Az alapok, a múltkor nálam vendégeskedő Chieftain családból származnak. De csak az 1890 (!!!) köbcentis blokk, a váz és a tükrök azonosak, ezeken kívül minden "felesleges" alkatrészt ledobáltak róla. Se dobozok, se karosszéria. Nincs zene. Az óriás műszerfal helyett, egyetlen kicsi kerek óra. Vágott sárvédők, egy személyes kialakítás. Kisebb tank. Sportkormány, egyoldali duplacsövű kipufogó. Könnyű olasz és japán fék-futómű komponensek, egy pici verseny fejidom, sportos gumik. Miután összerakták és megmérték, 380 kiló helyett csak 311 kilót mutatott a mérleg nyelve. Na ezt nevezem én szálkásításnak!!! 

Ki gondolná, hogy az alapok megegyeznek.

Érdemes időt szánni a nézegetésére, rengeteg látnivaló van rajta. Vegyük elsőnek a villahidat a kormánykiemelőkkel, azok bármelyik CNC-s esztergályosnak könnyeket csalna a szemébe, annyira szép munka.  Persze a csodás öntvényű blokk és a fékhengerek is a fémmegmunkálás magasiskolái. Vagy a kerekek. Az elől 18, hátul 16 collos felnik pengeszerű polírozott küllőzését fekete színnel párosították, a gumiknak pedig még a neve is menő, Pirelli Night Dragon. A első féket komolyan vették, 320 mm-es tárcsákat szereltek fel, radiálisan rögzített négydugattyús Brembo nyergekkel, úgy harap mint egy Rottweiler. És a hátsót sem alibizték el, a 300 (!!!) milis tárcsa, kétdugós nyereggel párosítva olyan fékhatást biztosít, amilyet eddig még sosem tapasztaltam. A kerékcsapágyakba integrált ABS nem tolakodó, elég a tudat, hogy van. Az első villába KYB fordított telókat, hátra pedig külső tartályos FOX rugóstagokat csavaroztak, ami nem csak a kinézetnek, hanem a kanyaríthatóságnak is jót tesz. Viszont a klikknáciknak rossz hírem van, nem lehet állítgatni őket. Mondjuk nem is kell, nekem úgy jó ahogy van.

A kormányon nincsenek kábelek, az összest belül vezették el, majd középen, egy kis furaton bújnak elő, ez igazán minőségi benyomást kelt. És akkor még ott a kerek műszerfal, amire bármit lehet konfigurálni, és szériában tudja a navigációt is! A szinte egyenes kormányhoz egyszemélyes ülést párosítottak, utast csak úgy lehet-ne vinni, ahogy Danny Trejo tette Jessica Albával a Machete című film végén. A kis fejidom engem a Mad Max motorjaira emlékeztet, és ezzel a Black Smoke színnel hozza az elpusztíthatatlan rock and roll hangulatot, baromi jól néz ki!

Azt hiszem ennyi elég az ömlengésből, miután a szem "jóllakott", jöjjön az igazi próba, a motorozás. A három menetprogram, a Tour,  a Standard, és a Sport  jól elkülöníthető érzetet ad, kemény legényként a Sporttal indítottam. Nos az úgy kipörgeti sima gázadásra a hátsó kereket, ahogy Arnold Fat Boy-a a Terminátor 2-ben. Mivel nem akartam rögtön eltaknyolni, inkább a finomabb gázreakciójú Standard programot használtam. 311 kiló sem kevés, mégis könnyedén virgonckodtam a sorok között hazafelé, nagyon jó a súlypontja. Kipörgésgátló, gyorsváltó és csúszókuplung nincs, itt minden fejben dől el, nem segít az elektronika. Viszont az irányjelzőt nem felejthetjük kint, kikapcsolja helyettünk az automatika, ezt nagyon bírtam. A kuplung és a váltó férfias, kell erő a használatukhoz. A blokkból erős mechanikus hangok jönnek, cserébe halk a kipufogó, fordítva jobb lenne. A gumik remekül tapadnak, és ahogy a Vác feletti kanyarokban kiderült, jó mélyre dönthető a vas, az első alkatrész a kipufogó, ami leér. 

Volt "szerencsém" megtapasztalni milyen esőben. A hátsó kerék, a nyitott sárvédő felett, egyenesen tarkóra küldi a vizet, és mikor elindul a gerinc mentén lefelé, nos az maradandó élmény. Ezen persze nem lepődtem meg, ez ilyen műfaj, a chopperesek kemény palik, nem cukorbabák. És én zárt sisakban használtam, az igazi a stílusához illő nyitott lenne. Vizes aszfalton, a leglágyabb Tour módban is riszálja a farát, még nagyobb odafigyelést igényel a gázkezelés. A fejidom egész jól eltereli a vizet a felsőtestről, 100-ig viszonylagos béke honol mögötte. Az ülése nem csak szép, kényelmes is, de a lábtartókat túl közel tették hozzá, rövid távon még elmegy, egy óra után azonban már nagyon sajgott a csípőm. Magasabb motorosnak kötelező megrendelni az extraként kapható előretolt lábtartó szettet. 

Az érintőképernyőt bármilyen kesztyűben kezelhetjük, ez nagyon felhasználóbarát. Aki pedig idegenkedik a böködéstől, a bal kapcsolókonzolon megtalál minden fontos kezelőgombot. A jobb oldalin, az indító alatt helyezték el a sebességtartó kapcsolót, ösztönösen könnyű kezelni. Klasszikus kulcs csak a kormányzárhoz jár, az indításhoz elég, ha a zsebünkben van a jeladó. Telefonnal párosítható, és nemcsak a hívásokat fogadhatjuk, hanem zenét is tudunk hallgatni úgy, hogy a bal kapcsolókonzolon lévő gombokkal lépkedhetünk a kedvenceink között, és szabályozhatjuk a hangerőt. Persze csak akkor, ha van a sisakunkban headset, mert (szerencsére) nincsenek külső hangszórók. Úgy gondoltam, hogy a tank fölé lógatva nem fogom jól látni a kijelzőt, de tévedtem, benne van a látómezőben zárt sisakban is. A méretéből, és a sok információból fakadóan, a karakterek kicsik, nem árt, ha jó a szemünk vagy a szemüvegünk.

 Az 5,2 literes fogyasztást elfogadhatónak tartom, sőt egy közel kétliteres blokktól inkább remek érték. A tanksapka a 15 literes tartály jobb oldalán van, és nem zárható, a naftát jól nyeli, de a végén hajlamos kibüfizni egy kicsit. A szíjhatás a jobb oldalra került, csendben, rendben, észrevétlenül teszi a dolgát. A motor nyomatéka miatt elég lenne két sebesség, de mi hatot oszthatunk be, és az áttételi viszonyok miatt sokat kell váltogatni. Ha megnyomjuk a startgombot, az indító biztosan forgat kettőt-hármat, nem indul pöccre. A hátsó henger menüből deaktiválható, bekapcsoltam, de nem éreztem semmi változást dugóban állva, lehet nem volt elég meleg az idő. A motor egyébként szépen, rázkódásmentesen ketyeg a vázban, nem ad át semmilyen rezonanciát a testünkre.

Nem fárasztó vezetni, de fárasztóbb mint egy átlagos mai motort, férfias játék. Kell neki a jó aszfalt, de azért a szarabb úton sem verte le a veséimet. Egy szakaszon cseréltem a barátommal, na ha valami, az Ő Harley-je kegyetlen, igazi zúzós haevy metal. Pedig nagyon hasonlítanak, mint méretben, mint koncepcióban, és persze színben is.

A vacak időjárás miatt nem mentem vele messzire, egy túra esetén vagy hátizsák, vagy a gyári extraként megvásárolható oldaltáskák jöhetnek szóba, amikbe pakolhatunk. Az ereje és a fogyasztása alapján bárhová elindulnék vele, csak a csípőm lázadozna hosszabb úton a lábtartók ellen. A tükrök tökéletesek, az Indian nagyon jól oldotta meg a "visszapillantás" feladatot. Semmilyen tárolóhely nincs a motoron, a szerszám nélkül levehető ülés alatt sem. Viszont van egy USB aljzat, amit olyan trükkösen dugtak el, hogy nem kicsi időt fordítottam a megtalálására. Nem tudom bárki fogja-e használni, és meddig lesz működőképes, az első kerék pont beleveri a vizet, még úgy is, hogy zárható. Sok szükség nincs rá, hiszen a műszerfal mindent tud, de ha már tettek rá, jobb helyet is választhattak volna. 

 Pontozás:

1., külső: nem találtam fogást rajta, nekem is, és az utca népének is tetszik, 10 pont.

2., motor: megy mint az atom, és ráadásul takarékos a benzinnel, 10 pont.

3., kényelem: na itt került légy a levesbe, az ülés és a kormány remek, csak a lábtartók vannak rossz helyen, legalábbis az én 180 centimhez, 6 pont.

4., elektronika: sokat tud, a műszerfal egy remekmű, de a hiányzó kipörgésgátló, és a rossz helyre tett USB miatt csak 6 pont.

5., fék futómű: mindenből jót kapott, jól is működik, 10 pont.

6., használhatóság: igazából se nem városi futkosó, sem a pályanap ördöge, és a hosszabb utak is kompromisszumot követelnek, de rettentően szórakoztató, vigyorogva mehetünk a naplementébe, nekem ez 10 pontot ért.

7., kéne faktor: egyre jobban tetszik a stílus, kezdek ráérezni az ízére, kéne bizony, 10 pont.

Összes pontszám: 62 pont.

Végkövetkeztetés. Nem fizetett le az Indian, nem is kötöttek kínzócölöphöz, hogy jókat írjak róla. A magas pontszám tükrözi mennyire tetszett nekem ez a bringa. Nagyon élveztem vele a motorozást, és talán a mássága miatt. A másságot úgy értem, hogy nagyon más érzés mint amit megszoktam a sajátomon, vagy bármelyik "normális" tesztmotoron. Ebben benne van a bugi, hozza az Amerikai életérzést. Kicsit Winnetou voltam egy vágtató vadlovon, kicsit Peter Fonda, és egy kicsit Mickey Rourke, klassz élmény mikor egy nagy V2-es blokk rotyog a lábaid között, ezt csak az amcsik tudják így megcsinálni. Mind formailag, mind műszakilag rendben van, jósolni nem szoktam, mégis úgy gondolom ez sikeres Indian lesz. 

Üdv mindenkinek, sziasztok: a Mágus

https://www.indianhungary.hu/sport-chief/

A tesztről videó is készült, megnézheted itt: https://www.youtube.com/watch?v=KBmwPi68XoA 

 Galéria: