Szinte napra pontosan egy éve járt nálam utoljára Indian, a Sport Chief. Az annyira bejött nekem, hogy megnyerte az "Év tesztmotorja" címet. Most megkaptam pár napra a kistesót, az új 1250-es Scout 101-et. A külső már a képek alapján levett a lábamról, piros vagy fehér színben létezik, hogy melyiket kapom az csak átadás pillanatában derült ki, nos a tesztmotor piros volt. Élőben térdrogyasztóan gyönyörű, ráadásul a szín miatt igazi "rézbőrű", a képek ezt nem adják vissza. Az Indian 2024-ben sem ül a babérjain, mára olyan szerteágazó típuslistával rendelkezik, ami igazán megsüvegelendő, és ez a motor már a 2025-ös év modellje. Ha bemész a Hajó utcai szalonba, igazi amcsi hangulatban nézegetheted a vasakat, és ha fogékony vagy a stílusra, biztosan találsz neked tetsző motort. A 101 az "új fiú", az alábbi linken minden részletes adatot megtalálsz róla, az ártól a súlyig.

101 Scout | Indian® Motorcycle - HU -

Nem indult felhőtlenül az ismerkedésünk. Egy nemsok jót ígérő csütörtök késő délután, zárás előtt kaptam meg a motort, amit szombat délelőtt vissza kellett vinni, mert hétvégére a Winklernek ígérték. Hazafelé a Budafok-Dunakeszi viszonylat több mint egy óráig tartott, a csúcsforgalom csúcsába csöppentem. Abban első látásra biztos voltam, hogy a kormány alá fordított tükrök nem lesznek a barátaim, jól gondoltam. Nagyon megszokós, hogy a hónom alatt kell hátra nézni, a sorok közötti evickélés közben ez különösen zavaró. Harmadik fokozatnál nem tudtam feljebb kapcsolni, azt is leginkább kalandvágyból próbáltam, mert 50 alatt egyes vagy kettes kell. Haladási sebességem megközelítette a háromlábú sündisznóét, nem is értem miért nem jár mindenki két keréken? Egy következtetést azonnal levontam, a 101-es nem városi futkosásra való! Mire hazaértem rám sötétedett és a levegő is lehűlt, így ezen az estén már csak a szemeimet legeltettem rajta. Viszont körbejárva, bőven van mit nézni.

Ügyesen párosították a choppert egy sportmotorral, legalábbis nekem ez nagyon tetszik. Elől aranyszínű, állítható fordított telók csillognak, hátul a rugóstagok gáztartályai kapták ugyanezt a színt. Az első keréken radiális Brembo féknyergek harapnak hatalmas (320mm) tárcsákba, ez nem csak az optikát dobja fel, de jót tesz a fékhatásnak is, a 101 brutálisan lassít. A hátsó sem apró, 298 mm-es tárcsát szorítanak meg a fékbetétek, és az ABS sem tolakodó, ha erősen megtapossuk a pedált. Az öntvények szokás szerint gyönyörűek, és ugyan a vízhűtéses blokk próbál elbújni a fekete színével, a néhány polírozott él mégis kiemeli. A szigorúan egyszemélyes, 680 milliméter magas -vagy inkább mély- nyereg harmonikusan simul a tank és a hátsó sárvédő közötti résbe, és a kárpitozást sem érheti kritika. A 13 literes tank talán az egyik legszebb csepp forma, amivel eddigi pályafutásom alatt találkoztam, és a belecsempészett kevés fehér szín még inkább feldobja. A tanksapkát a jobb oldalára tették, ami azért ügyes húzás, mert sztenderre döntve ez a tartály legmagasabb pontja, így biztosan csurig tankoljuk! A fejidom is remekül illik a képbe, nem vagyok oda értük, de ebbe nem igazán tudok belekötni, az erősen világító, szinte ékszer szerű kerek fényszóró pedig régi ismerős az Indian-ok között. A rendszámot már itthon is legálisan fel lehet szerelni a bal oldalra, valamint szintén erre az oldalra került az egygombos gyújtáskapcsoló, és egy USB aljzat. Ezen oldalon van a hatalmas szíjkerék is, mert az Indian Scout 101 természetesen szíjhajtású.

A jobb oldal legmarkánsabb eleme egyértelműen a kipufogó rendszer.

Előre 19-es, hátra 16-os kereket álmodott a mérnök, gyárilag Metzeller gumikkal. Az én szememnek kevés a hátsó gumi 150-es szélessége, simán el tudnék képzelni rá "vastagabbat". Külön hátsólámpa nincs, mindent a villogók tudnak. Felülve, a tank feletti kerek műszerfal a főszereplő, és nyugodtan mondhatjuk rá, hogy nagy tudású. A rengeteg műszaki információn kívül navigál, ráadásul saját szoftverrel, és a kormányra szerelt gombok mellet érintőképernyős is! Ezt kevés gyártó lépi meg, sőt hirtelenjében nem is jut eszembe az Indian kivételével más. Menetmódból három van, RAIN, STREET és SPORT. Kicsit fiúsabb gázadásra a fenekét bármelyikben megriszálja, mert kipörgésgátló nincs, vagy csak én nem találtam. Zárt sisakban eléggé le kell nézni, hogy jól lássam a műszerfalat, nyitottban viszont pont jó. A kormány és a lábtartók messze elől, nem túl kényelmes pozíció, de legalább úgy nézünk ki a motoron mint Mickey Rourke az ikonikus filmben. A kapcsolók működési kultúrája iskolapélda lehetne, minden gyártónak ilyet kéne csinálni. És ráadásul automatán visszaveszi az indexet, istenkirály!!!! Már régóta nem gerjedek a hangos motorokra, de azért egy V2, ami ráadásul ilyen dögösen néz ki, az bluggyogjon férfiasan. De a hangját sajnálatosan gúzsbaköti az euro 5, remélhetőleg hamar lesz hozzáillő kipufogó a kínálatban. Ezen a modellen az egyik legfontosabb elemet a vázat, újra acélból készítik, ezzel nagymértékben megkönnyítve a javítók és motorépítők életét. És még így is nagyon könnyű, hiszen 250 kilo alatt nincs másik motor ebben a kategóriában.

Másnap végre jöhetett az igazi motorozás, és az időjárás is kedvezett hozzá. Kíváncsian gurultam ki az országútra, a tavalyi Sport Chief emléke még élénken élt bennem, azt nagyon bírtam. Hááát, a Scout 101 okozott egy kis meglepetést, mert ugyan külsőre hasonlítanak, a viselkedésük mégis teljesen más, hiszen a nyomatékot nem pótolja semmi. Ugyan azt nem mondhatom, hogy 109 Nm vérszegény lenne, de a 162-höz képest igen. Ezt a blokkot sokkal inkább forgatni kell, de bírja és szereti is a maga módján. A váltó nagyon precíz, és sokat kell használni, mert ha nem a megfelelő fokozatban vagyunk, büntet, vagy lefullad vagy rángat, szokni, tanulni kell. Gyorsváltó nincs (nem tudom létezik-e olyan vékettes amin van), de egyrészt a kuplung nagyon finom, másrészt lehet nélküle váltani, ha ügyesek vagyunk. A vizes blokkból kevés mechanikus zaj jön, viszont hő annál inkább, a kipufogó például prímán melegítette a jobb lábamat, most jól esett a 10 fokban, nyáron lehet hogy zavaró. 

