NEM VAGYOK ROBOGÓS!!! Ha robogós szemmel nézve hülyeségeket írok, tudjátok be ennek. Ezt a Vespát is pont úgy próbáltam, mint egy igazi motort, tehát most is volt kanyarteszt, és végsebességteszt, túraalkalmasság, holott valószínűleg a célközönség nem feszegeti ennyire a határokat. Ez egy már megvásárolt, nagy becsben tartott bringa, a tulajdonosa adta oda tesztelni, köszönöm a lehetőséget Tomi. A zárt sisakom nagyon nem passzolt a robogózáshoz, ezért a teszthez a SHOX-tól kaptam egy nyitott GIVI X22 Hyper sisakot, ami színében és stílusában is illett a Sei Giorni-hoz.

Megcsípett a darázs, mindjárt dupláztam. Ekkora tükröt még nem láttam.

A tejes neve: Piaggio Vespa Sei Giorni 300 HPE II. Edition 1438, vagyis limitált szériából az egyik példány. Az ára fejbevágó, 2399990+regadó+adminisztrációs költség. Tomi pakolt rá extrákat is bőven, de ezeket csak avatott Vespás szem veszi észre. Száraz adatok: 278 cc, 24 lóerő, 160 kg, szóval fergeteges nagy bulira nem számítottam. De a Vespa nem "csak" egy robogó, a Vespa A ROBOGÓ, ez a példány pedig a legnemesebb, legerősebb, legsportosabb verzió. Örültem a tesztlehetőségnek, nem halhatok úgy meg, hogy sosem Vespáztam.

A stílus kötelez, csak lazán. Csizma, zárt bukó, bőrruha nem illik hozzá.

Már a hazaúton kellemesen csalódtam, nagyon jól gyorsult. Persze nem úgy, hogy elhomályosult a tekintetem, de zöld lámpától meghökkentő vehemenciával lódult meg. Finoman pörgött fel, nem valami nyúlós érzéssel, a hangja pedig igazán kellemes "purrogás". A motorhoz szokott agyammal az első kereszteződésnél rögtön bele akartam kuplungolni, de az a kar a hátsó fék, tehát komoly lassítást produkáltam, szerencsére nem jött mögöttem senki. A fék egyébként érdekes, a hátsó sokkal intenzívebben fékez, mint az első, és az ABS rengeteget dolgozik. De miután ráéreztem a használatára, már remek féktávokat vettem. A futóműtől nem érdemes sokat várni, ha jó az út elmegy, ha rossz az út, akkor nem jó. 12-es kerekek, elől 120, hátul 130-as gumikkal, csodák nincsenek, de a tömény életveszély innenső oldalán maradtunk. A 0-60 pik-pak megvan, városban, lámpától-lámpáig nem akadt sok ellenfele. 

 Olasz az olasz előtt. Üveg hőkezelő kemence összeszerelés előtt.

Szombaton reggel városi menettel kezdtem, itt kijött a Sei minden előnye és hátránya. A fürgesége nagyon jó a sorok közötti lavírozáshoz, ha zöldet kaptam állva hagytam mindenkit. Kőbányára rekord idő alatt értem ki, persze szombat reggel a forgalom is baráti volt. A Hős utcában megálltam egy fotó erejéig, nem volt semmi gáz, de örültem, hogy utána gyorsan  ki tudtam lőni. Az autósok mosolyogva nézték a kocsikból, irigy vagy fitymáló tekintetet nem láttam. Miután ráéreztem a fék működésére, remek párost alkotott az erős blokkal. Csak az a fránya első futómű... Ha nem tükörsima az aszfalt (márpedig Pesten nem az), a kis kerekeivel, meg a félkarú első villájával, egy rémálom volt egyenesben tartani. Pattogott, rángatta a kormányt, dülöngélt, sokkal jobbat érdemelne. Persze, nem akarom Kőbányát Rómához hasonlítani, és Tomi szerint ez egy szuper Vespa futómű, de akkor is!

