Evoke Urban Classic teszt. A csiszolatlan gyémánt.
De nagyon-nagyon sokat kell még rajta csiszolni!
Én nyitott vagyok az újdonságokra. A benzinmotoros fűnyírómat tavaly lecseréltem egy akkus Makitára. Nagyon jó vele dolgozni, nem büdös, nem kell szervizelni, egy nyírás egy töltés. Van akkus csavarozóm, kicsi is meg nagy is, szeretem hogy nem kapcsol be a kompresszor állandóan. A szakállnyíróm is akkus, meg a fogkefém is. Ezeket rendszeresen csatlakoztatom a konnektorhoz tölteni. De hogy egy rendszámos motorkerékpárt dugjak be, na ilyen még nem volt a "praxisomban".
A kábelnek nincs helye a motorban, tanktáska vagy hátizsák kötelező. Az otthoni és az utcai kábelek súlya 3 kg.
Az elektromos járművek el fognak terjedni, ez biztos. Volt szerencsém vezetni egy BMW i 3-at, nagyon tetszett, éreztem hogy bele tudnék szeretni. Éppen ezért óriási várakozással indultam az Evoke Urban Classic-ért a Pannonia Motor KFT, Damjanich utcai bemutató termébe. https://www.evoke.hu/
Szeretem ezt a környéket, ide jártam ipari suliba, itt van a Triumph Budapest, itt lakott anno Antal Imre és Kibédi Ervin is. A bemutató terem az egyik régi épület üzlet helységében van, könnyű megtalálni. A tesztmotor bent állt a kirakatban, töltés alatt. Egy igazi, pofás naked, képeken már láttam, de a valóságban, első látásra, nagyon megnyerő bringa volt. 10 perc alatt lepapíroztunk, a Bestiát bebűvészkedtem a szűk ajtón, és nekivágtam a hazaútnak az Evoke-al.
Mehetünk.
A műszerfal érintőképernyős, egyszerű a kezelése, nem kell agysebésznek lenni hozzá. Persze nem is tud sokat, de a három üzemmódot és a hátramenet (!!!) funkciót innen lehet kezelni. Kesztyűben is!!! Elsőre pofás, aztán rájön az ember, hogy elég kevés információt közöl, azt is iszonyat kicsi betűvel. És csak árnyékban látható a képe, napsütésben teljesen olvashatatlan, olyan rossz szögben van felszerelve. De legalább, néha, jól beletükrözött a szemembe. Van ECO mód, akkor 45-50 km a végsebesség, van a CITY mód, ez már használhatóbb, és a PRO mód, amikor tolja ahogy a csövön kifér. Vagyis inkább a szénkefén. Figyelmeztettek, hogy PRO módban néhány gyorsulás után a motor túlmelegedés miatt lekorlátozhat, hagyjam inkább CITY-ben, alapból úgyis mindig ott van.
A láthatatlan műszerfal.
Kicsit óvatosan indultam, de a (bowdenes !) gázkar inkább lusta, mint gyors. Az első lámpánál ösztönösen be akartam húzni a kuplungot, de ott a brutálisan jól fogó hátsó fék van. Ok, szokni kell. Az ülés kifejezetten kényelmes rajta, jó a kormány, és nekem tetszett a sportosan hátul lévő lábtartó. A gyorsulás nyúlós, lassan indul, de aztán felkapja a fonalat. A sebességemről fogalmam se volt, sodródtam a forgalommal. Zöldnél nem lehet jaszkarizni, nincs olyan gyorsulása mint egy robogónak. A Váci úton bevágott elém egy fehér furgon, ugrottam volna bele a hátsó fékbe, de nem volt fékpedál! Ok, szokni kell, de necces szitu volt. Robogón, a trepnin, eszedbe se jut a fékpedál, de ez egy rendes lábtartó, ide bizony kellene, és nehéz levetkőzni az évtizedes szokásokat.
Elsőre ugye milyen pofás? A fékpedál nagyon hiányzott.
Egyébként a fék szuper, ABS nincs, de kombinált a fékrendszer. Az első futómű jól néz ki, és jól is dolgozik, de a hátsó csak tüköraszfalton jó, amúgy pattogós. Egészen a Megyeri útig jutottam a péntek délutáni dugóban, mire végre kitisztult előttem a pálya, na itt az idő egy gyorsulásra. Koppra tekertem a gázkart, és hadd szóljon. Háát, a levegő azért nem maradt bent, de egész jópofa élmény volt a hangtalan nemtomennyivelmegyek érzés.
