2022. máj 04.

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!!!!

írta: Misi Mágus
ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!!!!

Sejce, Cered, Mátra, repce, Road 6, Tommy Hilfiger és a MITA.

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. Wikipédia

Iskolás koromban Május 1, egyet jelentett a Dózsa György úti felvonulással. Úttörő egyenruhában (piros nyakkendő, csatos öv, rövidnadrág, úttörő ing sípzsinórral), amit az Újpesti úttörő boltban vettem meg, minden évben újat, mert akkor még centiket nőttem évente. Egyszer zászló vivő is voltam, de arra már nem emlékszem melyiket adták a kezembe! Szerettem ezt az ünnepet, mert ez már az iskolaév végét jelentette, vagyis közelgett a nyári VAKÁCIÓ!!!

Május elseje manapság, a motoros szezon kezdetét jelenti nekem. Áprilisban még lehet hideg -extrém esetben akár hó is hullhat-, de a május az már simogatóan finom időjárást hoz. Ebben az évben sajnos pont vasárnapra esett, így nem kaptunk egy extra pihenő napot, viszont az idő csodálatos volt egész hétvégén, tökéletes egy hosszabb guruláshoz.

Ki is használtam, több mindent teszteltem, a nagy nyári túra (???) előtt. Leginkább a Michelin Road 6-os gumikra voltam kíváncsi, de az új kamerát is kipróbáltam, valamint egy hátsóvarrások nélküli alsónadrágot.

sejce.JPG

Sejce. Ott lent a Duna kanyarog.

 A távot 3-400 kilométerre lőttem be, az egy átlagos napi adagom, ha túrázom. Sejcén kezdtem, teljesen beleszerettem ebbe a közeli mini szerpentinbe. Majd északnak tartottam Salgótarjánig, ott egy tankolásnyi pihenés a kúton, és irány Cered. Nos az út minősége sajnos nem javult tavaly óta, megérdemelne már egy új aszfaltburkolatot ez a szakasz, de azért így is élveztem a kanyargást. Mondjuk az igazi offroad csak utána következett, Istenmezején valóságos kráterek várják a gyanútlan utazót. Sirokon belefutottam egy terelésbe, épp az Eger Rally zajlott a közelben. Mázlim volt, Lillafüred felé nem engedték a népet, ám a Mátra szabad prédaként várt, és én alapból azt terveztem.

A Palóc piaci nagy parkolóban megálltam szusszanni egyet, figyeltem az érkező, és az induló "versenyzőket". Itt azért képviselteti magát mindenféle náció, a feldobozolt BMW GS-es matadorok éppúgy ott voltak, mint a Virago 535-el furikázó szoft csopperes, anyával a hátsó ülésen. A kopott bőrruhás szpídesek, és a magamfajta csupasz motorosok a majrécsíkot nézegetik, miközben a vasalt csizmájú szupermotósok mindenkit körberöhögnek. Nagyon pörögtek a srácok, mint később megláttam, a kanyarfotó két helyen is lőtte a képeket. Rólam is készült pár.

kanyarfoto.jpg

Egy sorozat hat kép, ez a harmadik.

Az elkészült képeken látszik, hogy viszonylag sokan integetnek -ki kézzel-ki lábbal-, vagy annyira lelógnak a motorról, hogy az már túlzás. Nem tudom hány bájker fizet ki 9,50 eurót a fotóért, de a facebookon csak ilyen vízjeles képeket látok mint ez. Talán túl sokan kockáztatnak ezekért a képekért túl sokat, keringenek balesetes kanyarfotó videók is a neten.

Mátraházán megfordultam, és visszamentem a Galyatetői leágazásig, azt hallottam új ott az aszfalt. Na ja, egy darabon igen, viszont nagyrészt nem. Persze ha minden út frankó lenne, akkor ez már Ausztria lenne. Beborult az ég, esett vagy 5 fokot a hőmérséklet, de esőt szerencsére nem kaptam. 

galyateto.JPG

Galyatető. Nem tudom mi célból építették, de igazi mézeskalács házikó.

Tűztem tovább Pásztó felé, vártak rám a repce földek. A 21-es útról már sárgállott a vidék, csak egy jó fotópontot kellett találnom. Jobbágyi és Palotás között jött el az én hátterem, egy aszfaltozott mezőgazdasági út képében. Minkét oldalon repceföldek, választhattam is hová állok, a nap állása döntött.

img_e3338.JPG

Pipa, megvan a repcés fotó.

Visszatértem Pest megyébe, a jó útburkolat itt is olyan mint a mesében, "hol volt, hol nem volt". Aszód után a szokott Galgamácsa-Erdőkertes-Veres-Fót útvonalon mentem haza, még a Mol-nál megtankoltam, én is betoltam egy hot-dogot meg egy kávét, és 15 órakor megálltam a garázs előtt. Klassz május elsejét sikerült csinálnom.

Pár szó a tesztelt dolgokról. A Michelin Road 6-os gumik remekül teljesítettek, semmi bizonytalanságot nem éreztem. Rezzenéstelenül tartja az íveket, hibátlan a fékhatás, semmiben sem szenvedtem hiányt, az S 22 Hyper gumihoz viszonyítva. Csak azokból 6000 km alatt elfogyott a hátsó, ez biztosan tartósabb lesz, a Bestián elment 30 000 km-et a Road 5-ös. Szóval első körben teljes megelégedés van.

img_3325_2.JPG

Majrécsík Cered után, Mátra előtt.

Vettem tavasszal egy SJ 6 Legend kamerát, most volt a főpróbája, no azzal nem vagyok megelégedve. A kép rendben, ám a hang nagyon gyenge, dacára a csatlakoztatott külső mikrofonnak. Ezen még dolgoznom kell.

A harmadik tesztalany, egy Tommy Hilfiger alsógatya volt, aminek a fenék részén nincsenek varrások. Lehet, hogy másnál nem okoz gondot, de én nagyon megszenvedem, ha 6-8 órát ülök az alsónadrág varrásain. Ez egy viszonylag hosszú szárú cucc, abszolút kényelmes viselet, úgy gondolom nem lesz gond vele a nyári túrán.

És most essék pár szó az idei nyári túráról. Pünkösdkor nekivágok Olaszországnak, és meg sem állok a csizma sarkáig. Na jó, ez csak amolyan szófordulat, persze hogy megállok, egy csomó helyen megállok. Van odakint egy motorverseny, az a neve hogy MITA, vagyis Milano-Taranto, 1900 kilométert kanyarognak a versenyzők a csizma belsejében. Csak veterán motorokkal lehet indulni rajta, hat napig gyűrik egymást és a vasakat a motorosok, az idei futam júliusban lesz megtartva. A részvételi díj nem aprópénz, 1800 euró/fő, de ebben benne vannak a szállások és az ellátás is. A legnagyobb ellenfelük a stopperóra, sem túl lassan, sem túl gyorsan nem mehetnek.

Én a 2019-es útvonalat készülök lemotorozni, de érdekes térképet rajzoltam Milánóig, majd visszafelé is, nagyjából 5500 kilométert megyek összesen, bő két hét alatt. Becserkészem Pugliát a trullókkal, megnézem a Nardo körpályát, és nem maradhat ki a Sorrentói öböl sem a visszaútból. Felfelé beterveztem Assisit, San Marinot, és talán még a Mille Miglia versenyből is láthatok ízelítőt, hiszen pont akkor, pont arra kanyarog az is. Vagy beugrom Maranello-ba, a Ferrari városába, de szinte mindegy is merre megyek, Itáliában nem lehet unatkozni.

mita.jpg

A MITA idei plakátja. 

Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán, bízom benne hogy indulásig ott is eltörlik a 3. oltási kötelezettséget, meg a többi covid szigorítást, és gond nélkül tudok utazni. Január óta tanulom az olaszt, talán a kommunikációval sem lesz gond. Természetesen ez majd egy többrészes írást generál, és készül film is, amit ha Csaba barátom megvág, megy fel a youtube-ra. Az első két napon lesz társam, sőt még Sirályszárnyas Zolival is találkozom egy ölelésre, de a harmadik naptól már egyedül folytatom a túrát, ami (ha minden klappol) utána még 14 napig tart. A jó időben egyelőre csak reménykedem, a 2 euró alatti benzinárakat csak szeretném, a többi meg majd kiderül út közben. Indulásig még sok feladatom van, de már elindult a visszaszámlálás. Avanti!!

 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

 

kohasz.JPG

Salgótarján. Vajon hány kohász járt kaszinózni??

 

 

 

 

 

Szólj hozzá