2022. nov 08.

Én és a Lancia.

írta: Misi Mágus
Én és a Lancia.

Úgy tűnik, Pallas Athéné kezéből végleg kilopták a lándzsát?

Legendás sportsikerei ellenére, a Lancia mindig maga volt a megtestesült elegancia. Még akkor is különlegesen szép autókat gyártottak, amikor már a Fiattal közös alvázakat és motorokat használtak. Én a 70-as évektől inkább a Ferrari formula 1-es csapatának és versenyzőinek szurkoltam, a rally világa nem szippantott magába, de mikor egymás után nyerte a Lancia a világbajnokságokat, nekem is dagadt a mellem a büszkeségtől, hiszen sorozatosan egy olasz verda lett a világ legjobbja. A Lancia márka tízszer, ebből a Delta HF INTEGRALE hatszor volt világbajnok, és -az én szememben legalábbis- azóta sem készült ennél szebb, dögösebb, vérpezsdítőbb ötajtós kompakt autó. De ha valaki ettől nagyobbat, erősebbet, különlegesebbet akart, vehetett  Lancia Thema 8.32 modellt, V8-as Ferrari motorral, ami hihetetlen menetteljesítményekkel ruházta fel az autót. Később a Kappa és a Thesis az elegancia olyan fokát képviselték, amiről a nagy német gyártók csak álmodtak. És a Lancia gondolt a stílust szerető hölgyekre is, hiszen a kis Ypsilon főleg nekik készült. A Lanciák négykerekű Armanik voltak.

És ezt a nevet süllyesztették el a Fiat (mostanra Stellantis) vezetői, mára megszűnt a Lancia márka, eltűnt a "lándzsa" a kínálatból, csak a szép emlékek maradtak. Most a saját Lanciás élményeim-emlékeim következnek.

 1995-lancia-delta-hf-integrale-evoluzione-ii-blue-lagos-_3.jpg

A leg-leg Delta. Egy utolsó szériás Integrale EVO.

Mint az előző írásokból kiderült, szeretem az olasz autókat. A legnagyobb kedvencem a három Fiat csoportos márka közül, a Lancia. Természetesen ezzel nem degradálom le a Fiatot vagy az Alfát, de a szívemet jobban megdobogtatja egy Lancia, mint a másik kettő. Egészen 2000-ig kellett várnom, mire az első bekerült a családba, de onnantól évekig nem volt megállás, jöttek sorban a többiek. 

Az én első Lanciám egy Delta Td volt, a klasszikus "kockadelta", fekete színben, Integrale lámpasorral. Eléggé lepukkant, de menthető állapotban vettem meg az akkor 11 éves kocsit. A feleségemnek, a mai napig a legkedvencebb autós emléke, ahogy Ő mondja: " az magától ment". Rengeteget dolgoztam rajta, sosem fogyott el a munka, mégsem utáltam meg, olyat tudott, amit csak egy Lancia tud. Nem lehet megfogalmazni mi az, hiszen az Alfák és a Fiatok is szerethető autók, de a Lancia más, akinek van, tudja mire gondolok. Az egyediség olyan fokán állt, ahová a többiek nem értek felA fekete kocsi pár hónap használat után anyáé lett, én pedig a Croma eladása után vettem egy piros 1.6 turbót. Így már két Delta parkolt a műhelyben.

img_e4651.JPG

Igazi garázslelet volt, hónapok óta állt, senki sem tudta beindítani, a szerelők nem ismerték, féltek tőle. Kötélen húztuk haza, és egy gyújtás modul cserével újra járóképessé vált. A keveset futott, rozsdamentes kocsi kapott egy polírozást, új vezérműszíjat, szervízt, és máris egy jól használható, ritka szép autóban ültem. Nagyon élveztem vezetni, a svájci szervízkönyves, törésmentes, 60 ezer kilométeres autót, az utastere is makulátlan állapotban vészelte át az előző 12 évet. Annyira szép volt, hogy meghívtak vele a versenyautó kiállításra. A Felvonulási téren felállított óriás sátorban, a Lancia Delta klub tagjaként vettem részt az eseményen.

img_e4650.JPG

 Delta 1.6 Turbo ie, Nuova Delta 1.6 ie, Delta HF Integrale.

A piros autóba gyárilag napfénytetőt is beszereltek, alcantara sportüléseivel, piros színével, és csillogó kerekeivel igazán exkluzív jelenség volt. Annyira szép, hogy a kiállításon meg is vették, egy fickó olyan összeget kínált érte, amire nem mondhattam nemet. Meg kellett várnia az esemény végét, rendesen toporgott a kocsi mellett vasárnap estig.

Más márka szóba se jöhetett, azonnal elkezdtem nézegetni Lancia kínálatot, az álomautó a háromajtós Delta HPE lett volna, kétliteres motorral, de egyetlen eladó példányt sem találtam. Viszont belefutottam egy Dedra 2.0 ie 16v-be, makulátlan állapotban, gyönyörű sötétkék színben, annyi alcantarával az utastérben, ami manapság már nem létezik, talán csak egy Rolls-ban. Kereskedők árulták, csak olasz verdák álltak a telephelyükön, a vétel frappánsan ment, utána remek partneri kapcsolat alakult ki közöttünk. A 95-ös gyártású Dedra lett az első klímás autóm, és az első, ami árban meghaladta az egymilliót. 2001-et írunk.

A 6 éves kocsi, tökéletes állapotát a Milánói előéletének köszönhette, a papírok szerint egy bank alkalmazottja használta. A rozsda és karc mentes, kívül-belül makulátlan autót, végig vezetett szervízkönyvvel, három kulccsal, éppen a születésnapomon vehettem át. Természetesen kapott egy szervízt, de javítani semmit sem kellett rajta. Nyáron elmentünk vele Maranellóba, remek utazó autó volt, erős motorjával, a kényelmes üléseivel, és a szuperul működő digit klímájával.

 img_e5300.JPG

Maranello, a Ferrari városa.

Két évig használtam teljes megelégedéssel, de már elérhető árba kerültek a Lybrák, nagyon vágytam egyre. A Dedrát meghirdetnem se kellett, egy ügyfelem vette meg. Eleinte Ő is élvezte az autó csendes luxusát, de hamarosan kevés lett számára a szívó motor 140 lóereje. Először nitro befecskendezést szereltetett be velem, majd elvitte Domokos Csaba műhelyébe, aki turbós motort épített a motortérbe, és egészen 350 lóerőig tuningolta. A Hungaroringen rendezett éjszakai gyorsulási versenyeken használta, amennyire tudom, jó eredménnyel.

Így aztán, egy darabig közösen használtuk anyával a fekete Deltát. Egy napfényes szombati napon, éppen a lányomat vittem vele az állomásra, jókedvűen búcsúztunk el mikor kiszállt. Visszafelé jövet, pár sarokra az otthonomtól, egy (mint később kiderült) vidékről jött Suzukis nem adta meg az elsőbbséget, karamboloztunk. Olyan sebességgel ütközött a kocsi jobb oldalába, hogy felborított. Az elsőbbségadás kötelező táblát nem vette észre(!!!), és pont oda csapódott be, ahonnan a kislányom két perccel azelőtt szállt ki. Mondhatjuk, óriási mázlink volt, én pár tiplivel megúsztam, de az autó totálkárosra tört.

img_e4652.JPG

Törésteszt élesben. Szinte nem maradt épp eleme, de engem megvédett.

Így aztán sürgőssé vált az autóvétel, Lybrából a kombi tetszett jobban, leginkább a kétliteres benzines, de azonnal elérhető autóként egy dízelt találtam. Akkoriban még nagyon ment a dízel egész Európában, nem bánkódtam. A talált autó, egy újonnan Magyarországon vett kombi, két szett kerékkel, szervízkönyvvel, 100 ezer futott kilométerrel. Mivel céges kocsiként többen használták, ez meg is látszott rajta, de szerencsére nagyobb hibákat nem találtam, leginkább az utasteret kellett szépíteni. A Lybra volt eddigi életem legkényelmesebb autója, úgy mentünk vele Berlinbe, hogy fáradtság nélkül szálltunk ki az 1000 kilométeres út végén. Mindketten nagyon szerettük. 

