2018. júl 09.

Albánia és a Balkán legjava. 5.

írta: Misi Mágus
Albánia és a Balkán legjava. 5.

Egy nehéz nap éjszakája.

Van amikor kiadja, a legtöbbször kiadja, de ez most nem adta ki. Jó sokszor visszanéztem a filmet, de nem jöttem rá, pontosan mi is történt. Valószínűleg egy aszfalt gyűrődés dobta meg az első kereket, és átsodródtam a másik oldalra. Az első kocsit azért sikerült kikerülni, mert a másodikat néztem, de arról a nyomorult Corsáról már nem tudtam levenni a tekintetem. „Oda mész ahová nézel!” Minden Safety gyakorlón elmondják 20-szor. Én is tudom. De ez nem adta ki, akkor sem. Szerencsére a sebesség nem volt nagy, valamit próbáltam korrigálni az utolsó tizedmásodpercben, ezért a bal elejét kaptam el, ott elég sok a műanyag.

img_3666.JPG

Dolgozik a rend őre.

Én átrepültem a motor felett, a jobb tükör megütötte a mellkasomat, és a jobb vállamra érkeztem. A haláltól nem félek, de a tolószéktől nagyon, egyből felálltam és mozgattam mindenemet, hogy működök-e. Minden tagom megvolt, de vállam és a mellkasom nagyon fájt. Úgy gondoltam nincs törés, de egy vállficam, vagy egy jó kis szalag szakadás kinézett. Levettem a sisakot, akkor látom ám, hogy a mögöttem jövő bömös is fekszik. A Corsás is kiugrott a kocsiból, és mondta a magáét albánul. (A kocsi görög volt, tehát uniós, de a sofőr albán, így talán a biztosító nem kötekszik sokat.) Nem akarta engedni, hogy felállítsuk a motorokat, amíg ki nem jönnek a rendőrök. De így pont elzártuk az egész hágót, csak felemeltük a vasakat és letoltuk az út szélére, a zsaruk nem is csináltak ügyet belőle.

És most egy kicsit megint az albánokról. Megállt egy furgon, kiszállt belőle egy olyan faszi, akitől biztos nem akarnék használt autót venni. Kinyitja a hátúját (jogurtokat szállított), kivesz két flakont, és jön oda hogy igyam meg, közben azt kérdezi: „you all right?”!!! A másikat a Corsásnak adta, Őt albánul kérdezte, hogy minden rendben van-e? A rendőrök megérkeztek egy kb 92-es évjáratú Poloval, első kérdés szintén „you all right?”, aztán hívjon-e mentőt (nem).

2018-07-08_1.png

Inkább a Corsa, mint ez a kamion!!!

Amíg vártuk a zsarukat, Visszajött Árpi és a csapat eleje, Cukor egyből belém diktált két Flectort. Aztán megnéztük mi történt a vassal, a sárhányó eltört, a felnin lett egy „frutti”, a bukógomba megsérült, de meghozta az árát, megvédte a blokkot és a tankot. Olaj nem folyt, gumi nem engedett le, egész jónak tűnt a helyzet, a Bestia pöc-röff indult. Az egyik társunk már gorilla tape-val ragasztotta a sárvédőt, valaki más a tükröt rögzítette, hozták a cigimet, összeszedték a holmimat, és a Corsában ülő kisfiúnak is adott valaki egy csokit, meg mogyorót. MINDENKINEK KÖSZÖNÖM!!! A zsaruk megszondáztattak, mutatták, hogy nulla. Árpi és Cukor tolmácsolásával meséltem el a sztorit, lerajzolták, elkérték a zöldkártyát, leíratták velem, hogy mi történt (magyarul), telefonnal fotóztak, frappánsan gyorsan ment minden. Sajnálattal közölte, hogy meg kell büntessen 15 euróra, mert átmentem a másik sávba, természetesen kaptam róla papírt is. A Corsában hárman ültek, szerencsére nem sérült meg senki, és az autó is a saját lábán ment tovább.

2018-07-08.png

A joghurtos ember.

Befutott a „Csiga” csapat is, teljes volt a létszám. A Flector sokat segített, de nem tudtam mekkora a baj, meg kellett oldani, hogy én is és a motor is eljusson a szállásra. Árpi és Sanyi nagyban sakkoztak, hogy ki hogyan jöjjön vissza értem és a motoromért. És akkor beugrott a megoldás. Dóri. Dóri utas volt, de már jogsival a zsebében. Többször mondta, hogy mennyire tetszik neki a motorom, de mégse kéne mindjárt egy 1000-el kezdeni. Dórit kértem meg, hogy hozza a szállásig a vasat, én meg felülök Árpi mögé. Először megijedt a feladattól, de hamar sikerül rábeszélnem.

