel semmit, a motorok az ő garázsában álltak, ettünk-ittunk vastagon, szóval abszolút OLCSÓ árat kért, respekt Izidor!!!! Felnyaltam egy T5 matricát a bejárati ajtóra, felpakoltuk a vasakat, búcsút intettünk és elindultunk a szemerkélő esőben hazafelé.
Pihenő Mariborban.
Nemsokára elállt az eső, Maribor belvárosában már napsütésben álltunk meg egy kávéra. Pont dél volt, én már beállítottam magam a hazaútra, de a többiek most is "vakarózni" kezdtek, hogy nyújtsuk meg a túrát egy kis Burgenlandi kanyargással. Engem hétfőn várt a meló, a seggem piszkosul sajgott, mehetnékem volt már hazafelé, nem akartam késő estig kínozni magam. Persze le akartak beszélni a "magányos farkas" útról, de Olivér is úgy döntött, hogy tűzne haza, négy napja nem látta a kis Olíviát! Szóval megint "kettészakadtunk", Laci, Feri, Tomi elindultak Burgenlandba, mi meg a rövidebb úton hazafelé Olival. Beállította navigációt, 350 km körül voltunk otthontól. Persze a nagy tekergés közben még a 69-est is érintettük, egy kis falucskában megálltunk tökmag olajat venni, motorhangot hallok, hát persze hogy a többiek húztak el, az egyik "hurokba" pont beleesett ez a falucska nekik is. De ők még kanyarodtak visszafelé is, mi meg Heiligenkreuznál átléptük a magyar határt. Úgy terveztük hogy a 8-as úton eszünk valahol, de egész Fehérvárig kellett mennünk mire találtunk egy nyitva tartó éttermet. Az egész 8-as út kihalt, minden be volt zárva, megálltunk tankolni egy nagy kúton, de az egészet felverte már a gaz. Régen nagy élet volt erre, de mostanra bedöglött az egész, sajnos. Ettünk egy felejthető kaját, tankoltunk, és nekivágtunk a maradéknak. Megint áttervezés volt, hogy a 7-es vasárnapi dugóját elkerüljük, Etyek felé fordultunk. Ez egy fasza útvonal, de az aszfalt nagyon huplis. Szépen haladtunk, Budaörs, Budakeszi, Solymár, és Olivér otthon is volt. Megálltunk, elpacsiztunk, neki 5 perc volt még, nekem 40 mire hazaértem. 19.15-kor rúgtam ki a sztendert otthon a garázs előtt. Pont 2100 kilométert mentem kaputól-kapuig, szép guriga volt. 30 fok volt, izzadtam mint egy ló, jó volt levenni a sisakot, kesztyűt, csizmát, meg a többi cuccot. Első dolgom volt letusolni, felkaptam egy sortot, rágyújtottam egy cigire, kibontottam egy sört, leültem a Bestia elé és csak néztem ki a fejemből. Fél 10-kor kezdtek jönni az üzenetek a többiektől, mindenki hazaért.
Elképesztő mega hardcore túra volt, ilyen menet még nem volt az életemben! Kettészakadt a Tökös Ötös? Dehogy szakadt, ugyan valóban néha lemaradtunk, de ez csak a motorok hibáira vezethető vissza, és azt azért hozzáteszem, hogy a 2100 km alatt egyszer sem előztek meg még minket "lassúakat" sem!! A barátságunkon még hajszál repedések sem keletkeztek, sőt erősebbek vagyunk mint valaha. Forever T5!!!! Nemsokára elkezdjük tervezni a jövő évet, de addig még itthon is jó pár gurulás vár ránk.
És most nézzük a Barátaim gondolatait erről a NÉGY NAPRÓL:
Tomi mondja:
"szerencse napfény , a jó öreg 69 , a vége száraz jó jó de ami még hátra van
izidor , vendéglátás egy kicsit másként .
ismét együtt, valami jól működik ebben a csapat energiában
kanyarok és kanyarok , hogy lehet 1000 méteren 1100 at motorozni , hát nem kell az egyenes , minek az egy motorosnak , mesekönyv tájak , utak hogy is kell ilyet csinálni ,glossglokner mindenkinek egyszer ki kell próbálnia két keréken,
Feri úr ! hollandok akiket átugrott a hajtűben , pedig 1000 alatt egy se volt .
Kv szünet 20 perc múlva megálló holland arcok akik percekig nézték a flying mythost ! mi ez , melyik az eleje és hova kell ezen űlni és az hogy lehet hogy ez csak úgy elrepül mellettük
És megint kanyar és kanyar , tiszta man sziget
Hegyek , hajtű kanyarok , csodálatos látvány , két nálunk is nagyobb hülye aki egy orkándzsekibe ugrik le 2000 méterről a semmibe
4 nap tömény élvezet 2200 km öröm motorozás
itthon a nagy most mi van ! tengés lengés képek és a szem előtt a mozi ami csak úgy jön a semmiből"
Laci mondja:
Feri mondja:
"Végre Velük! Végig vigyor, nem baj ha esik... azokkal akik a Szeretteim, mindegy mit (együnk, igyunk, csináljunk), csak Velük, követem mindvégig és tovább, fent a csúcsok között, teljesült egy álom, leér a kormány is, szabadesés, ezt nem hiszem el, még tett rá egy lapáttal, nevetőgörcs, asszem ez boldogság, csendes vagyok, csak mosolygok a naplementében, hallgatom őket, nekik hiszek, egy irányba, remélem sose lesz vége, ez örült, megint tanultam valamit, mázlista vagyok, ritkaság őrizd meg, hálás vagyok, velük bárhová, néha külön mégis együtt, szép a táj is, néha látom is, nem is reméltem, ők is itt, örülünk, fullkikapcsolódás, máris hiányoznak, mennék vissza Velük... és még folytathatnám! ;)"
Oli mondja:
Búcsúzóul csak azt kívánom mindenkinek hogy ilyen BARÁTOKKAL ilyen ÚT-ra menjen!!!!!!!
Üdv Mindenkinek, sziasztok: a Mágus.
www.pri-izidorju.si
Izidor, A Fogadós!!!!
