Az eredeti, Hobó 1984-es, Vadászat című lemezének prológusa, Major Tamás hangján hangzik el, zseniális. Itt az eredeti: https://www.youtube.com/watch?v=89YIbqg4EoY Én kicseréltem a vadász szavakat motoros-ra, és máris minden a helyére került. Nagyon szeretem és tisztelem Hobót , remélem nem haragszik meg  rám ezért. Az idei első guruláson jutottak eszembe ezek a sorok.  

 

Másnap Somával indultunk neki, és rendes kanyarvadászatot terveztünk, a még egy fokkal melegebb napra. Ebéd az Üvegtigrisnél, Bajnai kanyargás, majd a Budakeszin magasodó mamutfenyő ikrek megtekintése szerepelt a programban. A 11 órás indulás garantálta, hogy nem fogunk lefagyni a meztelen motorjainkról, de azért mindketten beöltöztünk bélelt túra ruhába. Előző nap sem fáztam ebben a szettben, csak a fülembe jutott be a jeges fuvallat, ezt füldugóval készültem megakadályozni. Sikerült.

Indulás után, rögtön belefutottunk egy akkora dugóba, amekkorát talán még sosem láttam Magyarországon. A Megyeri híd végig állt, azt hittem baleset történt, de nem. A sorok között evickéltünk át a túlpartra, ahol ugyanúgy álltak a kocsik, mint a hídon. És ez folytatódott Szentendréig, ahol mi lefordultunk Pomáz felé. A több kilométernyi, két sávban álló kocsisor megdöbbentő látványt nyújtott, és nem láttam az okát. Ugyan tempót mi sem tudtunk menni, de legalább haladtunk. Ha már erre jártunk, nem hagytuk ki a Csobánkai kanyargóst, majd Pilisvörösvár után hamar az Üvegtigrisnél voltunk.

Táplálkozás után, jóllakva indultunk tovább, egy általam ismeretlen útvonalon. Az elején nagyon tré minőségű volt burkolat, de kisvártatva, mintegy varázsütésre, zsír új aszfalt gurult a kerekek alatt. Soma talált egy remek fotó pontot, megálltunk egy negyedórára, lőtt pár képet, és mentünk is tovább.

A Bajna előtti kis magánkút "elesett", nem élte túl a hatósági benzinár okozta veszteséget. Mivel nem volt erős telünk, nem fagytak szét az utak, a "Héreg-ring" aszfaltja kiváló állapotú maradt. Szerencsére nagyon gyér forgalmat fogtunk ki, a hosszú bezártság után jól esett végre rádönteni a kanyarokra. Ugyan hideg volt az aszfalt, de éreztem a tapadás határát, nem csúsztam meg egyszer sem.

A Budakeszin álló mamutfenyő ikrekhez csupa "kertek alatti" utakon mentünk át. A két fa a parkolóból egynek látszik, mert szinte teljesen takarja az egyik a másikat. 1910-ben ültették az akkor kb 10 éves fákat, tehát mostanra 122 évesek. Túlétek két világháborút, a kommunizmust, és még a 90-es évek privatizációját is, mondhatjuk hogy sokat láttak. Körben padok, piknikező placcok, sokan voltak a környéken gyerekkel, kutyával e csodás napon. Én nem tudtam róluk, nagyon impozáns látványt nyújtanak, érdemes megnézni.

Hazafelé átvágtunk a városon, majd Újpesten, a Fóti úti MOL kúton, 699-ért tankoltunk 100-ast a paripákba. Ittunk egy (nagyon finom) kávét, dumáltunk még egy kicsit, majd ki-ki ment hazafelé. 16 órakor állítottam sztenderre a Kobrát a garázs előtt, ebbe az öt órába 176 kilométernyi gurulás, egy ebéd, kis fotózás, és még egy fél órányi látványosság is belefért. Jó idő, jó társaság, remek, elsőgurulós hétvége volt!

És hogy jön ide Hobó és a Vadászat? Semmiképpen sem szeretnék szentet csinálni magunkból, hiszen előfordul(hat), hogy mi motorosok, sem tartunk be minden szabályt. Olykor... De, az autósok márciusban még nincsenek felkészülve ránk, még nem vagyunk a köztudatban, most mi vagyunk a vadak. Nagyon kellett figyelni, vigyázni, nehogy "elejtsen" valamelyik telefonjába mélyült "vadász". A szezon elején duplán igaz az, hogy keresni kell a szemkontaktust a közlekedés többi résztvevőjével, ha nincs meg, inkább engedjünk el mindenkit. Egy igazságtalanul meg nem adott elsőbbség kevésbé fáj, mint egy törött csont. Májusra beépülünk a köztudatba, onnantól már biztonságosabb a motorozás. De addig, minden érzékszervünkkel figyeljük a veszélyt! 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.