A következő lámpánál viszont alig tudtam elindulni, és az alig, az annyira alig, hogy lábbal kellett rásegítenem. Mivel a műszerfalból még mindig semmit se láttam, félrehúzódtam egy árnyékos részre, és így próbáltam információhoz jutni. A check lámpa világított, és az akku hőfokjelző pirosban volt, 32 fokot mutatott. A szalonban azt javasolták, hogy ha túlmelegedés van, pihentessem kicsit. Pár percet adtam neki, aztán újra indítottam. (Ja igen, indulás. Gyújtás, üzemmód választás, aztán egy pici várakozás, egy angol nyelvű felirat pirosról kékre vált, és már mehetünk is.) Keveset várhattam, mert ez most is lassú volt, a következő körforgalomban majdnem eldőltem, annyira nem gyorsult. Ok, szokni kell, de ez már tényleg nem volt vicces.
Ott készül az üzemanyag.
Jól van, még gyakorlatlan vagyok, innentől óvatosba nyomtam. Az utcámban még egy amolyan "banyamotort" is alig tudtam megelőzni. Mindegy megérkeztem, levettem a motoros gúnyát, és elszívtam egy cigit (igazit, nem "e"-t). A saját műhelyemben, objektívabb vagyok, mint a szalonban. Jobban megnézve, feltűnt pár "érdekes" megoldás. Miután jól körbe vizslattam, arra a megállapításra jutottam, hogy ha ezt a bringát itt a műhelyben, én magam bütyköltem volna össze, nagyon büszke lennék rá. De mint sorozatgyártmány, sok a silány részlet. A lámpa konzol alapból megér egy misét!!
Én megmondtam...
A kapcsolók valamilyen kisebb benzines motorról valók, simán maradt a szívatókar, a lámpakapcsoló, a bowdenes gázkar, és az indító gomb. De elakadásjelző nincs. Egyébként a fényszóró nagyon baró, jól is néz ki, meg büntetően világít. A sztendert alig lehet megtalálni, és valószínűleg egy berúgókar visszahúzó rugót szereltek rá, olyat csattan, hogy itt nem a hangos kipufogó ébreszti a szomszédokat, hanem a sztender csattanása.
Gondoltam egy merészet -úgyis keveset alszom, meg meleg is volt-, másnap hajnalban elindultam egy Dunakanyar túrára, az oda vissza max 60-65 km, az akkunak ennyit bírni kell. Az akkut feltöltöttem csumára, a hűvös reggel miatt bekapcsoltam a PRO programot, és elindultam. Szerettem volna lenullázni a napiszámlálót, de olyan nincs. Még megtehető távolságot (range) sem mutat, csak az akku töltöttségi kockáiból lehet következtetni arra, hogy hazajutunk-e. Bedobtam a hátizsákba az utcai töltő kábelt, ki akartam próbálni ezt az élményt is.
A város egyetlen töltőpontja foglalt volt.
Úgy, hogy láttam a műszerfalat, sokkal komfortosabb volt a haladás. A sebesség érdekes, 50 körül menve, sokkal gyorsabbnak gondolnám a tempót, a hang hiánya miatt. A kettes úton egészen 80-ig gyorsultam, igazi száguldásnak tűnt. De Gödre érve kigyulladt a check lámpa, és már jelezte az akku túlmelegedést. Hm, a Dunakanyar túrát át kellett értékelnem, elgurultam a Gödi villanytelepig, itt úgyis akartam fotózni, gondoltam hagy hűljön, és majd csak Vácig megyek. Elkészültek a képek, CITY állásban hagytam, és irány a 2-es út. Normál falusi tempóban gurultam (tehát betartva minden szabályt), de ahogy az elejét Vác felé fordítottam, megint kigyulladt a check lámpa, és lekorlátozta a tempót. A 2000-es évek eleji, közel húsz éves autókon ég ennyit ez a bizonyos ikon, azoknak mindig van valami bajuk. De ez egy vadi új, rendszámos, tehát akár hosszabb utakra is képes jármű, itt ez elfogadhatatlan. A szalonban mondták előre, hogy egy Super Soco sokkal nagyobb élmény lenne, de én direkt egy "nagy" motort akartam, egy országútit, egy rendszámost, de azt álmomban sem gondoltam, hogy a motorozást nem az akku merülése, hanem a hőfoka szabja meg.
Indulásra kész. A trip mindig nullát mutat, vagy csak én vagyok sötét.
Legurultam a Dunapartra, leállítottam, és elgondolkoztam a hétvégémen. Ezzel én nem megyek sehová, csak haza. Ez vagy egy hibás termék, vagy egy nagyon hibás konstrukció. 2190000 forint nagyon sok, egy gyakorlatilag használhatatlan járműért. Teljesen magam alatt voltam, ha nyitva lett volna a szalon, már vittem is volna vissza, hogy inkább adjanak egy Super Socot. Beállítottam az ECO fokozatot, és szédítő 40-el haza robogtam.
