Autószerelő szakmámból adódóan természetesen "autóbuzi" vagyok. Én vagy az erős és gyors sportautókra gerjedek, vagy a városokban is jól használható kisebb crossoverekre. Régen késhegyre menő viták alakultak ki a benzines és a dízel hívők között, ám mostanra megváltozott a kép, a kérdés már így hangzik: benzines vagy elektromos? Az én szívem inkább a robbanómotorhoz húz, de a kíváncsiság is erős, milyen lenne az élet egy villanyautóval? Egy turbós benzinmotorral szerelt verdával öröm az autózás, és a gyorsulás mellé akusztikai élményt is kapok, de mi a helyzet akkor, ha néma villanymotort szerelnek egy pofás autóba, ami ráadásul 5,3 másodperc alatt futja meg a nulla százat?? Lehet ezt élvezettel vezetni, egy benzinnel beoltott sofőrnek?? Nos ennek jártam utána, a négynapos használat során.

Az EX 30 érdekes elegye a jelennek és a jövőnek. Körbejárva, nem találtam rajta nemtetsző részletet, tipikus VOLVO, mégis minden porcikájáról süt az újdonság. Számomra a lámpák lopták el a show-t, egyszerűen csodaszépek, és ahogy a kocsit megközelítve üdvözöl, az végképp levesz a lábamról. Az orra nem túl hosszú, és elég magas, parkolás szempontjából jó, viszont a két méteres szélességre azért figyelni kell. Igazi, jól megmarkolható kilincsei vannak, manapság ez ritkaságnak számít. A nagy kerekek is vonzzák a tekintet, lakkfekete közép a polírozott peremmel telitalálat, és ez az egérszürke szín a fekete tetővel szintén illik hozzá. Az ablakok kicsik, az oszlopok vastagok, viszont a tükrök és a kamera remek képet ad a mögöttes világról. Az alján körbefut a "kötelező" fekete műanyag készlet, de üdítő, hogy a sárvédő ívekre nem tettek, így több a fényezett felület. Tölteni a bal hátsó sárvédőnél lehet, mondhatni klasszikus tankajtaja van. Az alábbi linken az autó minden paraméterét megtalálod:

https://www.volvocars.com/hu/cars/ex30-electric/specifications/ 

Klasszikus kulcs vagy gombokkal ellátott távirányító nincs, transzpander vagy kártya. Ha a jeladóval a zsebünkben közeledünk hozzá, először köszön a lámpákkal, majd kinyílnak a tükrök, végül akkora csattanással nyitja az ajtózárakat, hogy csippantásra nincs is szükség. Direkt ki sem tudjuk nyitni a kocsit, ezt esetleg a kártyával lehet a bal ablakkerethez érintve, de azt nem kaptam meg. Esőben talán nem érzékeli  jól a jeladót, de többször hagyott ázni pár másodpercig, mire végre kinyitotta az ajtókat és beengedett, nagyon bele kell szeretni, hogy ezt elnézzük neki. Odabent az Ikea fogad minket, minden célszerű, minden újrahasznosított, simán el tudom képzelni, hogy a tervező dizájner otthon nyers betonfalak között él. A beltér az egyszerű és a hitvány közötti vékony mezsgyén egyensúlyoz, bizonyos részek színezett hungarocellnek tűntek, full minimalista, de valahogy mégsem taszít. Egyetlen nagyon szép részlet van, ami nem más mint a belső kilincs! Valódi fémből készült, jó megérinteni, és semmi hókuszpókusz, meghúzod és nyílik az ajtó. A rögzítőféknek se karja se gombja, "majd Ő tudja" mikor kell dolgoznia. Nincs startgomb se, azt is "majd Ő tudja". Szerencsére indexkar még van, ha balra jelzünk bal oldalon ad hangot, ha jobbra akkor meg onnan. És az a hang. Nem jöttem rá mire emlékeztet, talán ha ceruzával ütögetnénk egy gyufásdobozt az szólna így, nagyon fura, mégsem idegesítő. Az ablakemelő gombjai középen a könyöklő előtt, ha nem is szerencsétlen, de mindenképpen megszokást igényló helyen. Váltó a jobb bajuszkapcsoló, lefelé előre, felfelé hátra, középen megnyomva parking, és akkor húzza be a kéziféket. Az ülés és a műszerfal huzata mintha gumiból készült volna, talán slaggal is lehet takarítani. A kormány kicsi és vékony, alul felül lapított, rajta egy sereg gomb, sok mindent rá lehet konfigurálni a képernyőről. Mert középen egy hatalmas állított képernyőt nézhetünk, óracsoport sincs. Kezelés szempontjából minden a jobb kezünk mutatóujjára van bízva. 

Ha van igazán olyan része az autónak amit nem szerettem, akkor az ez. Ha csak a fűtés irányán szeretnék változtatni, rá kell néznem, menükben kell kotorásznom, miközben rögtön rám szól, hogy az utat figyeljem. Amúgy igaza van, amíg a képernyőt nézem, szinte vakon vezetek. Tehát meg kell állni minden miatt, például akkor is, ha szeretném bekapcsolni a lámpát, mert országúthoz értem, és ott kötelező a tompított világítás. Nincs lámpakapcsoló se, menüből lehet felkapcsolni. Természetesen automata, és sötétben bekapcsol, de azért egy fizikai lámpakapcsoló illene bele. Hogy ködlámpa van-e egyáltalán hátul, és ha igen, hol a kapcsolója, az ki se derült. A másik megoldás, hogy vagy mindig az utas kezeli a képernyőt (persze ha van utasunk), vagy esetleg hang utasítással lehet változtatni a beállításokon, de az akkor nem jutott eszembe. A sebességet egy szám jelzi felső szegmensben, azt eleinte kerestem a szemem sarkából, de mindegy is látom-e, mert úgyis óbégat, ha gyorsabban megyek mint amit a táblafelismerő mutat. Az pedig hektikusan működik, egyszer a Dunakeszi Tábor utcában 100 km-t jelzett ki, majd visszafelé ugyanott 30-at, egyébként meg 50 a megengedett. Még a kesztyűtartót is a tabletről nyithatjuk, bezzeg a csomagtartó esetében turkálni kell a piszkos 5. ajtó peremén. Szóval vannak bajok, a vezető önállóságának teljes elvesztése talán a cél?? Vagy a Skynet kezd életre kelni??

Ám mindez semmivé foszlik, mikor lenyomjuk a gázpedált, és 200 kilowattot küldünk a hátsó kerekekre. Mert ilyenkor az EX 30 úgy indul meg, mint a vadász puskájából kilőtt golyó. Szinte értelmezhetetlenül gyorsul, rendesen nyúlt a bőr a képemen. És ez egy kis családi Volvo, amivel anya a gyerkőcöket viszi reggelente oviba. Nincsenek menetmódok, 272 elektromos lóerő mindig csak arra vár, hogy ráküldjük az aszfaltra. És igazán szürreális élmény, ahogy mindezt csendben teszi, néma csendben. És a vicc az, hogy ez mennyire élvezhető, ha valami, hát akkor a hang nem hiányzott. Vadulva nem takarékos, nehéz cipőben sokat eszik, akárcsak benzines társai. Ilyenkor viszont feledteti a tablet miatt érzett dühöt, mert olyan élményt ad mint egy jó sportautó, csak nem hangoskodik közben. 

Aki nem vezetett még elektromos autót vagy motort, az nem tudja milyen érzés. Mert még egy Ferrari is vált sebességet, ha bármilyen rövid időre is, de meg megszakad a gyorsulás. Itt viszont az a megdöbbentő, hogy még ezredmásodpercekre sem szűnik meg, mintha végtelenbe mennénk, talán a repülők felszálláshoz hasonlít leginkább. Ez a csoda 180-ig tart, az a kis Volvo szoftveresen beállított végsebessége. És van belőle négykerék hajtású változat, két motorral, 428 lóerővel, 3,6-os nulla/százzal, na az már tényleg Terminátor! De mint mondtam, az első két nap bőven kibohóckodtam magam, és utána arra használtam amire való.

83%-ra töltve, 380 kilométernyi hatótávval kaptam meg, durván 200-at autóztam, és 130 kilométernyi maradékkal adtam vissza. Főleg városban használtam, volt egy 80 kilométeres vidéki út, és némi autópályás gyorsulgatás, de szinte élvezettel álltam a Váci úti dugóban is. Mondjuk ott úgy elkezdett párásodni az üveg, mint a kukkoló ablaka, rá kellett jönni a fűtés rendeltetésszerű működésére. Végül a tableten lévő menüben megtaláltam a klíma hópihe "gombját", az irányokat, és jutalmul még azt is kiírta, hogy az utastér levegője kiváló. A harmadik naptól elfogadó lettem, hagytam dolgozni, sőt élveztem, hogy helyettem gondolkodik. Tényleg semmi dolgom, csak nézzem az utat, kezeljem a pedálokat, és tekergessem a kormányt. Egyébként tempomattal még ezt sem kell, már tud "önvezetni", lassít-gyorsít, sőt képes megállás után újra indulni, ez jól jön dugóban araszoláskor. Hogy ez mennyire jó, azt mindenkinek magának kell eldönteni, valószínűleg korfüggő, de nekem tetszett.

A 318 literes csomagtartó nem túl nagy, cserbe jól pakolható, pótkerék természetesen nincs. A "motorháztető" alatt van egy külön nyitható rekesz, abban találjuk a töltőkábelt, nekem szerencsére nem volt rá szükségem. Beszállni előre kényelmesen lehet, pont eltalált az ülés magassága, hátra gyerekülés volt beszerelve, így azt nem próbáltam. Van egy kicsi bunker érzés bent, de szerintem klausztrofóbiások sem félnének. Manapság ez a divat, kicsi és magasra tett ablakok főleg hátul, a gyerek úgyis a saját telójával van elfoglalva, nem a tájat nézi, akkor meg minek a sok üveg. Féket pakoltak alá bőségesen, ha kell, rendesen megfogja a közel 1900 kilós vasat, de van egypedálos mód is (olyankor állóra fékezi magát a fék megnyomása nélkül), én mégis a hagyományost választottam, mert úgy tud kúszni mint egy klasszikus automata autó. A futómű hangolása olyan, hogy a magyar utakon sem tangóznak a porckorongjaim, mégis lehet "becsületeset" is fordulni vele, ha azt akarjuk. A külső tükrökben nemcsak jól lehet látni, de esztétikai élményt nyújtanak, mivel szinte nincs keretük, ilyet eddig nem láttam. Viszont hogy állítani hol lehet, arra nem jöttem rá, pont jól volt belőve nekem. Biztosan valamelyik menüben.

Az elektromos autózás más emberré tesz. Sok évtizedes megszokásokat, beidegződéseket kell elfelejteni. Ahogy pörgött a napi számláló és fogyott a hatótáv, úgy emelkedett a pulzusom, hisz itt nincs az, hogy beállok az első benzinkútra, és 5 perc múlva újra nyomhatom neki. Én szerencsés voltam, mert nem kellett töltenem, nem kellett szabad töltőpontokat keresgélni a neten, nem kellett 30-40-50 percet várnom, hogy tovább mehessek. Mire kimerült volna az akku visszakerült a garázsába, és a napelemekkel megtámogatott konnektorból, másnap reggelre szépen feltöltődött, az elektromos autózásnak igy van igazán értelme. Egyelőre a villanyautók túl drágák, ez a Volvo is 17 000 000 forinttól indul, csak a hosszútávú üzemeltetésen lehet spórolni. Az én életvitelemhez tökéletes lenne egy villanyverda másodiknak, csak éppen nem ilyen drágán, hanem másodautó áron! Most egyszerűn kell még a belsőégésű motorral hajtott autó, hosszabb stresszmentes utakat, csak azzal lehet abszolválni. Még nem akarok állandóan számolni elég-e a szufla, odaérek-e a töltőhöz, azt viszont én akarom eldönteni bezárom-e a kocsit vagy inkább nyitva hagyom. És igen, ha fel akarom hangosítani a kedvenc zenémet, legyen egy gomb a kezem ügyében, amit oda se nézve megtekerhetek! Ma így gondolom, pár év múlva talán máshogy, de egyelőre nem szeretném, ha a Skynet döntene helyettem. Vagy Alexa, vagy Volvo, vagy egyéb számítógép, akárhogy is hívják őket.

Az elektromos EX 30 próbáját nagyon élveztem, és a végére igazán megszerettem, de örömmel ültem vissza a saját autómba, és nem azért, mert a hangja hiányzott. A Volvo EX 30 túlságosan kiveszi az irányítást a kezünkből, és lehet hogy a fiatalabb nemzedéket így kell kezelni, de én még egy kicsivel több önállóságot  szavazok magamnak, szeretek én lenni a "Főnök" a kocsiban.  A KIA Niro után ez a második elektromos autó amit hosszabban vezethettem, mindenképpen érdekes élményt nyújtanak, és akár tetszik, akár nem, ez lesz a jövő. Aki csak teheti, próbáljon ki minél több villanyautót, hogy kialakíthassa a saját véleményét. 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Galéria: