Ahogy a dal is mondja, bizony ismerős valahonnan, és nem, én nem a melltartós márkára gondolok, hanem szocialista gyermekkorom Nagy motorjára, a Pannónia T5-re. Mert az is igazi klasszikus építésű motor volt, kerek lámpa, bölcsőváz, cseppforma tank -az elmaradhatatlan gumi térdvédőkkel-, egybeülés, és két vízszintesen elvezetett kipufogó. Tisztára hatvanas évek, persze a kipufogóból már nem kétütemű "pöröm-pöröm-pöröm" szól, hanem szép telt négyütemű "pu-pu-pu". T5-ös Pannóniát sosem vezettem eddig, de a jószerencse most alám tolta ezt a szép motort, és már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert a 2020-ban próbált 250-es X nem hagyott túl mély nyomokat bennem, nézzük mennyit fejlődött a márka az elmúlt négy év alatt.

Ismerkedünk a garázs előtt.

Egy perzselően forró péntek délután kaptam kézhez a motort, hamar hazagurultam vele, és egy hideg sörrel a kezemben, a garázs árnyékában kezdtem a közelebbi ismerkedést. Hogy mennyit fejlődött a Brixton márka? Rengeteget! Első ránézésre tetszik, sőt még másodikra is! Jó ízlésről nem illik vitatkozni, van akinek túl csicsás a fűzöttküllős arany felni, de nekem igazából nagyon bejön. A barna ülés a vajszínű tankkal szintén passzol, feketéből pedig nincs olyan, hogy túl sok. De a legjobban az tetszik, hogy nem gyúrtak rá erősen az X-ségre, tulajdonképpen a gumi a leg X-esebb része a motornak, meg van kartervédő, kormány merevítő, bukócső és gumiharmonika, ennyi. Ez pont elég egy enyhe földút leküzdéséhez, komolyabb terepre meg senki se menjen egy 235 kilós, szűk első sárvédőjű motorral. Szerencsére nincs csőr, nincs felhúzott kipufogó, nincs kézvédő sem, ez a bringa pont annyira terepes, amennyire a "remek" magyar úthálózat megköveteli. A kormány jó magas és széles, a lábtartók elhelyezése pedig nem tudok mást mondani, minthogy tökéletes. Nem hegyes a térdszög, viszont megálláskor sincs útban, és még állni is stabilan lehet rajta. A hurkás ülést imádtam, nagyon hasonlított az én első nagymotorom ülésére, amire saját kezűleg varrtam a huzatot. Nissin féknyergek, KYB teleszkópok, Pirelli gumik, Marelli elektronika, tehát csupa nagy név, szinte olyan, mint egy épített motor. A vékony és rövidre vágott sárvédők nagyon tetszenek a szememnek, de tartós esőben nem szeretnék vele menni.      

Van viszont valami, amiből sok van, nem ízléstelenül sok, de azért sok. Márkajelzésből annyit raktak fel, hogy álmomból felkeltve is meg tudnám mondani, hogy ez egy Brixton Cromvell 1200 X. De nem csak sok, hanem sokféle is van belőlük, máris mutatom mire gondolok, a teljesség igénye nélkül:

És ez nem az összes, van még felirat a markolatokon és a kormányvédőn, X-ek meg elszórva mindenfelé.

A tanksapka legalább 15 deka, abban annyi fém van, hogy vigyázni kell rá mikor a "hulladékvas felvásárló" végigmegy az utcán. Nem felhajtós, le kell venni tankoláshoz, de mivel benne marad a kulcs, nem tudjuk a kúton felejteni. A kezelőszervekre érdemes odafigyelni, az index használatakor sokat dudáltam, én a két kapcsolót megcserélném. A fényszóró nem világít alapból, van külön kapcsolója a jobb markolat mellett. A műszerfal működtetése is figyelmet kíván, mert egyrészt a bal oldali kapcsolóval, másrészt az óra oldalára rejtett pici gombbal lehet a funkciókat állítani, vagy változtatni, kilométert nullázni. A műszerfal egyébként az egész motor leggyengébben sikerült darabja, keveset tud, nehézkesen kezelhető, nem informatív, és napsütésben semmi sem látszik belőle. Két arculata a menetmódoktól függ, ECO-ban az alapokon kívül mutat órát és napi számlálót, nagyon pici karakterekkel, SPORT módban jól látható a sebesség, ám elveszi az időt és a tripet. Ezen kívül említésre érdemes a tempomat, ugyan semmi kunsztot nem tud, de már a puszta megléte is örömöt okoz. ECO-ban mackósan, komótosan kezeli a gázt, SPORT-ban viszont ugrik, az inkább városon kívülre való. Van ABS és gombnyomásra kikapcsolható ASR, semmi egyéb úri huncutság nincs a fedélzeten, ezzel a cangával motorozni kell, nem pedig appokat konfigurálni. A fék és a kuplung kar állítható, de nem baszkuráltam, beállítása pont illett a kezemhez. 

