200 lóerő, érted?? 200 lóerő csavarja a hátsó gumit. 200 lóerő akarja eltépni a láncot. 200 lóerőt kellett tisztelnem annyira, hogy ne akarjon megölni. Ha ember lenne, az egyik kedvenc regényhősöm, Jack Reacher lehetne. Nagydarab, nagyon erős, de nagyon okos is, ám ha nem piszkálod fel, igazi barát. Én jó húrokat pendítettem meg, barátként váltunk el. Anyám, 200 lóerő......

Az ország egyetlen Z H2-es tesztmotorját a Kawasaki Ivanicstól kaptam, nézz körül náluk: https://www.ivanics.hu/kawasaki/kawasaki-z-h2

Tipikus Z, de már csak egy kipufogóval. A súlya így sem kevés, 239 kiló.

Szeretném leszögezni rögtön az elején, hogy ez nem öncélú motorozás volt, hanem munkavégzés.

"A kijárási korlátozás az ország egész területére érvényes, mindenki csak alapos indokkal hagyhatja el otthonát.

A rendelet szerint ilyen indoknak minősül a munkavégzés, a hivatásbeli kötelezettség, a gazdasági, mezőgazdasági és erdészeti tevékenység, valamint az ezek elvégzéséhez nélkülözhetetlen anyagokat, valamint eszközöket árusító üzletben történő vásárlás, elsősorban a műszaki cikket, az építőanyagot és eszközöket árusító üzletekben."

Viszont nagyon kellemes munka, az ország első KAWASAKI Z H2-esének bejáratása, és egyben az első magyar nyelvű teszt megírása. A motorban mindösszesen 30 kilométer volt, mikor ráültem, tehát el is döntöttem, hogy úgy fogok viszonyulni hozzá, mintha a saját új motorom lenne. 

A külalak nem szép, inkább letaglózó. Az összes él, minden szöglet, különleges mérnöki gondossággal lett megrajzolva, semmi öncélú csicsa. Csak az volt fontos, hogy az erőt az úton tartsák, minden mást ennek rendeltek alá. Erős, szinte túlméretezett alkatrészek mindenhol. A kecsesség nem kenyere. Ez nem pop, ez haevy metal! Látszik a rokonság, de az is, hogy minden más, mint a többi Z-n. Az orridom a lámpákkal, alapból megér egy misét. Fixen a vázhoz rögzítették, csak a műszerfal és a kis szélvédő fordul a kormánnyal, mint egy sportmotoron. Minél tovább nézed, annál több különleges részlet kerül elő, végül meglátod a szépséget, a szörnyeteg álarca alatt.

A kompresszor légnyílása a bal oldali idomban van, nem is szimmetrikus a kép. Csak a célszerűség volt fontos.

Nagydarab, vaskos, de semmiképpen sem nehézkes. Hál'istennek a rendszámtartó a megszokott módon van rögzítve, nekem így az igazi egy motor feneke. A tank nagy és széles, szétterpesztett lábbal kell ülni rajta, de egyáltalán nem zavaró, inkább amolyan "macsós" érzés tudni, hogy valami nagyon komoly dolog van a lábaid között. Az ülés kényelmes, csúszásgátló huzattal vonták be, spéci a textúrája. A kormány széles, de az elfordulási szög kicsi. A tükrök hozzák a szokásos Z minőséget, nagyjából a bő kétharmadában lehet hátra látni. Természetesen mindkét kar állítható, a kuplung is hidraulikus működtetésű. A váz vadonatúj tervezés, a piros színe extra pénzbe kerül. Minden lámpa ledes, de sajnos az indexet nem veszi vissza automatikusan. A műszerfal színes, a kezelése bonyolult, de a logikája hamar tanulható. A legtöbb funkciót a bal hüvelykujjunkkal elérjük, de sokszor kell használnunk a jobbat is. Két kapcsolót a műszerfal aljára tettek, ezekkel a fogyasztás, és a különböző kilométer adatokat kezelhetjük. Van nappali és esti kép, az egyik fehér, a másik fekete alapú, és két féle arculat közül választhatunk, van be és elköszönő animáció is, és természetesen bluetooth is. Profi cucc.

Esti kép. Ha akarod, mutat dőlésszöget, külső hőmérsékletet, váltófokozatot, és még rengeteg dolgot.

Ami meglepett (de én örültem neki), az az, hogy van hozzá igazi kulcs, és hagyományos módon is kell használni. Klasszikus régimódi darab, nem is behajtható, de annyira minőségi a megmunkálása, hogy nagyon jó érzés volt kézben tartani. A kulcs érintésétől, és a rajta lévő jelről már tudtam, ez a motor a Kawasaki felső polcairól lett összeválogatva.

A kulcson és a lámpaidomon lévő embléma, a Kawasaki legmagasabb minőségi osztályát jelöli.

A futómű Showa Big Piston elemekből építkezik, nem elektromos, a gyári beállítás nekem tökéletesen megfelelt. A 320 mm-es első tárcsákra, radiális Brembo nyergek szorítják a betéteket, a főfékhenger is radiális, de az Nissin gyártmány. Ezekkel az összetevőkkel, úgy lehet virgonckodni a szerpentineken, ahogy csak akarsz. Pirelli gumik vannak a motoron, elől 120, hátul 190/17-es méretben, ez a márka nekem új egy japán vason, de tökéletesen működtek, még úgy is, hogy szinte null kilométerrel kezdtünk.

Csupa drága olasz holmi.

Itt az idő, induljunk el. A kuplung és a váltó hozza a megszokott Kawasaki minőséget, megspékelve elektronikus segítségekkel. A gyorsváltó oda-vissza működik, és természetesen kikapcsolható, de szerintem senki nem fogja "KQS off" állásba tenni. Négy elektromosan választható menetprogram van, RAIN, ROAD, SPORT, és RIDER, ezeket csak álló helyzetben lehet váltogatni, gondolom biztonsági okokból. A kegyetlentől, a baltás gyilkosig változik a motor viselkedése, méghozzá úgy, hogy (mivel ugye bejáratós) 6000 fölé nem forgattam el. RAIN-ben kezdtem az ismerkedést, az én tudásomhoz bőségesen elegendő volt az is. ROAD-ba átváltva, egy sima gyorsításnál harmadikban is emelte az elejét, ott már azért nagyon kell figyelni a jobb csukló mozdulataira, de érzéssel, elképesztően jókat lehet randalírozni. A SPORT állás igazi macsóknak való, amit ott tud, azt majd a nálam profibb kollégák tudják -talán- kimotorozni. A RIDER az igazi önmegsemmisítő program (lehetne Ghost Rider is),  ha jól értelmeztem, ott minden elektronikus védelem kikapcsolható. De bármelyik beállítás kimeríti a "street illegal" összes fogalmát, legalább akkora önuralomra van szükség, mint egy szuper sportautó vezetéséhez. 

A "ragadozó" Istenmezején. 

A Ceredi szerpentinen rekord idő alatt mentem át, amihez azért az is hozzátartozik, hogy nulla forgalom volt. Nagyon könnyen fordul, a súlya nem érezhető a váltott kanyarokban sem. A fék remek, van csúszó kuplung, imádtam, hogy a kanyarok előtt csak rátapostam a váltóra kuplung nélkül, semmi riszálás, és már borítottam is. Mivel az életemért "küzdöttem", nem tudom dolgozott-e a kipörgésgátló, de szinte biztos, az út üres volt ugyan, de éppen ezért, elég poros. Gyorsításnál kompresszor sivítása, motorféknél a lefúvószelep "tüsszögése" pumpálta az adrenalint, tényleg nagyon nehéz észnél maradni. Valószínűleg közúton nem lehet kimotorozni a Z H2-ben rejlő 200 lóerőt, versenypálya kell hozzá. Ott viszont olyan nagy a sisakra és a felsőtestre nehezedő nyomás, hogy csak komoly nyak és karizommal rendelkező bikerek érhetik el a végsebességet, ha elérhetik egyáltalán. Nem tudom az mennyi lehet, de olyan érzés húzni a kompresszor fütyülése mellett a gázt, mintha a végtelenbe repítene. Nem is e világi szerkezet. (egy videóban a német autobahnon 289 km)

Rider módban: "Győzelem vagy halál".

Az egy héttel korábban tesztelt motornál, 183 lóerővel erősebb, ezt még leírni is bizsergető. Mikor végre találtam egy hosszú üres egyenest, kipróbáltam a zabolázatlan gyorsulást. Igyekeztem rákészülni, jól elhelyezkedni, és mivel hátizsák is volt rajtam, semmiképpen sem volt ideálisnak nevezhető, az aerodinamikám. De megtettem ami tőlem telhető, átállítottam SPORT-ba, lecsuktam a sisakrostélyt, és uccu neki. Igyekeztem jól rádőlni a kormányra, hogy nyomjam le az elejét. Nevetséges próbálkozás volt, negyedikig minden fokozatban emelte az első kereket. De biztosan van egy beépített "hülyegyerek ne ess hanyatt" chip, mert túléltem a kalandot. Rendesen elhomályosult a látásom, a fejem majd le szakadt, a karjaimból kifutott az erő, de ha lenne egy üres kifutópályám, egész nap ezzel szórakoznék. Csak hátzsák nélkül. És mindezt úgy értem el, hogy csak félig húztam a gázt, mert ugye éppen bejáratom. De nemsokára jön a többi "firkász", és kivallatják alaposabban. A váltókar minden felfelé mozdításánál felemelte az orrát, mintha ez így lenne természetes, 200 kompresszoros lóerő nem viccel. Az viszont érthetetlen, hogy vajon miért nem tettek rá kormány lengéscsillapítót?? Pedig az jó lenne...

A kipufogó hangja nem halható, a kompresszor adja a zenét a műsorhoz.

Egy kis érdekesség, hazafelé jövet beugrottam egy olvasómhoz, aki az első Kawasaki tesztmotoromat, a Z 1000 "Zorallt" vette meg. A motor most 6 éves, imádja, minden kapható extrával felszerelte. Íme egy közös kép:

Zorall és a Nagy Testvér. Látszik a rokonság.

Essen pár szó a szubjektív benyomásokról is. Nem kényelmetlen, sőt az ülés-kormány-lábtartó háromszög, az én 180 centimhez van belőve. Megállva, telitalppal fogok talajt. A hátsó rész nagyon magas, sokkal nagyobbat kell lendítenem a lábamon, hogy átemeljem az ülés felett. A műszerfal feletti kis terelő plexi, pont a sisakra tolja az orridomon feláramló levegőt, nagyon fárasztja a nyakat. (talán Top Gun módra, sisak nélkül jobb lehet) A műszerfal láthatósága minden szögből, minden fényviszonyban tökéletes, alagútban még tompította is a fényét, okos. Szerintem a fekete alap a nyerő, az egész motor sötét jellegéhez ez illik jobban. 239 kiló, de csak akkor érezni, ha tologatni kell, menet közben elpárolog a súlya. Gyök kettővel gurulva is jó az egyensúly, nem dülöngél a végén sem. A sztender pöcke jó helyen van, mindig azonnal lábra esett. Az viszont gáz, hogy ugyanaz az oldaltámasz van rajta, amilyen a Z 650-en meg a Z 400-on is. Darab cső, laposvas talp, matt fekete, slussz. Talán mire ide értek a mérnökök, kiürültek a felső polcok. A hátsó ülés nyitható, a szerszámkészlet, egy sebkötöző, vagy egy tárca elfér alatta.

Az akkuhoz is könnyű hozzáférni, nem kell szerszám az első nyereg levételéhez.

A fogyasztás 7.5-re jött ki, ez baráti érték ennyi erőhöz, de biztosan ugrik majd felfelé, ha elkezdik ütni. A kipufogó hatalmas, gondolom a környezetvédelmi besorolás miatt. A kompresszor hátsó, nehezebben látható része pirosra van festve, az nagyon tetszett. Az olajteknő alsó sarka mélyen lelóg, a szerelőknek álom, egy magasabb járdaszegélyre fel vagy leállni, rémálom. A tankolás könnyű, szépen szívja magába a naftát, nem böfög vissza.

A kompresszor ház belépő oldala. 

A Z H2 összességében egy mérnöki csoda. Semmi értelme, de ha már van Hyper Naked Top kategória, oda nagyon beillik. Nincs túl sok 200 lóerős, vagy az feletti gép a csupaszok között, de a Ducati és az MV Agusta valamint a Yamaha mellett a Kawasakinak is van már. Az ára, az olaszokéhoz képest diszkont, de csak azokhoz viszonyítva. Ez a konkrét piros vázas motor, 6.090000 forint regadóval, ezért a pénzért egy igazán egyedi tárgyat lehet birtokolni. Nem tudom pontosan hol lenne a legjobb felhasználási területe, de ez nem is érdekes. Egy Ferrari sem racionális döntés, ahogy egy Van Googh kép sem, nos ez sem. Kell és kész. Vagyis kellene, szívesen birtokolnék egyet, a képzeletbeli gyűjteményembe nagyon beillene.

Egyen darab, a szalonban minden Kawasaki ilyenen támaszkodik. 

Két éve volt szerencsém a H2 SX-et is kipróbálni, ugyanez a blokk, de ebben a csomagolásban sokkal-sokkal vadabb. 350 adrenalinnal teli kilométer után, sikeresen visszavittem a szalonba, a Fegyver új harcosra vár. A teszt pont a szülinapomra esett, maradandó emlék, olyan, amit szívesen mesélek majd a haveroknak pár sör mellett.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

A tesztről készült videót itt találod: https://www.youtube.com/watch?v=toA32scVugQ&t=310s

galéria:

Ja, van tempomat is. Király jobb kézzel inteni.

Ha ezt látod a tükörben, ne harcolj, engedd el.

Erre a csücsökre nagyon kell vigyázni.

Ez egy fémből készült műtárgy.

A motorozás szabaddá tesz. Mostanság ez fokozottabban igaz.

A műszerfal egy másik arca.

A feltöltő külső oldala.

Ez egy igazi like!

Zabar után.

És ha a Z H2 sem elég extrém, van ám még más is. Ezt az utcán találtam.