"Requiem egy álomért."
Búcsú a Bestiától.
Azt tartja a mondás, kétszer örülsz egy motornak, mikor megveszed, és amikor eladod. Ez így is van, de az én esetemben ez az öröm -nevezzük inkább boldogságnak- , négy és fél évig tartott. Az első éjszakám, miután elvitték, álmatlanul telt. Milyen lesz az élet nélküle? Jó ötlet volt eladni? Szeretni fogják annyira mint én? És én az utódját? Megannyi megválaszolatlan kérdés, amire nem tudom a választ...
Álommotorom rövid története, szinte csak címszavakban. Közös életünk 2016 július végén kezdődött. Az ország utolsó, szalonban álló, új CB 1000 R-je a Wilker Honda üzletében várt rám. A papírmunkát relatíve gyorsan -egy hét- lezavarták, és '16-os szezon második felében, már együtt koptattuk az aszfaltot.
2017-ben jött az első hosszabb túra, amikor "titkos ügynök"-ként vett részt egy északi fordulón, a "szépséggel", és a "baltás gyilkossal". Remek útvonal, jóbarátok, hibátlan motor, szuper buli volt.
Szepesváralja.
2018-ban bejártuk a Balkánt, ahol minden megtörtént, ami csak egy túrán megtörténhet, még "az" is! Ám ha kicsit sebzetten is, de gond nélkül hazatértünk, óriási löketet adott ez a túra, az én Bestiám pedig hősiesen helytállt minden körülmények között.
Albánia, SH 20.
Ez már elég hosszú menet volt (3000 km), de vágytam valami még komolyabbra, olyanra, amiket a tévében lát az ember. Nos ennek 2019-ben jött el az ideje, hogy elmotorozzunk együtt a világ végére, Cabo da Roca-ba, Portugália -és Európa- legnyugatibb csücskébe. 8222 kilométer, az már döfi, főleg egy ilyen sportos streetfighter nyergében. Jó volt, nagyon jóó!
Útba ejtettem Svájcot...
...meg a franciákat.
Fisterra, Spanyolország vége.
Portó, Portugália.
Csak Ő és én, a spanyol prérin.
Hideg és eső a szlovén autópályán.
23 napig tartott a motorozás, soha rosszabb társam ne legyen. Zokszó nélkül ment a 40 fokos spanyol sivatagban, az óceánparti szélben, felvitt a magas hegyek közé, és tűrte az egész napos esőt is, csillagos ötösre vizsgázott.
A 2020-as skandináv túrát megakasztotta a pandémia, de azért a barátaimmal gurultunk egy szlovén-osztrák kört.
Nockalmsrasse.
És maradtak az itthoni utak, mind például Budapest!
Citadella.
Jól mutat a Ferrari szalon előtt. Is.
Október végén beneveztem egy motor szépségversenyre, lemaradt a dobogóról, de ez tipikus esete a "SZEMÜVEGET A BÍRÓNAK!!!", hiszen egyértelműen Ő volt a legszebb. Nekem biztosan!
Madách tér, a Konyha.
Karácsony előtt megjelent a könyvem, aminek természetesen Ő a főhőse, én mellékszereplő vagyok.
Még beszerezhetitek a könyvet, akár a neten, akár könyvesboltokban.
A járványhelyzet miatt elmaradt túra helyett, sokat teszteltem. És szégyen-nem szégyen, beleszerettem az egyik tesztmotorba. Mivel nem vagyok mai csirke, itt-ott bizony már fájnak a tagjaim. És amikor egy olyan motorra ülök, ami megadja azt a jóságot, amit a Bestia, de nem csak a szívem, hanem a testem is szereti, akkor elveszett ember vagyok. Tehát megtörtént az eddig elképzelhetetlen, találtam egy -számomra- jobb-kényelmesebb motort, mint a CB. (ha már itt áll a garázsban a kiszemelt, természetesen bemutatom)
Nem volt könnyű elengedni, fontosabb volt a szimpátia a vevő felé, mint a pénz amit adtak érte, de úgy gondolom jó családba került, egy kedves lány vette meg, és láttam a szemében a szeretetet a Bestia iránt. (Valószínűleg, ha kutyákkal vagy cicákkal foglalkoznék, alaposabban nézném meg a vevő "pedigréjét", mint Ő az állatét.)
Sok boldog kilométert Mónika, szeresd úgy mint én!!!
Számomra egy ismeretlen, új világ fog kezdődni, de kesergés helyett a fogorvosomat idézem: "nem azon kell keseregni, hogy már nincs, annak kell örülni, hogy volt!" Ugyan Ő ezt a fogakra értette, de itt is megállja a helyét.
Sziasztok: a Mágus
Galéria: