Hogy jön a ricinus a motorozáshoz? A hetvenes években Magyarországon minden motor kétütemű volt, benzin-olaj keverék kellett bele. Az akkori menő csávók azt mondták, hogy a versenyzők Castrolt használnak, amitől finom, édeskés illata volt a kipufogóból kijövő füstnek. Mert füst az volt bőven. Magyarországon nem lehetett Castrol olajat kapni, de valaki rájött, hogyha ricinust töltenek a keverékhez, ugyanaz az édes illat érhető el. És tényleg, a patikában kapható ricinus olajtól, finom édeskés, egyedi illata volt a motoroknak. A keverési arányra már nem emlékszem, de sok nem kellett bele, és mondhattuk a "tudatlanoknak", hogy Castrol versenyolaj van a motorunkban.

BMW, Czetka, MZ. És a háttérben egy vadi új "Záporjózsi".

Első nagy motorom egy használt, 1968-as évjáratú 350-es Jawa volt, a szemközti házban lakó pacáktól vettem, 5000 forintért, 1975 januárjában, húú, nagy boldogság volt. Egy igazi NAGY MOTOR! De jogsim még nem volt, csak a kresz-műszakin voltam túl.  A rutin vizsgára már azzal mentem, sikerült is elsőre. Kaptam egy úgynevezett "ideiglenes gyakorló" jogosítványt, egy hónapig volt érvényes, csak szólóban, és csak Budapesten belül lehetett használni. Utána jött a forgalmi vizsga (persze be voltam szarva rendesen), de az is sikerült elsőre. Személyesen mentem érte a Hungáriára, úgy hamarabb a kezembe kaptam, nem kellett a postásra várni.

A fiatalok talán csak a (nagy)faterjuknál láttak ilyet. (ez nem az enyém, a neten találtam)

A Jawa egy bukócső kivételével originál állapotú volt, hacsak azt az apróságot nem említem, hogy a váznyak egy régebbi sérülés miatt, meg volt rogyva. Így a tengelytáv kb 5 centivel rövidebb volt, de kicsire nem adtam. Viszont a pimpelés a véremben volt (már a Rigákat és Verhovinákat is tuningoltam), tehát az unalmas téli estéken nekiálltam az alakításnak. A régi tulajjal leküzdöttük a pincébe, és azonnal szétkaptam az elejét. Az első sárvédőt cseréltem az újabb típusúra, az sokkal modernebb külsőt adott a vasnak. A teleszkóp külső csöveit krómoztattam, és a P 21-es fényszórója került fel, a tartókkal együtt. Kapott egy Pannónia kilométerórát, és a kipufogókat feketére festettem.  Sajnos abban az időben kevés képet csináltam anyám Smena 8-as gépével, úgyhogy lesz még pár netről mentett kép.

A szoknyás sárvédőnek és a lemezelt lámpafejnek mennie kellett.

Abban az időben egyébként ez volt a legnagyobb köbcentis motor, a két henger hangjától meg teljesen bezsongtam. A kuplung félautomata volt, és a váltókar volt egyben a berúgó is. Ahogy nyomtad vagy húztad a váltókart, kiemelte a kuplungot, és lehetett lábbal is felengedni. Persze volt igazi kar is a kormányon, én leginkább azt használtam. A vas műszakilag rendben volt, legalábbis nem emlékszem komolyabb hibára. A matricázás az nagyon ment, a Szív utcában volt egy autósbolt, ahol nyugati matricákat lehetett venni, gyakori vendég voltam. Akkor még fogalmam sem volt, mi az az STP vagy Winns, de örömmel ragasztottam fel őket. (Csapó Sanyit sokáig "jettesnek" hívtuk, mert a motorján egy JET matrica volt)

Fordított teló gyárilag!! A lámpa leragasztása menő dolog volt. A kép az NDK túrán készült.

