Ez a motor 1988-ban készült. Abban az évben, amikor bevezették Magyarországon a személyi jövedelemadót, és a Csernobili atomkatasztrófa után mindenki az AIDS-től rettegett. 1988-ban, amikor az egész világ a "don't worry, be happy"-t dúdolta, amikor Bruce Willis először adta drágán az életét, és Dustin Hoffmantól megtanultuk mi az autizmus. 1988-ban, mikor Ayrton Senna egy McLaren-el lett világbajnok a Formula 1-ben, Eddie Lawson pedig egy Yamahával a Moto Gp-ben. Jó év volt 1988, akkor lettem 30 éves.

Akkoriban a Yamaha -és az összes gyártó- még nem platformokat, hanem egyedi modelleket épített, nem csináltak minden motorblokk köré egész családot. Az FZX 750 hasonlít ugyan a nagy testvér 1200-es V-Max-ra, de talán még a csavarok sem egyeznek meg. Igazi különlegesség, unikum, amit egy régi barátomtól kaptam kölcsön, hogy kipróbáljam, és bemutassam nektek.

Október utolsó vasárnapján, nem sütött ki a nap.

Tudtam a létezéséről, de sosem láttam élőben. Ritka madár, ritkább mint a V-Max, a hahu-n egyet sem kínálnak, a mobile.de-n is mindössze négyet, amiből három átépített. Tehát amikor megtudtam, hogy gyermekkori barátom, Sanyi garázsában áll egy ilyen, azonnal elkezdtem puhítani. Azt nem mondhatom, hogy olyan nehezen kaptam meg, mintha a Mona Lisát kértem volna kölcsön, inkább az időpont összeszervezése volt nehéz. De végül, október utolsó -ködös, párás, hideg- vasárnapján ráülhettem erre a ritkaságra. Jöjjön most egy kis műszaki gyorstalpaló.

Az indítás egy kisseb procedúra, a hozzám hasonló elpuhult biker csak néz mint a moziban. Gyújtás, ráhúzom a szivatókart, és indítok. Elsőre kicsit köhögve, de felberreg a motor, majd leáll. Másodikra már talpon marad, de játszani kell a szivató karjával, ha sokáig rajta hagyjuk megfullad, ha hamar toljuk vissza, akkor meg lefullad. Igazi "békebeli" szagok és hangok jönnek a kipufogókból, még nincs katalizátor, nincs euró norma. Gyönyörű hangja van a két dobnak, a blokk viszont nagyon csendes, pedig sok alkatrész dolgozik benne. A lámpát be kell kapcsolni, nem automata. Miután ezekkel megvagyok, felülök rá -vagy inkább le, olyan alacsony a chopperesen mély ülés- és keresem a lábtartót. Nos az nagyon szerencsétlenül van felszerelve, rövidebb lábú pilótának talán előnyös, nekem olyan mint egy minimotoré. De végül sikerült felhajtogatnom magam, a kormány már jól áll, a hidraulikus kuplung normál erővel működtethető, a váltó olyan finoman veszi az egyest, mintha egy kapcsoló lenne. Kicsit megpörgetem, harap mint a körfűrész, csak sokkal szebben szól, menjünk.

A tankba épített visszajelzőket, zárt sisakban, nehéz meglátni.

Óvatosan indultam, éreztem a hátamban Sanyi figyelő tekintetét. Simán, szinte lágyan forog, olyan mint egy kád langyos libazsír. Mondjuk egy olyan kád, amiben éppen AC/DC-t hallgatsz. Az idén nem vezettem még sornégyest, úristen de jó, a két és háromhengeresek után. Izomból megy, persze szereti a fordulatot is, és a 6 gangos váltó remek partner ebben. Meglepően jól gyorsul, oda kellett figyeltem, nehogy a párás aszfalton odaverjem magam egy erősebb gázadásra. Az FZX-ben nincsenek beépítve védelmek, se blokkolásgátló, se kipörgésgátló, se semmi, ami segítene, ha elgurul a gyógyszer. Itt a fenti "számítógépnek" kell figyelni, csak a saját szenzoraim érzékelik a történéseket. Egy ilyen öreg motort nemcsak fizikailag fárasztó vezetni, hanem agyilag is, mert mindent a pilótának kell eldöntenie, egyetlen tizedmásodpercre sem lankadhatok. De pár tíz kilométer után már úgy tűnt, megtaláltam az összhangot a motorral, egyre bátrabban húztam neki. És amikor már tényleg biztonságban hittem magam, na akkor csúszott egy jobbkanyarban olyat, de olyat, hogy tutira bevonalkódoztam a gatyám. Az azért igaz, hogy a gumik már láttak szebb napokat, az aszfalt hideg és párás volt, és a futóművet sem az Öhlins szállította. Vissza is vettem, inkább csak az egyenesekben húztam neki, jobb a békesség.

 Nincs unalmas részlet, minden négyzetcentiméter egyedi.

A nagy ijedtségre megálltam egy kis pihenőre, és elkezdtem alaposabban megnézni mivel is van dolgom. Látszik, hogy régi, de az is, hogy új korában igazi forradalmár lehetett. Ennyi csillogó fémet, egy amcsi motoron képzelnék el, ám ez japán. Hozza a low rider sajátosságokat, úgymint alacsony építés, beleülős nyereg, szinte tömör hátsó kerék, és bamm, egy hússzelepes sornégyes blokk. Amit annyira előre döntöttek, hogy hirtelen ránézésre V2-nek látszik. Csupa különlegesség, például a lábtartó konzol öntvénye, ami a legjobb olasz öntőmesterek munkáival vetekszik. Vagy a két igazi fémházas műszer, ami nem egyforma, a mérnök elbliccelhette a szimmetria órát. A nagyobb a sebességet, a kisebb a fordulatszámot méri. Van napi számláló, mechanikusan kell nullázni, tankolás után megtettem, éreztem ahogy a szám tárcsák forognak. A visszajelzőket a tankba építették, az egyetlen mutatós műszer a vízhőfokot mutatja, a fogyó benzinre csak egy lámpa figyelmeztet. Az egész konzolt fémből készítették, ezen a motoron minden az, aminek látszik. Klasszikus benzincsap nincs, tartalékra a jobb markolaton lévő kapcsolóval tehetjük. Mindkét kar állítható, a kuplung is olajos, a csövek fémfonatosak. A téglalap alakú fényszóró, a 80-as évek nagy újítása volt, a belőle kinövő pici indexek is fémből készültek. A felnikben -és minden máshol is- annyi alumíniumot használtak, amennyit ma már egyik gyár sem enged meg magának. Ha a műhelyembe járó "fémhulladék manager" látná ezt, biztosan csillogna a szeme.

A hátsó féktárcsa úgy hűtött, mint az autóknál, sosem láttam még motoron ilyen megoldást. Ahogy a fordított hátsó rugóstagok is egyediek.

A baloldali ismerős, a jobboson ott a lámpa kapcsoló, és a "benzincsap".

A két kipufogó nagyon békebeli, régen szinte minden motoron így volt. A fékek meglepően jól dolgoznak, a rugózó elemek felett viszont eljárt az idő. A teleszkópok nemrégen kaptak szervízt, milyen lehetett előtte, ha most is egy birkózógép? De az önfeledt kanyargás legnagyobb kerékkötői, valószínűleg maguk a kerekek. A gumik mérete, a mintázat, és leginkább a koruk azok, amik miatt inkább az egyeneseket preferáltam. Ott viszont jókat élvezkedtem, meglepően jól gyorsul. A blokk abszolut sportmotoros, míg a körítés inkább krúzeres.  Amerika lehetett a fő célpont, sok hosszú egyenes, kevés kanyar, és sűrű benzinkút hálózat. Azt nem tudom mekkora a tank, vagy hogy mennyit fogyaszt, de biztosan nem világkörüli túrákra tervezték, ám ha Sanyi mégis nekivágna egy hosszabb útnak, előző tulaj csinált rá hatalmas hátsó csomagtartót, oda lehetne pakolni bőven.

A tükrök ismerősek, ilyet szereltek a Bulldogra is.

A vérnyomás csökkentő pihenő után folytattam utam. Ezen a motoron nem csapkodott a lánc, ha kicsit elbambultam, és nem ugrott nagyot, mikor egyesbe tettem. Az egész hajtáslánc kulturáltan működik, és nagyon klassz hangon. Indításokkor adtam neki gázt -hisz karbis-, úgy pörgött fel mindig, hogy még az aludt tej is felébredne tőle. Nem üvölt, hanem amolyan "velem ne szórakozz" hangja van, az a fajta, amire odakapják a fejüket az emberek. Alapjáraton szépen jár, nemrégen szinkronizálták a porlasztókat is. A gázkezelés mindenképpen parádés, semmi rángatás, semmi késlekedés, ilyet csak a karbis gépek tudnak. Izomból megy. Ahogy húztam, úgy gyorsult, nem akarta kitépni a karomat, mégis meglepődtem az erején. 94 lóerő egy 225 kilós motornál nem tűnik soknak (most), de mégis megadott egy olyan, telt érzést. 140-ig gyorsítottam fel, de aztán sem az út, sem az időjárás, sem a zabszem a fenekemben nem engedte, hogy tovább húzzam. De nem is kell, ez a motor -már csak a kora miatt is- nem a száguldozásról szól. De jó a tudat, ha világvége jön, gyorsan lehet vele menekülni.