Lepacsiztunk a rendőrökkel és a Corsásal, persze sok „sorry-t” mondtam neki.  Dóri felült a Hondára, én Árpi mögé a bömösre, és nekivágtunk a maradék távnak. Nem voltam 100-as, de a helyzethez képest egész jól tartottam magam. Pár perc alatt elértük a határt, gond nélkül átjutottunk. Dórinak fülig ért a szája a sisak alatt, „ez naggyon jóóó!!!” Igyekeztem fejben összerakni a rám váró feladatokat, azzal tisztában voltam, hogy hosszú éjszakám lesz.

img_3672.JPG

Dóri a macedón határon. "Tökös" csajszi!!!

A lefoglalt hotel Ohridban volt, a tó mellett. Elég meredek volt felhajtó, de sikerült egészen a bejárat elé parkolni. Árpi elmondta a portásnak, hogy mi történt, a pacák elsőként odaadta a kulcsomat, látszott hogy tényleg nagyon segítene bármiben. Dóriék felhozták a cuccaimat, a hátsó táska legmélyén volt a biztosítási papírom. Árpi azt mondta, első dolgom legyen beszélni velük, mert orvosnak mindenképpen látnia kell. Ezzel én sem vitatkozhattam, Flector ide vagy oda, piszkosul fájt a mellem és a vállam.

Nohát Macedóniából, nem lehetett felhívni a biztosítót, Árpi is próbálta a saját telójáról, de neki sem sikerült. Nem volt mit tenni, felhívtam a feleségemet, elmondtam a szitut, és kértem, hogy hívja fel otthonról a biztosítót, azok meg hívjanak vissza. Kb 10 perc alatt jött a visszahívás, vázoltam, hogy mi történt, és tanácsot kértem, hogyan tovább. Az ügyintéző muci nagyon segítőkész volt, azt javasolta hívjak mentőt és vitessem magam kórházba kivizsgálásra. Ok, papírok, pénztárca zsebbe, lementem a portára, ahol a segítőkész portás azonnal intézkedett. Árpi azt mondta, gyorsan letussol, mire itt a mentő, Ő is itt lesz. Na a mentő 5 perc alatt megjött, Árpi még sehol, hívtuk a szobáját, de még a tus alatt állt. Miklós az „elsőtúrás”, éppen ment volna vacsorázni, de azonnal lecsaptam rá, „Te gyere velem, tudsz több nyelven!!!” Hát jó, mondta, és jött. A mentősnek elmondta mi történt, az a szokásos „no problem” felkiáltással bezsuppolt minket a mentőbe, ami egy legalább 25 éves Fiat Ducato volt, és már száguldottunk is.

Jó sokat mentünk, Miklóssal épp azon elmélkedtünk haza jutunk-e valaha, persze megint a Balkáni előítéletek. Egy örökkévalóságig tartott az út, ki nem láttunk, de egyszer csak megállt a kocsi. A mentős közölte, hogy 20 euró lesz ez a fuvar, ha a kórházban végeztünk, menjünk vissza a mentőállomásra fizetni.

A kórház igazi lepukkant, barakkszerű hely volt, de csak mi voltunk egyedül, pedig felkészültem a tömegre. Mentünk, mentünk, egyszer csak egy irodához értünk, ahol egy idősebb nő ücsörgött egyedül. Miklós megpróbálkozott az angollal a némettel, és a franciával is, de az csak legyintett, és elvette azt a papírt amit a mentős adott. Nem volt kapkodás, de öt perc múlva jött egy baltás gyilkos kinézésű doki és intett hogy menjek. Beállított a röntgenbe, megcsinálta a felvételt, amit újabb öt perc múlva a kezembe nyomott, és visszaküldött az adminisztrátorhoz. Az bólintott, és mondta hogy kint várjunk. Illetve mondott valamit és kimutatott a folyosóra. Miklós közben csendben megjegyezte, lehet hogy Ő éhen fog halni.