Nápoly? Majdnem, Hős utca.

Kőbányán egy üveggyárban jártam (hihetetlen élmény volt, köszönöm Lemi!), majd újra át a városon, akartam pár képet készíteni a Városligetben. Az Állatkerti körúton akkora gödrök vannak, hogy azok még egy GS-nek is kihívást jelentenének, szlalomoznom kellett folyamatosan. Fordulni szinte egy helyben megfordul, a kormány elfordíthatósága példás. A tükrök tökéletesek, mindkettőben 95%-ot láttam, de vészvillogó nincs. A várost elhagyva, végre meghúzhattam a gázt, itt sem éreztem gyengének. Nagyon kíváncsi voltam a kanyarodási képességére, a Vác után Berkenye felé  vettem az irányt. Szeretem azt a pár kanyart, de most nem az volt, hogy visszaváltok kettőt és csutkagáz, hanem alapból koppra tekertem a jobb markolatot, és bíztam a szerencsémben. Mázlim volt, nem bénáztak előttem, stabil 100-al hasítottam felfelé. Jól jött volna még egy kis tartalék, és nem tudom, hogyha fékeznem kellett volna, mi lett volna, és azt sem mondanám, hogy atom stabilan viselkedett, de várakozásomon felül teljesített.

Egy csodás nyári délelőtt, csupa szépség.

Olasz autókat javítok évtizedek óta, tehát már nem igazán lepődöm meg a digók gondolatmenetén. De volt pár dolog, amin még én is felvontam a szemöldököm. A műszerfal például nevetséges. Ez egy 2019-es évjáratú 2.5 millás robogó, ne spirál működtesse már a kilométer órát és a mechanikus (!!!) számlálót. Amiket néhány ötletszerűen elszórt izzó világít meg, úgy ahogy! Van kvarc óra, de pont ugyanez volt annakidején a 85-ös Fiat Ritmómban. És persze más színnel világít, mint a többiek. Rendben, hogy retró, de lehetne igényes retró is, ez így inkább hitvány. Robogó létére nem fért be az ülés alá egy nyitott (olasz) sisak. Forgattam, de sehogysenemse tudtam lecsukni az ülést. Az ülést, amit természetesen nem gázrugó tart meg kinyitva, hanem a zsanér, bírja ameddig bírja. Világítás nincs a csomagtérben, de nem is lehetne, hiszen tankolásnál az a biztos, ha kiemeled, mert olyat böffent vissza mikor megtelik a tartály, mint a kisbaba, ha veregeted a hátát etetés után. Még jó, hogy Tomi figyelmeztetett, de így sem úsztam meg.

Ha nem lenne check és ABS lámpa, azt mondanám 80-as évek. Jó pont, hogy az alatta lévő kesztyűtartóba tettek egy USB dugaszt, ott lehet telefont tölteni. 

Rögzítőfék nincs, (más alkalmazza) elgurulás ellen a nagysztendert lehet bevetni. Berkenyén egy lejtős utcában meg kellett fordulnom, és menetiránnyal szemben állítottam a támaszra, különben baj lett volna. Van oldalsó is, ha járó motorral kihajtod, leáll. Indításhoz húzni kell valamelyik féket, de ha a motor meleg, előfordulhat, hogy nem indul. Át sem fordul, mintha megszorult volna a dugó a hengerben, de második vagy harmadik próbálkozásra pöccen. A jelenség esetleges, nem tudom más 300-ast is érint-e, vagy egyéni probléma. Ezek egyébként olyan hibák, amiken egy olasz autó-motor rajongó simán átlép. Mivel rettentő meleg volt, nagyon szerettem a kisméretű plexit, azt hogy farmerban és edzőcipőben motorozhatok, és a nyitott sisakot is imádtam. A kellemes utazója 90-100 km, a végsebesség 120 felett, óra szerint. Mértem egy gyorsulást, a 0-100 9 másodperc, 100-ról 120-ra még 10 mp! Az országúti megítélés vegyes, én intettem minden motorosnak, a nagyobb részük visszaintett, de volt olyan nagyrobogós, aki leszart. A fogyasztása biztos jó, mert 2500-ért tankoltam az egész napos randalírozás után, de semmi elektromos információt nem ad, se napi számláló, se fogyasztási adatok nincsenek.

Vespás tankolási trükk. Így nem a csomagtérbe böffen a benzin.

Vasárnapra 20 fokot esett a hőmérséklet, tehát csináltam hűvös teszt is. A lábaimat jól védte a trepni, és most jól jött volna egy nagyobb plexi, de mint tudjuk: "az élet nem habostorta". Az ülés nagyon frankón néz ki, és az első óra nem rossz, de hosszabb távon már kényelmetlen. Elvileg kétszemélyes, de hátul a púpon büntetés lehet kucorogni. Nyitni elektromos gombbal lehet, a gyújtáskapcsoló bizonyos állásában, a kesztyűtartó fedele pedig a kulcs benyomására pattan ki, nagy erővel, csillapítatlanul. Van szatyorakasztó, és ugyan a sisak (de biztosan van spéci ami igen) nem fér be az ülés alá, de motoros szemmel mégis elképesztő méretű a csomagtartó üreg. Szerintem egy kétnapos túrára simán beleférnék. Persze csokit nem szabad betenni, az alatta lévő blokk fűti rendesen. Hosszabb túrát nem vállalnék vele, de egy laza országon belüli barangolás beleférhet. Esőt nem kaptam, de vizes úton mentem, a nagy sárvédőnek és a karosszériának köszönhetően még csak piszkos se lett. Esőben nem jó motorozni, de ha muszáj, akkor legyen Vespa!

Ennyivel alacsonyabb sisak kell, és akkor csukódik az ülés.

Alapjaiban élveztem a tesztet, de mint mondtam már, nem vagyok robogós alkat. Ha úgy alakulna az életem, hogy egy nagyvárosban kellene élnem, talán vennék egy robogót, de szinte biztosan nem ilyet, túl sok a kompromisszum. Ez egy igazi gyűjteményi darab, értékes és szép példány, valószínűleg befektetésnek is jó, nem tenném tönkre a szar utakon. Ha meglenne a Jay Leno féle álom garázsom, oda szívesen betenném, hiszen a Vespa robogók ősanyja, a Sei Giorni pedig igazi kuriózum.

Jöjjön a pontozás:

1., külső: Ő egy Ikon, és ezzel a spéci festéssel még vagány is, 10 pont.

2., motor: meglepett, sokkal jobb mint vártam, de a néha nem indulás miatt 8 pont.

3., kényelem: az egész robogós pozíció nekem idegen, az ülés inkább vagány mint kényelmes, 5 pont.

4., elektronika: na az nincs, az egy db USB kivételével, a ledes indexeket már Tomi vette rá, 2 pont.

5., fék-futómű: a fék érdekes, de jó, a futómű (elől) egyértelműen tré, 5 pont.

6., használhatóság: amire nekem kell a motor, arra nem jó, de robogónak, városban remek, 8 pont.

7., kéne faktor: a Sei-nek nagy a presztízs értéke, gyűjteménybe tenném, 5 pont.

Összesen: 43 pont.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Galéria:

Egy Vespán még ezt is lehet, de csak a fotó kedvéért.

Vespa, Városliget.

Az ülés alatti tárolót kivéve, rögtön látható a technika.

Itt lehet telefont tölteni. Csak előtte csomagold be valami puhába.

A kihajtható hátsó lábtartó mechanikája. Elmés szerkezet.

Nagyobb féket, csak nagyobb kerékbe lehetne tenni.

Nem csak az embereknek tetszett.

A karosszéria még mindig fémből készül.

Igen, az a vastag fekete kábel a kilométer spirál. Michelin gumi, Made in Serbia. Beleférne, ha nem ennyibe kerülne. Miért nem Pirelli?

 Reggelizni nem tudtam.

Ciao Bella!!!