Van nagysztender, és az oldalsó is kapcsolós, nem lehet lent felejteni. Beálltam tankolni, és talán a tanksapka az egyetlen sztenderd darab a motoron, ugyanolyan mint az enyémen. Élvezettel nulláztam a napi számlálót, mint egy órás, úgy pörgettem a számokat. Elindultam visszafelé, a lábaim már nagyon fájtak, viszont a fenekem nem, az ülés remek, a pozíció rémes. Mostanra már bátrabb lettem, gyorsításkor hagytam picit kipörögni a hátsó kereket, nagyon menő. Attól nem féltem, hogy egykerékre áll, inkább az első fék blokkolásától tartottam, de nem történt baj. Hihetetlenül kis helyen megfordul, a kormány nagyon "alászedhető".

Akármeddig lehet nézegetni, igazi unikum.

Visszavittem a történelem eme ritka darabját, nagyon izgalmas pár órát töltöttünk együtt. Én élveztem a gépészkedést, kifejezetten jót tett nekem egy ilyen régi vas. Az utóbbi években elkényelmesedtem, de most egy igazi motorral motoroztam, mint a régi időkben. Nem vigyáztak rám bitek és bájtok, az elektronika itt kimerül a lámpákban és a gyertyákban. Odafigyelést, törődést igényel egy ilyen korú motor, de Sanyi jó gazdája, tökéletes kondícióban tartja. Az biztos, hogy nem lesz a 24-es út királya, de egy kellemes krúzolásra remek partner, és a hosszú egyenesekben még meglepetést is okozhat. 

Most jöjjön a pontozás, az erre az alkalomra átalakított ponttáblázaton.

1., külső: nagyon tetszik, pont annyi a króm, és az alu, ami nagyon bejön nekem. Egyértelmű 10 pont lenne, ha féktartályok eredetiek lennének. Így 9 pont.

2., motor-váltó-kipufogó: eleve esztétikai élmény, a hangja vérpezsdítő, nagyon tud menni, és a két dörrentő is telitalálat, 10 pont.

3., kényelem: az ülést nagyon bírtam, a kormánnyal jó párost alkotnak. A lábtartók rémesek, a térdeim, a csípőm utálta, 6 pont.

4., elektronika: lámpák, gyertyák, ennyi. Ami nincs, az nem is romlik el. Ami viszont van, az tökéletesen működik, 10 pont.

5., fék-futómű: itt lehetne fejleszteni. A felújított fék hibátlanul dolgozott, a futómű viszont messze van a jótól. Talán új gumikkal, és ideálisabb időjárási körülmények között más lenne a helyzet, de így csak 4 pont.

6., élvezeti faktor: ez egy chopper szerű motor, speed blokkal, unikum. Én rengeteget vigyorogtam rajta, öröm motorozásra kiváló, csak figyelni kell nagyon, ha túl laza vagy, büntet. 7 pont.

7., kéne faktor: hogyne kéne, ha Jay Leno szerű garázsom lenne, feltétlenül állna belőle egy, 10 pont.

8., értéktartás: úgy gondolom jó befektetés. Nem találtam gyártási darabszámot, de hogy ez a szám alacsony, az ziher. Egy jó állapotú példány (mint a tesztmotor), jól tárolva, egyre többet fog érni, 10 pont.

Összesen: 66 pont.

Sanyi, köszönöm a lehetőséget, egy óriási élménnyel lettem gazdagabb!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Galéria:

Nem Tököl-tem sokat, a Bugyi jobban érdekelt.

A Ráckevei kastély előtt.

16-os első kerék, dupla fékkel. Fog mint a fekete festék.

15-ös hátsó kerék. Ez ma már robogó méret.

A blokk önmagában is különleges.

A szivatókart ne a kormányon keresd.

Ahogy minden, a féktárcsa is spéci.