Vasárnap már nem terveztem hosszú túrát, de egy végsebesség tesztet mindenképpen akartam csinálni. Direkt nem töltöttem az akkut, hogy az se melegítse fel. Szép lassan elcsorogtam egy hosszú egyenesig, megálltam, PRO-ba tettem, és megcsavartam a gázt. Az üres, forgalom nélküli úton, 106-ig gyorsult, mielőtt kigyulladt a check lámpa. Ha ezt a tempót stabilan tudná, azt mondanám, nem is rossz. Érdekes, mert 30-tól lendült be igazán, és onnan egyenletesen gyorsult kb 70-80-ig, onnan már lassan érte el a végsebességet. A csendes suhanás klassz élmény, csak nagyon rövid az élvezet. Megállás, hűtés, aztán lassan haza gurultam. Kis pihenő után, még elmentem vele a pékhez, aztán a nemzetibe, megnéztem újra a városi töltőpontot (mindig foglalt, lehet, hogy sorsolással lehet használni), azután befejezettnek tekintettem a tesztet. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam, ezen még rengeteget kell csiszolni.
Már csak a visszaút volt hátra, a hétfő délelőtti csúcsban, a nyár legmelegebb napján. Elhatároztam, hogy tollpihe módjára fogok vele bánni, és ez működött. Minden elindulásra odafigyeltem, 60 fölé nem gyorsultam, nem előztem, nem mentem előre a lámpáknál. Fél szemmel mindig a hőfokjelzőt lestem, már ha éppen volt árnyék. Zöldre még a taxisok is legyorsultak, nem húztam jobban a gázt. Sikerült, a check lámpa felvillanása nélkül eljutottam a szalonig, ahol még azt is észrevettem, hogy van napi számláló, csak minden gyújtás levételnél nulláz. 17 km volt a gond nélkül megtett út hossza, igaz, lábujjhegyen. Ez volt a teszt leghosszabb, hibamentes távja.
Az erő odaát van.
Vegyük át a tapasztalatokat. Először a jó dolgok. Jó koncepció. Első látásra pofás, sokat dob rajta a CB 1000 R-re nagyon hasonlító oldalidom. Az steppelt ülés kényelmes, a kormány kónuszos, a lámpa szuper. A fék csillagos ötös! A tank imitáció fém, tehát simán rádobható egy mágneses tanktáska. A fordított első teló, nagyon vagány külsőt ad. Az egész forma nagyon ütős. Nincs hang, csendes suhanással tudunk közlekedni. Nincs olaj meg szűrőcsere, gyertyacsere, nincs benzinköltség. Nincs adó. Környezetvédőnek érezhetjük magunkat, semmi szennyező anyag nem jön ki belőle. Ha tolni kell, könnyű, 169 kiló, de kevesebbnek érződik. Van hátramenet!
És most a rosszak. A legrosszabb a csalódás, a keserű szájíz. Gyakorlatilag, amire én gondoltam, arra használhatatlan. Vagy ez a példány hibás, vagy rossz a konstrukció. Ez azért nagy motor rendszámmal, hogy gyorsabban, messzebbre jussunk. Az igazi hibák, emellett szinte eltörpülnek. A műszerfal napfényben láthatatlan, és információszegény, még időóra sincs. Jobban megnézve rengeteg a barkácsmunka. Nincs fékpedál. Nincs rögzítőfék. A gázkar működési kultúrája megszokást igényel. (ez lehet, hogy minden elektromos motornál ilyen) A kábel(ek)nek nincs tárolóhely. A hátsó gumit csak szakműhely tudja cserélni, az agymotor miatt. A hátsó rugózás kőkemény. És ezek fényében nagyon drága. NEM KÉNE!!!
Az biztos, hogy az elektromos hajtásé a jövő, de elsőre rossz alanyt választottam. Figyelmeztettek a szalonban, de hogy ennyire gáz, azt nem gondoltam. Ki kell majd próbálnom egy másik modellt, és lehet, hogy az megváltoztatja a véleményemet, de most azt mondom: maradok A BENZINPUSZTÍTÓ, ÓZONLYUKGERJESZTŐ, HANGOS, BÜDÖS, DE IGAZI MOTOROKNÁL!!!
Mindenkit hazavárnak, Sziasztok: a Mágus.
Galéria:
Szívatókar. 2019.
Gumicsere csak érintésvédelmi vizsgával.
Ez az idom vajon honnan ismerős???
Hát innen.
Ez bizony, rendben van.
Gödi pihenő.
A csúcssebesség.
A kormány kónuszos.
Prospektus adatok.
Tankolónyílás a rendszám felett.