A tarackos föld nem hozta zavarba, sőt!

Szombaton reggel Székesfehérváron volt jelenésem, és mivel hamar oda akartam érni, autópályán mentem. A meleg időhöz tökéletes társ egy szélvédelem nélküli motor, de még sztrádatempónál sem akart letépni a menetszél róla. Kifejezetten kényelmesen utaztam rajta, a testem egyik pontja sem reklamált. Annál inkább a fülem. Már alacsony sebességnél is hallottam hátulról egy viszonylag erős "vu-vu-vu" zúgást, ami a sebesség fokozásával erősödött, 130-nál már iszonyat zavaróan búgott. Kiálltam egy parkolóba ellenőrizni, nem túl feszes-e a lánc, megrángattam a kereket is, de szemre mindent jónak találtam, a guminyomást pedig még otthon ellenőriztem, így azzal sem lehetett baj. Indultam hát tovább, de a zavaró zaj végig kísérte utamat, főleg 40-70 között szólt, majd 90 felett durván felerősödött. (mikor leadtam a motort az importőr telephelyén jeleztem a problémát, véleményük szerint talán a hátsó gumi lehet a zaj forrása, vizsgálják)

Az autópálya teszt után békésebb vizekre eveztem, Gánt, Tatabánya, Héreg-Bajna, Esztergom, Dobogókő következett, mert arra nagyon kíváncsi voltam, vajon hogy fordul a motor az elől 18-as, hátul 17-es felnikre szerelt Pirelli Scorpion STR gumikon. Nos körrekordot biztosan nem döntöttem, de semmi bizonytalanság nem volt a kanyarokban, kicsit noszogatni kell az elején, majd szépen ráfekszik az ívre, és stabil marad végig, a 150-as hátsó gumiról nem nagy művészet eltüntetni a majrécsíkot. Erőből sosincs hiány, a blokk szinte pökhendi módon magabiztos, és a hangja is nagyon finom. A két egymás mellé állított 611 köbcentis henger, ugyan "csak" 83 lóerőt küld a hátsó kerékre, mégsem ez a mérvadó, hanem a bivaly nyomaték, ami sosem fogy el. A fogyasztást nem mutatja a műszerfal (vagy csak én nem találtam), de a tankolások alapján 5-6 liter körül ehetett, nem kímélő módban. A tankoló nyílás szűk, könnyű meglocsolni benzinnel, oda kell figyelni! Ja igen, csak E5-öst fogad el, ami Magyarországon a legdrágább üzemanyag. A váltó férfias mégsem kemény, gyakorlatilag elég lenne négy sebesség, a két utolsó fokozat szinte csak autópályára való. A mindenhol fémcsöves fékekre semmi rosszat nem tudok mondani, de igazából dicsérni sem lehet, csendben tették a dolgukat. A futómű viszont érdekes elegye a puha és a kemény rugózásnak, stabil, nem hintázik (még két személlyel sem), viszont a Szentendrei út bordáival ő sem tud mit kezdeni. Erős fékezésnél összeül az eleje, ez még rátesz egy lapáttal a "régimódiság"-ra. 

Az első 250 kilométeren nem fészkelődtem annyit, mint az utolsó ötvenen, már megbékéltem azzal, hogy a fenekem ennyit bír maximum. De alapvetően kényelmes motor, a széles és magas kormány kifejezetten jót tesz az ergonómiának. A tükrök lehetnének nagyobbak, ha másért nem a kinézet miatt, de végül is ellátják a feladatukat, szinte a teljes tükörfelületben a mögöttes forgalmat láttam, a kabátom csak alig takart ki valamit.

Vittem egy karikát a 60+-os barátomat, egy csinos lány azért jobban mutatna mögöttem.

Alapvetően nagyon tetszett a motorkerékpár, még úgy is, hogy a hátsó részből jövő hang sokat elvett a felhőtlen élvezetből, remélhetőleg egyedi eset. Erős, masszív, amolyan van benne anyag cucc, ezt persze leginkább tologatásnál érezhetjük. Motorozni jó vele, ugyan meg kell szokni pár furcsaságot, de olyan jó nagy, régimódi vas. Ergonómia rendben, motorerő rendben, a perifériák rendben, akár tökéletes motor is lehetne, persze stíluson és kategórián belül. De nem az. Kevés hiányzik hozzá, és szerintem a modellfrissítésnél ki is javítják a dolgokat, de most még vannak bibik. Amik nekem csípték a szemem, azok a következők: 1.,Műszerfal a kapcsolóival. Egyrészt nem informatív, másrészt a kezelése sem felhasználóbarát, harmadrészt  napfényben nem látható, negyedrészt lehetne nagyobb, hogy több karakter is ráférjen, például a külső hőmérséklet. 2., Embléma hegyek, nem számoltam meg, de legalább 20. Ez az, amikor a kevesebb lenne több. 3., Fém felületek. Abból is rengeteg van a motoron, az egységes jobban tetszene. Más szín van a kipufogón, a lámparácson, a hővédőn, a teleszkópon, a tanksapkán, és még ott vannak a polírozott részek. Nekem a kidörrentő selyemfénye a legszimpatikusabb, azt vinném végig az egész motoron. 4., A lámpák. Az indexeket és a hátsó lámpa méretét egy csöppet megnövelném, nem azért mert rossz a fényük, hanem a motor méretéhez nagyobb illene. 5., Nincs semmilyen utaskapaszkodó, csak a vezetőt lehet fogni, amint azt fentebb láthatjuk. Öt tétel, nem rossz arány, egy több ezer alkatrészből álló járművön, ráadásul mind optika, tehát a vezetési élményt nem befolyásolja. De ahogy fent írtam, szerintem a Brixton figyel a kritikákra, és a modellfrissítésnél ezeket mind korrigálni fogja. A motor részletes adatait megtalálod itt: https://ksr.hu/termek/brixton_cromwell_1200_x.html 

Jöjjön a pontozás.

1., külső: nagyon szép, az összkép remek, de pár apró baki azért van, ezek miatt 8 pont.

2., motor: mindent jól csinál, és még esztétikai élmény is, 10 pont.

3., kényelem: kifejezetten kényelmes az én 180 centimhez, 10 pont.

4., elektronika: hááát itt vannak hiányosságok, 6 pont.

5., fék-futómű: jó iparosmunka, semmi fakszni, nem ezekre fogok emlékezni, 7 pont.

6., használhatóság: városi futkosónak nagydarab, a túrázáshoz pedig hiányzik pár dolog, úgymint csomagrögzítési lehetőség, utaskapaszkodó. A szélvédelmet nem is említem, mert nekem sosem hiányzik, de ha valakinek ez fontos, akkor szélvédelem nuku. Viszont tökéletes DGR motor, 6 pont.

7., kéne faktor: hát nem igazán. Egyrészt nem az én stílusom. Másrészt a jelenlegi -akciós- ár sem csekélység, ha pedig még hozzávesszük azt, hogy 2016-ban alapított márkáról van szó, nagyon drágállom. Nem a terméket, mert maga a motor jó, benne van az anyag (a zakatolást leszámítva), de 10 forint híján 4 600 000 forintért inkább mást választanék. (mondjuk ugyanitt 2.8 milláért az 500-as Crossfire X-et) Ha viszont alám tolnák, hogy járj vele akkor szívesen, 5 pont.

Összes pontszám: 52 pont.

Annak idején Pannónia T5-öst a már lenyugodott, megfontolt emberek vették, akinek azért volt elég pénzük rá. A pénz stimmel itt is, most viszont az újdonságokra fogékony és bevállalós ember kell hozzá, nem a minőségre, hanem inkább a várható értéktartásra gondolok. Ha Te ilyen vagy kedves olvasó, akkor mindenképpen menj el hozzájuk, nézz körül, az ADVES.moto rengeteg motorral vár. https://ksr.hu/ 

galéria:

Fent a nagyfater.

A napsütésben láthatatlan műszerfal.

Különböző fémek.

Balra a SPORT, jobbra az ECO műszerfalkép.

A garázs előtt...

...és odabent.

A kék szín passzol hozzá.

Nem idegen villanegyedben sem.

A hátsó féknyereg lent, ritkán szerelik így.

Szárnyas hollander, benne a lambda szonda.

X-ek mindenfelé...

A legaranyosabb felirat.

Szépek az öntvények, a hátsó lábtartó konzolja is minőségi munka.