Megint nem telt el több idő mint öt perc, jött egy arab kinézetű doki, és beinvitált a vizsgálóba. Megnézte a röntgent, felemelte a kezem, mutatta, hogy tartsam a tenyerem, azt hittem pacsi lesz. De nem, jól bele boxolt. „Hülye vagy baszki???” „no problem, no problem!!!” Ezt megcsinálta még egyszer. Vagy szadista volt, vagy visszaugrasztotta a vállam a helyére. Nincs törés, csak zúzódás. „Motorozhatok hazáig 1100 kilométert?” „Yes, no problem” Hittem is meg nem is, de mégiscsak Ő az orvos, és igazából ezt akartam hallani. Mikor megtudta hogy magyarok vagyunk, még meg is ölelt minket, aztán kiszólt a mucusnak, hogy vegyen le tőlem 35 eurót. Mielőtt elment volna, megkértük, hogy hívjon egy taxit, hiszen fogalmunk sem volt, hol vagyunk. Azt mondta OK, és elment. Macedóniában mindenért eurót kérnek, de macedón denárban adnak vissza. Nekem csak 50 eurósaim voltak, tehát a maradék 15 euróért kaptam vissza 1200 denárt. Csinált számlát, kaptam zárójelentést, és elindultunk kifelé. A doki a portán dohányzott, és mondta, mindjárt jön a taxi. Megint 5 perc telt el, és már meg is érkezett egy jó kis 124-es merga, valamilyen helyi tecnhót bömböltetve. A taxis olyan volt mint Danny Trejo, de elképesztően jól beszélte az amerikai angolt. Miklós elmagyarázta, hogy vissza szeretnénk jutni a szállodába, de előtte még meg kell állni a mentőállomásnál. A szokásos „no problem”, és már indultunk is. Sötét este volt már, a kórház meg valahol a városon kívül, szóval szép hosszú túra várt ránk. Miklós már azon aggódott, van-e nálam elég pénz, mert ez húzós fuvar lesz. Volt még három ötvenesem, gondoltam ebből csak futja.

"Trejo" bejött velünk a mentőállomásra, Miklós mondta angolul a szitut, a taxis meg fordította macedónra. Ki is fizette a mentőszállítást denárban, itt is kaptunk számlát, és mehettünk haza. Útközben kiszámolta, hogy a mentő, 20 euró, az ő fuvardíja 8 (NYOLC!!!) euró, tehát összesen 28. Ok, legyen 30, de csak ötvenesem van. No problem, ad vissza denárban. Hurrá... Megálltunk a szállodánál, oda adtam az ötvenest, adott vissza egy csomó denárt. Miklós azt mondja: „ugye tudod, hogy most csúnyán át vagy vágva?” Én is erre gondoltam, de belefért az örömömbe, hogy holnap tudok motorozni. (reggel kiszámoltam, fillérre egyezett, megint az előítéletek. A balkáni emberek rendesek!!!!)

A portás kijött a pultból, kérdezte mizu, mikor mondom, hogy minden rendben, megölelt. Befelé menet az étterembe már mutattam a csapatnak, hogy minden OK, szinte ováció volt, ennyire még sosem örültek nekem. Még megkaptuk a vacsorát is, mikor Miklós elé letették a tányért, egy nagy sóhajjal kimondta a nap poénját: „Mihály kérlek, vagy motorozni, vagy angolul tanulj meg!”. Dőltünk a röhögéstől, és rögtön megragadtam az alkalmat, hogy megköszönjem az egész társaságnak a segítséget. Kértem egy kör piát mindenkinek, és most tényleg igaz volt az hogy: EGÉSZSÉGEDRE!!!

Megettem a kajám, megittam a söröm, és felmentem a szobámba, még beszélnem kellett a feleségemmel, aki csak annyit tudott, hogy baj van, de részletesen, most mondtam el neki mindent. Elmeséltem az egész sztorit mindenestül, a jó hírt hogy vezethetek, és nemsokára otthon leszek. Aztán beszéltem Olival is. Miközben a biztosító visszahívását vártam, küldtem egy Viber üzenetet a Tökös Ötösnek, hogy bajban vagyok, lehet hogy ki kell jönni értem és a motoromért Macedóniába. Oli felhívott pont a mentőt várva, gyorsan eldaráltam a szitut, aztán menni kellett. No, mire visszatértem, már indulásra készen volt a T5, várták a fejleményeket. Végül is hál’istennek nem kellett kijönniük, de ez úton is köszönöm Skacok, igazi Barátaim vagytok!!!!!

Úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba, a doki azt javasolta hogy jegeljem a mellem és a vállam, na a minibár teljes tartalmát felpakoltam magamra. Sejtettem, hogy nehéz éjszakám lesz….

Folyt.köv.

Szólj hozzá

albánia Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon motoros baleset albániában