Bő egy évig használtam a Jawát, két esésem volt vele, de semmi komoly, nem kellett javítani. Az NDK-s túrán elkezdte kidobálni a harmadikat, de a téli leállásig nem foglalkoztam vele. Ez volt az egyetlen hiba, de végülis ez vezetett az eladásához. Télen szétkaptam a blokkot, megtaláltam az elkopott léptetővillát, kicseréltem, összeraktam, de valamit elszúrtam a munka során, mert rúgásra fordítva indult a motor. Próbálkoztam mindennel, de nem találtam meg a hiba okát. Ha berúgtam, négy sebesség volt hátra, ha betoltam négy előre, valami gyújtás hiba lehetett.  Elvittem a Váci úton egy motorszerelőhöz, egy hétig nézegette, de Ő se jött rá mi a bibi. Két hónapot dobtam a projektre, nézte minden barátom, de semmi. A nyár elejére tele lett a tököm a tologatással, kivittem a Tangóra, és 5000 forintért eladtam egy kereskedőnek. Fiatalon megtapasztaltam, hogy igaz a mondás, nagyon örülsz mikor megveszed, de még jobban, mikor eladod.

A 70-es évek álom motorja. Az ára 20000 forint körül volt akkor, amikor egy Zsiguli 80000 ft-ba került.

De mit vegyek? A P 21 volt az igazi sztár, kéthengeres, ötsebességes (!!!) váltóval, 160-at is tudott menni, mindenki erre vágyott. Ám egyrészt nagyon drága volt, másrészt a megbízhatatlanságáról legendák keringtek. De micsoda hangja volt, istenem, úgy vette a gázt, ahogy semmi más szocialista motor abban az időben. A fürgesége miatt "nyulasnak" is nevezték. Viszont az összes klubtag, akinek "húszasa" volt, folyamatosan szerelte, minden szétesett rajta. Egyszer Balassagyarmatról toltunk haza egyet! (ha jól emlékszem, a Gujdó például komplett szerszámkészlettel járt, és biztos ami biztos alapon mindig volt nála egy dugó is gyűrűkkel, és egy főtengely csapágyakkal) A 175-ös Czetka nem tetszett, Jawát nem akartam még egyszer -meg drága is volt-  maradt az MZ. A TS 250-es Standard kivitelben (egyenes kormány, kevés króm), 16400 forintba került újonnan. Nem volt szép, de megbízható motor hírében állt. Abban az időben három műszakban dolgoztam, 18 éves létemre jól kerestem. Ment a fusi is, megvolt a Jawa ára, de azért kellett egy "kis" segítség, a nagymamám pótolt bele. 

1976 nyarán, a Corvin áruházban fizettem ki, a Dévai utcában vetem át, és a Dózsa György útig toltam, ott volt az első benzinkút. Mert benzint egy cseppet sem adtak, csak a kúton derült ki, indul-e egyáltalán. Indult.

Persze itt is a matricákkal indult a tuning, de az első télen is sok időt töltöttem a pincében.Első körben a Delux magasabb kormányát kapta meg, Biatorbágyon, a készítőtől vettem rá két oldalcsomagtartót, az is felkerült. A gyári visszapillantó ment a levesbe, kapott szép krómozott tükröt egy bicikli boltból, és csináltam rá oldalszendert, a 77-es szezont így kezdtem.

 Kapható volt (néha) gyári oldalsztender, azt a hátsó tengelyhez kellett rögzíteni, de az nem tetszett, hát csináltam én.

A következő szezon nagy újítása a tárcsafék volt. Egy felni gumival, egy körfűrész tárcsa, és egy Rickman sárvédő volt a "készletben", valószínűleg a fél vesémet adtam érte. Első körben a 125-ös Polski féknyergét varázsoltam fel, a főfékhengert egy bonyolult mechanikával működtettem. Ha műszakira vittem volna, páros lábbal rúgnak ki, és a rendőröktől is tartottam kissé, de nem ért atrocitás. Viszont mindenki megnézte, hiszen tárcsaféket abban az időben esetleg a Piedone a zsaru dílerének a motorján láthattunk. A tank betétjét Neoluxal sprével feketére festettem, egyelőre kész volt.

Könnyű nem volt, de simán blokkoltattam az első kereket. Gabi BMW-jét, sohasem tudtuk levizsgáztatni.

Hároméves korára megérett egy generál, a tél nagyrésze az alkatrészek vadászatával telt. Akkoriban nem lehetett csak úgy bemenni a boltba és megvenni ami kell, néha voltak cuccok, de inkább nem. A Liszt Ferenc téren volt egy bolt, ahol az egyik haver csaja dolgozott, tehát volt egy kis protekcióm. Persze ez sem úgy ment, hogyha jött valami felhívott, hiszen telefonunk sem volt, hanem két-három naponként bebuszoztam és megkérdeztem Ágit, jött-e valami. Ha igen vittem, a többiért meg megint bementem. Azért a tél végére meglett minden ami a blokkhoz kellett, már csak össze kellett rakni. Az egyik haver ismert egy szerelőt a Honvédban, őt kértem meg, hogy rakja össze, és egy kicsit piszkáljon bele. Egyedül kellett hagynom, nem nézhettem mit csinál, így nem voltam biztos abban, hogy tényleg tuningolta-e, az 500 forintért, amennyit elkért a műveletért. De valami biztos történt, mert bejáratás után, óra szerint 145-öt ment! Az nagy szó volt abban az időben, csak a P 20-21-es tudott lehagyni. Untam már a piros színt, feketére festettem a motort, de darabonként, mert közben használnom kellett. Néha kicsit szabálytalan módon.

A benzintank egyedi, de működő. A főfékhenger már egy "igazi" motoré, és Wartburg dudák, valamint a fordulatszám mérő is említést érdemelnek. A fotózáskor még nem volt kritérium a szép háttér, de egyébként pont illik a motorhoz. A lány az éppen aktuális barátnőm és a húga, Angyalföldön.

Mivel télen is motoroztam, nagyon örültem a csodaszámba menő, Pirelli hátsó guminak. Az első Yokohama már nagyon kopott volt, de a hátulja kaparta a havat rendesen, jókat drifteltem vele. A nyári szezonokban sokat túráztam, voltam a Siroki találkozón, többször mentem Pécsre, és Balassagyarmatra, Balatonra, hétvégente pedig a Dobin versenyezgettem. Ott aztán lehetett érezni a ricinus illatát, mindenki öntött a tankba a futamok előtt. Akkortájt igazi hideg telek voltak, vágytam már egy autóra, el is jött a pillanat, mikor megvettem életem első kocsiját, egy Moszkvics 407-est. Januárban, hóviharban mentem érte Balatonfüredre, az M 7-es egyetlen kútján újságokat vettem, amiket betettem a ruhám alá, hogy meg ne fagyjak. Visszafelé kéjes élvezet volt a fűtött kocsival utazni. Rákövetkező héten, hárman mentünk le a motoromért, felváltva hoztuk haza, a farkasordító hidegben. 

Itt már Czetka kipufogó, hátsó csomagtartó, komplett fekete fényezés, és az új Jawa kilométer órája a motoron, háttérben a "Moszkitó".

Négy évig használtam az MZ-t, ezalatt mindösszesen háromszor robbant le. Egyszer elszakadt a lánc, egyszer meghalt a trafó, és egyszer a kondenzátor. Mindent meg tudtam javítani az út mellett, az ilyen alapvető alkatrészek és szerszámok mindenkinél voltak akkortájt. Defektet kétszer kaptam, de a TIP-TOP készlet kisegített a bajban. Évente átlag egy esésem volt vele, de egyszer sem kellett trélert hívni, minden sérülés javítható volt helyben. Vizsgáztatni egyszer kellett három éves korában, természetesen vissza alakítottam az elejét gyári állapotra, hiszen az megvolt, csont nélkül átment. Az MZ tényleg jó motor volt, csak jó emlékeim vannak róla, ifjúkorom legszebb négy évét töltöttem a nyergében. A lányom születése után, 1980 telén adtam el, bőrruhástól, sisakostól, csizmástól, ha jól emlékszem 15000 forintért. A kapott pénzen vettem egy Pioneer 506-os decket meg egy Orister erősítőt, ezzel befejezettnek tekintettem a motoros pályafutásomat. Aztán bő 24 év kihagyás után tértem vissza a motorozáshoz, de az már egy másik történet.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.