Tudsz bármit is Portugáliáról?? Én két dolgot tudtam, hogy baromi messze van, és hogy a brazilok is portugálul beszélnek. Ennyit. Akkor irány Portugália. Persze ahhoz át kell menni fél Európán. Meg Spanyolországon!

Cabo da Roca. Európa legnyugatibb pontja, utam végcélja.

Amikor Colin Firth az Igazából Szerelemben portugálul beszél, na az a valóság. Van benne spanyol francia, magyar, szláv, és az egészet mintha fordítva hallanád. Nem szép nyelv az biztos. De érdemes megtanulni pár szót, mert ha nem angollal, hanem az anyanyelven próbálkozol, sokkal több esélyed van a sikerre. A portugál nem esik hasra attól, hogy magyar vagy, illetve hungaro. Szerintem semmitől se esik hasra. Ő van a világ végén, minden van az országában ami kell, nem utazik sehová. Itthon spanyol autót is ritkán látsz (pláne motort), de portugált soha.

Nem igazán kedvesek. Illetve, nincs műmosoly az arcukon, csak azért mert Te külföldi vagy. De ha egy picit próbálkozol a portugállal, meg lehet nyitni őket. Egyébként a telefonra letöltött google fordító volt a legjobb barátom az úton.

Portó mellett egy, a Lisszabon feletti Mafrában két éjszakát töltöttem. Az első egy igazi út menti hotel, kicsit már lepukkant, de minden kényelemmel felszerelt. Ám a második, a  Quinta do Brejo nevű farmon töltött idő varázslatos volt. A szálláslehetőséget a booking dobta fel, közel volt Lisszabonhoz, közel volt Cabo da Roca-hoz, és megfelelt a négy alapkívánalomnak: 50 euró max, reggeli, wifi, parkolás. http://www.quintadobrejo.pt

De amit itt kaptam, az sokkal többet ért. Azt hiszem itt láttam Portugália igazi arcát. És itt találkoztam először (és utoljára) "migránsokkal". A lovász fiú szurokfekete néger volt, a szobalány pedig ukrán.

Az egész túra során, itt volt a legközelebb a motorom a szobámhoz. Gyakorlatilag egy lépésnyire az ajtótól. Az összes többi helyen emeleti szobát kaptam, jó sokat kellett cígölni a cuccokat, itt viszont levettem a motorról a pakkot, és betettem a szobába. Láttam smároló lovakat!!! Hihetetlen látvány volt. A kislibát féltő, erősen fenyegető liba családot. A frissen született kiskutyákat, és az anyjukat, aki bejöhetett a reggeliző szobába egy kis kaját kunyerálni.

"Jó reggelt Drágám."

És a tulajdonos házaspár, akik 70 körül jártak. A férfi híres lovas lehetett régen, rengeteg kép volt a házban róla. Ő szervírozta a reggelit. Az asztalnál mindenkit bemutatott mindenkinek, és azt is hozzátette, ki honnan jött. Így történhetett, hogy egy asztalnál ettem egy venezuelaival, két olasszal, és egy spanyollal. Minden nagyon kopott, de tiszta volt az asztalon, a házban. Mindenhez más eszköz járt. A vajhoz kenőkés, a lekvárhoz kiskanál, a sonkához villa. És mindent szépen odakészített a kezed ügyébe. Annyira kedves ember volt!!! Mikor a feleségét megkérdeztem, hogy moshatok és teregethetek-e, azonnal kivette a kezemből a zsákot. Másnap tisztán, illatosan kaptam vissza a ruháimat. Egy tündér volt. És igazi szálfaegyenes tartású emberek voltak. Ők voltak az Út leg-leg-jei.

Az egész miliő egy letűnt, de szép korszakot idéz.

Vacsorázni a falu egyetlen éttermében lehetett, ahol 10 euróért olyan steaket sütöttek, hogy másnap is ugyanazt kértem. Ez amolyan helyi steak volt, mi inkább Holstein szeletnek mondanánk, de az íze fenomenális volt. A szakácsnőt elneveztem "Mamma"-nak. A második alkalommal mikor meglátott, akkorát vigyorgott, hogy kiderült,  kicsit hiányos a fogazata. Imádtam!!!

Ez összesen 15 euro volt. Ja, és egy kávé a végén.

Portó és Lisszabon nagyváros. Nagy forgalommal. Egy-egy fotón kívül, nem igazán álltam meg, számomra ez nem egy turista út volt. Ide érdemes lesz visszamenni repülővel, és akkor majd lehet várost nézni. Aveiro a mini Velence, Coimbra maga a csoda. Aki nálam kicsit lazábbra veszi a figurát, ezeket mindenképpen nézze meg. Portugália nagyon tetszett!!!!!

Spanyolország és a spanyolok.

Rettentően nagy. Hét napot töltöttem Spanyolországban, és még a felét sem jártam be. Egy magyarnak felfoghatatlan méretek. Mikor a navi azt mondja a füledre: "menjen ezen úton egyenesen 130 kilométert", na az nem pite. És autópályán nem mentem egy centit sem. Némelyik számomra az amerikai filmek útjait idézte. Néptelen kihalt falvak, döglött kígyók az úton, óriási madarak köröznek fent, órákig nem látsz élő embert semelyik irányból sem. Nyitott benzinkutat sem!!! De mielőtt teljesen becsavarodnál, egy holland lakóautóssal biztosan találkozol. Benzinje nem lesz, de "cigit", vagy sört tud majd adni. 

Víz legyen bőven!

Kifelé menet a Pireneusokon át érkeztem Pamplona-ba. Az egy meghatározó élménye marad a motoros létemnek. Ott nem olyanok a szerpentinek, mint erre, más a lépték. A Saint Jean Pied de Port utáni szakasz jelenleg az első a listámon, letaszítva a trónról az albán SH 20-as utat. Ott nem számozzák a kanyarokat mint a Stelvion. Talán nincs annyi szám...

Pireneusok.

Szóval keletről mentem nyugatra az északi részen, az El Camino útvonalán, egészen Santiago de Compostella-ig, majd tovább az óceánig, Fisterrába. Ezen a szakaszon minden a Szent Jakab Út-ról szól, gyakorlatilag folyamatosan táblázzák az útvonalat a vándoroknak. Akár térkép nélkül is végig lehet menni a Caminón. Ez a környék szép, rendezett, az emberek is kedvesebbek, rengeteg vándor szállás van. Minden dombon Casillo, amolyan várkastély féle, és a városokban hatalmas templomok. Vallásosak, de a Pünkösd hétfő munkanap volt. Reggel, 10 óra előtt, senki sincs az utcákon, csak a pékek vannak nyitva. Ez minden általam bejárt régióra igaz. Későn fekszenek, de későn is kelnek. Pamplona után három napig rettentő hideg volt, Santiagoban, reggel, 6 fokot mutatott a hőmérő, és nem ment napközben sem 15 fok fölé. Június közepén!

A visszaúton már igazi tökfonnyasztó meleg volt. A középső, Madrid alatti rész, Toledo és Zaragoza környéke sivatagos, unalmas, piszkos, és itt élnek a legkevésbé szimpatikus népek. Itt volt az út legszarabb szállása is, viszont a legolcsóbb is. 25 euróért nem lakosztályt vártam, de az nem tetszett ahogy a kulcsot a pultra dobta az éppen ügyeletes pincér-recepciós. Itt a kocsma részben, tényleg bokáig a szemétben iddogáltak a népek.

Hallottam már erről, de a valóság azért mellbevágó.

Járt reggeli is a szobához, és az éppen szolgálatos pincér-recepciós csajszi, sütött nekem két szelet húst extraként, a kávé-croissant-narancslé alaphoz. Szerettem érte.

A Spanyolországban eltöltött hét nap csúcspontja mindenképpen Fisterra volt. Az ország, és az El Camino hivatalos végpontja. Az a jónéhány vándor, aki a legyalogolt kb 800 kilométer, a Santiagoban átvett hivatalos oklevél után, még "lesétál" 80 kilométert, na ezekkel az emberekkel megérkezni a 0.000 ponthoz, az igazán nagy pillanat volt. Ott azért kapart a torkom kicsit, ahogy Ők levették a hátizsákot, vagy letámasztották a bringát. Mindegyik igazi Hős volt a szememben.

Egy igazi vándor bringája.

Az Út legmeghatározóbb pillanata volt ezt meglátni.

A katalán régióból keveset láttam, de az biztos, hogy sokkal tisztább és gazdagabb mint a többi spanyol rész. És én Barcelonába be se mentem. De Andorra felé át kellett mennem egy darabján. Azt hiszem, már értem miért válnának le az anyaországról. Andorrában katalánul beszélnek, még én is kihallottam, hogy más mint az addigi spanyol beszéd. Csoda egy hely, olyan mint Monaco, csak sokkal nagyobb. Sokkal-sokkal. És olcsó. A legolcsóbb benzint, cigit, és vacsorát itt vettem. A 98-as 1.20 euro volt. (az olasz autópályán 1.99 a 95-ös !!!) És itt kedvesek és mosolygósak az emberek. És itt volt először garázsom! Aki útba tudja ejteni, ki ne hagyja, szuper hely!!

A múló idő.

Ami viszont minden országra, régióra, korosztályra, nemre igaz, az az okostelefon térhódítása. Mindig, mindenkor, mindenhol, mindenki a telefonját bámulja. Az autós a lámpánál Portóban, az útépítő munkás a Toledói autóút melletti kocsmában, a venezuelai a reggeliző asztalnál, az észt Harleys Santiagoban, vagy a német az étteremben a francia Alpokban, Én is. Nagy szükségem volt rá, mert  gyakorlatilag mindent vele oldottam meg, de mindenki meg tudná magyarázni hogy miért. Ha egyszer kiveszik a kezünkből, mi lesz? Visszasüllyedünk a középkorba? 10 év alatt átvette a hatalmat az emberiség felett. Én még emlékszem arra, mikor Sarah Connor azt mondja: " a Skynet életrekellt". De az egy másik mese...

Folyt. köv.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.