A Deltáért hónapokkal később fizetett a biztosító, és a roncsra sem tartottak igényt. Évekig árultam a használható alkatrészeit, de műszercsoportja a mai napig megvan.

img_e5301.JPG

 A törött Delta helyett, anyának is kellett másik, nagy erővel kutattam egy jó állapotú példány után. A "kockából" csak olyan darabokat kínáltak, amikről már több bőrt lehúztak, a Nuova Delta pedig nem fért bele a keretbe. És akkor fülest kaptam, van egy fekete "púpos" dízel, banki visszavett autó, lejárt vizsgával porosodott egy telephely végében. Nem nyújtott szép látványt, több mint egy évnyi dzsuva rakódott rá, indítani nem lehetett, és egy darab kulcs járt hozzá. Nem adták gombokért, pont annyi pénz csörgött a zsebemben, és nem tudhattam, mi vár rám, ha majd beindul. És vagy így veszem meg, vagy sehogy, nem lehetett ott próbálkozni, kemény dilemma elé állított. Soha ne vegyetek olyan autót, amit nem lehet kipróbálni, tiszta oroszrulett!!! 

Szerencsére egy új akkuval viszonylag hamar életet leheltem bele, szépen járt, és a váltója is működött. Azért akadt hiba gazdagon, a nagyszervízen kívül új fékek, lengőkarok, és sok elektromos alkatrész szorult cserére. Törték is előttem, hisz a Lancia jól fizetett, és a lakatos nem a legszebben dolgozott, de összességében klassz autó lett belőle. Anya nagyon szerette, egyszer még Olaszországba is elmentünk vele.

img_e5308.JPG

 Klímát nem szereltek bele, nyaranta nagyon felmelegedett a fekete autó.

Három évig használtuk ezt a két Lanciát, a legnagyobb megelégedésünkre, majd az élet úgy hozta, hogy 2006-ban vissza váltottunk Fiatokra. Mindkettőt ügyfél vásárolta meg, sokáig szervizeltem még őket. Azóta nincs Lancia a családban, de figyelem a hirdetéseket, hátha felbukkan egy olyan példány, amiből veterán autót csinálnék, mert a szívem még most is megdobban, ha egy szép Lancia érkezik a műhelybe. Egyre kevesebb a jó állapotú autó, Deltából van pár darab, amit itthon vettek újonnan, nem is akarják eladni. Rajtuk kívül pár Musa és Ypsilon alkotja a Lancia derékhadát, néha egy-egy Kappa befut, de a Thesis vagy az Amerikai gengszterautóból átemblémázott Thema mára szinte teljesen eltűnt.

Én azért bízom a márka feltámadásában, egyszerűen nem hiszem, hogy egy ilyen nevet csak úgy hagynak kihalni. Utoljára olvasott hír szerint, az Ypsilont még gyártják belső piacra, és az olaszok veszik is, az évtized második felére talán lesznek új típusok. Talán. Néha felröppennek kósza hírek, elektromos Deltáról, újraépített Stratosról, a múltkor még a Hyena nevet is elővették. Forza Lancia!!!

Galéria a műhelyben megfordult Lanciákról:

lanciak_001_2.jpg

Egy "igazi" Thema, 2.0 ie 16 V Turbo.

thesis_007_2.jpg

Thesis 2.0 ie 20V Turbo.

kappa_009_2.jpg

Kappa 2.0 ie 20 V.

img_8786_2.JPG

Beta HPE 2.0 ie.

lanciak_003_2.jpg

Delta 1.6 Mjtd.

img_0779_3.JPG

Thema 8.32.

lanciak_009_2.jpg

Delta II 2.0 16V.

img_0786_3.JPG

Lancia by Ferrari.

lanciak_002_2.jpg

A Thema motorja.

blokk_2.jpg

A Thesis motorja, hajtókar szakadás után.

muszerfalak_007_2.jpg

Delta I TD műszerfal.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

index blog.hu lancia lancia delta blog.hu címlap motorozzvelem lancia kappa lancia dedra lancia klub