De ahogy jöttek a Vác feletti kanyarok, úgy múlt a fanyalgásom, olyan tűpontosan fordul, és olyan erővel veti bele magát a kanyarokba, hogy ha eddig nem vigyorogtam, mostantól fülig ért a szám. A gumik meglepően jól tapadtak a hideg aszfaltra, csak arra figyeltem, nehogy a kipufogót megkarcoljam. Egy hosszú egyenesben felváltottam hatodikba, száznál pont kerek 3000-et forog, tehát a hosszabb utazásokat nem fogja zavarni a pörgő blokk hangja. A szélvédelem hiánya miatt 120 felett már nagyon kell kapaszkodni, és 170 volt az a sebesség, ahol éreztem, elég lesz. Nagyobb tempónál a talpunkat már erősen tolja a szél, így seggel belefeszítettem magam az ülésbe, nehogy lecsússzon a lábam. Ez elvileg egy kényelmes műfaj, de azért vannak dolgok amikre figyelni kell. A lefordított kormányvég visszapillantóban csak akkor láttam hátra, ha felemeltem a könyökömet, és alatta néztem ki, ez nonszensz. Ez a tükör megoldás a motor legrosszabb része, első dolgom lenne kicserélni. Szerencsére a héblikben meghagyták a meneteket, csak egy dugót kell kipattintani, és máris mehet be két rendes pillantó. Az egyébként meg jó, hogy előre nézve semmi sem takarja a kilátást. 1-1.

Azt mondják az ördög a részletekben rejlik. Ezen a motoron rengeteg a búvóhely.

Száz kilométer után már jól esett leszállni, itt nem kinyújtózni kell, inkább felegyenesedni. Ha nem öltöztem volna Michelin babának, biztosan tovább bírom, de így jó ötlet volt beiktatni egy kései ebédszünet. Ahogy a parkolóban sütötte a nap, olyan csodásan játszott a fénye a színeken, hogy gyakorlatilag tündökölt a gép. A kerekek polírozott élei szinte vakítottak, a tank fehér betétje világított, az egész motor összhatása tökéletesre sikerült. Azt hiszem a tükrök és a kipufogó kivételével semmin sem változtatnék rajta.

Másnap mielőtt visszavittem, ellenőriztem az adatokat. Nos a fogyasztás 5,8 l/100km-ra jött ki, ha nem is iszákos, de azért takarékosnak sem nevezhető. A műszerfal mutatja az átlagot, a még megtehető távot, de akárhogy is számolunk, 200 kilométerenként álljunk meg tankolni. A motor indításához elég ha a zsebünkben van a jeladó, -amiben egyébként van egy kivehető fizikai kulcs a kormányzárhoz. A tank alatt megnyomjuk a főkapcsoló gombját, majd 30 másodpercet várhatunk (lemértem), mire a műszerfal bebootol. Ez az idő gondolom majd az első szoftverfrissítés után lerövidül. Persze indítani lehet közben, és elég egyszer rányomni az indító gombra, a többit már Ő tudja. A hideg miatt érdemes járatni pár másodpercig, különben lefulladhat, ha már kicsit melegedett, szépen röfög. Visszafelé is nagy forgalomban mentem, de már megvolt az összhang, a teszt végére puszi haverok lettünk. 

Jöjjön a pontozás:

1., külső: tükrök ide vagy oda, ez csak 10 pont lehet.

2., motor: erős, gyors, de ihatna kevesebbet, 9 pont.

3., kényelem: nekem kicsit túl macsó, a tükrök rémesek, 6 pont.

4., elektronika: navigál, automata az index, de lassan bootol, ezért 8 pont.

5., fék-futómű: igazi remekművek, és még jól is néznek ki, 10 pont.

6., használhatóság: biztosan nem ezzel akarok túrázni, de bárhol megállva Ő a sztár. Úgy megbámulják mint egy bombanőt. És ez nekem 8 pontot ér.

7., kéne faktor: ez most nehéz, mert a tavalyi versenyző már bent áll a képzeletbeli álomgarázsomban. De ha az nem lenne, akkor 10 pont.

Összes pontszám: 61 pont.

Hatvan pont felett már mindegyik tesztalany "szeretem motor", és most újabb versenyző került a 60-as klubba. Élveztem a 101 tesztjét, ugyan lehetett volna kicsit melegebb, de nézzük a jó oldalt, legalább nem áztam el mint tavaly. A motorozás olyan műfaj, amit szinte mindig lehet élvezni, főleg ha jó a MOTOR hozzá, és most nem panaszkodhatom, a "Rézbőrű" remek társaság volt.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Galéria: