Lodz, amit úgy kell kiejteni, hogy "vudzs"! Ez már önmagában érdekessé teszi, de számomra a legvonzóbb tulajdonsága az, hogy három éve ott él és dolgozik a lányom, Mónika. A pandémia miatt, egy éve nem találkoztunk. Még leírni is rémes, átélni még rosszabb volt ezt az egy évet. Ő nem jöhetett haza, mi meg nem mehettünk ki hozzá. Így aztán eljött az idő, hogy eldöntöttük, akkor is megyünk, ha át kell törni a határokon. Erre azért nem volt szükség, az utazáshoz szükséges információkat az internetről -többek között a konzuli oldalról- néztük, a feleségem telefonon is beszélt velük, de ezer akadályt gördítettek az utazás elé, gyakorlatilag hónapokig tartott mindent beszerezni. Kínai vagy orosz oltással nem lehet belépni Lengyelországba. A védettségi igazolványt nem fogadják el, és a számukra megfelelő oltásról is -legalább- angol nyelvű papírt kértek. Engem a körzeti orvos oltott, a feleségemet oltóponton szúrták meg. Meg kellett várnunk a második oltás utáni 14. napot, hogy nekifussunk a kétnyelvű igazolások beszerzésének, ami manapság nem egyszerű, de ketten egy hét alatt elintéztük. Mivel vittük Molli kutyust is, neki is friss pecsét kellett az "útlevelébe". Ok, a lengyel szabályoknak már megfelelünk. Csakhogy át kell utazni Szlovákián és Csehországon, ott viszont másokat írtak elő, a tranzit utasoknak még regisztrációt és átutazási időkorlátot is!! Szerencsére június elején a csehek úgy döntöttek, elfogadják a védettségit, és 15.-én Szlovákia is rábólintott. Hurrá, akkor indulunk Mónikához.

A személyes kedvencem. Villa kéményekkel. 

Start június 17 csütörtök reggel 6.15-kor, Dunakesziről. A lezárt Pesti rakpart és Lánchíd miatt a belvároson vágtam keresztül. A Nyugati térig egész jól haladtunk, de a Bajcsyn már dugó volt e korai órán. (Főpolgármester úr! Miért kellett a három sávból csak egyet hagyni az adót, parkolást és minden mást is fizető autósoknak??? A legbelső a mienk, a középső a BKK-é, a szélső a bringásoké. Az Alkotmány utca és a Deák tér között egy -azaz 1- bicajost láttam tekerni. Egyet. A buszsáv oké, de a semmiért nem fizető bicajosoknak miért kell ennyire fényesre nyalni a seggüket, Főpolgármester úr????) De hát mit nekem a dugó, egy óra múlva már "vígan" az M1-en robogtam a magyar-szlovák határ felé. Azért előtte, a Mosoni pihenőben megálltunk egy pisire, nehogy becsurranjon, ha sokat cicóznak a vámon. Ez az utolsó lehetőség, van benzinkút, Meki, de gondoltam, nem fizetek még ezért is, megyek a parkolóban lévő ingyenes vécébe, plusz a kutyusnak is füves rész kell. No ez hiba volt, senkinek nem ajánlom, hogy ezen spóroljon két kilót. Az egyik piszoárt teleszarták, a másikat telehányták (ezeket is anya szülte???), igy a használatot kénytelen voltam mellőzni. Ó, és azt a szagot nem kívánom senkinek, kivéve aki felelős érte. 

Ez egy fizetős autópálya, ingyenes wc-je, Magyarország, 2021, pandémia idején.

Ilyen előzmények után közeledtünk az országhatárhoz, azt nem mondom hogy sík ideg voltam, de a nyugalom szobrát sem rólam mintázták azon a reggelen. Felkészültem a hosszú, lassan araszoló kocsisorra, a kekeckedő egyenruhásokra, ehhez képest úgy léptünk át Szlovákiába, hogy még embert sem láttunk. Mint "békeidőben", üres bódék fogadtak. Akkor biztos kicsit később kivesznek, hiszen a magyar rendszám vörös posztó külföldön. Hát nem, úgy mentünk át Szlovákián, mint kés a vajon. Az autópálya díjat rendeztem neten, tehát csak a pisi miatt kellett megállnom. Na jó, nem húzom az időt, sem a szlovák-cseh, sem a cseh-lengyel határon nem volt még határállomás sem, nemhogy ember, aki papírokat kért volna! Ennyit az ijesztgetős, beszaratós információkról, ha valakinek mennie kell, üljön kocsiba, és hajrá.

Mivel a cseh "matricát" is megvettem előre, csak egy tankolós-pisilős megállót csináltam, valahol Olomutz környékén. A kúton felvettem a net szerint előírt FFP2-es maszkot, de ez sem igaz már, bármi megfelel. A lengyel sztrádaszakasz még ingyenes, ami nem is csoda, mert ennyire szar, puklis autópályáért nekem se lenne pofám pént kérni. Akkora süllyedések vannak az úton, hogy lekorlátozták a tempót 110-re, és néhol még az is neccesnek tűnt. Egyszer vittek motorcsónakkal a hullámzó Dunán, az volt hasonló érzés, mint itt ez a kb 100 km-nyi úthullám. Azután újabb 100 kilométer szívás következett, 70-re lassulva két kamion között útépítés miatt, majd végre rámentem egy vadonatúj szakaszra, ami már szinte a célig tartott. 790 km aszalódás, és több ezer kamion megelőzése után végre megérkeztünk Lengyelország harmadik legnagyobb városába, a kb 700 000 lakosú Lodz-ba. 

A lányom címét elég könnyen megtalálta a navi, Mónika már várt minket, percekig csak ölelkeztünk, Molli kutyus pedig nagyon gyors csóválással fejezte ki az örömét. A lakáshoz tartozik mélygarázs, aminek nagyon örültem, mert így biztonságban -és árnyékban- állhatott a kocsi végig.

Mónika (Pesten kb a 8.-9.kerület) a Gdanska negyedben lakik, egy új apartmanházban, ami bárhol megállná a helyét a világon. Az utca túloldalán viszont lepukkant falépcsős, melós házak állnak, az egész városra jellemző építészeti stílusban.

 Például így.

A ház belül patika, 24 órás porta szolgálattal, tükrös lifttel, ami minden emeleten ékes lengyel nyelven elmondja éppen hol jársz. A bérleti díj hasonló a Pestihez, az 50 nm-es kégli havi 175 000 forintnyi zlotyiba kerül. Tartozéka a nagy erkély, és a lakás melletti külön kis tároló, amolyan "sufni" féle. Nem tudom itthon csinálnak-e ilyet, de nekem nagyon tetszett a létezése, főleg úgy, hogy nem a pincébe tették, hanem minden emeleten van egy külön helység, ahonnan nyílnak a számozott tárolók. Ha veszel mondjuk egy mosógépet, a csomagoló anyagot nem a lakásban kell kerülgetni, addig a pár napig, amíg biztos nem lesz, hogy marad, de a nyári erkély garnitúra is két perc alatt elpakolható.

Kilátás az erkélyről. Jobb, hogy ide néz, az utca nagyon zajos.

A városban rengeteg szórakozási, és szabadidős lehetőség van, de személyes tapasztalatot csak kettőről szereztem. Az egyik, a lakástól pár perc sétára lévő Józef Poniatowski park. A 41 hektáros területen szinte minden minden megtalálható, ami a szabadidő kellemes eltöltéséhez kell. A teljesség igénye nélkül, remek sétautak, labirintus, tó kacsákkal, színpad, csodás virágok, teniszpálya, és a nagy melegben igen népszerű szökőkút kreáció. Sokan voltak a padokon, bringáztak, kutyát sétáltattak, nézték a kacsákat, vagy hűtötték magukat a váratlanul kilövellő vízben, nagyon hasonlít a mi Városligetünkre. Az emberek élvezik a szabadságot, mert ők is sokáig be voltak zárva a járvány miatt.

Lodz-ban is kánikula tombolt, pedig 600 kilométerrel közelebb van az északi sarkhoz.

Enni-inni nem jelent kihívást, rengeteg étterem, kocsma, Meki, kávézó, pékség várja az éhes-szomjas utazót. Mónika háza alatt egy klassz kávézó és kisbolt üzemel, de 20 méterre benzinkút és McDonlds is található. A Meki parkolója lehet a helyi illegális gyorsulási erők találkapontja, mert péntek éjjel a Formula 1-et megszégyenítő motorhangokat hallottam, csak légkulcs visítása hiányzott a tökéletes feelinghez. Sok a luxusautó, kispolszkit már nem is láttam. 

Az utcán már csak néhány ortodox "vírushívő" viseli a maszkot, az üzletekben kérik, de nem mindenhol. Mónika kedvenc pékségében már nem csinálnak belőle ügyet, de a Mekiben rámszóltak, hogy húzzam az orromra is fel. A pékárú finom, és bőséges a választék, legalábbis abban az egy üzletben biztosan, ahová bementünk.

 85 forinttal kell szorozni az árakat.

Elmentünk plázázni az egyik délelőtt, ugyanaz mint itthon, csak van egy csomó számomra ismeretlen márkanév. Motoros vagy autós bolt nem lévén, feltűnően unatkoztam, végül egy sörrel magamra hagytak a lányok, és végig száguldották a három szintet. Én meg addig bámészkodtam, most már biztosan itthon is megismerem majd a lengyeleket pacekról. Két típust különböztettem meg, az egyik a Lolka, a másik pedig a Bolka. Viszont rengeteg a jó csaj, de lányok nem feltétlenül osztották e nézetem.

Szemből szebb, csak hang voltam úgy fotózni.

A plázáig tartó út is tartogatott csodákat, most jöjjön pár utcai pillanatkép Lodz-ról.

Sok tűzfalat lefestettek. A szemben lévő ajtó egy kaszinó bejárata.

Keveset tudok lengyelül, de a karczma az megvan.

Akár Hong-Kong külső, vagy Ulanbator is lehetne.

Az egész városra jellemző épület. Ráférne a felújítás...

...belül is.

Meseország. Vajon az a sok ledes kerti lámpa éjjel világít? Bizarr lehet.

A másik szórakozó hely ahol jártam, a Manufaktúra. A legenda szerint, egy régi szövőgyárat újítottak fel és csináltak belőle szórakoztató komplexumot. Itt tényleg minden van ami az evés-ivás-szórakozás szentháromsághoz kell, csak pénzed legyen. Itt vannak a részletek: https://hu.wikipedia.org/wiki/Manufaktura

Egy egész napot el lehet itt tölteni.

De én jobban szerettem az utcán bámészkodni, már csak a lengyel nyelv miatt is. Sokszor még elolvasni is nehéz, nemhogy kimondani a 4-5 mássalhangzóval megtűzdelt szavakat. Mindenhová gyalog mentünk, és minden utca meglepetés volt számomra. Annak örülök, hogy a parkoló órát nem kellett használnom, kicsit bonyolultnak látszik:

Tudsz lengyelül? "Minden másra ott a Mastercard!" És tényleg.

Igazából két teljes napot töltöttünk kint, plusz egy oda, egy vissza, elvileg az év legmelegebb napjait. Tetszik Lodz kétarcúsága, jól keveredik a posztkommunista gyárváros a fejlődő modern világgal. A lányom szerint is élhető hely, szeret itt lenni. Látnivaló van bőven, csak nyitott szemmel kell járni. Nemsokára Ő jön haza repülővel, akkor az hosszabb és kényelmesebb lesz, mindannyiunknak. Örültem, hogy utazhattunk, de ebben a kutya melegben, kutyával nagyon meggondolandó. Az oda-vissza majdnem 1600 kilométer alatt, egyetlen árnyékos parkolót sem találtam, és ez a Budapest-Pozsony-Brno-Ostrava-Lodz útvonal annyira ingerszegény, hogy hasonlítani sem tudom mihez. Hosszabb, de gyorsabb, mint felfelé menni Szlovákián a rengeteg városon és falun keresztül, de motorral biztosan azt választanám.

Kutyameleg volt.

Klassz két napot bandáztunk együtt, de vasárnap már haza kellett jönni. A magyar határon megállított egy katona, és megkérdezte: "hová mennek?" "haza" válaszoltam. Jó utat kívánt, és továbbintett, egy percig se tartott az ellenőrzés. Minden gond nélkül hazaértünk, még az M1-est is túléltük, pedig azt nagyon nem szeretem. Az "Osztyapenkónál" úgy döntöttem a Budai rakpartot választom a végére, a nullást meg sem mertem kockáztatni, a városon átjönni szintén gázos, tehát jó ötletnek tűnt. Nos nem volt az, azt is lezárták valamiért, úgyhogy tősgyökeres Pesti létemre, szégyenszemre a Waze vezetett haza. Köszönöm, Főpolgármester úr! Hogy az a jó......

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Galéria:

Kórház (rendelő) bejárat.

Három az egyben: az üvegházban volt a pékség, a szép régiben egy kocsma, a "Hong-Kong" pedig föléjük tornyosul.

Ezt szépen felújították.

Posta.

Gutang clan. Ez mi lehet?

Tündér Molli

Erőmű a város szélén. Már bezárt, fasza szabadidő parkot lehetne csinálni belőle.